Perfect Insanity

The Week of Undeads – 9-es terv a világűrből

Frog eddig igazi, kőkemény zombifilmeket mutatott. Nos, én valami mást hoztam. Egészen mást. Valamit, ami a zombi kultusz születésekor érkezett el. Valamit, amiben űrlények és zombik egyaránt vannak, valamit….amit a világtörténelem legrosszabb filmjének választottak.

 

Nevezzetek komolytalannak, de ezt nem lehetett kihagyni. 1959-ben Edward D Wood Jr.-nek az pattant ki a fejéből, hogy : „srácok, forgassunk egy filmet ufókról és élőholtakról”. Na, a sztori kb. ennyire komplex. Röviden vázolom. Az űrlények (akik emberek selyemingben) azt találják ki, hogy a halott emberekből agykontroll segítségével zombikat csinálnak, és ezzel meghódítják a Földet. Ami a 9-es terv. A borító frappáns kérdésével reagálnék. Mi van az előző 8 tervvel? Lényegtelen, mert ez a film olyannyira nem veszi komolyan magát, hogy…nos, nehéz leírni. A filmben szerepel az igazi Drakula, Lugosi Béla(!!!), Vampira (korai vámpírfilmek fő vámpír-istennője)…szóval, ez most vámpírfilm is? Nem, ők ketten az élőholtak vezetői. A filmben ez miért nem hihető? Mert 100%, hogy a korábbi filmjeikből való jelmezeket vették elő, de a színészi játékukat nem igazán hozták magukkal. Tény, a borzalmas magyar szinkron csak tetőzi ezt. Kik szinkronizálták? Nos, a castinglistából idézve „Tóth József, anyagbeszerzés ; Kiss Andrea, titkárnő”…igen, tök amatőrökkel. Az érzelemmentes szinkron nemhogy elvárható, hanem halálbiztos. Ezek után mit lehet tenni, mint tovább nézni a filmet. A jelenetek annyira összeszedetlenek és bugyuták, hogy az valami hihetetlen. Srácok, nem azért, de ki készít kartonból sírkövet? Elmegy mellette az adott szereplő és a sírkő beleng(!!!). Nézzünk más effektust. Az ufók űrhajója, két egymással szemben összehegesztett cintányér, és egy jeleneten belül a napszakok vágásonként változnak. Érdekes? Nem. Ciki? Mindenképp. Aláírom, 1959, de ez a film a korát, simán alulmúlja!

Vegyük a hangulatot, ami maximum a jeleneteken való röhögéstől jó. Nem vesszük komolyan az élőholtakat, a vámpírokat,, az ufókat meg pláne nem. Ezt már a korában rossznak tartották, és ha ma kellően kegyetlenek vagyunk, akkor simán viccnek tartjuk csak az egészet, vagy paródiának. Vegyünk pár, korai filmet. Casablanca. Akkora hangulata van, hogy hihetetlen. Hitchcock művek, a világ filmgyártásának remekei. Ez…ez meg vicc.

A képi megjelenítésre azt mondom, hogy a kornak sem feltétlen megfelelő. Sablonos és gyenge díszletmunka, amit csak a hülye „napszakváltozás” zavar jobban. Hülyén néznek ki a jelmezek és az egész ami körülveszi. Archív felvételeket raknak be, az ufók elleni harchoz a háborúból. A vaktöltények és a gagyi petárdák valami rémesek.

Hangokra már rátértem, és nincs is igazából mit taglalnom vele kapcsolatban. A szinkron egyszerűen rossz és maga a film hangjai, zenéi is gagyik. Ezek után megérte megrendezni ezt a filmet? Igen. Azért biztos, hogy jót derüljönk a kor legrosszabb rendezőjének választott Wood munkásságán. Szegény Lugosi a film felvétele közben meghalt, ezért egy ott dolgozó masszőr (!!!) ugrott be helyette, pár fennmaradó jelenetnél. A maszkmesterek gyengusok voltak, és szegény Vampirella egy gumibabára hasonlít, a zombifelügyelővel együtt.

Szóval, miért ezt a filmet választottam? Mert erre egyszerűen szükség volt. Ki kellett raknom, látnotok kell. Élőholtak, űrlények és vámpírok. Nyami…egy percig se vegyétek komolyan. 

