Felperzselt föld (Incendies) by danialves
Dennis Villeneuve Oscar-díjra is jelölt filmje egy ikerpár és édesanyjuk történetét meséli el, amelyet keresztülsző Libanon véres és kegyetlen történelme.
A Kanadában élő Jeanne és Simon Marwan (Melissa Desourmeaux-Poulin és Maxim Gaudette) meglepő hirtelenséggel elhunyt édesanyjuk (Lubna Azabal) végrendeletében két borítékot talál: egyiket régen elhunytnak hitt édesapjuknak, másikat bátyjuknak (akinek létezéséről nem is tudnak) kell eljuttatniuk. Simon nem akar foglalkozni a dologgal, nővére azonban a Közel-Kelet felé veszi az irányt, hogy megtalálja családtagjait. Ezzel párhuzamosan pedig elindul az anya, Nawal Marwan története, a 70-es évektől kezdve egészen a libanoni polgárháború borzalmain át napjainkig. A film ezt a két szálat váltogatja, gyakorlatilag ugyanazokat az eseményeket bemutatva Nawal és az évtizedekkel később utána kutató Jeanne szemszögéből.
A mű egész koncepciója zseniálisan és meglehetősen hatásosan van felépítve. A történetre nem lehet panasz, a szerkesztésnek köszönhetően ráadásul néhány igen remek fordulatot tartalmaz. A rendező meglehetősen naturalisztikus ábrázolásmódot választott az események elbeszéléséhez, így még jobban meghökkentve a nézőket egy-egy jelenetnél. A filmzene gyakorlatilag hiányzik is ennek a hatásnak az eléréséhez, gyakorlatilag egyetlen, többször is szereplő Radiohead szám alkotja az egészet, amely egyáltalán nem üt el a film hangulatától.
A színészi játékok is kiválóak, ugyanakkor úgy érzem, a forgatókönyv egyáltalán nem enged belelátni a karakterek lelkivilágába. A két testvér működése kimerül abban, hogy sorban kérdezgetnek meg embereket, de ez korántsem jelenti azt, hogy kidolgozatlan jellemeket kapnánk. Néhány jól megírt apróság sokszor többet mond a filmben, mint egy tízperces dialógusnál, de sajnos ettől még minimális információnk van a három főszereplő motivációiról, éppen ezért egyik szereplő se tud közel kerülni a nézőhöz. Hozzá kell tenni, talán nem is ők vannak a középpontba állítva, hanem a háború, a gyűlölet és az egész Közel-Kelet világának érzékletes és pontosságra törekvő bemutatása. Valószínűleg a történet kissé bizarr megoldása is ezt a célt szolgálta, de az számomra már túl sok volt.
Mindent összevetve egy minden tekintetben jó filmről beszélhetünk, amelynek különleges világa és szemléletmódja mindenképpen felüdülést jelent sok hollywoodi produkció mellett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
