Perfect Insanity

Star Weekend: Scarlett Johansson - Elveszett jelentés

Sziasztok. Ma a végéhez ér a Scarlett Johansson hétvége, ennek alkalmából a színésznő általam látott legjobb filmjét, az Elveszett jelentést veszem górcső alá.

Bob Harris (Bill Murray) híres amerikai színész egyik nap Japánba érkezik, hogy egy ottani Whiskey márkához készítsen reklám filmet. Eközben Charlotte (Scarlett Johansson) is megérkezik a felkelő nap országába, ahová férjével érkezett. Japán álmatag, idegen környezetében Charlotte és Bob egymásra találnak, és különleges kapcsolat szövődik közöttük. Mindketten életük legszebb és legboldogabb napjait töltik el itt, de tudják, kapcsolatuk csak plátói, egy amolyan fellángoló szikra, amelynek hamarosan véget kell vetniük.

A filmet Sofia Coppola rendezte. Ezzel az alkotásával édesapja nyomdokaiba léphet, aki már nagyon sokat tett le az asztalra filmgyártás terén. Sofia a film körüli teljes munkálatokat magára vállalta: a rendezői szék mellett az író asztalt is elfoglalta, és papírra vetette a film forgatókönyvét, és mindkét fronton nagyon jól helyt állt. A film rendezése tökéletes, ahogyan a már említett szkript is, amely folyamatosan enged betekintést a "szerelmesek" lelki világába, és egymás iránti érzelmeikbe.

Coppola munkáján kívül a film színészi játékai, és karakterei a legkiemelkedőbbek. Scarlett Johansson valószínűleg élete alakítását nyújtja, bár nem láttam minden filmjét, ezt felelősség nélkül ki lehet jelenteni. Bill Murray-t nem igazán kedvelem, mert nekem valahogy mindig ellenszenves volt. Itt viszont Ő is hatalmasat durrant, teljesen otthonosan mozog ebben az életunt, már-már lelkibeteg karakterben. Charlotte jellemét is nagyon eltalálták: A férje után loholó, házasságába belefáradt fiatal lány Ő, aki Bobnál keres menedéket. (Ne feltétlenül megcsalásra kell gondolni, ami mostanában trendi...)

A film hangulati elemei is helyén vannak, tökéletesen adja vissza a romantikus drámától elvártakat: Itt nem kapunk nyáladzó romantikázást, áthallásos párbeszédeket, vagy ármánykodásokat. A film ugyanis rendkívül őszinte, fátyolozatlanul adja vissza két megfáradt ember különleges, romantikus kapcsolatát. Mind ezt csontig le egyszerűsítve, mégis bonyolultan. Ezek a dolgok adják vissza a film valódi pikantériáját, amellyel érdekfeszítő, és végig romantikus marad.

Az Elveszett jelentésnek alapműnek kellene lennie, ugyanis rendkívül őszintén, és sallang mentesen bánik a világ legőszintébb érzésével: a szerelemmel. Ezt mégsem túlnyáladzva, vagy romantikus klisékkel teszi, hanem emberközeliként, és ezek a tények teszik azzá a filmet, ami: Tökéletessé.

Osztályzat : 10/10

Star Weekend: Scarlett Johansson - Spirit - A sikító város

Minden színész életében elérkezik az a bizonyos mélypont. Mai alanyom nem csak Scarlett Johansson, de Samuel L. Jackson leggyengébb alakítását is hozta..

Denny Colt (Gabriel Macht) halála után egy álarcos hősként, Spiritként éled újjá. Legnagyobb ellenfele Octopus (Samuel L. Jackson) illetve Silken Floss( Scarlett Johansson) akik minden erejükkel azon vannak, hogy tönkretegyék Central City, amelyet hősünk védelmez. Spirit a legvégsőkig is képes elmenni azért, hogy megvédje hőn szeretett, kissé mocskos, ám (szerinte) gyönyörű városát.

Az elején bele is vágnék a lényegbe: A Spirit egy irdatlanul elbaltázott alkotás, amely a látványán kívül semmit nem képes felmutatni. Az egyik leggyengébb blue box mozi, talán csak az Álomháború múlja alul.

A filmet Frank Miller rendezte. Neki köszönhetjük többek között Sin City-t és a 300-at is, valamint a Robotzsaru szkriptjét is ő vetette papírra. Az előbbi produkciókkal szemben azonban jóval alul marad a Spirit, amely Miller legelbarmoltabb darabja. Pedig volt a filmben potenciál, ugyan is egy elég érdekes, kissé áthallásokkal rendelkező történet volt adott, amelyből ki lehetett volna hozni egy közepes alkotást. Azonban a Spirit minden téren csődöt vall. Lássuk is sorban.