Théo: Percy Jackson és az Olimposziak – A Villámtolvaj

Az oroszok a spájzban, a görög istenek pedig az Empire State Building tetején vannak, a Rick Riordan könyve által ihletett Percy Jackson filmben. Ez jó nekünk? Miért ne, hiszen Amerikának eddig csak görög istenei nem voltak.

Az ember kezd kicsit szkeptikussá válni, azzal kapcsolatban, hogy miért Amerika a világ közepe? OK, a filmgyártás egyik fő pólusa ez az ország, és tényleg érdekesen hangzik így a történet, de a görög mitológia beültetése a Nagy Alma és társainak valóságába, egy kicsit muris (ez már nem az első, hogy az amerikaiak más nép mítoszából kölcsönöznek…khm..Varázslótanonc és a Merlin mondakör). Vegyük az alap szituációt. Egy hiperaktív és diszlexiás fiú, Percy életébe csöppenünk, amit az előbb említett betegségnek hitt dolgok nehezítenek meg. Mostohaapja, Gabe bűzlik, mint Kukori szemétdombja, azonban ezt a bűzös valóságot, édesanyja szebbé teszi. Egy napon azonban kibukik a valóság, és megindul a történet. Percyre rátámad matektanárnője (hárpia formában), a legjobb barátja megmutatja szatír valóját (szatír alatt itt a mitológiai, félig kecske-félig ember élőlényre utalunk) és kiderül, hogy remekül olvassa az ógörög nyelvet. Miért? Nos, Percy egy görög főisten, Poseidon fia, egyfajta félvér. Ami a normális éeltben hátránya, az itt az előnye, hiszen a visszatarthatatlan erők okozzák hiperaktivitását, illetve Grovert idézve, az ógörög software miatt a rendes betűket nem, de a régi írásmódot remekül olvassa. Maga a slamasztika pedig a következő: Valaki ellopja Zeusz mestervillámát. Mindenki Percyt gyanúsítja, akinek először menekülnie kell (többek közt egy minotaurusz elől), majd nekiáll megkeresni a villámot és magát a tolvajt is. A történet elég komplex, és nehéz lenne ennyi sorban leírni, szóval….olvassátok el a könyvet!

Miért említem a könyvet? Nos, maga a film rengeteg helyen elferdíti az eredetit. Tény, hihetőbb, hogy egy 17 éves menti meg a világot és nem egy 12 éves. De az, hogy több szereplőt, szinte kompletten átvariálnak, az egy kicsit merész. Grover alakja a könyvben egy vörös hajú, szende kisfiú….a filmben egy nagyszájú néger srác. Vegyünk egy másik példát. Annabeth, Percy jövendőbeli barátnője (ez persze majd a következő részekben alakul ki, de tuti a dolog) a könyvben szöszke, itt egy egy vöröses-barnás hajú csaj. Pluszban, volt, akiket teljesen kihagytak a filmből (pl. Dionüszosz, a Félvér tábor vezetője). Ezek persze a film szempontjából nem égbe menő problémák, azonban annak, aki nem tud egy picikét elvonatkoztatni a könyvtől (teszem azt, hogy elolvasta), annak ez bökheti majd a csőrét.

Meglepő színészgárdát hozott össze a stáb, hiszen olyan nevek is szerepelnek, mint Pierce Brosnan (ex-James Bond és Mamma Mia) valamint Uma Thurman (Kill Bill 1-2). Mellettük még Sean Bean aki komolyabb név, illetve a Grovert alakító fiatal színész, Brandon T Jackson lehet ismerősebb. A főszereplő, Logan Lermannek eddig nem voltak komoly szerepei, de itt elég jót alakított, akárcsak a többiek is. Számomra a legkellemesebb élményeket Jackson okozta, bár ehhez kellett egy jól megírt karakter is.

A film egy fitalakonak szóló könyvön alapszik, és ő maga is ilyen lett. Könnyed, semmi terhelő vagy agyfárasztó gondolatmenet. Egy igazi popcornmozi. A zene, a világ és az egész megjelenése a szórakoztatásra megy, ahogy a karakterek kidolgozása és megjelenése is. Képzeljétek el, amikor Hádés, a pokol Istene, amolyan Rory James Dio vagy Ozzy Osbourne stílusban jelenik meg, a háttérben Marshall hangfalakkal és egy tucat Gibson gitárral. Ilyen momentum még, mikor a 3 főhős elindul a pokolba, és a háttérben az AC/DC – Highway to Hell megy, vagy úgy Grover bármelyik megszólalása.

