Perfect Insanity

Star Weekend - Quentin Tarantino - Kutyaszorítóban

Sziasztok. Folytatom, és egyben befejezem a Tarantino hétvégét, ezúttal az elsző komolyabb alkotásáról, a Kutyaszorítóban c. filmről lesz szó.

Egy 6 fős bűnöző csoport rablást tervez. A "merénylet" egy gyémántkereskedő helyre irányul, amelyben valószínűleg csiszolt gyémántokat tartanak. Azonban az akció balul sül el,  hiba csúszik a számításaikba, hiszen egy besúgó volt közöttük. A cselekmény érdemi része a rablás utáni történésekre koncentrál, ekkor tudjuk meg az akció körülményeit, és a szereplők körül lévő ködfátyol is tisztulni kezd.

Mint már a felvezetésben említettem, ez volt az első komolyabb filmje Tarantinonak, azonban akkoriban ezt sem kísérte megfelelő mértékű elismerés,azonban jelenleg a filmrajongók körében mérhetetlen sikereket arat a film, ennek köszönhetően mára már kultusz státuszba lépett. Sokak megkockáztatják azt is, hogy ez a Tarantino-éra legkiemelkedőbb filmje. Ezzel vitatkoznék, számomra a legkiemelkedőbb mozija a Becstelen Brigantyk. De lássuk csak, miért sem ez a legjobb szerintem.

A rendezés ismét tökéletes, ahogy a szkript is. Azonban mindkét dolgot nyersebbnek éreztem, mint a későbbi Tarantino filmeknél. Ezt nem az jelenti, hogy a direktori munka vagy a forgatókönyv rossz lenne, egyszerűen csak elmarad számomra az eddig a mestertől látott filmeknél alkalmazottaktól. Azonban a szövegkönyv zseniális. Tökéletesen megírt, ami egy kamaradrámánál nagyon is mérvadó. Hihetetlen feszültséget képes képezni egy-egy monológ, vagy beszólás. 

Nagyon tetszettek a karakterek is. Nagyszerűen megformált, és változatos jellemeket kapunk. Nekem kifejezetten bejött a szereplőket körülvevő titkolózás is, amely még feszültebbé tette a filmet, és plusz pont még a főhőseink elnevezéséért, hiszen itt színekről nevezték el egymást. (Alá Exam, amely valószínűleg ebből a filmből merítette ezt az ötletet).

Viszont a legnagyobb pozitívum a filmben a színészi játékokban rejlik. Amelyek hatalmasak. Az összes fő- és mellékszereplő hibátlan alakítást nyújt, külön kiemelendő Michael Madsen, aki elképesztően alakította a kiszámíthatatlan pszichopatát. (Mellesleg az Ő táncolós jelenete teli találat volt). Meg kell említenem Tim Rothot is, akit én egyre jobban bírok. Anno a Hihetetlen Hulk-os írásomnál azt hangoztattam, hogy a Hazudj ha tudsz! miatt nem kedvelem őt. Azóta viszont 180 fokot fordult a szememben, hiszen az említett tv sorozatot is nézem, valamint itt is kifogásolhatatlan.

Ami viszont szerintem negatívum volt itt, az a Tarantino védjegyének számító fejezetekre osztás. Nem éreztem itt ennek a lényegét, a rövid periódusokra osztott történetvezetés valahogy itt még kiforratlan volt. De ez teljesen érthető, hiszen ez volt a tarantinói filmek első mintapéldánya.

Összességében egy kiemelkedő film lett a Kutyaszorítóban, amely joggal került a kultuszmozik közé. Bármennyire is jobbnak tartom a többi Tarantino filmet, el kell ismernem, hogy sok más alkotást ( műfajon belül) is maga mögé utasít, és 1 óra 40 percig a székhez láncol, mivel izgalmas, feszült, és nem utolsósorban szórakoztató.

Star Weekend - Quentin Tarantino - Kill Bill vol2.

 A tegnapi alanyom után itt a Kill Bill második felvonása, amely mondhatni stílust vált, hiszen filozofikussabb az elődjénél. De ezekről később.

Az első "részből" megismert menyasszony (Uma Thurman) megállíthatatlanul robog kitűzött célja felé. Egyre közelebb kerül Billhez (David Carradine), aki az általa irányított csapattal együtt végzett a násznéppel. Miután szembekerül Budd-dal (Michael Madsen) és Ellel (Daryl Hanna), végső ellenfele felé robog. Csupán egy cél lebeg a szeme előtt; vérgőzös bosszú hadjáratának csúcspontjaként végeznie kell családja gyilkosával.

