Évértékelés 2011 by danialves
Sajnos egyéb elfoglaltságaim megakadályoztak abban, hogy részt vegyek az éppen utómunkálatok alatt álló évértékelő videóban, ezért most külön, írásban fogom megosztani a véleményem az idei filmekről.
Elöljáróban egy dolgot szeretnék megosztani: itt olyan filmek következnek, amiket láttam, éppen ezért nem fogok toplistát kreálni, mert még jó pár kiváló alkotás előttem áll a tavalyi évből. A filmek címe az imdb-oldalukra mutat, ha esetleg bárkinek kétségei támadnának, az alkotás kiléte felől. Essünk is neki:
Számomra valami ilyesmi a tökéletes film. Rejtély, akció, egy kis sci-fi és egy komoly mondanivaló. Nálam az év legjobb filmjei között szerepel.
Nem szeretem magam ismételni, ld. kritika
Ismét magamat idézném, az írásom.
A franchise legjobb darabja. A film negatívumaiként említhető az elég gyenge és erőltetett Olasz meló utánzás, és az, hogy egyetlen autóverseny sem volt. A történet nem lett sokkal erősebb, viszont akciófilmként elég jól megállja a helyét. Ezen felül a filmtörténeti mérföldkőnek számító Vin Diesel - Dwayne "The Rock" Johnson párharc miatt sem szabad kihagyni.
Eredeti téma és egész jó megvalósítás. Viszont sajnos a saját korlátait nem tudja túllépni, szóval marad egy erős közepes thriller egy-két jó csavarral.
Ez olyan király film volt, hogy írtam is róla.
CGI-erődemonstráció 150 percben. Forgatókönyvírót még mindig az általános iskolából gyűjtöttek hozzá, szóval az idegesítő karakterek és a gyökér sztori is maradtak, de legalább kicsit jobb, mint az előző rész. (Ja és fingó robotok sincsenek már.) Michael Bay viszont rátalált az emberek azon gyengéjére (köztük az enyémre is), hogy ez IMAX3D-ben olyan jól néz ki, hogy muszáj elmenni megnézni moziba. Viszont ha erről már lemaradtunk, meneküljünk, ha a főcím bármikor is feltűnne a TV képernyőjén.
Ezt írtam róla.
Aranyos és látványos animációs film meglepően érett poénokkal (ne tessék félreérteni, nem olyan humorról van szó). Ráadásul olyan hangokkal, mint Johnny Depp vagy Bill Nighy, kihagyhatatlannak számít. Talán egy hajszállal gyengébb, mint a műfaj etalonjának számító Toy Story, de kétségkívül remek darab.
Ha még nem panaszkodtunk eleget arra, hogy 2011 a reboot-ok, remake-ek és folytatások éve volt, itt az ideje, hogy bedobjuk ezt a filmet, mint az egész hollywoodi pénzgyár legalját. A forgatókönyv megalkotása kimerült az első rész neveinek és helyszíneinek kicserélésével (valamennyire indokolt volt az első rész formátumának megtartása, de ez bőven túlment rajta), a film humora szinte teljesen elveszett és hiteltelenné vált rengeteg momentum. (És a legsokkolóbb az egészben, hogy mindehhez 3 forgatókönyvíróra volt szükség.) Összességében a létezése szinte megszentségtelenítésnek számít az első részre nézve.
Be kell, hogy valljam, nekem zsánerem a látványos közönségfilm, amelybe sikerült egy komoly történetet és értelmet helyezni (mint ahogy ezt nagyjából a Forráskódnál is leírtam). Ez a film egy zseniálisan megkomponált alkotás, jó CGI-vel és grandiózus operatőri munkával megtámogatva. Sajnos néhány szereplő eléggé súlytalan lett, de Andy Serkis helyettük is elvégzi a munkát. Jó látni, hogy Nolan-en kívül vannak még olyanok, akiknek futja karakterekre és forgatókönyvre is egy százmilliós költségvetésből.
Kétségkívül eredeti és érdekes alkotás, de kevéssé komolyan vehető. Ebből a szempontból viszont remek meglátás volt gyerekeket főszereplőkké tenni, így elkerülve, hogy a karakterek nevetségessé váljanak. Talán a fiatalabb korosztály is volt a célközönség, de ettől még egyáltalán nem válik bugyutává a film. A Super 8 jó lett, de semmi különleges nincs benne.
