ComingSoon (szept 30. - okt. 7.) by danialves
Ebben a rovatban tervezem összefoglalni a következő hetek várható (amerikai) megjelenéseit, ezek közül kiemelve a megtekintésre érdemes alkotásokat.
szept. 30.
50/50
A film egy rákbetegséggel diagnosztizált ember történetét próbálja meg feldolgozni humoros formában. A külföldi szakma által találóan megnevezett dramedy (a dráma és vígjáték keveréke) műfaj eléggé sikamlós talaján próbálkozik majd, ugyanis a legtöbb ilyen alkotás elbukik azzal, hogy a humor és a dráma egymás rovására megy. (Itt nem feltétlenül csak a hangsúlyosságra, de minőségre is érdemes gondolni: pl. Adam Sandler néhány filmjének szánalmasan erőltetett tanulsága). Szóval a lehetőség mindenképpen megvan ahhoz, hogy jó film legyen belőle.
Dream House
Egy család új házba költözik, ahol gyilkosság történt és szellemek járnak mindenhol. Ez elég ismerős idáig, és úgy néz ki a Más világ (The Others) c. filmből is loptak egy-két dolgot, de reméljük ennek ellenére fog 92 percnyi borzongást okozni nekünk a film.
okt. 7.
Real Steel
Ha még nem jön ki a könyökünkön a Transformers és a Rocky, akkor most megkaphatjuk a kettő keverékét egyben. Na jó, a történet talán nem ilyen egyszerű, de a trailer-ben már rengeteget össze tudtam számolni a szokásos klisék közül: a lecsúszott, megtört harcos/sportoló, aki az új lehetőség hatására visszatér, a gyenge, semmire se jó robot, aki végül legyőz mindenkit, és arra is nagyobb összeget mernék tenni, hogy a kissrác is végül megtalálja a családját Hugh Jackman és Evangeline Lilly személyében. Ami pozitívum, hogy idén már másodszor nézhetjük az óriásrobotok elképesztően látványos harcát, valamint az, hogy a próbavetítések alapján arról pletykálnak, hogy talán mégsem lesz ez olyan rossz film
The Ides of March
Politikai dráma George Clooney-val és Ryan Gosling-gal. Kell ezen kívül mondanom még valamit?
Talán azt, hogy a Velencei Filmfesztivál nézői a történetet kifogásolták, ami ebben a műfajban elengedhetetlen része egy jó filmnek, mindenesetre könnyen lehet, hogy a színészek játéka elviszi a hátán a filmet. (Ahogy youtube-on találóan megfogalmazták: "This whole movie could just be about all of these actors sitting around taking a shit and I'd still go see it. This is one HELL of a cast.")
Címkék: comingsoon
költségvetésű bevezetéssel kezdődik, amelyben megtudjuk, hogy a viking mitológia szereplői tulajdonképpen földönkívüliek, akik Norvégiában gyilkolták a jégóriásokat, akiket végül le is győztek, Odinnak, Thor apjának köszönhetően. Ezt követően a film az első kb. 40 percben prezentál egy fantasy-jellegű történetet, ahol el is lövik az összes puskaport és a CGI-re szánt dollármilliók jó részét. (Ettől függetlenül főleg Asgard kidolgozása nekem eléggé elnagyoltnak tűnik.) Azonban Thor-t engedetlenségének köszönhetően bolygónkra számúzik, ahol villámgyorsan megkapjuk a szokott szuperhősös-kliséket: az arrogáns királyfiből világmegmentő hős lesz, beleszeret az első nőbe akit meglát, és még némi forgatókönyvírói erőlködés árán azt is elérték, hogy a szuperképességét is elveszítse erre az időszakra, természetesen azért, hogy a film végén szokásos bossfight-ra teljes fényében tündökölve térjen vissza. (Ez egyébként nem lett olyan nagy durranás, mint illett volna lennie.)