A film hátteréről tudni kell, hogy Tarantino eredetileg egy teljes filmként akarta vászonra dobni a végül 2 elkészült alkotást. Ez a terve a producer kívánsága miatt meghiúsult. Azonban szerintem sokkal jobban jártunk így, hiszek a vol 2. az első résszel ellentétben sokkal másabb megközelítést alkalmaz. Mai alanyom visszafogottabb, mégis tartalmasabb az első résznél, és sokkal komolyabban vehető.

Tarantino nagyszerűen szőtte össze a bosszúsztori folytatásának szálait, sőt, még egy elég drámai csavart is ültetett a cselekménybe. Gondolom nem kell hangsúlyoznom azt , hogy kedvenc hollywood-i fenegyerekünk ismét tökéletes és precíz munkát végzett. Végig összetett, és vontatottnak csöppet sem mondható dramaturgiát kapunk. A forgatókönyv (mint már említettem) más álláspontot közelít meg. A film hangulati váltásával a szkripttel is nagyot fordult a világ, hiszen itt a mészárlások helyett a következetes párbeszédeket kapunk.

A fejezetekre osztás is jól sikerült, több nyitott dolgot is megmagyaráznak. Ilyen például Thurman kiképzése (ami veszettül jól sikerült), vagy például a filmet mozgató mészárlást is pontosan bemutatja. A kronológiai sorrend mellőzése ismét nagyszerű dinamikát ad a filmnek, így egy pillanatra sem fogunk unatkozni.

Az első résszel ellentétben itt a karakterekre sokkal nagyobb odafigyelést eszközöltek. Megismerjük Bill öccsét Budd-ot, aki nekem rendkívül "szimpatikus" volt, illetve egy kis részt szenteltek Elle Drive-nak is, akit Buddhoz hasonlóan, amolyan morbid módon bírtam. Továbbá feltárul előttünk a "fő gonosz" Bill következetes jelleme, amely nagyszerűen megírt, és számomra végletekig ellenszenves volt. A főhősnőnk karaktere maradt ugyan az, talán itt a belső érzéseinek kibontására több időt szenteltek. 

A színészi játékok ismét nagyon jók voltak, igaz itt Uma Thurman-t simán legyűri David Carradine, akinek már komoly tapasztalata volt a hasonló szerepekben. Igazából senkivel nem volt kivetni valóm, hiszen mindenki hozza a kötelezőt, amelyet egy Tarantino filmtől már elvárhattunk.

A film hangulata engem most jobban elkapott. Át tudtam érezni főhősnőnk érzelmi helyzetét. Egyébként a stáblista alatt fura érzések keveregtek bennem, hiszen a film hangulata teljes mértékben eltér az előzőktől. Sokkal komorabb, és átgondoltabb, jobban koncentrál az érzelmekre. Ezzel kapcsolatban a zenék is tökéletesek, de ezt Quentintől már megszoktuk.

A harcjelenetekből is kevesebbet kapunk, bár ezek ugyanúgy megmaradtak kissé komikusnak, mint az előző részben. Legtöbbször 1vs1 párharcot kapunk, tehát ne várjon senki az elődben megszokott tömeg mészárlásokra.

Összességében a Kill Bill második részével kikerekedett a bosszú sztori. Nagyszerű lezárása ez ennek a két részes "eposznak", amelyet mindenkinek teljes szívvel tudok ajánlani. 

Bemutatkozás - Gaben

Üdv mindenkinek!

Gaben vagyok! És én vagyok a már az update videóban is emlegetett új tag. Páran talán ismernek a Filmelemzők Oscarjáról, akik nem, azoknak itt a videó:

A pozitív visszajelzések után, úgy gondoltam igent mondok FroG ajánlatára (akitől köszönöm szépen a lehetőséget) és kipróbálom magam, mint többszöri videós. (Már készülnek is a kritkák, lesz köztük igazi csemege is :D)

Magamról annyit, hogy a fantasyt és a kalandfilmeket leszámítva minden stílus kedvelője vagyok, melyekből sokszor és sokat nézek :)

Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Fűrész, Mátrix, Csillagok Háborúja, Pillangó-hatás, Fegyvernepper, Ember gyermeke, District 9, Daybreakers, Memento, Equilibrium, Tökéletes trükk… és még sorolhatnám.

