Perfect Insanity

ComingSoon (szept 30. - okt. 7.) by danialves

Ebben a rovatban tervezem összefoglalni a következő hetek várható (amerikai) megjelenéseit, ezek közül kiemelve a megtekintésre érdemes alkotásokat.

szept. 30.

50/50

A film egy rákbetegséggel diagnosztizált ember történetét próbálja meg feldolgozni humoros formában. A külföldi szakma által találóan megnevezett dramedy (a dráma és vígjáték keveréke) műfaj eléggé sikamlós talaján próbálkozik majd, ugyanis a legtöbb ilyen alkotás elbukik azzal, hogy a humor és a dráma egymás rovására megy. (Itt nem feltétlenül csak a hangsúlyosságra, de minőségre is érdemes gondolni: pl. Adam Sandler néhány filmjének szánalmasan erőltetett tanulsága). Szóval a lehetőség mindenképpen megvan ahhoz, hogy jó film legyen belőle.

Dream House

Egy család új házba költözik, ahol gyilkosság történt és szellemek járnak mindenhol. Ez elég ismerős idáig, és úgy néz ki a Más világ (The Others) c. filmből is loptak egy-két dolgot, de reméljük ennek ellenére fog 92 percnyi borzongást okozni nekünk a film.

okt. 7.

Real Steel

Ha még nem jön ki a könyökünkön a Transformers és a Rocky, akkor most megkaphatjuk a kettő keverékét egyben. Na jó, a történet talán nem ilyen egyszerű, de a trailer-ben már rengeteget össze tudtam számolni a szokásos klisék közül: a lecsúszott, megtört harcos/sportoló, aki az új lehetőség hatására visszatér, a gyenge, semmire se jó robot, aki végül legyőz mindenkit, és arra is nagyobb összeget mernék tenni, hogy a kissrác is végül megtalálja a családját Hugh Jackman és Evangeline Lilly személyében. Ami pozitívum, hogy idén már másodszor nézhetjük az óriásrobotok elképesztően látványos harcát, valamint az, hogy a próbavetítések alapján arról pletykálnak, hogy talán mégsem lesz ez olyan rossz film

The Ides of March

Politikai dráma George Clooney-val és Ryan Gosling-gal. Kell ezen kívül mondanom még valamit?

Talán azt, hogy a Velencei Filmfesztivál nézői a történetet kifogásolták, ami ebben a műfajban elengedhetetlen része egy jó filmnek, mindenesetre könnyen lehet, hogy a színészek játéka elviszi a hátán a filmet. (Ahogy youtube-on találóan megfogalmazták: "This whole movie could just be about all of these actors sitting around taking a shit and I'd still go see it. This is one HELL of a cast.")

Thor kritika és bemutatkozás by danialves

 Sziasztok!

A történet egy rövid, de annál nagyobb költségvetésű bevezetéssel kezdődik, amelyben megtudjuk, hogy a viking mitológia szereplői tulajdonképpen földönkívüliek, akik Norvégiában gyilkolták a jégóriásokat, akiket végül le is győztek, Odinnak, Thor apjának köszönhetően. Ezt követően a film az első kb. 40 percben prezentál egy fantasy-jellegű történetet, ahol el is lövik az összes puskaport és a CGI-re szánt dollármilliók jó részét. (Ettől függetlenül főleg Asgard kidolgozása nekem eléggé elnagyoltnak tűnik.) Azonban Thor-t engedetlenségének köszönhetően bolygónkra számúzik, ahol villámgyorsan megkapjuk a szokott szuperhősös-kliséket: az arrogáns királyfiből világmegmentő hős lesz, beleszeret az első nőbe akit meglát, és még némi forgatókönyvírói erőlködés árán azt is elérték, hogy a szuperképességét is elveszítse erre az időszakra, természetesen azért, hogy a film végén szokásos bossfight-ra teljes fényében tündökölve térjen vissza. (Ez egyébként nem lett olyan nagy durranás, mint illett volna lennie.)