Összefoglalva, Percy Jackson első olimposzi kalandja szórakoztató és könnyed, akárcsak a könyv. Remek délutáni kikapcsolódás, ha egy görögös és kevésbé epikus Harry Potter „mesére” vágysz. Ajánlom ezt is, és a könyvet is elolvasásra, mert kellemes perceket szerezhetnek, egy borongós délutánon (férfi nézőknek, a kellemes látvány a főszereplő nőben is kimerülhet).    

Frog:Biutiful

 Sziasztok. Ma a tavalyi év számomra egyik legjobb filmjét, a Biutifult veszem górcső alá.

Uxbal (Javier Bardem) élete romokban hever: Felesége piti utcalányként dolgozik, a gyerekei elhidegültek tőle, ő pedig illegális dolgok kereskedésével foglalkozik. Amikor a férfi azt hiszi nem lehet rosszabb az élete, egy újabb katasztrófa éri, rákot diagnosztizálnak nála. Élete fenekestül felfordul, a folytonosan zuhanó életszínvonala és családi állapota már csak tetőzi ezeket a gondokat. Ezzel a cselekményszállal párhuzamosan  megismerhetjük a nagyváros panorámái mögött megbújó erőszakot, mocskot, és végeláthatatlan szegénységet, amely a turisták és fényűzők számára talán csak rémálmaikban jön elő Barcelonáról.

A filmet a már már leírhatatlan nevű, Alejandro González Inárritu rendezte.A mexikói rendezőnek voltak hathatós referenciái a drámákban, elég ha csak a Bábelt, vagy a 21 grammot említem. Előző filmek közül egyiket sem láttam, de itt Inárritu lenyűgöző munkát végzett. A film kulisszáinak gerincét alkotja ő, hiszen a rendezés mellett, a film forgatókönyvének papírra vetését is elvállata. Mindkét esetben maradéktalanul elégedettek lehetünk vele, hiszen egy nagyszerű, sokszor pörgős, mégis intenzíven depresszív gondolatmenetet alkotott a nézőknek. Folyamatosan lebben fel a fátyol korunk Barcelonájáról, illetve Uxbal ügyeiről is. 

A film egyik legjobban eltalált része a hangulat. Hihetetlen depresszív és melankolikus, és erre csak rátetőznek a nagyszerűen megkomponált párbeszédek, illetve az a mérhetetlenül nyomasztó atmoszféra ,amelyet nem hogy 2011-ben, de még soha nem éreztem. A hangulat egyértelműen az ember lelkét célozza meg, amelyre rátelepszik, és 2 óráig ki sem engedi karmai közül.

De a hangulat sem lenne tökéletes a színészi játékok és karakterek nélkül. Javier Bardem  tökéletesen alakít. Tudom, felelőtlenség ezzel dobálózni, de mégis korunk egyik legjobb és legelismertebb színészéről beszélünk. Aki itt valami hihetetlenül precíz, és grandiózus játékot tár elénk, tökéletesen visszaadva az egyszerű családapa szerepét. Nem is értem igazából, miért nem kapták fel a film után, hiszen bármennyire is imádom a Nem vénnek való vidéket, az itteni alakítása még Anton Chigurh megformálásán is túltesz. Karaktere is hálás, és tökéletes: egy egyszerű átlagember, olyan, akivel látszólag minden nap találkozhatnánk az utcán, ezért maradéktalanul együtt tudunk vele érezni.Bardem teljes mértékben megérdemelte az érte kapott Cannes-i díjat, de én az Oscart is megkockáztattam volna neki..

A fényképezés is megérdemli a dicséretet, ugyanis a nagyszerű vágással együttvéve nyomasztó, és mégis élvezhető elemet alkotnak. A domináns színek mindegyike a szürkéhez áll közel, így nagyon szép , és lehangoló képeket kapunk. 

Összességében egy hihetetlenül gyönyörű, és megható film a Biutiful. Az utóbbi évek egyik legjobb drámája ez, amelyhez a tavalyi évből csak a Fekete hattyú fogható.Melankolikus hangulata mellett tabudöntögető, és tényfeltáró is, korunk egyik látszólag legszebb és legmodernebb városáról, Barcelonáról. Tökéletesen mutatja be az emberi élet múlandóságát, és viszontagságait is. A film közel sem hibátlan, mégis valahogy második megnézés után is erős késztetést érzek a megtekintésére. Mindenkinek ajánlom, de főleg azok nézzék meg, akik szeretik a kissé vontatott drámák színfalai mögé ültetett borongós jelenképeket.