Egyértelműen legnagyobb csalódások a színészi játékok. Samuel L. Jackson majmot csinál magából, hihetetlen erőltetett mimikájával inkább röhejes, mint "félelmetes". Johansson egyszerűen csak súlytalan, semmi jelenléte nincsen, ha ki hagyták volna a filmből, senkinek sem tűnt volna fel. Viszont a végére hagytam a Jolie Jokert: A film főszereplője, Gabriel Macht olyan szinten ripacskodik, hogy az már nekem volt kínos. Feltűnik a vásznon Eva Mendes is egyébként, aki ismét sokkal szebb, mint ahogy játszik, Johanssonhoz hasonló alakítást hozott.

A hangulat is cinikus, ugyan is a film komoly identitászavarban szenved. Egyszerűen nem tudja eldönteni "magáról" hogy komolyan kellene-e vennünk, vagy éppen szórakozzunk rajta. Elképesztően el lett ez a pont is barmolva.

Egyetlen piros pontja van a filmnek, mégpedig a látványa. Amely ugyan nekem nagyon erőltetett volt, mégis kitűnik a többi siralmas részlet közül,viszont ahogy az Álomháborúnál , úgy itt sem húzta ki a méretes fekáliából a filmet.

Összességében egy nagyon gyenge produktum lett a végtermék. Nem ajánlom senkinek sem megnézésre, talán csak az extravagáns látvány mániákusainak, és azoknak, akiknek ne adj Isten bejött a hasonlóan romhalmaz Álomháború.

Osztályzat: 2/10

Star Weekend: Scarlett Johansson - A sziget

Sziasztok.El kezdődik a Scarlett Johansson hétvége. Első alanyom a Michael Bay által megkomponált 'A sziget' lesz.

A cselekmény a közel jövőben játszódik. Egy látszólag elzárt és steril helyen él Lincoln 6-Echo (Ewan McGregor) és Jordan 2-Delta (Scarlett Johansson), amelyet egy állítólagosan a földfelszínt érő fertőzés miatt hoztak létre. Azonban semmi sem az, aminek látszik: az intézetben tartott emberek valójában klónok, akik pénzes emberek reinkarnációi. Tárgyként kezelik őket, csak a szerveik miatt tartják fent az élet funkcióikat. Amikor erre Lincoln rájön, ki szabadítja Jordan-t és önmagát is. El kezdődik a menekülésük az intézmény vezetője által megbízott katonákkal, illetve saját "gazdáikkal" szemben. Ha nem élik túl, több száz társukkal együtt "visszahívják" őket, és törlik minden emlékezetüket.

A sziget az általam eddig látott legösszetettebb Bay film. Ugyan a film műfaji besorolását sokan akciónak tekintik, Én mégsem szorítanám e korlátok közé, ugyanis túlmutat az egyszerű, sokszor már felesleges lövöldözéseken, és üldözéseken, de erről majd később.

A forgatókönyvet egyébként Caspian Terdwell Owen dobta össze, akinek ez volt az első, és ezidáig utolsó szkriptje. Viszont ez meglehetősen jól sikerült, de a tökéletestől távol áll. Folyamatos feszültséget helyez a nézőre, és a film végi csavarokat, és izgalmakat is jól adagolja. A szövegkönyv viszont túlmutat ezen, ugyanis nagyszerű párbeszédeket kapunk, ez főleg Jordan és Lincoln közös beszélgetéseire van kihatással.

A színészi játékok a film csúcspontjai. A stáb egyértelműen legkiemelkedőbb tagja alakítás terén Ewan McGregor, akit hihetetlenül jó színésznek tartok. Itt is hozza a kötelezőt, mondjuk azért ne várjunk tőle Trainspotting féle parádét. Johansson is jól teljesít, bár néha idegenen mozgott a vásznon, a végére még is kikerekedett a színészi játéka. A film "fő gonoszát" Sean Bean alakítja. Bean tökéletesen vissza adja a karakterét, tényleg ütni való krapek lett, akinek minden megmozdulása utálni való. Feltűnik még Steve Buschemi és Djimon Hounsou is, mindketten erős közepes szintet hoznak.