Harry Potter és a halál ereklyéi 2.
Mindazok számára, akik olvasták ezeket a könyveket, nehéz elvonatkoztatni az így szerzett élményektől a filmek értékelésénél. Számomra azonban például a 6. rész filmes szempontból is mélypontként funkcionált, és ennek köszönhetően komoly fenntartásokkal vágtam neki ennek a fejezetnek. Azonban kellemesen csalódtam. Az utolsó könyv szétdarabolása egyben azt is jelentette, hogy ebben a két órában csak tömény akciót kaptunk, ami rendkívül látványosra sikerült. A történet adaptációját is sikerült megfelelően megoldani, de az utolsó jelenetek gyenge megvalósítása kicsit elvett a film értékéből.
Ez a film nem alkudott meg és vállalta magára a politikai kliséket, itt bizony elég realisztikusan és hatásosan be van mutatva, mi is folyik a hátunk mögött, miközben mi azt gondoljuk, hogy döntünk a vezetőink kilétéről. Remek színészekkel és remek dialógusokkal van mindez előadva, számomra azonban a játékidő és a tényleges történés kicsit kevés volt, így ez valamennyit elvett az egész értékéből.
Ennek kapcsán született első művem a blogon, kattints.
Bár Philip K. Dick regénye meglehetősen sok lehetőséget hordozott magában, mégsem sikerült jól hozzányúlni a témához és egy súlytalan film született belőle. Valahogy soha nem tudott magával ragadni a szereplők és a történet egésze, számomra ez csak egy közepes alkotás marad.
Ahogy az elejétől sejteni lehetett, itt nem a sci-fi elem volt a lényeg, hanem az általa adott parabola. Egy jó dráma született ebből az ötletből, érdekes gondolatokkal. Azonban számomra az egész film olyan, mint egy feldobott labda, amit senki nem csapott le. Rengeteg filozófiai témába belekezd a történet, de soha nem látjuk meg, hogy mire megy ki az egész, ráadásul az utolsó jelenet is lógva hagyja az egész koncepciót a levegőben. Ha volt is valami végső elképzelése a forgatókönyvíró-rendezőnek, azt már nem fog megtudni, mi volt.
Kiváló és fordulatos törvényszéki krimiről van szó, de ezt nem sikerült megtámogatni ehhez méltó színészi alakításokkal. Bár Matthew McConaughey a korábbi szerepeihez képest meglepően jól felnőtt a feladathoz, nincsenek meg azok az emlékezetes pillanatok, amiket a Hetedikben vagy A törésben megkaptunk.
Elképesztően kidolgozott drámáról és sportfilmről beszélhetünk, a Hardy-Nolte-Edgerton trió remek játékkal örvendeztet meg bennünket. Egyetlen hibája, hogy nem sikerült a film addigi egészéhez méltó befejezést találni.
Bár vannak jó pillanatai, és a két főszereplőre sem lehet panasz, a film egésze hiteltelen és nincs valódi hangulata. Sokat elmond, hogy a mű legjobb momentuma a 3 másodperces Hugh Jackman-cameo.
Ez lett volna azoknak a filmeknek az értékelése, amelyeket a 2011-es év terméséből láttam, de előttem áll még Az élet fája, a Moneyball, a Fertőzés és még jó pár darab.
Végső soron volt jó pár figyelemre méltó alkotás, mégsem merem kijelenteni, hogy jó évet zártunk, főleg ha végigfutok a 2012-ben érkező címek listáján. Mindenesetre jó filmek mindig is lesznek, csak egyre inkább az a tendencia, hogy ezek már nem azok közé, amiket hatalmas hype-pal reklámoznak mindenhol.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.01.12. 20:33:10
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2012.01.12. 21:46:11
Another Earth: nekem nem az elgondolkodtatással volt a bajom, csak azzal, hogy a film tartson valahonnan valahova. Pl. Memento vagy a Hetedik bőven elgondolkodtató film volt, de ugyanakkor volt egy felépítése. Itt ezt nem igazán éreztem.
Számomra nem is a megoldás hiányzott annyira (mert végül is történeti szinten az is megvolt), hanem a konkrét elképzelés nem jött át.