Théo: Tekken

Frog:Grave Encounters

FIGYELEM! Egy Posttal lejjebb még tart a szavazás ;)

Sziasztok. Ma legújabb, azaz 2011-es kézi kamerás horror próbálkozásról, a Grave Encountersről lesz szó.

Lance Preston (Sean Rogerson) és csapata egy paranormális jelenségeket kutató műsort vezet. Látszólag megszállt épületeket kutatnak fel, ahol valamilyen kísértet aktivitást keresnek. Mint gondolhatjuk, ez az esetek nagy többségében csődbe fullad, így maguknak állítanak elő mindenféle para jelenséget. Ebben segítségükre van egy állítólagos médium, Houston (Mackenzie Gray), akinek körülbelül annyi tehetsége van a túlvilági kommunikáláshoz, mint nekem, azaz nem sok. Azonban az egyik éjszaka rendhagyó dolog történik. A Collingwood elmegyógyintézetben való kutatásuk balul sül el, ugyan is valóban találkoznak szellemekkel. Ezzel csak két komolyabb gond van: a "lények" közel sem barátságosak, illetve Preston elzáratta a menekülő utat is.

A film az utóbbi évek reneszánsz stílusát, a kézi kamerás forgatásmódot alkalmazza. Erről volt már szó a blogon eleget. Igazából a mai napig nem értem, miért kell erőltetni ezt a dolgot... De ez most annyira nem is lényeges, ugyan is a filmnek vannak jóval érdekesebb dolgai is.

Az atmoszféra rendkívül jól eltalált a film első felében. Éreztem valami rejtélyeset, amely idegen volt, és ellenséges. Ez főleg a fényképezésnek, illetve a hanghatásoknak köszönhető. Előbbi főleg a hideg tónusokkal operál, ezzel megteremtve az általa hivatott hangulatot. Azonban a kisebb borzongás nálam a film második felére nagyobb baromsággá vállt. Ennek legfőbb okai azok, hogy unalmassá vállt a folyamatos kameramozgás, az ütemtelen vágás, illetve a szereplők néholi rikácsolása is. Ezek mind a hangulat rovására mentek, amely így inkább frusztráló, mint feszült volt.

A film egyébként néhol ijesztő. Volt amikor rendesen magam alá csináltam, ezt főleg az éles hanghatásokkal érte el. Viszont a kulcsfontosságú dolog az, hogy nem féltem, mert hiába voltak néhol valóban fosatós jelenetek, a végére ezeket is elcseszték. Ez főleg a számomra feltűnő komolytalanság velejárója. Amikor SPOILER!! Matt megőrül, és megtalálják, komolyan mondom, olyan röhögés jött rám, hogy ihajj..SPOILER VÉGE. Továbbá a médiumunk is ront az élményen, sokszor irreális dolgokat csinál, valamikor meg össze-vissza dumál.

A színészi játékok viszont elég erősek. Itt főleg a kamerást, TC-t, azaz Merwin Mondesirt kell kiemelnem. Ugyan a többiek is hozzák a kötelezőt, (kivéve a médium, aki baromi frusztráló), mégis nálam Ő volt a legkiemelkedőbb. Főszereplőink jellemvonásai is érdekes, és reális. A műsorvezető hibájából zárkóznak , aki egy hiheteltlen kapzsi alak. A pénzért kockáztatja saját, illetve társai életét is.

A film maszkjai is a helyén vannak. Itt főleg a kísértetek sminkelését kell érteni, amelyek rendkívül hátborzongatóra sikeredtek. Ami itt sántít, az az, hogy hiába tökéletes a kivitelezés, ha keveset látjuk őket. Helyettük kapunk mozgolódó kerekes széket, meg repkedő hordágyat. Amelyek számomra inkább nevetségesek voltak, mint rémisztőek.

És ezzel a lendülettel rátérnék a film legnagyobb hibáira. Az első komolyabb gond a korábban említett ijesztgetésekkel van. Ezek sokszor nagyon jók, viszont akadnak annyira bugyuták is, hogy csak fogtam a fejem utánuk. A másik dolog pedig a hihetetlen irracionalitás. Úgy gondolom, hogy néhány dolgot evidens lenne megmagyarázni, de a rendezők szartak erre, és hihetetlen haszontalan és szembetűnő érdekességeket hagytak a film után. Ezeket most nem lőném le, de aki látta a filmet, az mindenképpen tudja, miről beszélek.