 
A főszereplő személyiségfejlődése elég hirtelen jellegűre sikerült ennek során, ráadásul a forgatókönyvnek köszönhetően mellette a film maradék színészgárdája (köztük a remek Natalie Portman) gyakorlatilag mellékszereplő státuszba kerül, esélyt sem adva nekik a komolyabb alakításra (talán egyedül Tom Hiddleston Loki-jának sikerül ezt megtörnie)

The Week Of Undeads: Resident Evil sorozat

Umbrella program letöltése indul…10%...30%....65%...88%...100%, letöltés kész. A világot megfertőző zombi vírus terjedésének szintje: 99.999999999%. Fennmaradó létformák száma: Kb. 2. Megnevezés: Théo & Frog. Feladat: Zombifilmek kritizálása ezen a héten. Előbbi mai missziója: Milla Jovovich eddigi zombikalandjainak kritizálása.

Nézzük csak. A kis hazánkban Kaptár-ként megismert sorozatot, a 2002-es Kaptár nyitotta meg. Vagy a kaptár nyitotta meg kapuit? A történet szerint (ami az őt követő részekben sem sokat változik, egyetemben a főszereplővel) egy genetikai fertőzés aka. vírus elszabadul egy földalatti laboratóriumban, ami az embereket igazi, agyzabáló, húsevő szörnyekké, avagy zombikká változtatja. Az első rész a laboratóriumban, a fennmaradó három rész a külvilágban folyik, amelyek közül nekem még mindig a harmadik rész stílusa tetszik a legjobban. Az első részben egy katonai szakasz, illetve Alice (Milla Jovovich) feladata lenne a kiszabadulás a Kaptárból, és a vírus terjedésének megakadályozása. Nem árulok el nagy spoilert, ha azt mondom, hogy sikertelenül? Hiszen, miből lenne folytatás, ha a vírus nem terjedne el? A Kaptárt vezető számítógép bekattan és halálra ítéli az ott dolgozókat, amit kis csapatunk egyetlen tagja vészel át élve, illetve az ő szerelme. Itt ér véget az első rész. A másodikban a pánikban lévő Raccoon Cityben vagyunk, ahol a fertőzés terjed, az emberek fogynak, és Alice feladata az, hogy kiszabaduljon, avagy elmeneküljön a városból. Ismét egy kisebb csapat kerül a kezei alá, akiknek fő feladata, egy tudós gyermekének az élete. Persze, a menekülés itt sem egyszerű. Templom, iskola, majd egy lerombolt felhőkarcoló. Alice a tökéletes egyed. Ő lehet a megmentője az emberiségnek, hiszen ő az egyetlen, aki immunis a vírusra. Nem mondható el ugyanez az első részbeli szerelméről, Maxről, akit a második részben csak Nemesis programként fogunk látni, egy nagy szörnyjelmezben. A drámai hatás megvan az utolsó jelenetekben,ez biztos. Mi jöhet még? Talán ez után a rész után fogyott el a szerkesztők fantáziája. Az ezt követő két rész leginkább a túlélésről szól, illetve a bosszúállásról. Független ezektől a kissé sablonos dolgoktól, mind a kettő vállalható alakítás, még ha az Afterlife egy kicsit gyengébbre is sikeredett. Az utóbbi érdemére legyen mondva, hogy az már 3D-ben jelent meg. A harmadik részben derül ki igazából Alice létének a kulcsa. Megpróbálják klónozni, hogy ő maga legyen az ellenszer a T-vírus ellen (mondtam már, hogy így hívják a vírust ami legyalázta a Földet? Nem? Bocsi.). Az Afterlife az ellenvírus, azaz Alice klónjainak háborúja lesz, ami már kissé laposra sikeredett. Nem a látvány miatt, hanem az egész közege miatt.

A hangulat az első két részben leginkább a drámaiságra ment rá, és a bolygó elzombisodásának milleu-jére. A második páros már az epikusság és az akcióra ment rá. Ez persze nem baj, de a legutóbbi rész talán erre fázott rá egy picit. A drámaibb, kritikus jelentőségű dolgok talán jobban megfogják az embert. Persze, a zombiapokalipszis ígyis-úgyis bekövetkezik vagy bekövetkezett, csak mégis más hangulata van a kvartett első felének.
Milla Jovovich dögös és hideg stílusa mellett a férfi főszereplőknek eléggé kőagyaknak kell lenni, hogy legyen mellette valami hatásuk. Ez az első részben még úgy, ahogy megvan meg talán a másodikban is, és elaprózva a harmadikban is, de a negyedikre abszolút elfogyott a löket belőlük. Miért kellett ő a Kaptárba? Nos, a nézők kedvéért. Mit nézünk szívesebben? Egy dögös nőt, aki végigmészárolja a földet vagy egy újabb kőagy-őrnagyot? Na, ugye.