A főszereplő személyiségfejlődése elég hirtelen jellegűre sikerült ennek során, ráadásul a forgatókönyvnek köszönhetően mellette a film maradék színészgárdája (köztük a remek Natalie Portman) gyakorlatilag mellékszereplő státuszba kerül, esélyt sem adva nekik a komolyabb alakításra (talán egyedül Tom Hiddleston Loki-jának sikerül ezt megtörnie)
Nézzük csak. A kis hazánkban Kaptár-ként megismert sorozatot, a 2002-es Kaptár nyitotta meg. Vagy a kaptár nyitotta meg kapuit? A történet szerint (ami az őt követő részekben sem sokat változik, egyetemben a főszereplővel) egy genetikai fertőzés aka. vírus elszabadul egy földalatti laboratóriumban, ami az embereket igazi, agyzabáló, húsevő szörnyekké, avagy zombikká változtatja. Az első rész a laboratóriumban, a fennmaradó három rész a külvilágban folyik, amelyek közül nekem még mindig a harmadik rész stílusa tetszik a legjobban. Az első részben egy katonai szakasz, illetve Alice (Milla Jovovich) feladata lenne a kiszabadulás a Kaptárból, és a vírus terjedésének megakadályozása. Nem árulok el nagy spoilert, ha azt mondom, hogy sikertelenül? Hiszen, miből lenne folytatás, ha a vírus nem terjedne el? A Kaptárt vezető számítógép bekattan és halálra ítéli az ott dolgozókat, amit kis csapatunk egyetlen tagja vészel át élve, illetve az ő szerelme. Itt ér véget az első rész. A másodikban a pánikban lévő Raccoon Cityben vagyunk, ahol a fertőzés terjed, az emberek fogynak, és Alice feladata az, hogy kiszabaduljon, avagy elmeneküljön a városból. Ismét egy kisebb csapat kerül a kezei alá, akiknek fő feladata, egy tudós gyermekének az élete. Persze, a menekülés itt sem egyszerű. Templom, iskola, majd egy lerombolt felhőkarcoló. Alice a tökéletes egyed. Ő lehet a megmentője az emberiségnek, hiszen ő az egyetlen, aki immunis a vírusra. Nem mondható el ugyanez az első részbeli szerelméről, Maxről, akit a második részben csak Nemesis programként fogunk látni, egy nagy szörnyjelmezben. A drámai hatás megvan az utolsó jelenetekben,ez biztos. Mi jöhet még? Talán ez után a rész után fogyott el a szerkesztők fantáziája. Az ezt követő két rész leginkább a túlélésről szól, illetve a bosszúállásról. Független ezektől a kissé sablonos dolgoktól, mind a kettő vállalható alakítás, még ha az Afterlife egy kicsit gyengébbre is sikeredett. Az utóbbi érdemére legyen mondva, hogy az már 3D-ben jelent meg. A harmadik részben derül ki igazából Alice létének a kulcsa. Megpróbálják klónozni, hogy ő maga legyen az ellenszer a T-vírus ellen (mondtam már, hogy így hívják a vírust ami legyalázta a Földet? Nem? Bocsi.). Az Afterlife az ellenvírus, azaz Alice klónjainak háborúja lesz, ami már kissé laposra sikeredett. Nem a látvány miatt, hanem az egész közege miatt. 