A másik nagy pozitívum a karakterek megmunkálása. Rendkívül részletes jellemeket kapunk, ez főleg főszereplőinknél igaz. Jordan és Lincoln rendkívül szerethető, és végig hiteles. Ahogy a már említett fő genya is, mondjuk az ő jellemében már voltak áthallások, de ezek megbocsájthatóak.

Az akciók a Baytől már megszokottak, (mondjuk itt kevesebbet kapunk belőlük, de ez inkább pozitívum, mint negatívum) rendkívül jól megkoreografált, végig követhető, és cseppet sem felületes jeleneteket kapunk.

A mondanivaló is a helyén van, ezt most nem szeretném bővebben taglalni, igazából a film megnézésével válik ez tökéletessé, szóval nem lőnék le semmit.

Összességében egy nagyon jó film lett A sziget. Végig pörgős, érdekfeszítő, és őszinte. Kendőzetlenül tárja elénk az ottani fiktív világ szinte minden mocskát, illetve a klónok tárgyként kezelését.

Osztályzat: 8/10

Star Weekend: Gary Oldman - Az ötödik elem

 Sziasztok. Folytatódik az Oldman hétvége, ezúttal az 1997-es Az ötödik elem című film lesz terítéken.

A Földet hatalmas veszély fenyegeti: a távoli jövőben egy kapu nyílik meg a Gonosz, és az általunk ismert univerzum között. A sötét bolygó halálos tempóval közelít a modernizált bolygónk felé, csak egyetlen módon lehet megállítani, mégpedig a 4 földi, illetve az ötödik titkos elemmel. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis a civilizációt megmentő kövekre Zorgnak (Gary Oldman) is fáj a foga, aki bizony képes a végsőkig elmenni céljának elérésében. A titkos elemről pedig lelepleződik az álca: Ő az univerzum tökéletes teremtménye Leeloo (Milla Jovovich) aki menekülés közben Korban Dallas (Bruce Willis) taxijában köt ki, ezzel kezdődik a versenyfutás a "gonosz" és a "jó" kövekért, illetve az univerzum megmentéséért.

A filmet Luc Besson kezei alól került ki. A híres francia rendező második nagyszabású filmjével hatalmasat durrantott, a 90 millió dolláros kiadások azóta megkettőzött haszont hoztak a számlára. Nem érdemtelen az ekkora bevétel. Besson egy részben egyedi, másrészt viszont egy kicsit áthallásos univerzumot alkotott, de e téren nem lehet panasz. Ahogy a kivitelezésben sem lehet hibát találni. A precízen megkomponált gondolatmenet végig kiegyensúlyozva tárja elénk a tényeket, szájbarágás nélkül.

A végső összkép nagyszerűségének hányadosából nagy arányt vállalt a színészi stáb is. Bruce Willis végig otthonosan mozgott a tőle ekkor már jól megszokott, tipikus akcióhős karakterében, hihetetlen egysorosokat puffogtat végig. Milla Jovovich ekkor még a külső vonásain kívül mást is tudott domborítani: a mára már rossz filmek tömkelegében szereplő színésznőben itt látszott az a bizonyos szikra, ugyan is hibátlanul adja vissza az univerzumot megmentő, titokzatos, mégis vonzó karaktert. Gary Oldman viszont nekem csalódás volt, erőltetettnek, izzadságszagúnak éreztem végig, bár ezt lehet a szinkron rovására kell írnom, ugyan is nagyon rossz magyar hangot kapott, és ezt a helyzet csak súlyosbítja a számomra sablonos karaktere. Aki viszont kellemes meglepetés volt nekem, az Chris Tucker. Ő a tipikus pattogó, humorizáló karakter megformálója, de ezt olyan hiteles arcjátékkal adja elő, hogy sokszor sikerült nevetnem rajta.

Ehhez kapcsolódik a következő pozitívum: A film nagyszerű poénokat vonultat fel, melyek nagyrésze Tuckerhez köthető, de Willis egy-egy jó pillanatban kilökött egysorosa is sokszor üt, és bár nem garantálom, hogy mindenkinek be fog jönni ez a humor, de nekem nagyon tetszett.

Nagy pozitívum még a látvány is, amely hihetetlenül sokoldalú, ugyanis láthatunk többek között gigapoliszokat, a levegőben közlekedő járműveket, űrhajókat, és idegen fajokat is. Ezek mind-mind tökéletesen kivitelezettek.

