Sziasztok. Tegnap délután megkaptuk az első (és reméljük nem utolsó) tagfelvételre jelentkező videót PCVeterántól. Emlékeztetőül, a tagfelvételünkre jelentkezhettek a perfectinsanityinfo@gmail.com-on Íme a videó:
Címkék: tagfelvétel
Dennis Villeneuve Oscar-díjra is jelölt filmje egy ikerpár és édesanyjuk történetét meséli el, amelyet keresztülsző Libanon véres és kegyetlen történelme.
A Kanadában élő Jeanne és Simon Marwan (Melissa Desourmeaux-Poulin és Maxim Gaudette) meglepő hirtelenséggel elhunyt édesanyjuk (Lubna Azabal) végrendeletében két borítékot talál: egyiket régen elhunytnak hitt édesapjuknak, másikat bátyjuknak (akinek létezéséről nem is tudnak) kell eljuttatniuk. Simon nem akar foglalkozni a dologgal, nővére azonban a Közel-Kelet felé veszi az irányt, hogy megtalálja családtagjait. Ezzel párhuzamosan pedig elindul az anya, Nawal Marwan története, a 70-es évektől kezdve egészen a libanoni polgárháború borzalmain át napjainkig. A film ezt a két szálat váltogatja, gyakorlatilag ugyanazokat az eseményeket bemutatva Nawal és az évtizedekkel később utána kutató Jeanne szemszögéből.
A mű egész koncepciója zseniálisan és meglehetősen hatásosan van felépítve. A történetre nem lehet panasz, a szerkesztésnek köszönhetően ráadásul néhány igen remek fordulatot tartalmaz. A rendező meglehetősen naturalisztikus ábrázolásmódot választott az események elbeszéléséhez, így még jobban meghökkentve a nézőket egy-egy jelenetnél. A filmzene gyakorlatilag hiányzik is ennek a hatásnak az eléréséhez, gyakorlatilag egyetlen, többször is szereplő Radiohead szám alkotja az egészet, amely egyáltalán nem üt el a film hangulatától.
A színészi játékok is kiválóak, ugyanakkor úgy érzem, a forgatókönyv egyáltalán nem enged belelátni a karakterek lelkivilágába. A két testvér működése kimerül abban, hogy sorban kérdezgetnek meg embereket, de ez korántsem jelenti azt, hogy kidolgozatlan jellemeket kapnánk. Néhány jól megírt apróság sokszor többet mond a filmben, mint egy tízperces dialógusnál, de sajnos ettől még minimális információnk van a három főszereplő motivációiról, éppen ezért egyik szereplő se tud közel kerülni a nézőhöz. Hozzá kell tenni, talán nem is ők vannak a középpontba állítva, hanem a háború, a gyűlölet és az egész Közel-Kelet világának érzékletes és pontosságra törekvő bemutatása. Valószínűleg a történet kissé bizarr megoldása is ezt a célt szolgálta, de az számomra már túl sok volt.
Mindent összevetve egy minden tekintetben jó filmről beszélhetünk, amelynek különleges világa és szemléletmódja mindenképpen felüdülést jelent sok hollywoodi produkció mellett.
A csapat szinte tökéletes. Van itt laza, pörgős nyelvű és kemény kritikus. Azonban valami még hiányzik! Lehet, hogy te vagy az? A PI új arculata szerint játékelemzések is lesznek a blogok, amire megfelelő játékbemutatóst keresünk, Grazour Bourne barátunk mellé. Én sajnos saját okokból nem tudok vállalni ezt a posztot ezért kell a TE segítséged. Lehet írásos vagy videós a kritikád, küldd el nekünk, értékeljük és meglátjuk, bekerülsz-e a csapatba. A minőség garantált és a Közös Filmnézés is kihagyhatatlan élmény szokott lenni. Várunk a csapatba! Téged, vagy téged, vagy a másik srácot onnan, a hátsó sorból..igen, téged!
Jelentkezéseket várjuk a perfectinsanityinfo@gmail.com e-mail címre!
Jelige: TGF
Théo
"Szakítsd át a határokat"
Steven Soderbergh rendező (Ocean's trilógia) és Scoot Z. Burns forgatókönyvíró (Bourne-ultimátum) közös műve egy halálos és elképesztően fertőző járvány terjedését mutatja be a kezdetektől egészen az ellenanyag elkészültéig. Mindezt rengeteg átlagember (Matt Damon, Jude Law, Gwyneth Paltrow) és a világ legnagyobb egészségügyi szervezeteinek vezetői (Laurence Fishburne, Marion Cotillard, Kate Winslet) szemszögéből mutatja meg. A film azt az utat választja, hogy vírus terjedésének különböző lépéseit igyekszik pontosan bemutatni, általában TV-adások narrációja mellett mondva el a főbb eseményeket. Majd a szereplők szemszögéből is megmutatja ezeknek hatását, valamint a WHO és a CDC alkalmazottain keresztül az előkészítő háttérmunkálatokat.