Összegzés képpen a Grave Encounters egy gyenge közepes film, amelyen néhányszor sikerült megijednem, ugyanakkor egy pillanatra sem féltem. A két dolog közel sem ugyan az, mondjuk a félelem hiánya talán csak az én idegrendszeremnek köszönhető. Mindenesetre a GE. maga mögé utasítja a műfajban agyon sztárolt Paranormal Activity-t , amely szerintem inkább szánalmas, mint félelmetes. Ajánlom azoknak, akiknek már az előbbi filmen is sikerült becsokizniuk. Sziasztok.

Frog:Vizet az elefántnak

Sziasztok. Ma a 2011-es nyár általam legjobban várt filmjét, a Vizet az elefántnak-ot veszem górcső alá.

Jacob (Robert Pattison) élete szülei halála után egy csapásra felfordul. A házukat a bank el árverezi, a fiú ezért úgy dönt, gyalogszerrel nekivág, hogy találjon magának egy helyet, ahol meghúzhatja magát. Egyik éjszaka felszökik egy vonatra, ahol érdekes társaság várja: a Benzini testvérek társulatával találkozik, és élete egy csapásra megváltozik. Az utazó cirkusz lesz a családja, azonban balszerencséjére szerelmes lesz Marlenaba(Reese Witherspoon) aki az utazó társulat vezetőjének, Augustnak (Cristoph Waltz) felesége. Eközben útjukba akad egy látszólag idomíthatatlan elefánt, aki a két fiatalt összeköti.

A film egy regény adaptáció. Nagyon meglepődtem, amikor keresgettem információkat, és kidobta a hasonló című könyvet. A regényt Sara Gruen írta. A filmet egyébként Francis Lawrence rendezte, aki ezzel ingoványos talajra lépett, ugyanis 2 nagy Hollywood-i film csordogált ki a kezei alól, a Legenda vagyok, illetve a Constantine a Démonvadász. Azért valljuk be, hogy a két előbbi alkotás műfaja közel sem romantikus dráma. Lawrence még is otthonosan mozgott a színfalak mögött, biztos kézzel kezelte az egysíkú történelmi szálat, ami ugyan lehetett volna baromi unalmas, mégis a direktori munka felmenti ez alól a jelző alól.

A forgatókönyv tökéletes, ez nagyban a regény érdeme, amelyet sajnos még nem olvastam, de felkeltették ezzel az alkotással az érdeklődésem. A szkript végig érdekes marad, folyamatosan tárja elénk a cirkuszi társulat fura alakjának rejtett titkait, illetve lelki állapotát.

Ebből kifolyólag a hangulat is felettébb érdekes. Kissé rejtélyes világot láthatunk a vásznon amely nagyon érdekfeszítő, ugyan is az átlagembernek ritkán adatik meg hogy lásson egy társulatot a színfalak mögött dolgozni. Ebből kifolyólag családias, néhol pedig feszült a hangulat, utóbbi főleg főhőseink szerelmi kapcsolata miatt alakult így.

A színészi játékok a film csúcspontjai. Robert Pattinson az Emlékezz Rám! után megmutatta, hogyha letörli magáról a tinicsajok nyáltengerét, akár még jó színész is lehet. Itt is kifejezetten jó produktumot nyújt elénk, látszik, hogy élvezte a forgatást. Reese Witherspoon is megfelelő, bár volt néhány "idegen" pillanata. De összességében Ő is otthonosan tölti ki a karaktere határait. Christoph Waltzot talán nem is kell ecsetelnem, ugyan is hozza a Becstelen Brigantykban nyújtott alakításának a kissé csonkított változatát, mégis Ő a legkiemelkedőbb a színészi stábból.

Számomra az egyik negatívum a romantikus szál túlajnározása. Hogy őszintén megmondjam, Elveszett jelentés szerű visszafogott romantikát vártam, itt mégis túl esnek a ló másik oldalára. Ami ugyan egy átlag néző számára nem baj, de én kifejezetten utálom a túlnyálazott történetvezetést.

A másik hibája a filmnek a zene, pontosabban azok hiánya. Ugyan van néhány muzsika a jelenetek alatt, mégis nagyon kevésnek éreztem őket, és amik voltak, azok is gyengék voltak számomra.

