The Week Of Undeads - Holtak Hajnala (2004)

Folytatódik a Perfect Insanity zombi hete, ezúttal a Holtak hajnala nevű Romero klasszikus remake-vel fogok foglalkozni.

A Föld egy éjszaka alatt szürreális rémálommá válik: A holtak felkelnek sírjukból, és az élőkre támadnak. Hogy hol, és mi miatt kezdődött a fertőzés, senki sem tudja. Ebben a szürreális borzalomban ébred főhősnőnk, Ann (Sarah Polley) akinek gyermekét, majd férjét is megfertőzi a halálos kór. Menekülnie kell eddigi életéből. Egy maréknyi túlélővel együtt a helyi plázába menekülnek, ahol túlélési lehetőséget keresnek, azonban itt sem maradhatnak sokáig, hiszen az élőhalottak az épület köré gyűltek, és csak idő kérdése, hogy bejussanak oda.

A filmet a mára már emblematikus Hollywood-i rendező, Zach Snyder rendezte akinek ez volt az első nagy költségvetésű filmje, amely ugródeszkát jelentett a mostanában készülő blue box mozijaihoz. Snyder itt megfelelő munkát végzett, igaz túl sok dolga nem volt, hiszen ebben a filmben legfőképpen a forgatókönyvön van a lényeg. Amely sajnos igen csak felemás lett, hiába izgalmas, feszült, és néhol katartikus, mégis akkora logikai bukfencek vannak benne, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ezeket most nem szeretném konkrétan lelőni, hiszen az erős spoilerezés lenne. Aki látta a filmet, az tudja miről beszélek.

A színészi játékokban is voltak kivetni valók. Főhősnőnket alakító Sarah Polley elég gyengus játékot mutat be. Ez főleg a kissé esetlen karakterének köszönhető, amellyel az a legnagyobb gond, hogy "keménynek" akarják beállítani. A másik nagyobb "sztár" a filmben Ving Rhames, akit többek között a Ponyvaregényben láthatott a nagyérdemű. Ott kis szerepben nagyot alkotott, itt pedig ennek reciprokát hozza, hiszen az egyik főszereplőt alakoítja, mégis igencsak pocsék formát mutatott. Azonban a karaktere kihúzza a méretes melaszból, ugyan is a jellemét nagyon el találták. A tipikus kemény zsaru Ő, akivel tényleg lehetett azonosulni életszerű döntései, és viselkedése miatt.
Nem úgy a többi túlélővel, akik hihetetlen ripacskodást nyújtanak. A film alatt konkrétan azért imádkoztam, hogy azt az állandóan ripacsúl nyávogó, kutyabuzi csajt nyírják már ki.. De egyébként is van itt mindenféle sablon jellem, amit csak el tudtok képzelni: idióta pláza őrök, nyávogó plázacica, okos emberek (ebből több is :) ), és keménykedő gangszta csávó.

A film hangulatát viszont irtó jól dobták össze. Nagyon feszült, ez főleg az elején igaz, hiszen a készítőknek itt sikerült igazán átadniuk a mérhetetlen félelmet, és tanácstalanságot, amellyel valószínűleg egy ilyen apokalipszis járna. Erre rátetéznek a képkockák alatt felcsendülő fülbemászó zenék, amelyek normál esetben nyugtatnák az embert, itt viszont feszültséget gerjesztenek velük.

Az utolsó elemzési pontban a zombikra térnék ki. Ők voltak a film csúcspontjai, hiszen baromi jó maszkjuk volt, és a statiszták is jól helyt álltak. Valamint az is tetszett, hogy sok zombifilmmel ellentétben itt bizony sprintelő előhalottakat kapunk, amelyektől csak nagyon nehezen van menekvés.Ki kell emelnem a film végi kb. 20 perces zúzdát, amely hihetetlenül hangulatos, és pörgős volt.

A Holtak hajnala egy erős közepes film, amely műfaja egyik leghíresebb darabját dolgozza fel. Az eredeti filmet még nem láttam, de hogy megmondjam őszintén, annyira nem is izgat. Ajánlom azoknak, akik szeretik a feszült, mégis szórakoztató filmeket, illetve el tudnak tekinteni a mérhetetlen emberi naivságtól, és hülyeségtől.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.