The week of Undeads - A Holtak naplója
Sziasztok. Ugyan leszögeztem a hét kezdetén, hogy nem kívánok szót ejteni Romero filmekről, mégis felrúgom ezt a kijelentést, mivel mai alanyom mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
A történet középpontjában Jason (Joshua Close) és forgatócsoportja áll. A lelkes kis csapat éppen egy forgatás közben értesül arról, hogy az Egyesült Államokban szörnyű járvány terjed: A halottak többé már nem maradnak holtak, hanem lábra kelnek, és az élő társaikból próbálnak táplálékot csinálni. Mint minden ember, főhőseink is menekülni próbálnak a káoszból. Egy kis ütött-kopott furgonnal útra kelnek, hogy mentsék életüket, illetve megtudják élnek-e még a családtagjaik.
A film az utóbbi évek két legjobban elcsépelt stílusából próbál építkezni. Ugyanis ál-dokumentarista forgatásmóddal próbálja bemutatni az eseményeket. Ennek a két műfajnak az összegyúrására nem kisebb név, mint a zombi filmek emblematikus figurája, George A. Romero vállalkozott. Én tisztelem Romerot, valamint az eddigi filmjeit, de ezzel az alkotással néhány téren eléggé melléfogott. Egyébként Ő jegyzi a film forgatókönyvét, szóval szinte teljes mértékben Ő bábáskodott a sztori felett.
Az említett szkript egyébként eléggé halovány teljesítményt mutat fel, eléggé sablonos, sokszor vontatott, és unalmas is néhány helyen. Viszont nagyon örültem a filmbeli stílusos vágásnak, amely a néhol csörgedezőbb cselekményt is képesek feldobni. A szövegkönyv viszont hihetetlen übergagyi lett, annyira elcsépelt, és hülye mondatokat adtak főszereplőinknek, hogy az hihetetlen.
És ha már említettem a főszereplőket, meg kell jegyezni, hogy ők bizony jót állnak magukért, még ha az általuk mutatott teljesítmény nem is eget rengető. De a karaktereket eléggé eltalálták, csak két idegesítőbb szereplőt sikerült betuszkolni a történetbe, szerencsére egyikőjüktől hamar búcsút is intünk. A színészi játékok is a közepes mércét ütik meg, ennél a szintnél se többet, se kevesebbet nem sikerült hozniuk a aktoroknak.
Ami miatt viszont értetlenül álltam, az az ál-doku. stílus. Nem értem Romero minek erőltette a film alá ezt a forgatási módszert, talán csak változatosabb akart lenni, és azért valljuk be, a számlának is jót tesz ez a módszer. Viszont a kivitelezés igen csak belerondít a film összképébe, hiszen sokszor indokolatlanul történik a cselekmények felvétele. Én a legtöbb helyzetnél össze fostam volna magam, nem hogy profi kamerás módjára, rángatózó kamera nélkül rögzítsem a képsorokat.
A film egyik legerényesebb pontja a zombikban rejlik. Igazi retro, csoszogó élőhalottakat kapunk, nagyon tetszett Romero ötlete, miszerint vissza hozta a klasszikus zombikat.A statiszták, és a maszkmesterek is hozták a kötelezőt e téren, szóval ez az egyik legkifogásolhatatlanabb pozitívum. Ezek a tények nagyszerű hangulatot kölcsönöz a filmnek, ami miatt nem hogy nézhető, de még baromi szórakoztató is.
És akkor még nem is beszéltem a film legsarkalatosabb pontjáról, azaz a nagyszerűen tálalt társadalom kritikáról. A dramaturgiában sorra kerülnek a kapzsiságról, politikáról, és a médiáról szóló utalgatások is, amelyek teljes mértékben igazak a mai kizsákmányoló emberiségre.
Összességében egy közepes filmet kaptunk Romerotól, amely bár lehetett volna sokkal, de sokkal jobb is, mégis sikerül annyi erényt kifacsarni magából, hogy minimum egy nézést megérjen. Ajánlom a kategória szerelmeseinek, illetve azoknak, akik szeretik a kulisszák mögé ültetett társadalom kritikát.
Címkék: week of undeadsA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