A színészi játék akciófilmes. Ez amolyan melléknév is lehetne. Nem kell itt „Titanic”-ra vagy „Túl a barátságon”-ra számítani (miért ez jutott eszembe???), de nem ez nyom sokat a latba. Mindenkinek van egy kissé klisés szerepe, amit nagyszerűen eljátszik. Valljuk be, egy akciófilm nézője nem könnytengerre és érzelemdús pillanatokra vágyik (független attól, hogy utóbbiakból akad a sorozatban), hanem a kemény golyózáporra. Amit meg is kapunk (jihhááá!!)

Összegezzük. A Kaptár széria teljes mértékben egy popcornmozis zombiapokalipszisának fontos eleme. Én nagyon szeretem, és csak ajánlani tudom azoknak is, akik nem látták eddig. Théo búcsúzik…elő az AK-47-et a polcról…. kezdik betörni a megerősített ajtót ezek a g*cik…  

The Week of Undeads – 9-es terv a világűrből

Frog eddig igazi, kőkemény zombifilmeket mutatott. Nos, én valami mást hoztam. Egészen mást. Valamit, ami a zombi kultusz születésekor érkezett el. Valamit, amiben űrlények és zombik egyaránt vannak, valamit….amit a világtörténelem legrosszabb filmjének választottak.

 

Nevezzetek komolytalannak, de ezt nem lehetett kihagyni. 1959-ben Edward D Wood Jr.-nek az pattant ki a fejéből, hogy : „srácok, forgassunk egy filmet ufókról és élőholtakról”. Na, a sztori kb. ennyire komplex. Röviden vázolom. Az űrlények (akik emberek selyemingben) azt találják ki, hogy a halott emberekből agykontroll segítségével zombikat csinálnak, és ezzel meghódítják a Földet. Ami a 9-es terv. A borító frappáns kérdésével reagálnék. Mi van az előző 8 tervvel? Lényegtelen, mert ez a film olyannyira nem veszi komolyan magát, hogy…nos, nehéz leírni. A filmben szerepel az igazi Drakula, Lugosi Béla(!!!), Vampira (korai vámpírfilmek fő vámpír-istennője)…szóval, ez most vámpírfilm is? Nem, ők ketten az élőholtak vezetői. A filmben ez miért nem hihető? Mert 100%, hogy a korábbi filmjeikből való jelmezeket vették elő, de a színészi játékukat nem igazán hozták magukkal. Tény, a borzalmas magyar szinkron csak tetőzi ezt. Kik szinkronizálták? Nos, a castinglistából idézve „Tóth József, anyagbeszerzés ; Kiss Andrea, titkárnő”…igen, tök amatőrökkel. Az érzelemmentes szinkron nemhogy elvárható, hanem halálbiztos. Ezek után mit lehet tenni, mint tovább nézni a filmet. A jelenetek annyira összeszedetlenek és bugyuták, hogy az valami hihetetlen. Srácok, nem azért, de ki készít kartonból sírkövet? Elmegy mellette az adott szereplő és a sírkő beleng(!!!). Nézzünk más effektust. Az ufók űrhajója, két egymással szemben összehegesztett cintányér, és egy jeleneten belül a napszakok vágásonként változnak. Érdekes? Nem. Ciki? Mindenképp. Aláírom, 1959, de ez a film a korát, simán alulmúlja!

Vegyük a hangulatot, ami maximum a jeleneteken való röhögéstől jó. Nem vesszük komolyan az élőholtakat, a vámpírokat,, az ufókat meg pláne nem. Ezt már a korában rossznak tartották, és ha ma kellően kegyetlenek vagyunk, akkor simán viccnek tartjuk csak az egészet, vagy paródiának. Vegyünk pár, korai filmet. Casablanca. Akkora hangulata van, hogy hihetetlen. Hitchcock művek, a világ filmgyártásának remekei. Ez…ez meg vicc.

