Oscar Napok - Hadak útján

Harmadik állomásához érkezik tematikus sorozatom, ezúttal Steven Spielberg tavalyi, ám nálunk idén bemutatott drámáját vesézem ki.

Albert (Jeremy Irvine) legjobb barátja egy ló, Joey, akivel szabadidejének nagy részét tölti. Azonban kirobban az első világháború, és főhősünk paripáját a frontra szállítják, a haza szolgálatának nevében. Joey bármennyire is ellenáll, nem sikerül megállítania a tiszteket, így Albert végső elkeseredésében úgy dönt, Ő is hadba száll, és megkeresi hőn szeretett lovát. A két "barát" egymáshoz vezető útja koránt sem gördülékeny, mindketten megtapasztalják a háború és az erkölcstelenség minden elemét.

Mint korábban említettem, a filmet Steven Spielberg rendezte, akit azt hiszem nem kell senkinek bemutatnom. Azonban hogy megmondjam az őszintét, most nagyon csalódtam a sikeres amerikai rendezőben, aki szinte teljes mondanivaló nélküli történetet vázolt fel  Michael Morpurgo regényéből.

Kezdjük ott, hogy a film túl érzelgősre sikeredett. Értem én, hogy Joey és Albert kapcsolata barátság, állat és ember közötti feltétel nélküli érzelem, mégis kissé betegesnek éreztem ezt a vonzalmat, de talán bennem van a hiba.

Aztán, hogy megmondjam az őszintét, a színészi játékok egyszerűen pocsékok voltak, itt külön a főszereplőt játszó Jeremy Irvine emelendő ki, akit Spielberg szavai szerint "hosszas casting után" választottak ki. Az elsőfilmes fiatal színész engem egyszerűen irritált, ezt tessék úgy érteni, hogy számomra a hangja is elviselhetetlen volt (igen, sajnos angolul kellett megnéznem a filmet, mivel a helyi moziban nem tűzték műsorra), és még akkor nem említettem a közeli felvételeknél látható "tanácstalan" arcát, amely nekem rendkívül idegesítő volt.

Azonban ennek ellenére érezhetjük, hogy nem egy kezdő rendező ült a direktori székben. A film technikailag kifogásolhatatlan. Az operatőri munka, a fényképezés, a zenék és a színek néholi túlexponálása is jól sikerült. Külön ki kell emelnem a fronton zajló jelenetek, amelyek valóban élvezhetőek voltak.

Összességében elmondhatom, hogy a Hadak útjánnak csak egy szimpla közepes teljesítményt sikerült elérnie. Sajnos a film két legnagyobb bukópontja, azaz állat és ember közötti kapcsolat, valamint a háború "szörnyűségei" mély hibák voltak, amelyeken az sem segít, hogy a cselekmény egésze tele van nyálas és szükségtelen jelenetekkel is. Ezeken felül azonban mindenkinek ajánlom egyszeri megnézésre, mert alapjában élvezhető, de a 6 jelölés közül csak a technikai kategóriákban viselném el a győzelmét.

Grazor Bourne - Mass Effect 3 Demobomb

Sziasztok!
Amint a Bioware elérhetővé tette az ME3 demó-t, rá egy órára a játék a videokártyámat nyűtte!
A Reaperek jöttek beteljesíteni az 50.000 éves ciklusuk aktuális felvonását, azok akik eddig nem hittek Shepard-nek, most a segítségéért kiáltoznak. A demó két singelplayer és két multiplayer pályát tartalmaz, a single mappokat alant tekinthetitek meg:

A második felvonásban a "salarian homeworld"-re látogatunk, ahol is egy női krogant próbálunk megmenteni, az újfent ellenséges oldalon álló Cerberus ellen. Ez a pálya akciódúsabb az epikus prológushoz viszonyítva.

Végül itt egy videó a multiról, csak az egyik pályát sikerült prezentálnom ezidáig, de hamarosan kaptok ízelítőt a másik páciensről is. Annyit fűznék hozzá, hogy nagyon jóra sikerült a netes móka, RPG-hez híven szintlépés, skillrendszer, minden ami kell. Akinek megtetszett az ne habozzon, még ingyenesen kipróbálható az Originnel, később nem sokunknak lesz rá pénze, talán én tennék is félre a kicsikére, ha kaptunk volna magyar lokalizációt, de nem, így hát a Bioware és a EA Hungary nem eszik a pénzemből.