A probléma azzal van, hogy mindezt 106 percben próbálják elmesélni, így tulajdonképpen semmire nem jut idő. Viszont ez korántsem jelenti azt, hogy egy pörgős thrillert kapnánk, inkább a felületesség a döntő tényező. 6 ember története kapcsolódik össze a film során az említett kronologikus bejátszások mellett, így egyértelmű, hogy a jellemek kidolgozatlanok és egyes szálakon alig történik valami. Ráadásul ezen történetszálak sem azonos súlyúak, néhány egészen jól meg van írva, valamelyiknek viszont csak 2-3 klisészerű jelenet jutott. Ennek köszönhetően a mű egésze küzd azzal, hogy egy egységes mondanivalót állítson fel (bár szereplőnként vannak erre kísérletek, de fajsúlyos egyik sem tud lenni), vagy hogy egyáltalán megérintse a nézőt. Persze vannak sikeres példák az ilyen jellegű alkotásokra, mint például a Crash, azonban annak filmnek nagy előnye volt, hogy a koncepció határozta meg a történetet (és így az egyes karakterek felületessége fölött is el tudunk siklani), míg jelen esetben ennek pont fordítva kellett volna történnie.
Soderbergh gyakorlatilag minden lehetőséget kihagyott, hogy filmje sokkoló legyen, a betegek és gyógyszerre várakozók kilométeres sorai helyett inkább az egészségügyi döntéshozatalokra fókuszál. Ennek ellenére maga a rendezés jó, meglepő módon mindvégig képes fenntartani a figyelmet, valamint a film stílusjegyévé váló, a Drive-ból is ismert szintetizátoros zenére összevágott montázsok is nagyon el vannak találva. Az alakítások a karakterek egyszerűsége és a kevés vásznon töltött idő miatt elhanyagolhatóak (pedig már-már rekordmennyiségű Oscar-díjas, illetve Oscarra jelölt színészt szerepeltetnek), egyedül talán Jude Law tud kiemelkedni ebből. (A többiek védelmében mondva, ő sem azért, mert jobb színész lenne alapból, hanem mert az ő szerepét írták meg a legérdekesebbre)
A Fertőzés tehát inkább dokumentarista, mint filmművészeti remek, ugyanakkor kétségkívül vannak pozitívumai, főleg ha az átlag katasztrófafilmekhez hasonlítjuk. Ugyanakkor egy ilyen drámai jellegű alkotásba bőven több fért volna, és nekem mindenképpen maradt egy kis hiányérzetem a végefőcím megjelenésekor.
Sziasztok. Sajnos a hétvégén nem tudok Star Weekendet rendezni, mert az időmbe nem fér bele, viszont hoztam nektek egy trailert, mégpedig a Wrath of the Titansét.
Talán én vagyok az az egyedüli ember ebben az univerzumban, akinek teljes szívből tetszett a Titánok harca, mint már korábban egy sajnos balul elsült bemutatóban megemlítettem. Ezen tényekből adódóan nagyon várom a film második felvonását, amelyet Wrath of The Titans-re kereszteltek.
A stábban szinte teljes átalakulás történt, hiszen az első részt dirigáló Louis Leterrier-t A föld Inváziója : LA-t , és a Texasi Láncfűrészes mészárlás remake-t is jegyző Johnathan Liebesman váltotta a direktori székben. Kíváncsi leszek, mennyire lesz érzékletes az összképben ez a változás, szerintem nem igazán fog feltűnni a rendező kiléte.
Az már sokkal érdekesebb, hogy a film szkriptjén 5 (!) ember dolgozik, de nagy többségüknek csak popcorn filmek jutottak.
Ezekkel szemben a színészi gárda változatlan, és ahogy a trialerből asszociálok, a látvány is maradt a régi. Én már nagyon várom, és az elsők között leszek, akik a premier napján beülnek rá a vetítő terembe.