A képi megjelenítésre azt mondom, hogy a kornak sem feltétlen megfelelő. Sablonos és gyenge díszletmunka, amit csak a hülye „napszakváltozás” zavar jobban. Hülyén néznek ki a jelmezek és az egész ami körülveszi. Archív felvételeket raknak be, az ufók elleni harchoz a háborúból. A vaktöltények és a gagyi petárdák valami rémesek.

Hangokra már rátértem, és nincs is igazából mit taglalnom vele kapcsolatban. A szinkron egyszerűen rossz és maga a film hangjai, zenéi is gagyik. Ezek után megérte megrendezni ezt a filmet? Igen. Azért biztos, hogy jót derüljönk a kor legrosszabb rendezőjének választott Wood munkásságán. Szegény Lugosi a film felvétele közben meghalt, ezért egy ott dolgozó masszőr (!!!) ugrott be helyette, pár fennmaradó jelenetnél. A maszkmesterek gyengusok voltak, és szegény Vampirella egy gumibabára hasonlít, a zombifelügyelővel együtt.

Szóval, miért ezt a filmet választottam? Mert erre egyszerűen szükség volt. Ki kellett raknom, látnotok kell. Élőholtak, űrlények és vámpírok. Nyami…egy percig se vegyétek komolyan. 

The week of Undeads - A Holtak naplója

 Sziasztok. Ugyan leszögeztem a hét kezdetén, hogy nem kívánok szót ejteni Romero filmekről, mégis felrúgom ezt a kijelentést, mivel mai alanyom mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A történet középpontjában Jason (Joshua Close) és forgatócsoportja áll. A lelkes kis csapat éppen egy forgatás közben értesül arról, hogy az Egyesült Államokban szörnyű járvány terjed: A halottak többé már nem maradnak holtak, hanem lábra kelnek, és az élő társaikból próbálnak táplálékot csinálni. Mint minden ember, főhőseink is menekülni próbálnak a káoszból. Egy kis ütött-kopott furgonnal útra kelnek, hogy mentsék életüket, illetve megtudják élnek-e még a családtagjaik.

A film az utóbbi évek két legjobban elcsépelt stílusából próbál építkezni. Ugyanis ál-dokumentarista forgatásmóddal próbálja bemutatni az eseményeket. Ennek a két műfajnak az összegyúrására nem kisebb név, mint a zombi filmek emblematikus figurája, George A. Romero vállalkozott. Én tisztelem Romerot, valamint az eddigi filmjeit, de ezzel az alkotással néhány téren eléggé melléfogott. Egyébként Ő jegyzi a film forgatókönyvét, szóval szinte teljes mértékben Ő bábáskodott a sztori felett.

Az említett szkript egyébként eléggé halovány teljesítményt mutat fel, eléggé sablonos, sokszor vontatott, és unalmas is néhány helyen. Viszont nagyon örültem a filmbeli stílusos vágásnak, amely a néhol csörgedezőbb cselekményt is képesek feldobni. A szövegkönyv viszont hihetetlen übergagyi lett, annyira elcsépelt, és hülye mondatokat adtak főszereplőinknek, hogy az hihetetlen.

És ha már említettem a főszereplőket, meg kell jegyezni, hogy ők bizony jót állnak magukért, még ha az általuk mutatott teljesítmény nem is eget rengető. De a karaktereket eléggé eltalálták, csak két idegesítőbb szereplőt sikerült betuszkolni a történetbe, szerencsére egyikőjüktől hamar búcsút is intünk. A színészi játékok is a közepes mércét ütik meg, ennél a szintnél se többet, se kevesebbet nem sikerült hozniuk a aktoroknak. 

Ami miatt viszont értetlenül álltam, az az ál-doku. stílus. Nem értem Romero minek erőltette a film alá ezt a forgatási módszert, talán csak változatosabb akart lenni, és azért valljuk be, a számlának is jót tesz ez a módszer. Viszont a kivitelezés igen csak belerondít a film összképébe, hiszen sokszor indokolatlanul történik a cselekmények felvétele. Én a legtöbb helyzetnél össze fostam volna magam, nem hogy profi kamerás módjára, rángatózó kamera nélkül rögzítsem a képsorokat.