Kedvenc színészek: Ethan Hawke, Edward Norton, Ryan Gosling, Ewan McGregor, Cliwe Owen, Liam Neeson, John Cusack, Christian Bale, Jared Leto, Mila Kunis, Leonardo DiCaprio, Samuel L. Jackson, Zooey Deschanel

Kedvenc rendezők: Andrew Niccol, Edgar Wright, David Fincher, Martin Scorsese, Christopher Nolan, Mikael Häfström, Duncan Jones, Neil Burger

Remélem tetszeni fognak nektek a kritikáim!

Új generációs irodalom

Sziasztok!
Az iskolában azt tanítják, hogy az irodalom világában bármiről lehet  írni, nos, jó diákként megfogadtam tanaikat. És ezen versemmel "szeretném" megszégyeníteni mind azt, amit úgy hívnak, költészet! Remélem tetszeni fog!
Üdv, Grazor Bourne!

Star Weekend - Quentin Tarantino - Kill Bill vol1.

 Sziasztok. A szavazataitok alapján Quentin Tarantino hétvégét rendezek, első alanyom a 2003-ban debütált Kill Bill lesz.

Egy kis texasi kápolnához érkezik a helyi seriff. Az ott tartózkodó násznépet lemészárolták, senkinek nem kegyelmeztek. Azonban a gyilkoló csoport elkövetett egy súlyos hibát: tudtukon kívül élve hagyták a menyasszonyt (Uma Thurman), aki korábban szintén a csapat tagja volt. A nő hosszas kóma után újra életjeleket ad, és csak egy cél jár a fejében. Megbosszulni vőlegénye, és meg nem született kisbabája megölését, és ebben a véres revansban senkinek és semminek nem kegyelmez, elvakult bosszú hadjárata kezdetét veszi, amelyben az utolsó véres csapást Billre (David Carradine) , a korábbi "főnökére" akarja mérni.

Meg mondom őszintén, korábban mérhetetlen utálatot éreztem a Tarantino filmek iránt. Ennek okairól fogalmam sincs, talán abban rejlik a "titok", hogy éretlen fejjel, kvázi filmes zöldfülűként láttam tőle az első filmem. Ez pedig mai alanyom volt. Ekkor még a filmből csak a mérhetetlen brutalitást, és a fékeveszett akciójelenetek szűrtem le. Azonban az alkotás ennél jóval komplexebb.

A Tarantino filmeknél látatlanban néhány dolgot már elkönyvelhetünk. Ilyen a nagyszerű rendezői munka, amely itt is megmutatkozik. A direktor szokásához híven itt is hibátlan munkát végzett, hiszen nem csak a rendezői munkálatokat, hanem a forgatókönyvet is ő vállalta. Egyikre sem lehet panasz, végig pörgős, érdekfeszítő, és feszült filmélményt kapunk, amelyet tarkítanak a néha becsúszó poénok, vagy a hihetetlen beteg ötletek.

Ilyenek például a harcjelenetek, amelyek számomra egytől-egyig kifogásolhatatlanok, hiszen erősen lerí róluk hogy nem szabad őket komolyan venni, és ha így teszünk, valóban mérhetetlen szórakozással fognak eltölteni minket. Nagyszerű koreográfia, hihetetlen sok vér, és letisztult kameramunka jellemzi a párharcokat.

A színészekkel, és karaktereikkel sem volt komolyabb gond. Külön kiemelném Uma Thurman-t, akire ugye épül a legfőbb cselekmény szál. Ő szándékosan amolyan kétoldalú karaktert kapott, hiszen akármennyire szimpatizálunk vele, bele kell gondolnunk, hogy korábban Ő is idegen emberek meggyilkolásával foglalkozott. Thurmannak teljes mértékben sikerült átadnia a jelleméből fakadó kettősséget, végig uralja a vásznak, és bár nem ez volt élete legjobb alakítása, mégis kiemelkedő.

A film cselekményfolyamata a Tarantino univerzum korábbi tagjait követi: fejezetekre osztott történet, amelyben különböző idősíkokon mozog ugrálva tárják elénk a főhősünk sorsát. Ez, mint már sokszor , itt is kifejezetten jól működik, és a film egyik legsarkalatosabb pontja.