Ezen kívül egyébként egy nagyon jó filmmel volt dolgom, amely nagyon jól bemutatja a cirkuszi társulat tagjainak életét, illetve hierarchiájukat. Ebből kifolyólag egy nagyon érdekes alkotás a Vizet az elefántnak,  számomra egy kissé túlfolyó romantikázással.

 

Borsesz: Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

"-Are you sure you know what you're doing?
-Yeah. I punched out Adolf Hitler 200 times."

Be kell vallanom őszintén, az Amerika Kapitány sose tartozott a kedvenc képregényeim közé. Talán azért mert én 'az új generációk' szülöttje vagyok, így sajnos nem lehettem részese az amerikai képregényhős nagyszerű történetének. Egy huszadik századi sztoriról beszélünk, amit a második világháború idején alkotott meg Joe Simon és Jack Kirby. „A szabadság őrzője” több ezer fiatal számára vált a kedvenc karakterévé, de a háborúk után a képregény népszerűsége is fakulni kezdett. Majd a 60-as években a Marvel Comics felkarolta az elfeledett hőst és ő lett az Első Bosszúálló, aki igazságot oszt a rosszarcúak között...

Szándékosan nem néztem meg egyetlen egy előzetest sem a filmből, hiszen rájöttem arra, hogy így nem csak az új élményektől foszthat meg, de látottakból ki is lehet találni, hogy mi lesz a szereplőinkkel és miféle kalandokba sodródnak majd. Természetesen utólagosan megtekintettem egyet-kettőt az ízelítők közül, de végül jól döntöttem, hogy nem a mozi előtt tettem meg ugyan ezt. Halálra untam volna magamat a vászon előtt, de mondjuk az első egy óra a filmből még így sem tudott lenyűgözni...

Steve Rogers (Chris Evans) élete, elég átlagosnak mondható. Naponta találkozik a kisemberek sorsával; a nagy verésekkel, a nők terén nem aratott sikerekkel, és a folytonos elutasítással, amit a toborzó táborokban kap. A becsülete nem kopik, csak is egyetlen egy célja van az életben: meg akarja védeni a hazáját. Abraham Erskine professzor (Stanley Tucci) meg is adja neki ezt a lehetőséget, így hősünk egy kísérleti programban vehet részt, ami többet is adhat neki, mint amiről valaha is álmodhatott. "Minden sereg, egy emberrel kezdődik" és ez az ember, Amerika legelső szuperkatonája. A brookly-i srác végül egy hatalmas izomkolosszussá válik, aki emberfeletti képességeivel és hatalmas bátorságával nagy hírnevet szerez magának. Eközben a Hydra nevezetű szervezet, vezetőjével, a Vörös Koponyával (Hugo Weaving) világuralomra akar törni egy félelmetes erővel, ami a világháború kimenetelét is befolyásolhatja. Steve ezt nem engedheti; szép lassan hőssé érik, és ő lesz Amerika Kapitány.

A sztori kifejezetten jó, de nem is itt van a legnagyobb probléma. Néhol borzalmasan unalmassá válik a Kapitány mindennapjaiba való betekintés, gondolok itt főleg "az első küldetésére". Érthető, hogy ezzel akarták nyomatékosítani a szálat, de így csak a film második felét fogjuk tudni élvezni abban a formában, amit meg is érdemelne. A humorosnak szánt monológok és párbeszédek tényleg feldobják a hangulatot és nincs sok belőlük. Ezzel nem is lehet problémánk, hiszen a Nagy Hős, nem volt mindig nagy és hős, főleg nem egyszerre. De mondjuk egy nagy csatában, mikor lövedékek és lézersugarak repkednek a levegőben, nem túl előnyös poénkodni. Vagy csak én vagyok ennyire komoly?

Chris Evans talán a 'Fantasztikus Négyes'-ből ismerős lehet mindenki számára. Nem mondom azt, hogy ezért az alakításáért Oscart kéne kapnia, de szerintem semmi baj nem volt vele. Hozta azt, amit kellett...
Hugo Weaving eleinte borzalmasan ismerős volt valahonnan, de egyszerűen nem tudtam elképzelni miben láthattam. Végül rákerestem, de nem lepődtem meg az eredményen: A 'The Matrix' trilógiából ő volt a nagyon gonosz, nagyon homlokú Smith ügynök, és ahogy ott, az Amerika Kapitányban is eszméletlenül jól alakítja a fő cselszövőt.