Oscar Napok - Az Élet fája

Folytatom a tegnap elkezdett tematikus napjaimat, ezúttal Terrence Mallick tavalyi mesterművét veszem górcső alá, amely jelölése szerintem a legnagyobb meglepetés.

Jack O'Brien (Sean Penn) elfásult üzletember, élete bármennyire fényűző, alapjaiban romokban hever. A jelenjét beárnyékolja a múltban bátyjával történt tragédia, amelyet a mai napig nem tudott kiheverni. Testvére halálának évfordulóján tör rá a szorongás, és gondol vissza a "boldogan" eltöltött gyerekkorára, apjára (Brad Pitt) , anyjára, és testvéreire. A férfi "utazása" során élete fenekestül felfordul..

Mint a bevezetőben említettem, nagy meglepetés volt számomra a film jelölése, azonban nem minősége, hanem milyensége miatt. Mallick olyan szikével operál, amely szöges ellentétet mutat az Oscar jelöléseknek; hosszú snittek, látszólag összefüggéstelen történetvezetés, művészi szűrők, és elképesztő kameramunka jellemzi a filmet, de ezekről később.

A Mallick által megírt forgatókönyv két oldalról közelíthető meg. Mint film, az Élet fája valahogy alul marad, hiszen a cselekményvezetése kissé széteső, néhol lassú, viszont ha úgy tekintünk rá, mint műalkotásra, akkor majdhogynem kifogásolhatatlan. A szkript azonban bármennyire is jó, volt néhány olyan jelenet amely igencsak túl volt húzva (pl. az amúgy gyönyörű univerzum alakulása, a maga 20 percével), vagy egyszerűen csak felesleges volt.

Azonban ezek ellenére Én mégis imádom a filmet,erre több indokom is akad. Először, Brad Pitt a Pénzcsináló után ismét magasra rakta a lécet, hihetetlen beleéléssel játssza a kőkemény szigoráról ismert apát. Aztán, a korábban már említett operatőri munka frenetikus, ezért egy igencsak nagy pacsi jár ki a többszörös Oscar jelölt Emmanuel Lubezkinek, aki ezért a munkájáért simán megérdemelné a díjat.

A hangulat pedig fojtogató, amelyet a nagyszerű zenével, a sokszor említett kameramunka változatosságával és profizmusával, valamint az elképesztően gyönyörű fényképezéssel éri el. Ezekre tetőz a művészi zene, illetve a nagyszerű párbeszédek.

Az Élet fája egy gyönyörű, számomra tökéletes alkotás, amely művészi és sokatmondó egyben. Nagyszerű fényképezés, csodás kameramunka, Pitt hihetetlen játéka, és fullasztó atmoszféra uralja a filmet. Emellett a sorsokat és a világ alakulását boncolgató mondanivaló is helytálló. Ez egy nagyszerű film, amely teljes mértékben rászolgált a tavalyi Arany-pálma győzelmére. Azonban senkinek sem tudnám jószívűen ajánlani, hiszen a film sokszor lelassul, és még távolról sem egy könnyű darab. Reménykedem az Oscar győzelmében, azonban sajnos a jelölése valószínűleg formalitás.

Oscar Napok - Pénzcsináló

Mint korábban említettem, ma indítom útjára az Oscar díj legjobb film kategóriában jelölt filmek értékelését. Azonban, mivel több film van, mint 7, ezért az Oscar hetet Oscar napokra kereszteltem. Első alanyom a Pénzcsináló lesz.

Az Oakland-i baseball csapat szenved, pénz és tehetség hiányban vannak. A szakmai igazgató Billy Beane (Brad Pitt) korábbi nagy ígérete a sportnak, azonban ez a méretes feladat úgy látszik, rajta is kifog. Amikor már minden veszni látszik, Billy egy új szakemberrel erősíti a csapatot; Peter Brand (Jonah Hill) a statisztikák alapján próbálja kikalkulálni azon játékosokat, akik olcsón megszerezhetőek, és megfelelő tudás birtokában állnak. A csapat dolgai azonban nem javulnak, folytonos leégések, és taktikai hibák következnek, azonban Billy a végletekig kitart Peter mellett.