A film végén egyébként kirajzolódik a mondanivaló is, amely ugyan '97-ben még szavatosnak számított, mára már sajnos lerágott csont, mégsem változtat ez azon a tényen, hogy baromi igaz. Nem szeretnék lelőni semmit, ugyan is a tálalás is nagyszerű.

Összességében egy nagyon jó Sci-fi-vel volt dolgom. Amely 126 percen keresztül tartó szórakozást nyújt, nagyszerűen alkalmazott zenével, látvány elemekkel, illetve szinte hibátlan színészi játékokkal. Ajánlom mindenkinek. 

Star Weekend: Gary Oldman - Éli könyve

Sziasztok. Mint ahogy már korábban is írtam, Gary Oldmanre esett a választásotok, így a hétvége főleg róla fog szólni. Az első alanyom a tavalyi Éli könyve lesz.

Az atomháború után csak néhány túlélő jelenti a Földünk népességét. A földfelszín sivár és kegyetlen. Főhősünk Éli (Denzel Washington) nyugat felé tart. Hátizsákjában egy mindennél értékesebb kincset hord, amelynek megóvása érdekében életét is kész feláldozni. Az útja során egy kisvárosba téved, ahol a területet uraló zsarnokkal, Carnegie-vel (Gary Oldman) találkozik. A férfinak Éli könyvére fáj a foga, de természetesen főhősünk nem szándékozik ezt átadni neki, ezért Carnegie csapatával így Éli és Solara (Mila Kunis) üldözésébe kezd.

A filmet Allen és Albert Hughes rendezték. Tőlük korábban csak a Pokolban című film kiemelendő számomra, mivel a tesók filmográfiájának többi tagját nem láttam. Itt azonban egész figyelemfelkeltő munkát rittyentettek össze. A film végig következetes és átgondolt marad, és Én ezt a két direktor munkájának tulajdonítom. 

Az alkotás forgatókönyve kicsit felemás, Gary Whitta első papírra vetett scriptje volt ez. Egyrészről a forgatókönyv elég pörgős és nézőbarát, egy pillanatra sem engedi el a kezünket. Jól adagolja az akciót és a kisebb csavarokat is (nagyobbak nem lesznek, talán csak egy). Viszont van egy komoly árnyoldala is, Whitta minden erejével azon volt, hogy a műfajban fellelhető összes klisét bele pakolja, gondolok itt ilyenekre: a főhősünk fegyverét elveszi az ellenség, és azután azt nézegeti meg hasonlók.

A színészi alakítások szinte hibátlanok. Denzel Washington hozza a nála már megszokott, számomra hibátlan alakítást. Mondjuk elég hálás szerep jutott neki, hiszen a karaktere is nagyon jól megírt. Gary Oldman is nagyot alakít, ez a karakter olyan, mintha rá öntötték volna: tökéletesen adja elő a zsarnokoskodó "kiskirályt" aki a saját maga által felépített szemétdombon próbálja fent tartani a hatalmát. Akiben csalódtam, az Mila Kunis volt. Számomra súlytalan, és izzadtságszagú színészi játékot hozott, amelyre még rátetéz az ártatlan főhősnő sablonos karaktere.

A film egyértelműen legnagyobb piros pontja a látvány. A poszt apokaliptikus környezet nagyon jól adták át, az akció jelenetek is látványosak. A fényképezés lehengerlő: nagyon szép nagy totálokat kapunk a rommá döntött épületekről, és ez már-már nyomasztó hangulatot teremt.

Összességében egy egész jó filmmel van dolgunk, amely szerintem nem tudta átugrani a popcorn mozik határait, ez főleg a néha feltűnő, de annál kínosabb sablonosság miatt van.

Star Weekend: Christian Bale - Terminátor:Megváltás

Folytatódik a Bale hétvége, ma a 2009-es Terminátor: Megváltáson lesz a hangsúly.

Marcus Wright (Sam Worthington) 2003-as kivégzése előtt tudományos célokra ajánlja fel testét, ekkor mit sem tudva arról, hogy az Ítélet napja után kitörő háborúban ő lesz az egyik főszereplő. 2018-at írunk, a gépek szinte teljesen tönkretették az emberek által megalkotott Földet. Az egykor népes területek sivárak, és kihaltak lettek. Néhány ember maradt csak talpon a Skynet ellen folyó harcban, élükön John Connorral, aki múltbéli édesapját,Kyle Reese (Anton Yelchin) akit ha nem küld vissza az időben, ő sem születik meg. A két férfinak egy közös célja van: Megsemmisítsék a Föld maradék lakosságát fenyegető gépeket.