Lezárásként egy kérdés: Ki a fene rendezi ezeket a trailereket? Az előző is rohadt jó volt, ez meg egyszerűen csúcspont. Nézzétek csak:
Sajnos egyéb elfoglaltságaim megakadályoztak abban, hogy részt vegyek az éppen utómunkálatok alatt álló évértékelő videóban, ezért most külön, írásban fogom megosztani a véleményem az idei filmekről.
Elöljáróban egy dolgot szeretnék megosztani: itt olyan filmek következnek, amiket láttam, éppen ezért nem fogok toplistát kreálni, mert még jó pár kiváló alkotás előttem áll a tavalyi évből. A filmek címe az imdb-oldalukra mutat, ha esetleg bárkinek kétségei támadnának, az alkotás kiléte felől. Essünk is neki:
Számomra valami ilyesmi a tökéletes film. Rejtély, akció, egy kis sci-fi és egy komoly mondanivaló. Nálam az év legjobb filmjei között szerepel.
Nem szeretem magam ismételni, ld. kritika
Ismét magamat idézném, az írásom.
A franchise legjobb darabja. A film negatívumaiként említhető az elég gyenge és erőltetett Olasz meló utánzás, és az, hogy egyetlen autóverseny sem volt. A történet nem lett sokkal erősebb, viszont akciófilmként elég jól megállja a helyét. Ezen felül a filmtörténeti mérföldkőnek számító Vin Diesel - Dwayne "The Rock" Johnson párharc miatt sem szabad kihagyni.
Eredeti téma és egész jó megvalósítás. Viszont sajnos a saját korlátait nem tudja túllépni, szóval marad egy erős közepes thriller egy-két jó csavarral.
Ez olyan király film volt, hogy írtam is róla.
CGI-erődemonstráció 150 percben. Forgatókönyvírót még mindig az általános iskolából gyűjtöttek hozzá, szóval az idegesítő karakterek és a gyökér sztori is maradtak, de legalább kicsit jobb, mint az előző rész. (Ja és fingó robotok sincsenek már.) Michael Bay viszont rátalált az emberek azon gyengéjére (köztük az enyémre is), hogy ez IMAX3D-ben olyan jól néz ki, hogy muszáj elmenni megnézni moziba. Viszont ha erről már lemaradtunk, meneküljünk, ha a főcím bármikor is feltűnne a TV képernyőjén.
Ezt írtam róla.
Aranyos és látványos animációs film meglepően érett poénokkal (ne tessék félreérteni, nem olyan humorról van szó). Ráadásul olyan hangokkal, mint Johnny Depp vagy Bill Nighy, kihagyhatatlannak számít. Talán egy hajszállal gyengébb, mint a műfaj etalonjának számító Toy Story, de kétségkívül remek darab.
Ha még nem panaszkodtunk eleget arra, hogy 2011 a reboot-ok, remake-ek és folytatások éve volt, itt az ideje, hogy bedobjuk ezt a filmet, mint az egész hollywoodi pénzgyár legalját. A forgatókönyv megalkotása kimerült az első rész neveinek és helyszíneinek kicserélésével (valamennyire indokolt volt az első rész formátumának megtartása, de ez bőven túlment rajta), a film humora szinte teljesen elveszett és hiteltelenné vált rengeteg momentum. (És a legsokkolóbb az egészben, hogy mindehhez 3 forgatókönyvíróra volt szükség.) Összességében a létezése szinte megszentségtelenítésnek számít az első részre nézve.
Be kell, hogy valljam, nekem zsánerem a látványos közönségfilm, amelybe sikerült egy komoly történetet és értelmet helyezni (mint ahogy ezt nagyjából a Forráskódnál is leírtam). Ez a film egy zseniálisan megkomponált alkotás, jó CGI-vel és grandiózus operatőri munkával megtámogatva. Sajnos néhány szereplő eléggé súlytalan lett, de Andy Serkis helyettük is elvégzi a munkát. Jó látni, hogy Nolan-en kívül vannak még olyanok, akiknek futja karakterekre és forgatókönyvre is egy százmilliós költségvetésből.
Kétségkívül eredeti és érdekes alkotás, de kevéssé komolyan vehető. Ebből a szempontból viszont remek meglátás volt gyerekeket főszereplőkké tenni, így elkerülve, hogy a karakterek nevetségessé váljanak. Talán a fiatalabb korosztály is volt a célközönség, de ettől még egyáltalán nem válik bugyutává a film. A Super 8 jó lett, de semmi különleges nincs benne.
Harry Potter és a halál ereklyéi 2.