A cselekmény gerincét igaz történet alapján formálták. A film rendezője Bennett Miller , akitől korábban semmit sem láttam. Azonban a fiatal amerikai direktor nagyszerű munkát végzett, és maximális teljesítménnyel szolgálna rá az Oscar jelölésre, azonban sajnos nem részesítették az elismerésben.
Bár mondhatni könnyű dolga volt, hiszen Aaron Sorkin varázslatos szkriptet dobott össze, ezzel megismételve a Social Networkkel elért tavalyi sikereit. A forgatókönyv rendkívül letisztult, érdekfeszítő, és feszes, egy pillanatra sem lankadt a figyelmem a film nézése közben.

A műfaji besorolással amúgy eléggé bajban vagyok. Ez az alkotás jóval több ugyanis, mint egy egyszerű életrajzi sportdráma. Az emberi sorsok alakulását legalább annyira taglalja, mint magát a baseballt, és a sportokon elhatalmasodott marketing hálózatot. Emellett betekintést nyerhetünk a baseball mögött meghúzódó szálakba is, a játékosok, és az edzők érzelmeire is fény kerül.

Azonban a film csúcspontja korántsem az eddig felsoroltakban keresendő, hanem a színészi játékok mögött bújik meg. Kezdem is a lényeggel: a legjobb főszereplőnek jelölt Brad Pitt élete egyik legjobbját nyújtva, teljesen alárendelve magát az egészen összetett karakterének. Pitt mellett a fő mellékszereplő, Jonah Hill is jól teljesít, azonban korántsem ér fel a rutinos színészhez, akinek teljes mértékben kijárna már a szobrocska.

A hangulat is megér egy misét, amely Sorkin személyéből adódóan nagyon hasonlít a tavalyi közösségi hálóra. Nagyon kellemes volt a film atmoszférája, élvezet volt nézni. Emellett a meccsek kidolgozása (amelyekből amúgy meglepően kevés volt) is nagy profizmust sugall.

Összességében a Pénzcsináló egy precízen összerakott, sorsokat és érzelmeket is boncolgató sportdráma, amely a szép fényképezésével, profi kameramunkájával, és a korábban említettekkel teljes mértékben megérdemli a 6 jelölést, amelyet kapott. Ajánlom mindenkinek.

Könyv kontra Film #2: Alan Glynn - Csúcshatás by Gaben

Alan Glynn - Csúcshatás

Oscar "hét" péntektől.

 Tavalyhoz hasonlóan idén is megrendezem az Oscar legjobb filmjeire irányuló tematikus hetemet, amelyet most pénteken kezdek. Azonban nem tudom garantálni , hogy minden filmhez hozzá tudok majd jutni, de amelyek elérhetőek, azokra biztos sor kerül.

Pénteken jelentkezem,Sziasztok.

Coming Soon 2012 by danialves (1. rész)

 Úgy néz ki, idén a világvége mellett rengeteg remek alkotás is fog érkezni, és mivel minden filmes oldal (a Perfect Insanity-t is beleévrtve) tele van a jobbnál jobbnak ígérkező filmek trailereivel, elérkezettnek láttam az időt, hogy alkossak egy kis összefoglalót a várható mozikról. Mivel a mezőny meglehetősen nagy, ezért igyekeztem elsősorban csak azokat a filmeket kiválasztani, amelyek nem sülhetnek el rosszul. Azokat az alkotásokat, amelyekről magam sem tudom, hogy mit gondoljak, a következő posztban fogom taglalni.

MS One: Maximum Security

Futott már Lockout cím alatt is, most úgy néz ki, a fent olvasható néven találhatunk rá Luc Besson legfrissebb munkájára, amelyet egy elsőfilmes rendezőpárosra bízott. Ennek ellenére nem hiszem, hogy tartanunk kellene attól, hogy egy rossz akció-sci-fi lesz a végeredmény, ha olyan ember írja a forgatókönyvet, akinek Az ötödik elem és az Elrabolva fűződik a nevéhez. Ráadásul ezúttal elképesztő látványt is kapunk, ahogy az az előzetesből is kivehető.