Ki kell emelnem még a zenéket, amelyek baromi jók lettek. Szinte minden stílusból kapunk egy tracket, külön kiemelkedő Nancy Sinatra Bang Bangje, amely komorságával és a felcsendülése előtt lezajló jelenetekkel nagyon katartikus hatást kelt. 

Összességében a Kill Bill egy nagyszerű bosszúsztori első felvonása, amelyben sokakat megdöbbentő brutalitást tárnak elénk. Ez sokszor elmegy eléggé irracionális irányba, de hangsúlyozom, hogy nem kell ezeket a dolgokat komolyan venni. A film tökéletesen bánik a revenge sztori adottságaival, ebből kifolyólag a zsáner egyik legkiemelkedőbb, és legelismertebb alakjává vált azóta.

Star Weekend:Szavazás lezárva!

Sziasztok. Tegnap este helyett ma zárom a szavazást, amelyet Quentin Tarantino nyert, elsöprő fölénnyel. Hamarosan jelentkezem az első Tarantino filmmel. Köszönöm a szavazataitokat!

Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) by danialves

 A 2001-es Oscar-gála legnagyobb esélyesei között tartották számon ezt a drámát, és végül, ha nem is teljesen, de beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

A film valós események alapján készült a Nobel-díjas matematikus, John Nash (Russell Crowe) életéről. A történet kezdetén, 1948-ban a Princeton egyetemen találjuk John-t, aki az őt autisztikus viselkedéséért megvető és gúnyoló társak között próbálja matematikai zsenijét érvényesíteni, valami egyedi kitalálásával. Azt hiszem nem fog senki számára meglepetést okozni, hogy nem ez lesz a legfontosabb és leghosszabb történetszál, a végül Nobelt érő tétel kb. az első fél órában megalkotja, a sztori komolyabb része itt következik. Az immár híres és elismert Nash-t az MIT veszi fel, és professzorként beleszeret az egyik diákjába, Alicia-ba (Jennifer Connelly). Az igazi fordulatot azonban az jelenti, amikor egy CIA-ügynök (Ed Harris) megkeresi, hogy matematikai tehetségét kamatoztassa a hidegháború porondján, viszont természetesen ez nem úgy alakul ahogy tervezték.

A történetről el kell még mondani, hogy önhibáján kívül a legnagyobb csattanó nem kerülhetett a végére, viszont a film így lesz igazán kerek egész. Tehát aki egy jó thrillerre vágyik, az ne feltétlenül ezt az alkotást nézze meg, mert bár részben ez is benne van, valójában az Egy csodálatos elme sokkal több ennél. Szóval végső soron egy elgondolkodtató, tanulságos és megható filmet kapunk.

A rendezésre és a színészi alakításokra egy rossz szavunk se lehet, az akciófilmesszerepeiről elhíresült Russel Crowe tökéletesen alakítja a félszeg, de öntörvényű matematikust (az Oscar-történelem egy legnagyobb baklövése, hogy nem kapta meg érte az aranyszobrocskát), és Jennifer Connelly is hasonlóan nagyot alakít. Mellettük még érdemes megemlíteni James Hornert, aki ha talán nem is örökzöld, de kiváló filmzenét írt.

Valószínűleg az én készülékemben van a hiba, de fentiek ellenére mégsem vettem a kedvenc filmjeim közé, bár tényleg remek alkotás. Nekem egyszerűen hiányzott az az érzés, ahogy a stáblista kezdetén sokkolva felállok a székből, és még legalább fél óráig a filmen gondolkozom.

Persze mindenkinek más az ízlése, de úgy érzem a legkevesebb, amit meg tudok ígérni az Egy csodálatos elme kapcsán a leendő nézőnek, hogy egy, ha nem is tökéletes, de zseniális alkotást fog látni.

A szó elszáll a videó megmarad...

Sziasztok!
Nem csak szavakkal akarok köszönetet nyilvánítani a szerkesztőségnek, e célból készítettem ezt a videót, ami egyébiránt azt is jelzi, hogy a Perfect Insanity mostantól videojátékokkal is foglalkozni fog.Ez az én "ajándék" és egyben bemutatkozó videóm.
Enjoy!
Üdv, Grazor Bourne!
 

Grazor Bourne : Perfect Insanity by GrazorBourne