Perfect Insanity

The River 1. évad

 A tavasz beköszönte a jó idő és a BL egyenes kieséses szakasza mellett a sorozatos midseason-t is elhozta, amely már most kifejezetten erősre sikeredett (és akkor még hol van a Trónok harca 2. évada.....). Ennek egyik alkotóeleme a The River című horrorszéria lett, amely a Paranormal Activity-t is megalkotó Oren Peli fejéből pattant ki.

Az ötlet, hogy horrort sorozatban dolgozzanak fel, meglehetősen frissnek számít, talán csak a Walking Dead (bár az sokszor inkább posztapokaliptikus dráma, mint tömény ijesztgetés), valamint az ősszel elindított American Horror Story volt az, ami hasonlóval próbálkozott. 

A történet a természetfilmes Emmet Cole utáni keresést mutatja be, aki a műsora készítése közben eltűnik Amazóniában. A családtagok és korábbi stábtagok felkerekednek, hogy előkerítsék (miután a producer felajánlja, hogy finanszírozza a mentőakciót, ha cserébe lefilmezheti), de a helyszínen Cole hajóját megtalálva elég sok csúnya természetfeletti dologba futnak bele. A szerkesztés valahol félúton helyezkedik el a high concept és az epizodikusság között, ugyanis a kutatás egy elég komoly szerepet játszó átívelő szálat tart fenn, de gyakorlatilag minden rész hasonlóan van felépítve, mindig különböző problémával. Általában az epizód eleje a szereplőkkel és a összeütközéseikkel foglalkozik, majd jön valami horrorisztikus dolog, aminek a legyőzésében az előbb említett konfliktusok is szerepet kapnak.

Így 8 rész egyben egy horrorantológiát is ad, mivel mindent felvonultat, ami csak megfordult a hollywoodi írók fejében ezzel a műfajjal kapcsolatban. Ez azonban elég sokat elvesz az eredetiségből, mivel tényleg sokszor úgy érezzük, hogy láttunk már valahol ilyet. Valamint szerintem sokszor ezek történetek nem is lettek olyan ijesztőek, mint kellett volna. Amivel viszont többet tud nyújt a sorozat egy szimpla horrorfilmnél, hogy végre élettel teli karaktereket láthatunk szerepelni, akiknek vannak motivációik, konfliktusaik és személyiségük, nem csak mészárlásra váró tinédzsereket. A színészek eleinte még csak átlagosat nyújtanak, de aztán egyre inkább belejönnek, és az évad vége felé már egy-két remek alakítást is láthatunk tőlük.

Ami még szintén fontos, hogy Oren Peli kézjegye megjelenik abban is, hogy found footage stílusban forgatták a filmet. Ez a történet szempontjából is jelentőségteljes: a szereplőkről elég sokat tudunk meg például a velük készített interjúkból, ami egy gyors és zseniális módja a karakterizálásnak, valamint elég sokszor hangsúlyos szerepet kap a különböző felvételek visszanézése (van is egy rész, ami csak erről szól). Azonban a rendezők nem törekedtek a hitelességre ebben az aspektusban: bár a kamerarángatás és a hasonló eszközök megvannak, rengetegszer eloszlatják ezt az illúziót kisebb hibákkal. (Egy operatőr két szögből vesz egy beszélgetést és hasonlók)

Mindent összevetve a The River talán nem tökéletes, de a drámasorozat és a horror egybegyúrásával mindenképp egy különleges és élvezetes jelenség, és én mindenképpen várom a második évadot (ami lehet, hogy sosem fog elkészülni......)

Homeland (1. évad) by danialves

2011 őszén rengeteg remek új sorozatot láthattunk, számomra mégis a legjobb a többek között a Dextert is készítő Showtime kábelcsatorna újonca, a Homeland volt. A sorozat hátteréről tudni kell, hogy egy izraeli széria alapján készült és a szkriptért a 24-ben megismert két író, Howard Gordon és Alex Gansa felelt. A Showtime gyakorlatának megfelelően 12 részes volt az évad, így megkíméltek minket jó pár kitöltő jellegű epizódtól.

A történet alapszituációja: egy amerikai tengerészgyalogos, Nicholas Brody (Damian Lewis) 8 évnyi fogság után előkerül egy terroristabázis elfoglalása során Irakban.  Mindenki hősként ünnepli, kivéve a CIA-nak elemzőként dolgozó Carrie Mathison-t (Claire Danes), aki pont Brody szabadulása előtt kapott egy fülest, hogy a terroristavezér Abu Nazir egy amerikai hadifoglyot a szolgálatába állított. Azonban ez nem elegendő indok bármiféle nyomozáshoz is, úgyhogy Carrie csak egyetlen kollégájával, Saul Berenson-nal (Mandy Patinkin) osztja meg az információt és a saját szakállára kezd el kémkedni Brody után.