A CGI munka, rendesen ráadta a pontot az 'i'-re. Nagyszerű látványorgia tárul elénk és ami külön dicséretet is érdemel, hogy még túlzásba se vitték. Éppen csak annyit kaptunk a nyakunkba, hogy ne legyen csalódás és ne legyen szemfolyás se a végén. 3D-ről ugyan nem tudok nyilatkozni, de szerintem nem érte volna meg azt a plusz 400 Ft-ot. Már amennyi háromdimenziós effektet észre lehetett venni a filmben... Szerintem elég kevés...

Összefoglalva, én nem mondanám ezt egy rossz filmnek. Olyan, mintha valahol eltévedt volna a JÓ kategória felé és félúton megállt, mert túl lusta volt vennie egy térképet. Én egy kicsit sajnálom, hogy nem hoztak ki ebből a történetből többet, de így kell elfogadnunk, ahogy van. A 'Zöld Lámpás' c. borzalom előtt viszont nagyszerű vérfrissítés volt, minimum ezért fogom tisztelni a Marvel legelső bosszúállóját. Most már összeállt a nagy csapat, 2012-ben várjuk a 'The Avengers'-t!

Stay in the light!
Borsesz

Frog:Exam

Sziasztok. Ma a 2009-es, sokak által nem ismert angol thrillerről, az Examról lesz szó.

8 ember pályázik egy világ méretű cég hiányzó állásának betöltésére. A vállalat utolsó tesztje azonban közel sem egyszerű: főhőseinket egy komor szobába zárják, ahol csak asztalok és székek vannak, valamint egy számláló. A vizsgát felügyelő férfi elmondja a szabályokat: Aki az asztalokon található papírt bármilyen módon megrongálja, vagy kommunikálni akar az őrrel, annak nem lesz többé esélye arra, hogy megkapja az állást, ugyan is szó szerint kizárják. Csupán egy kérdésre kell válaszolniuk, azonban a dolog nem ennyire egyszerű: az adott feladványt is nekik kell megfejteniük. El indul a versengés a 8 ember között, amelyben mindegyikük legsötétebb titkai kerülnek a felszínre.

Kezdeném rögtön a lényeggel: Az Exam egy baromi jó film, szóval minden elismerésem Stuart Hazeldine-nek, aki a film direktori székét foglalta el. A rendezés a forgatókönyvvel együtt hihetetlenül jó, a cselekmény végig érdekfeszítő, és meggondolt, logikai bakikat nem találtam benne. A szövegkönyvet is nagyon eltalálták, ugyan is a film legtöbb részében a dialógusokon lesz a hangsúly, amelyek precízen és ötletesen lettek kivitelezve.

A film atmoszférája magába szippantja az embert, a feszültséget tapintani lehet. Végig elég komor, és rejtélyes a hangulat, mondjuk ezek nagy része a helyszínből és az alap koncepcióból adódik. Mégis a főszereplőink lélektana miatt valóban feszült az egész, ez a film egyik legnagyobb pozitívuma.

A másik hatalmas piros pont a színészi játékokhoz adódik. Számomra ismeretlen színészek alakítanak hatalmasat. Külön kiemelnék két embert, név szerint Luke Mably-t és Jimi Mistry-t. Eddig egyikőjük sem kapott komolyabb szerepeket, még is mindketten hihetetlen produkciót szolgáltatnak, nem is értem, miért nem kaptak nagyobb figyelmet a film után.

A karakterek is helytállóak, bár kissé sablonosak. A 8 jelentkező jobban már nem is különbözhetne. Mindegyikük jelleme nagyon jól megírt, kivéve a Szőké-é, akinek egyáltalán nem volt jelenléte. Érdekes volt látni, hogy kiből mit hoz ki a versenyhelyzet.

A mondanivaló a helyén van, igazából ezt nem nagyon akarnám lelőni, ugyanis a cselekmény előrehaladtával tisztázódik csak .

Összességében egy hihetetlenül jól kivitelezett film az Exam, amely még jobb lett volna, ha a végét jobban átgondolják, és nem ennyire kelekótya módon adják elő. Ajánlom mindenkinek, elsősorban azoknak, akik szeretik a thrillereket, illetve a Fűrész és Kocka szériákat, ugyanis előbbi két filmre eléggé hasonlít.