Nevezzetek komolytalannak, de ezt nem lehetett kihagyni. 1959-ben Edward D Wood Jr.-nek az pattant ki a fejéből, hogy : „srácok, forgassunk egy filmet ufókról és élőholtakról”. Na, a sztori kb. ennyire komplex. Röviden vázolom. Az űrlények (akik emberek selyemingben) azt találják ki, hogy a halott emberekből agykontroll segítségével zombikat csinálnak, és ezzel meghódítják a Földet. Ami a 9-es terv. A borító frappáns kérdésével reagálnék. Mi van az előző 8 tervvel? Lényegtelen, mert ez a film olyannyira nem veszi komolyan magát, hogy…nos, nehéz leírni. A filmben szerepel az igazi Drakula, Lugosi Béla(!!!), Vampira (korai vámpírfilmek fő vámpír-istennője)…szóval, ez most vámpírfilm is? Nem, ők ketten az élőholtak vezetői. A filmben ez miért nem hihető? Mert 100%, hogy a korábbi filmjeikből való jelmezeket vették elő, de a színészi játékukat nem igazán hozták magukkal. Tény, a borzalmas magyar szinkron csak tetőzi ezt. Kik szinkronizálták? Nos, a castinglistából idézve „Tóth József, anyagbeszerzés ; Kiss Andrea, titkárnő”…igen, tök amatőrökkel. Az érzelemmentes szinkron nemhogy elvárható, hanem halálbiztos. Ezek után mit lehet tenni, mint tovább nézni a filmet. A jelenetek annyira összeszedetlenek és bugyuták, hogy az valami hihetetlen. Srácok, nem azért, de ki készít kartonból sírkövet? Elmegy mellette az adott szereplő és a sírkő beleng(!!!). Nézzünk más effektust. Az ufók űrhajója, két egymással szemben összehegesztett cintányér, és egy jeleneten belül a napszakok vágásonként változnak. Érdekes? Nem. Ciki? Mindenképp. Aláírom, 1959, de ez a film a korát, simán alulmúlja!
Egy korrupt zsarut holtan találnak egy elhagyatott gyártelepen. Társa bosszút esküszik, hiszen a férfi feleségével együtt meggyőződtek arról, hogy a városban uralkodó maffiacsalád, a Markudi família áll a brutális haláleset mögött. A zsaruk felkerekednek, hogy megbosszulják bajtársuk halálát, azonban vérgőzös hadjáratuk kicsit sem úgy záródik, ahogy arra gondolni mertek volna, hiszen az épületben, ahol a gonosztevők bújnak meg, zombik is tanyáznak, sőt, az egész várost el lepték. Kis csapatunknak össze kell fogniuk a közellenségeikkel azért, hogy megússzák ezt a "kis" kalandot.
A Föld egy éjszaka alatt szürreális rémálommá válik: A holtak felkelnek sírjukból, és az élőkre támadnak. Hogy hol, és mi miatt kezdődött a fertőzés, senki sem tudja. Ebben a szürreális borzalomban ébred főhősnőnk, Ann (Sarah Polley) akinek gyermekét, majd férjét is megfertőzi a halálos kór. Menekülnie kell eddigi életéből. Egy maréknyi túlélővel együtt a helyi plázába menekülnek, ahol túlélési lehetőséget keresnek, azonban itt sem maradhatnak sokáig, hiszen az élőhalottak az épület köré gyűltek, és csak idő kérdése, hogy bejussanak oda.
jól dobták össze. Nagyon feszült, ez főleg az elején igaz, hiszen a készítőknek itt sikerült igazán átadniuk a mérhetetlen félelmet, és tanácstalanságot, amellyel valószínűleg egy ilyen apokalipszis járna. Erre rátetéznek a képkockák alatt felcsendülő fülbemászó zenék, amelyek normál esetben nyugtatnák az embert, itt viszont feszültséget gerjesztenek velük.
A film egy átlagos kisváros életébe enged betekintést: látszólag mindenki jól él, idilli környezet, kedves lakók. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyan is a határban húzódik egy erőmű, amely folyamatosan szennyezi a levegőt. A település az amerikai filmekben már emblematikus szalag avató lázában ég, mindenki ruhákat vásárol, és párt keres a bulira. Azonban nem a bálkirálynő kiléte lesz a legnagyobb feszültség okozó a partyn:a városban kikelnek sírjaikból a halottak, akik természetesen az emberekre támadnak. Főhőseinknek menekülnie kell ha életben akarnak maradni a zombi horda támadásával szemben.














Utolsó kommentek