Star Weekend - Quentin Tarantino - Kill Bill vol2.
A tegnapi alanyom után itt a Kill Bill második felvonása, amely mondhatni stílust vált, hiszen filozofikussabb az elődjénél. De ezekről később.
Az első "részből" megismert menyasszony (Uma Thurman) megállíthatatlanul robog kitűzött célja felé. Egyre közelebb kerül Billhez (David Carradine), aki az általa irányított csapattal együtt végzett a násznéppel. Miután szembekerül Budd-dal (Michael Madsen) és Ellel (Daryl Hanna), végső ellenfele felé robog. Csupán egy cél lebeg a szeme előtt; vérgőzös bosszú hadjáratának csúcspontjaként végeznie kell családja gyilkosával.
A film hátteréről tudni kell, hogy Tarantino eredetileg egy teljes filmként akarta vászonra dobni a végül 2 elkészült alkotást. Ez a terve a producer kívánsága miatt meghiúsult. Azonban szerintem sokkal jobban jártunk így, hiszek a vol 2. az első résszel ellentétben sokkal másabb megközelítést alkalmaz. Mai alanyom visszafogottabb, mégis tartalmasabb az első résznél, és sokkal komolyabban vehető.
Tarantino nagyszerűen szőtte össze a bosszúsztori folytatásának szálait, sőt, még egy elég drámai csavart is ültetett a cselekménybe. Gondolom nem kell hangsúlyoznom azt , hogy kedvenc hollywood-i fenegyerekünk ismét tökéletes és precíz munkát végzett. Végig összetett, és vontatottnak csöppet sem mondható dramaturgiát kapunk. A forgatókönyv (mint már említettem) más álláspontot közelít meg. A film hangulati váltásával a szkripttel is nagyot fordult a világ, hiszen itt a mészárlások helyett a következetes párbeszédeket kapunk.
A fejezetekre osztás is jól sikerült, több nyitott dolgot is megmagyaráznak. Ilyen például Thurman kiképzése (ami veszettül jól sikerült), vagy például a filmet mozgató mészárlást is pontosan bemutatja. A kronológiai sorrend mellőzése ismét nagyszerű dinamikát ad a filmnek, így egy pillanatra sem fogunk unatkozni.
Az első résszel ellentétben itt a karakterekre sokkal nagyobb odafigyelést eszközöltek. Megismerjük Bill öccsét Budd-ot, aki nekem rendkívül "szimpatikus" volt, illetve egy kis részt szenteltek Elle Drive-nak is, akit Buddhoz hasonlóan, amolyan morbid módon bírtam. Továbbá feltárul előttünk a "fő gonosz" Bill következetes jelleme, amely nagyszerűen megírt, és számomra végletekig ellenszenves volt. A főhősnőnk karaktere maradt ugyan az, talán itt a belső érzéseinek kibontására több időt szenteltek.
A színészi játékok ismét nagyon jók voltak, igaz itt Uma Thurman-t simán legyűri David Carradine, akinek már komoly tapasztalata volt a hasonló szerepekben. Igazából senkivel nem volt kivetni valóm, hiszen mindenki hozza a kötelezőt, amelyet egy Tarantino filmtől már elvárhattunk.
A film hangulata engem most jobban elkapott. Át tudtam érezni főhősnőnk érzelmi helyzetét. Egyébként a stáblista alatt fura érzések keveregtek bennem, hiszen a film hangulata teljes mértékben eltér az előzőktől. Sokkal komorabb, és átgondoltabb, jobban koncentrál az érzelmekre. Ezzel kapcsolatban a zenék is tökéletesek, de ezt Quentintől már megszoktuk.
A harcjelenetekből is kevesebbet kapunk, bár ezek ugyanúgy megmaradtak kissé komikusnak, mint az előző részben. Legtöbbször 1vs1 párharcot kapunk, tehát ne várjon senki az elődben megszokott tömeg mészárlásokra.
Összességében a Kill Bill második részével kikerekedett a bosszú sztori. Nagyszerű lezárása ez ennek a két részes "eposznak", amelyet mindenkinek teljes szívvel tudok ajánlani.
Címkék: star weekendA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