A film egyik legerényesebb pontja a zombikban rejlik. Igazi retro, csoszogó élőhalottakat kapunk, nagyon tetszett Romero ötlete, miszerint vissza hozta a klasszikus zombikat.A statiszták, és a maszkmesterek is hozták a kötelezőt e téren, szóval ez az egyik legkifogásolhatatlanabb pozitívum. Ezek a tények nagyszerű hangulatot kölcsönöz a filmnek, ami miatt nem hogy nézhető, de még baromi szórakoztató is.

És akkor még nem is beszéltem a film legsarkalatosabb pontjáról, azaz a nagyszerűen tálalt társadalom kritikáról. A dramaturgiában sorra kerülnek a kapzsiságról, politikáról, és a médiáról szóló utalgatások is, amelyek teljes mértékben igazak a mai kizsákmányoló emberiségre.

Összességében egy közepes filmet kaptunk Romerotól, amely bár lehetett volna sokkal, de sokkal jobb is, mégis sikerül annyi erényt kifacsarni magából, hogy minimum egy nézést megérjen. Ajánlom a kategória szerelmeseinek, illetve azoknak, akik szeretik a kulisszák mögé ültetett társadalom kritikát.

The Week Of Undeads - A Horda

Sziasztok. Folytatódik a Zombi hetünk, ezúttal a 2009-es francia horror, A Horda lesz terítéken.

Egy korrupt zsarut holtan találnak egy elhagyatott gyártelepen. Társa bosszút esküszik, hiszen a férfi feleségével együtt meggyőződtek arról, hogy a városban uralkodó maffiacsalád, a Markudi família áll a brutális haláleset mögött. A zsaruk felkerekednek, hogy megbosszulják bajtársuk halálát, azonban vérgőzös hadjáratuk kicsit sem úgy záródik, ahogy arra gondolni mertek volna, hiszen az épületben, ahol a gonosztevők bújnak meg, zombik is tanyáznak, sőt, az egész várost el lepték. Kis csapatunknak össze kell fogniuk a közellenségeikkel azért, hogy megússzák ezt a "kis" kalandot.

A francia horrorokról eddig konkrétan nem alkottam véleményt. Ennek legfőbb oka az, hogy ezen kívül még egyetlen ilyen nyelvű horrort sem láttam. Azonban tuti nem ez a film lesz az, amellyel megkapom a kedvet ezekhez az alkotásokhoz. Ugyan is igencsak gyengus filmet kaptunk A Horda személyében a kezeink közé.

Kezdjük a rendező párosunkkal, azaz Yannick Dahan-nal és Benjamin Rocher-rel. Nekik ez volt az első "komolyabb" alkotásuk, és sajnos nem igazán sikerült a két direktornak kihasználni az alap ötletekből adódó dolgokat. Ugyan is meg lett volna a lehetőségük egy erős közepes, ám élvezhető alkotás összerakására. Az utóbbi kritériumnak igen, előbbinek már kevésbé feleltek meg.

A forgatókönyvön 5 (!) ember dolgozott, mégis olyan egyhangú lett, hogy a klisé szó felett ez szerepelhetne a filmes szótárakban. Minden zombis sablont igyekeztek bele pakolni a szkriptbe, értem ezalatt az összeférhetetlen társaságot, vagy a helyszínt, és még sorolhatnám a dolgokat. Egyébként ezektől eltekintve elfogadható forgatókönyvet kapunk, amely lendületes, akciódús, és néhol izgalmas is. Bár utóbbiba sokszor beleront a szövegek silánysága.

A karakterek és a színészi játékok is teljesen átlagosak. Egy színészt, vagy karaktert sem tudnék kiemelni, aki kifejezetten jó, vagy rossz lett volna. A szereplőink egyébként annyira egysíkúak, hogy az hihetetlen, mindent megtesznek azért, hogy senkinek se tudjunk szorítani, és ezt már csak tetézi az a tény, hogy tulajdonképpen rossz fiukról beszélünk.

Az akció jelenetek egyébként nagyon jók lettek, adrenalin pumpálóak, izgalmasak, és követhetőek. Ezek koreográfiája, és zenéje is nagyon jól sikerült, változatos zúzásokat kapunk. Igazából csak ezeket lehet kiemelni a film kapcsán, mint komolyabb pozitívumokat.

A hangulat igazából semmilyen, ami egy zombi filmnél az egyik legnagyobb hanyagság. Nem éreztem a főszereplőinkben kétségbeesést, vagy félelmet. A zombik pedig nagyon nem voltak félelmetesek, ugyan is a maszkjuk nekem egyáltalán nem jött be, és a statiszták sem erőltették meg magukat.