A legzseniálisabb az egész történetvezetés szempontjából az, hogy a szereplőkhöz hasonlóan a nézőket is sikerül bizonytalanságban tartani afelől, hogy Brody tényleg terrorista-e. Egyébként is jellemző a sorozatra, hogy nem azzal tartja fenn a figyelmet, hogy folyamatosan pörög és adagolja az izgalmakat (cliffhanger nem is igazán van a részek végén, vagy legalábbis nem annyira kiemelve, mint a Lost-ban mondjuk), hanem ez a feszültség és a színészi játékot adják meg a hangulatot. Utóbbiakért Damian Lewis és Claire Danes zseniális alakítása felel, nem véletlenül jelölték mindkét színészt a Golden Globe-ra idén. A zenére szintén nem lehet panasz, maximum az, hogy néhány helyen a 24-re emlékeztet.

Ami nekem hiányzott a sorozatból, az, ahogy fent is említettem, a cliffhangerek hiánya, hiányoltam az az érzést, hogy a végefőcím után csak ülök, és gondolkozom, hogy mi a fene lesz ebből. (Ettől függetlenül ez két-három résznél így is megvolt, de például az évad átvezetésénél egyáltalán nem.)

Mindent összevetve Homeland bár nem a legtökéletesebb, de egy nagyon jó TV-sorozat, az évadban mindenképpen a legjobb. Aki szerette a 24-et, annak bátran tudom ajánlani, de az évad rövidsége miatt különösebb időpazarlás nélkül tehetünk vele egy próbát.

Sorozat Szemle : Spartacus - Az aréna Istenei

Mint ahogy már anno a Spartacus- Vér és homok videóban említettem, készült annak egy előzmény sorozata is. Ez az Aréna Istenei.
 A történet ismét a Batiatus ház köré fonódik. A ludusnak ekkor még nincsenek bajnokai, sőt, még komolyabb tornameghívásai sem. Igazából ez az előzmény story Batiatus, Crixus, és a ludus felemelkedéséről szól.
 
A legelső dolog, ami meglepett, az az, hogy a készítők nagyon sokat javítottak a látványon. A videóban említett CGI hibákat (égbolt pl.) kijavították, és nekem úgy tűnt, hogy a fényképezés is sokkal fejlettebb, mint a korábbiakban. 
 
A történetvezetés mit sem változott, szinte ugyanaz az alap koncepció, mint eredetileg. Egy kis csavar van benne: Itt Crixus felemelkedését követhetjük nyomon, ugye a Vér és homoknál Spartacus volt ugyanebben a "beállításban". Az "elődhöz" hasonlóan itt is vannak kisebb-nagyobb konfliktus.  Itt főleg a birodalom vezető rabszolga kereskedőjével ,Tulliussal való összezörrenést értem. Igazából itt ez kap fő szálat, amit nem is akárhogy varrnak el. Továbbá gondot okoz az is, hogy Batiatus apja is visszatér, és a régi helyzetet próbálja visszahozni.
 
Rátérnék a karakterekre, ugyanis itt van mit "kitárgyalni".
Kezdeném is a fő karakterünkkel, Batiatussal (John Hannah). Őt ugye a Vér és homokban egy ármánykodó, nagyravágyó ladistának ismertük meg. Ehhez képest itt pálfordulást vett a beállítottsága. Nyilván ez azért van ,mert itt még sikerei elmaradtak, és vagyona is jóval kisebb volt. Összességében itt inkább szimpatikus, mint az elődben.
A sor Lucretiával (Lucy Lawless) folytatnám. Anno a videóban elmondtuk, hogy ő volt az egyik legnegatívabb karakter. Ez most csekély mértékben ugyan, de megváltozik. Itt már ő is inkább pozitív, mint negatív szereplő. Elég sokoldalúra csinálták a karakterét itt is, de a fő elemei megmaradtak.
Crixus(Manu Benett) karaktere ment át az egyik legnagyobb változáson. Ő volt az előd egyik "főgonosza", de itt még ő is rabszolgasorsból indul, csakúgy, mint anno Spartacus. Ő is ugyanazt a szamár létrát járja be, mint az előbb említett gladiátor. Igazából nekem ő volt a kedvenc karakterem.
Itt van Solonius(Craig Walsh Wrightson) is , aki a Vér és homokban szintén ellenséges karaktert kapott. Itt meglepően láttam, hogy a Batiatus ház egyik barátja, aki későbbi afférok után lett nagy ellenség.
A sorozat főgonosza egyértelműen Tullius(Stephen Lovatt). Az ő karaktere az egyik legkiemelkedőbb, és ő az egyik, akivel a "jövőben" már nem találkozunk. Itt ő a főgonosz, ennek megfelelő karaktert kapott. Mindent megtesz hírneve megtartásának érdekében, és azért is, hogy a Batiatus házat porba tiporja.
Oenemaus (Peter Mensah) karakterét is ismerhetik azok, akik látták a Vér és homokot. Ott Doctoreként szerepel. Itt is ugyan azt a pozitív, később önmegtartóztató karaktert kapta.
Gannicus (Dustin Clare) az utolsó karakter, akiről beszélnék. Ő a ház legfőbb megélhetési forrása, és legjobbja is. Az ő megszerzése miatt pattant ki a szikra Tullius és Batiatus között. Emellett ő Crixus fő ellenfele is.
A végére maradt Ashur(Nick Tarabay). Az ő karaktere igazából semmit nem változott.
 