A történet röviden: a Guy Pearce által játszott karaktert ráveszi a kormányt, hogy mentse ki az elnök lányát (Maggie Grace) egy börtönlázadás kellős közepéből. Azonban a probléma abban rejlik, hogy ez a börtön az űrben található, jelentősen megnehezítve a be és a kijutást.

Prometheus

Ridley Scott egy emberöltőnyi idő után visszatér az Alien-univerzumhoz, az 1979-es film előzményével, amit ezúttal nagy adag CGI-vel is megtámogat a jelek szerint. Érdekesség, hogy az előzetes információk szerint nem lesz benne egyetlen Alien sem, valamint a történet hivatalos összefoglalója is nélkülöz minden olyan kifejezést, amely az első részhez kapcsolhatná a Prometheus-t. Ezzel szemben a marketing a rendezővel együtt azt emeli ki, hogy a középpontban az emberiség eredetével kapcsolatos kutatás áll, amely könnyen egyben a fajunk kihalásához is vezethet. Meglátjuk, hogy ez ködösítés-e, vagy valóban nem futunk össze a Halállal, de az biztosra vehető, hogy unatkozni nem fogunk egy percig sem.

 The Dark Knight Rises

Az egyetlen 2012-es alkotás, ahol a cím és a rendező neve elég ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, kevés jobb filmet fogunk látni jövőre a Batman-trilógia záró darabjánál. Nincs is értelme sokat írnom, tesssék megnézni az előzetest és számolni a napokat a premierig.

The Bourne Legacy

Miután Matt Damon, és a rendező Paul Greengrass otthagyta a projektet, nem sok remény látszott a negyedik Bourne-film létrejöttére. Viszont szerencsére maradt a trilógia forgatókönyveit jegyző Toni Gilroy, akit ráadásul még a rendezői székbe is beültettek, szóval én semmiképpen nem tartok attól, hogy főszereplő/karakter leváltása bármilyen minőségbeli romlást eredményezne.

Looper

Egy sci-firől van szó, amely egy időutazó bérgyilkossal foglalkozik, aki egyik nap azt a feladatot kapja, hogy ölje meg jövőbeli önmagát. Joseph Gordon-Levitt és Bruce Willis tehát ugyanazt a karaktert fogja alakítani, és számomra ez a két név a biztosíték arra, hogy nem fogunk csalódni a filmben.

Cloud Atlas

A Mátrixot és a V, mint vérbosszút jegyző Wachowski fivérek ez alkalommal ismét egy sci-fi-t hoznak el nekünk. Tekintve, hogy idáig ritkán nyúltak mellé, ez alkalommal is bízom egy kiváló végeredményben. A hat szálon futó történet az 1850-es években kezdődik, és a jövőben ér véget, ezzel lehetőséget adva sok remek színész felvonultatására (Tom Hanks, Hugo Weaving, Susan Sarandon). 

A hobbit: váratlan utazás

A Gyűrűk ura nosztalgia, és Andy Serkis Gollamként való visszatérése két elég nyomós érv alapból ahhoz, hogy mindenképpen megnézzük ezt a filmet. De visszatér a gyönyörű új-zélandi táj is, valamint aki olvasta a könyvet, tudhatja, hogy akcióban sem lesz nagyon hiány.

Detachment

Ha már esetleg unjátok a sok sci-fi és a akciófilmet, akkor itt egy üdítő kivétel. Tony Kaye (Amerikai história X) legújabb filmje egy helyettesítő tanár (Adrien Brody) történetét dolgozza fel. Bár nyilvánvalóan rengeteg klisét is fel lehetne vonultatni a téma kapcsán, biztos vagyok benne, hogy a rendező és a főszereplő egy sokkal tartalmasabb drámát fog letenni az asztalra

Moonrise Kingdom

A meglehetősen egyedi stílust képviselő Wes Anderson idén újabb filmet hoz el nekünk. A Moonrise Kingdom két gyerek történetét meséli el, akik 1965-ben megszöknek otthonról, hogy a vadonban éljenek, ezzel hatalmas felfordulást okozva a nekik otthont adó kisvárosban. Ha rendező neve nem elég garancia a sikerre, akkor még mindig ott van a szereplőgárdában Bruce Willis, Edward Norton és Bill Murray, ennyi elég kell, hogy legyen egy jó hangulatú vígjátékhoz.