Összességében egy gyenge közepes film lett A Horda, amelyen kicsit sem változtat az a tény, hogy hazája egyik legritkább stílusában készült. Nem láttam túl sok francia zombi filmet, ezen kívül nem is hallottam egyről sem. A horda tipikusan az a film, amelyet megnézel, jól szórakozol rajta, de a stáblista lepörgése alatt már egy komolyabb képkockát sem tudnál kiemelni az egyébként baromi jól sikeredett zúzásokon kívül. Csak a stílus mániákusainak, vagy a szórakozni vágyóknak ajánlott, komolyabb tartalmat, mondanivalót, vagy átgondoltságot ne várjatok tőle.

The Week Of Undeads - Holtak Hajnala (2004)

Folytatódik a Perfect Insanity zombi hete, ezúttal a Holtak hajnala nevű Romero klasszikus remake-vel fogok foglalkozni.

A Föld egy éjszaka alatt szürreális rémálommá válik: A holtak felkelnek sírjukból, és az élőkre támadnak. Hogy hol, és mi miatt kezdődött a fertőzés, senki sem tudja. Ebben a szürreális borzalomban ébred főhősnőnk, Ann (Sarah Polley) akinek gyermekét, majd férjét is megfertőzi a halálos kór. Menekülnie kell eddigi életéből. Egy maréknyi túlélővel együtt a helyi plázába menekülnek, ahol túlélési lehetőséget keresnek, azonban itt sem maradhatnak sokáig, hiszen az élőhalottak az épület köré gyűltek, és csak idő kérdése, hogy bejussanak oda.

A filmet a mára már emblematikus Hollywood-i rendező, Zach Snyder rendezte akinek ez volt az első nagy költségvetésű filmje, amely ugródeszkát jelentett a mostanában készülő blue box mozijaihoz. Snyder itt megfelelő munkát végzett, igaz túl sok dolga nem volt, hiszen ebben a filmben legfőképpen a forgatókönyvön van a lényeg. Amely sajnos igen csak felemás lett, hiába izgalmas, feszült, és néhol katartikus, mégis akkora logikai bukfencek vannak benne, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezeket most nem szeretném konkrétan lelőni, hiszen az erős spoilerezés lenne. Aki látta a filmet, az tudja miről beszélek.

A színészi játékokban is voltak kivetni valók. Főhősnőnket alakító Sarah Polley elég gyengus játékot mutat be. Ez főleg a kissé esetlen karakterének köszönhető, amellyel az a legnagyobb gond, hogy "keménynek" akarják beállítani. A másik nagyobb "sztár" a filmben Ving Rhames, akit többek között a Ponyvaregényben láthatott a nagyérdemű. Ott kis szerepben nagyot alkotott, itt pedig ennek reciprokát hozza, hiszen az egyik főszereplőt alakoítja, mégis igencsak pocsék formát mutatott. Azonban a karaktere kihúzza a méretes melaszból, ugyan is a jellemét nagyon el találták. A tipikus kemény zsaru Ő, akivel tényleg lehetett azonosulni életszerű döntései, és viselkedése miatt.
Nem úgy a többi túlélővel, akik hihetetlen ripacskodást nyújtanak. A film alatt konkrétan azért imádkoztam, hogy azt az állandóan ripacsúl nyávogó, kutyabuzi csajt nyírják már ki.. De egyébként is van itt mindenféle sablon jellem, amit csak el tudtok képzelni: idióta pláza őrök, nyávogó plázacica, okos emberek (ebből több is :) ), és keménykedő gangszta csávó.

A film hangulatát viszont irtó jól dobták össze. Nagyon feszült, ez főleg az elején igaz, hiszen a készítőknek itt sikerült igazán átadniuk a mérhetetlen félelmet, és tanácstalanságot, amellyel valószínűleg egy ilyen apokalipszis járna. Erre rátetéznek a képkockák alatt felcsendülő fülbemászó zenék, amelyek normál esetben nyugtatnák az embert, itt viszont feszültséget gerjesztenek velük.