A sorozatban a legnagyobb pozitívum az, hogy az elődje fölé nőtt. Hiába csak hat részes minisorozat, szerintem mégis kenterbe veri a Vér és homokot. Minden tisztázatlan kérdésre, történésre választ ad. Az akció jelenetekből lényegesen több van, és magasabb szintűek is, mint az elődben. A színészi játékok is parádésak, mondjuk ez anno is így volt.

Mindenesetre várom a Vér és homok 2. évadát, amely valószínűleg 2012 januárjára ígérkezik.
 

Sorozat szemle: Spartacus: Vér és homok (Frog & Théo)

Sorozat Szemle: Agymenők 1. évad

Sziasztok. Tudom sok blog foglalkozott már a sorozatokkal, de én is szeretnék egy kisebb rovatot nekik szánni. Ennek oka: Mostanában több sorozatot nézek, mint ahány filmet.

Az első "alanyom" az Agymenők lesz, pontosabban ennek az első évada.

A történet négy fizikusról szól, Leonardról, Sheldonról, Howardról, és Rajról. A négy srác megszokott kocka élete egyik napról a másikra felfordul, amikor Sheldon és Leonard szomszédjába egy Penny nevű lány érkezik. A fiúk csak ekkor döbbennek rá (legalább is nagy többségben), hogy mennyire elhatárolódva élnek.

A történetről ennyit árulnék el. Egyébként egy szituációs komédiáról beszélünk, vagyis az egész hasonló a Jóbarátokhoz. Természetesen a sorozat a humorra helyezi a hangsúlyt, főleg arra, hogy a srácok tulajdonképpen egytől egyik zsenik, és nem tudják normálisan kezelni a mindennapi dolgokat, plusz még egy fő szálat kap az, ahogy Leonard próbálkozik elnyerni Penny kegyeit, a sajátos zseni módján.
Az epizódok poénjai egyértelműen a szereplők karakterének köszönhető, mindenkinek van valamilyen "egyedi" vonása:

Sheldon: Az elméleti fizika királya, 187-es iqval, de mégsem képes mindennapi dolgokat átlag ember módjára elvégezni, sőt, vannak fóbiái is , mint pl: egy lakásban csak egy megadott helyre hajlandó ülni, azt is csak azután, hogy kiszámolta a napok sugarát, illetve a szellőzést az adott helyen.

Leonard: Ő az igazi jófiú a történetben. Esetlen hozzáállása a Pennyvel való kapcsolathoz nagyon szórakoztató, és a Sheldonnal való kapcsolatán is nagyon-nagyon sokat nevettem.

Raj: Raj karaktere abból adódóan alapból vicces, hogy indiai. Folyamatosan szekálják érte, vagy ő tereli erre az egyes sértéseket. Poénforrás az is, hogy nőkhöz képtelen szólni. (De tényleg :D)

Howard: Az egyértelműen legnagyobb poénforrás a filmben, 27 éves fizikus, és mérnök, de mégis az anyjával él (akit az első évad folyamán nem láthattunk, viszont a hangját rendszeresen hallatja, és abból az derül ki, hogy 10 évesnek kezeli a fiát.) Egyébként csajozási mániája van, képzeljetek el egy Joey karaktert, egy esetlen, bilihajú, mogyoróérzékeny srácra "ráhúzva".

Penny: Ő az úgymond tudatlanságával tesz hozzá a sorozathoz, mert ő ugye átlag ember, ezért gyakorlatilag egy mondatot sem ért a srácok zagyválásából.

A sorozatot a színészi játékok teszik teljessé. Mindenki nagyon jól alakít.

Egyébként el kezdtem a 2. évadot is, az is kb. ezt a szintet hozza.

Egyenlőre ennyit erről a sorozatról, tudom hogy rövid volt, de igazából elég nehéz írni egy ilyesfajta "filmről".

Remélem tetszett , sziasztok.