Star Weekend:Johnny Depp - Charlie és a csokigyár
Ezennel kezdetét veszi a Johnny Deppre fókuszáló hétvégém, amelynek első felvonásában a 2005-ös Charlie és a csokigyárat fogom nektek bemutatni.
A történet középpontjában a nehéz életű Charlie (Freddie Highmore) áll. Szüleivel és nagyszüleivel egy romos kis viskóban tengetik mindennapjaikat. Charlie lakóhelye szélén egy hatalmas csokigyár található. Titokzatos hely ez, hiszen több éve nem láttak körülötte munkásokat, sőt, a vezetőt Willy Wonkát (Johnny Depp) is titkok övezik. Ezért hát nagy felhajtás övezi Willy felhívását, miszerint aki a Wonka csokijában arany szelvényt talál, azt meginvitálja egy exkluzív gyárlátogatásra. Természetesen főhősünk is szert tesz erre, és olyan élményekkel gazdagodik, amelyre még álmaiban sem gondolt volna.
A filmet Tim Burton rendezte. Azt hiszem az Ő neve nálam már referencia a jó alkotásra, hiszen 1-2 kivételen kívül mindegyik filmjét láttam, és ezek kivétel nélkül jók voltak. Burton itt is nagyszerűen helyt áll, látszik, hogy szereti ha teljes mértékben Ő kezelheti a gyeplőt. Ez legfőképp a látványnál feltűnő, hiszen a rendező itt igencsak kibontakoztatja a fantáziáját, de erről majd később bővebben.
A forgatókönyvet az a Roald Dahl jegyezte, aki a korábbi, '71-es film szkriptjét is papírra vetette. Nagyszerű forgatókönyvet kapunk, amely ugyan klasszikus mesei sablonokból épít, mégis ettől lesz olyan szép, és szórakoztató a film. A tempó is kielégítő, a film és a felvezetés hosszát is jól belőtték, így egy pillanatra sem fogunk unatkozni.
Színészi játékok terén is igencsak domborít a film, természetesen elsősorban Deppet kell kiemelnem, aki szinte ficánkol ebben a kissé beteg, ámde jól megírt karakterben. A főhősünket alakító Freddie Highmore is meglepetést szolgáltatott, mivel nagyszerűen elkapta ezt a kissé sablonos, mesékre jellemző, ártatlan fiú karaktert.
Ha már karakterek. Itt csúszik egy kisebb porszem a gépezetbe, hiszen a főhősünkön és Willyn kívül szinte minden lényegesebb karakter nagyon irritáló. Értem én, hogy ilyennek kell lenniük, de pl. a rágós kis csajnál, meg a számítógép mániás idiótánál igencsak elvetették a sulykot. Bár ha belegondolok, ezek az idegesítő szereplők is kellenek ahhoz, hogy a végén összeálljon a klasszikus mesei összkép, és elégedetten csettinthessünk a végfőcím alatt.
A kritika végére hagytam a legsarkalatosabb pontot, mégpedig a korábban már említett látványt. Amely nagyszerű. Minden ezer színben pompázik, meseszerű a csokigyár, és erre csak rátetéznek az ott dolgozó kis törpék, akik állandóan énekelnek. A film zenéi is nagyon jól el lettek találva, Danny Elfmen, mint a legtöbb Burton filmnél, itt is kifogásolhatatlan soundtrackot tett le az asztalra.
Összességében a Charlie és a csokigyár egy klasszikus mese, amelyet Tim Burtonnek nagyszerűen sikerült 21. századi köntösbe bújtatnia. Minden megvan benne ahhoz, hogy egy jó családi film legyen: nagyszerű történet, szép zenék, és elképesztően elborult ötletek. Mindezek mellett még nagyon szórakoztató is, és egy kis kritikát is megfogalmaz a mai társadalomnak.
Címkék: star weekendA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.01.06. 17:27:28
