Drive by danialves
Sokan már most 2011 legjobb filmjeként emlegetik (bár az eddigi mezőnyt elnézve, ez nem nagy dicsőség), úgyhogy én is nekiültem tegnap délután, hogy megtekintsem ezt az alkotást.
Van egy sofőrünk (Ryan Gosling, a karakter neve nem derül ki a film során), aki nappal részben autós kaszkadőrként, részben egy szervizben dolgozik, éjszaka pedig útra kell, hogy amolyan Transporter-szerűen teljesítse Los Angeles alvilágának szállítási igényeit. Már ő maga is ki akar szállni ebből az éjszakai műszakból, hogy az autóversenyzésre nyergeljen át, de szívességből még elvállal egy melót, ami természetesen nem sül el jól.
Ha nem láttam volna a Valhalla Rising-ot a nyár folyamán, talán értetlenül állnék Nicolas Winding Refn rendezői eszközei előtt, de mivel a Drive-val 2. filmjét néztem meg, ezeket az eszközöket fel tudom fogni stílusjegyekként is. Bár a sztori adja magát egy Halálos iramban-Transporter hasonmás akcióthrillerhez (amit én tulajdonképpen kezdettől fogva el is vártam tőle), senki ne számítson ilyenre, autós jelenet sincs 5 percnél több a filmben. Ami jellemző viszont, az a rövid és szűkszavú párbeszédek, hosszú és csöndes vágóképek, és hogy igazából semmit nem mutat meg a rendező. Pörgős akciójelenetek helyett belassított, csendes vagy minimálzenére lejátszott képeket látunk. Paradox módon azonban ehhez nagyfokú brutalitás társul, hősünk például egyszer sem használ pisztolyt, viszont például egy kalapács is megfordul a kezében. Ezt én üdítő újdonságként fogom fel a holywoodi alkotások piacán (na nem azért, mert én annyira szeretem az ilyen típusú vérfolyatást, hanem mert reálisabbá teszi filmet, elvégre nem kell mindig lőfegyvert szerezni ahhoz, hogy jól elintézzünk valakit). Viszont a fentieknek köszönhetően biztosan sikerül elfeledtetni, hogy egy erősen közepes és kiszámítható történetet próbálnak tulajdonképpen lenyomni a torkunkon.
Ryan Gosling-nak, amennyire kevés lehetősége van rá (szövege maximum 1 oldalnyi van az egész idő alatt), annyira jól játssza a szerepét, a mellékszereplők pedig hozzák az elvárhatót (bár sok lehetőségük nekik sincs, hogy nagyot alakítsanak). A zene leginkább a 80-as évek szintipopjából merít, ami valamiért mégis tökéletesen passzol a filmhez (bár ettől nekem még nem tetszett).
Végső konklúzióként, bár egyáltalán nem erre számítottam (gondolom nem én vagyok egyedül ezzel), a Drive egy kicsit művészfilmesre sikeredett. Megvan a saját, minden konvenciótól eltérő egyéni stílusa (ami talán inkább a rendezőjéé), amit aztán lehet szeretni, vagy nem szeretni. Személy szerint nekem a film nem tudta átadni azt, ami a célja volt, de ezt nem rovom fel hibájának. Nagyjából leírtam fent, hogy ki mire számítson, én talán a kisebb csalódás miatt is azt mondanám, hogy bár különleges, de mégsem annyira jó film, mint azt beharangozták.
Címkék: írásos elemzésekA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gaben No.1 2011.10.03. 14:48:55
Viszont SPOILER!!! én úgy emlékszem egyszer használt shotgunt :D SPOILER VÉGE!!!
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2011.10.03. 15:04:16
de azt hiszem egyébként sem ezen volt az egész gondolat hangsúlya