Az utolsó elemzési pontban a zombikra térnék ki. Ők voltak a film csúcspontjai, hiszen baromi jó maszkjuk volt, és a statiszták is jól helyt álltak. Valamint az is tetszett, hogy sok zombifilmmel ellentétben itt bizony sprintelő előhalottakat kapunk, amelyektől csak nagyon nehezen van menekvés.Ki kell emelnem a film végi kb. 20 perces zúzdát, amely hihetetlenül hangulatos, és pörgős volt.

A Holtak hajnala egy erős közepes film, amely műfaja egyik leghíresebb darabját dolgozza fel. Az eredeti filmet még nem láttam, de hogy megmondjam őszintén, annyira nem is izgat. Ajánlom azoknak, akik szeretik a feszült, mégis szórakoztató filmeket, illetve el tudnak tekinteni a mérhetetlen emberi naivságtól, és hülyeségtől.
 

The Week Of Undeads - Dance Of The Dead

Sziasztok. Ezzel az írással elkezdődik a blog első tematikus hete, amely a méltán híres zombi filmekkel foglalkozik. Előre szólok, hogy tőlem ne nagyon várjatok Romero filmet, mert azokról bárhol olvastok írást. Ehelyett inkább a kevésbé ismert filmekkel fogok foglalkozni. Ilyen a mai alanyom is, a 2008-as Dance of the dead.

A film egy átlagos kisváros életébe enged betekintést: látszólag mindenki jól él, idilli környezet, kedves lakók. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyan is a határban húzódik egy erőmű, amely folyamatosan szennyezi a levegőt. A település az amerikai filmekben már emblematikus szalag avató lázában ég, mindenki ruhákat vásárol, és párt keres a bulira. Azonban nem a bálkirálynő kiléte lesz a legnagyobb feszültség okozó a partyn:a városban kikelnek sírjaikból a halottak, akik természetesen az emberekre támadnak. Főhőseinknek menekülnie kell ha életben akarnak maradni a zombi horda támadásával szemben.

A Dance of the Dead finoman szólva sincs túlhypeolva, hiszen alacsony költségvetésből készült,és az eddig csak piti filmeket rendező Gregg Bishop foglalta el a direktori széket. Bishop nagyon jó munkát végzett, hiszen nagyszerű rendezést jegyezhetünk fel neki. A forgatókönyvíró, Joe Ballarini is kielégítő szkriptet rakott össze. Bár kissé áthallásos, mégis nagyon jól keveri a zombi filmek elemeit a tini vígjátékok sajátosságaival.

A film egyik legnagyobb piros pontja a karakterekben rejlik. Hihetetlen szimpatikus, és egyedi jellemeket kapunk, bár volt amelyikük kliséként hathat. Itt tényleg nem szúrja a szemünk senki, nem akarjuk hogy elhalálozzon bárki is. Kiemelném a két főhősünket, Stevent és Jimmy-t. Mindketten "amolyan" lázadó, esetlen fiatalok, mint sok kortársunk, vagy akár Én is, és ezzel elérték azt, hogy nagy szimpátiát érezzünk velük kapcsolatban.

A színészi játékok is megfelelőek,itt is főleg a két főszereplőt kell kiemelnem. Jared Kusnitz és Chandler Darby is brillírozik a vásznon. Azonban a mellékszereplőkkel sincsen komolyabb gond, mindegyikük hozza az átlag színvonalat ,egyikük sem volt ripacs, vagy idegesítő.
 

A zenéket is eltalálták, legalább is nálam. A legtöbb megszólaló muzsika a tipikus "bulizós" soft rock kategóriába tartozik, és én ezeket nagyon bírom.

Bár nem akartam semmi rosszat mondani erre a remek filmre, azért akadt 1-2 kivetnivalóm is, például az operatőri munka, amely hihetetlen silány volt. Sokszor követhetetlenek az akciójeleneteket, rángatózik a kamera, sőt, volt hogy a szereplő orrlyukába zoomolt a kamera. Ezek talán kis hibáknak tűnnek, de hosszú távon baromi idegesítőek.
 

Összességében viszont egy hihetetlen szórakoztató film a Dance of the dead, amely nem akar zsánerparódia lenni, vagy valami újat mutatni. A zombi filmek elkopott sablonjaiból olyan "várat" épít, amely nagyon jó, dinamikus, és izgalmas filmmé növi ki magát. Mindenkinek ajánlom legalább egyszeri megnézésre.