A Terminator franchise mindíg is a kedvenceim között volt, és bár az első rész annyira nem lopta be magát a szívembe, az utána jövő 3 javított a helyzeten. A Megváltás esetében érdekes filmmel van dolgunk, egyszerre képes a popcorn mozi, és a komolyabb filmek határán mozogni. Hatalmas mondanivalókat boncolgat, melyek valóban igazak a mai emberiségre. Ilyen például a mai elgépiesedett világ, vagy az egymás elleni közöny, és hogy az egymásrautaltságban is képesek az emberek önzően viselkedni.

A film egy posztapokaliptikus akció mozi, tökéletes kivitelezésben. A látvány hibátlan: a sivár tájakat hihetetlen fényképezéssel érzékeltetik, a CGI munka is példa értékű, nagyszerűen néznek ki a terminátorok, valamint a film effectjei is. A hangulatra sem lehet panasz, a szürke, és kékes színek dominációja olyan egyveleget alkot, amelyben valóban képesek vagyunk átélni a világkatasztrófa utáni földfelszínt. 

A színészi munkák is hibátlanok. Worthington és Bale tökéletes párt alkotnak. Előbbi azon a saját maga által kitaposott úton halad tovább, avagy folytatja az Avatarban tőle megszokott kemény csávó karaktert, viszont itt valamennyivel jobban alakít, mint Cameron filmjében. Utóbbiról pedig kezdem elhinni, amit állítanak: valóban a 21. század egyik legnagyobb színészévé válhat, ezt többek között azzal érheti el, hogy minden szerepben jól alakít. Természetesen itt is, rutinmunka volt számára ez a kifejezetten jól megírt, hősies karakter.

A film forgatókönyvét is nagyon jól meg írták, folyamatosan adagolják az izgalmakat, és a jobbnál jobban megkoreografált akciójelenetek. Ezek egyébként nagyon pörgősre, és realisztikusra sikeredtek. Sok autós üldözést kapunk, ezt a motoros terminátoroknak köszönhetjük főleg.

Összességében egy kifejezetten egyedi poszt apokaliptikus akció filmet kapunk, melyben mesterien kivitelezett akció jelenetek és izgalmas történetvezetést tárnak elénk. Teljes mértékben bele illik az elődjei által kialakított ideálba.

Star Weekend:Christian Bale - A Gépész

Sziasztok. Ugyan kicsit későn, de el kezdem az általatok megszavazott Bale hétvégét. Az első alanyom a 2004-es Gépész lesz.

Trevor Reznik (Christian Bale) insomniában szenved, azaz nem tud normálisan aludni. Egy éve tartó folyamat ez nála. Életvitelében is ehhez igazodik, éjszakánként egy repülőtér bárjában tölti az idejét, ahol egy Marie (Aitana Sánchez Gijón) nevű lánnyal találkozik, vagy éppen Stevie-vel (Jennifer Jason Leigh) tölti az éjszakát, aki egy örömlány. Gépészként dolgozik. Egyik nap egy baleset folytán Trevor hibájából kifolyólag munkatársa Miller (Michael Ironside) el veszti bal karját. Ez olyan traumát okoz Rezniknek, ami egy paranoia áradatot indít el a férfi agyában, sehol sem érzi magát biztonságban, mindenhová egy Ivan (John Sarian) nevű férfi követi.

A Gépész nagy meglepetést okozott nekem, ugyan is tulajdonképpen nincsen túlhypolva. A film egy vérbeli pszcihothriller amely depresszív hangulatával a nézők lelki világát célozza meg.

E hatás elérésében a képi világ az egyik ütőkártya. Hihetetlenül lélektelen színeket kapunk, főleg a szürke és a barna a domináns árnyalat. Ezekkel tökéletesen tudják érzékeltetni a férfi munkájának monotonitását, az álmatlanságot, illetve a kétségbeesést.

A történetvezetés is kifogásolhatatlan. A film kezdése korántsem mondható lassúnak, máris az arcunkba kapunk egy elgondolkodtató jelenetet, és ami még dicsérendő, az az hogy egy pillanatra sem ül le a cselekmény. Ez a rendező (Brad Anderson) illetve a forgatókönyvíró (Scott Kosar) legnagyobb érdeme az egész film alatt, és akkor még a tökéletesen kivitelezett csavart nem is említettem. Végig fent tudják tartani a film iránti érdeklődést. A szövegkönyv is a helyén van, főleg a Trevor és Ivan közötti párbeszédek lettek hatásosak.