Mindazok számára, akik olvasták ezeket a könyveket, nehéz elvonatkoztatni az így szerzett élményektől a filmek értékelésénél. Számomra azonban például a 6. rész filmes szempontból is mélypontként funkcionált, és ennek köszönhetően komoly fenntartásokkal vágtam neki ennek a fejezetnek. Azonban kellemesen csalódtam. Az utolsó könyv szétdarabolása egyben azt is jelentette, hogy ebben a két órában csak tömény akciót kaptunk, ami rendkívül látványosra sikerült. A történet adaptációját is sikerült megfelelően megoldani, de az utolsó jelenetek gyenge megvalósítása kicsit elvett a film értékéből.
Ez a film nem alkudott meg és vállalta magára a politikai kliséket, itt bizony elég realisztikusan és hatásosan be van mutatva, mi is folyik a hátunk mögött, miközben mi azt gondoljuk, hogy döntünk a vezetőink kilétéről. Remek színészekkel és remek dialógusokkal van mindez előadva, számomra azonban a játékidő és a tényleges történés kicsit kevés volt, így ez valamennyit elvett az egész értékéből.
Ennek kapcsán született első művem a blogon, kattints.
Bár Philip K. Dick regénye meglehetősen sok lehetőséget hordozott magában, mégsem sikerült jól hozzányúlni a témához és egy súlytalan film született belőle. Valahogy soha nem tudott magával ragadni a szereplők és a történet egésze, számomra ez csak egy közepes alkotás marad.
Ahogy az elejétől sejteni lehetett, itt nem a sci-fi elem volt a lényeg, hanem az általa adott parabola. Egy jó dráma született ebből az ötletből, érdekes gondolatokkal. Azonban számomra az egész film olyan, mint egy feldobott labda, amit senki nem csapott le. Rengeteg filozófiai témába belekezd a történet, de soha nem látjuk meg, hogy mire megy ki az egész, ráadásul az utolsó jelenet is lógva hagyja az egész koncepciót a levegőben. Ha volt is valami végső elképzelése a forgatókönyvíró-rendezőnek, azt már nem fog megtudni, mi volt.
Kiváló és fordulatos törvényszéki krimiről van szó, de ezt nem sikerült megtámogatni ehhez méltó színészi alakításokkal. Bár Matthew McConaughey a korábbi szerepeihez képest meglepően jól felnőtt a feladathoz, nincsenek meg azok az emlékezetes pillanatok, amiket a Hetedikben vagy A törésben megkaptunk.
Elképesztően kidolgozott drámáról és sportfilmről beszélhetünk, a Hardy-Nolte-Edgerton trió remek játékkal örvendeztet meg bennünket. Egyetlen hibája, hogy nem sikerült a film addigi egészéhez méltó befejezést találni.
Bár vannak jó pillanatai, és a két főszereplőre sem lehet panasz, a film egésze hiteltelen és nincs valódi hangulata. Sokat elmond, hogy a mű legjobb momentuma a 3 másodperces Hugh Jackman-cameo.
Ez lett volna azoknak a filmeknek az értékelése, amelyeket a 2011-es év terméséből láttam, de előttem áll még Az élet fája, a Moneyball, a Fertőzés és még jó pár darab.
Végső soron volt jó pár figyelemre méltó alkotás, mégsem merem kijelenteni, hogy jó évet zártunk, főleg ha végigfutok a 2012-ben érkező címek listáján. Mindenesetre jó filmek mindig is lesznek, csak egyre inkább az a tendencia, hogy ezek már nem azok közé, amiket hatalmas hype-pal reklámoznak mindenhol.
Sziasztok. Régen volt már olyan, hogy egy általam eldöntött alannyal rendezzem meg a hétvégét. Most egy ilyen eset fog előállni, hiszen az elkövetkező Star Weekendem a színészek egyik feltörekvő tehetségéről fog szólni. A kiléte egyenlőre péntekig legyen titok, remélem azért örültök ennek is.
Még egy kis Update:
Sikerült rögzítenünk az évértékelő videó nagy részét, egy apró technikai blama miatt 4-5 filmről még nem beszéltünk. Ezek bepótlása után (valószínűleg jövőhét elején) publikáljuk a blogon a tavalyi év apraja-nagyjáról szóló összeállítást. Eléggé bő lére eresztettük az értékelést, 50 filmnél is több került terítékre.
Idei első videóm, de kicsit összeszedetlennek éreztem. Mentségemre szóljon, hogy a videó felvevésekor nem voltam épp a legjobb passzban. Íme a videó:
Címkék: élménybeszámoló
Utolsó kommentek