Ami fel teszi a pontot a film eddigi teljesítményére, az a színészi játék. Ugyan is itt Bale hihetetlenül jól játszik, és teljesen beleéli magát a szerepébe, elég ha annyit mondok, hogy a szerepért 81 kilogrammról 55-re fogyott. Az arcjátéka is hibátlan, érzelmei végig jól kivehetőek, és átérezhetőek. A karaktere is hibátlan: Egy megrokkant munkás, aki önsanyargó életet él. Egy éve nem aludt, lelki kielégülését csak akkor éri el, ha a két lánnyal beszélget.
A többi színész is hozza a kötelezőt, egyenként közülük nem emelnék ki senkit, mindenki megfelelő szinten teljesít.

Összességében egy  csavarokkal teletűzdelt film lett A Gépész, amely végig fent tartja az érdeklődésünk.  Precíz film ez, amely megfelelően kezeli az izgalom adagolást, a csattanója pedig nagyon jól kivitelezett. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Holnap folytatódik a Bale hétvége. Sziasztok.
 

Star Weekend:Christopher Nolan - A tökéletes trükk

A tegnapi, és tegnapelőtti csúsztatásom (mint már korábban írtam) ma, illetve holnap készülök bepótolni. Mai Nolan filmem A tökéletes trükk lett.

Robert Angier (Hugh Jackman) szinte tökéletes bűvész: jól adja elő magát, kifinomult, precíz a trükkök terén. Azonban kevés egyedi ötlete van. Robert Borden (Christian Bale) bárdolatlan, modortalan előadó, aki mégis egyedi mutatványokkal ámítja a közönséget. Korábban ketten együtt dolgoztak, azonban egy tragédia miatt ellenségek lettek. El kezdődik a verseny kettőjük között, aminek már nem csak a közönség ámulata, de kettejük élete is a tét.

Nolan szokásához híven nagyszerű munkát végzett, a történet vezetés bonyolultsága az Eredethez mérhető, mégis fura módon jóval érthetőbb, mert itt 3 fő szál van. Ezeket a fő szálakat azonban tökéletesen pórázon tartja a rendező, egy pillanatra sem szalad ki a kezéből a gyeplő, végig tudatos marad.

A színészi játékok is fergetegesek. A két főszereplőnk ugyan magasan viszi a pálmát, még is a mellékszereplőknek is jutott elegendő babér. Hugh Jackman kifejezetten illett erre a szerepre, sőt, tökéletes volt rá. Végig otthonosan mozog a megfontolt, azonban ötlettelen bűvész szerepében, az érzelem kifejezése pedig külön dicséretre méltó. Christian Bale szintén hibátlanul alakított, nem tudnék egy olyan pontot sem fel hozni, amelyben elmaradt volna, vagy éppen túl nőtt volna Jackmanan. Egy kicsit mintha rájuk is kihatottak volna a karakterek, ugyan is ők is végig versenyeznek, a színészi játékok terén, még is szerintem egál lett a küzdelem. A filmben feltűnik még Michael Caine, és Scarlett Johansson is, mind ketten hozták a kötelező, és tőlük elvárt szintet.

A karakterek jelleme is egyedi, ugyan is két táborra oszthatják a nézőt. Meg győződésem az, hogy volt akinek Angier, másoknak pedig Borden volt szimpatikusabb. Ennek oka egyszerű: nagyszerű karakterekről beszélünk. Egymás kiegészítői ők, akik még is ellenségek.

A történetvezetés szintén nagy pozitívuma a filmnek. A korábban már említett 3 szálat nagyon jól felvázolta a Nolan testvérpár, ezáltal egy tökéletes forgatókönyvet firkantottak a film alá, amellyel megunhatatlan, és izgalmas lett a cselekmény.

A Tökéletes trükk egy tipikus Nolan film.A Sötét lovaghoz hasonlóan műfaji korlátok közé nem szorítható, végig fent tartja az érdeklődést, a linearitást messziről kerüli, a három fő történeti szál, és idősík végig megfelelően és arányosan van adagolva, éppen azért, hogy a néző tudja értelmezni a bűvészek érdekes lelki világát. Összességében egy tökéletes alkotást rakott össze Christopher Nolan, ami újat nyújt, és egy ilyen irányban eddig még feldolgozatlan témával, áll elő, a lezárás pedig tökéletes. Főleg azoknak ajánlom, akik szeretik Nolan stílusát. Sziasztok!