Az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjei: 2006-Ütközések

 
Ismét eltelt egy hét, és én újra jelentkezem az írássorozatommal, amelyben az elmúlt tíz évben Oscar díjat nyert filmekről írom le a véleményemet, észrevételeimet. Ezúttal öt évet utazunk vissza az időben, tehát jöhet a 2006-os nyertes, az Ütközések.
A Paul Haggis rendezte film helyszíne Los Angeles, az angyalok városa, ebben az esetben azonban nem az „angyali” fele kerül előtérbe, sokkal inkább a „sötétoldal”. Nem nevezhető klasszikus filmnek, hiszen egy átlag mozinak van egy története, ami a legtöbb esetben abból áll, hogy van egy kezdet és a végén egy befejezés. Ezáltal az egész story kerek és érthető lesz. Ebben az esetben erről szó sincs, a néző 24 óra történéseit láthatja, de a kezdet sem mondható megszokottnak és a végén sem érezheti azt, hogy egy teljes történetet láthatott. Ez nem is lenne gond, hogyha a film igazi mondanivalója átjönne. Egymástól teljesen független emberekkel ismerkedünk meg, teljesen más a társadalmi besoroltságuk, más a vallásuk és más kultúrához is tartoznak. Egyetlen egy dolog van, ami összeköti őket, a rasszizmus. Na és ezzel el is érkeztünk a film témájához, majdnem két órán keresztül szinte minden jelenetnek ez a fő mozgatórugója. Nincs olyan esemény, a szereplők nem csinálhatnak olyant, aminek a végén nem a rasszizmushoz jutnánk el. Ez a téma eléggé kényes, de ha filmszempontból nézzük, akkor nagyon is hálás, ha pedig hozzátesszük, hogy egy amerikai alkotásról van szó, akkor az egész még hatványozottabban igaz. Az előbb már pár gondolat erejéig foglalkoztam a szereplőkkel, még egy dolog van ami közös bennük, mindegyik a másikra mutogat, mindegyik megvan győződve róla, hogy az ő helyzete a legrosszabb, vele bánnak a legrosszabbul és az ő helyzete teljesen kilátástalan. Senki sem nyitja ki a szemét, és nem látja, hogy körülveszik olyan emberek, akinek hasonló a problémájuk és egy kis odafigyeléssel az egész sokkal egyszerűbb lenne, mindenki élete kicsit elviselhetőbb lenne. Néha az az érzésem volt, hogy Haggis átesett a ló túloldalára. Rengeteg a szereplő, velük sok minden történik, de ezáltal egyik szereplővel sem tud igazán azonosulni a néző, mert egyszerűen egyik karaktere sincs kidolgozva annyira, hogy érzéseket váltson ki a publikumból. Egyetlen egy karakter van, akinek esélye lenne kivívni ezt a bizonyos szimpátiát, de a végén benne is csalódnunk kell, őt is magával rántja a szenny, a mocsok, ami arra a helyre jellemző. Tipikusan az egy fecske nem csinál tavaszt című történet, az ő esete.
A cím láttán elgondolkodtam, hogy vajon milyen ütközésekről lehet szó. Hát bizony, az emberi konfliktusokra, a bűnözésre, rasszizmusra érti a rendező ezeket az ütközéseket. Egy rakás olyan embert ismerhetünk meg, aki teljesen belefáradt az életbe és már csak düh vezéreli tetteit. Azonban a film, mint nagyon sok esetben kicsit túlzó. Ahogy azok a filmek sem teljesen reálisak, amikor az amerikai csillogást és gazdagságot mutatják be, úgy az sem teljesen igaz, hogy az ottani embereket csak a rasszizmus vezérli. Persze mindkettőben van igazság, de az a sokat emlegetett és már tényleg közhelynek számító „arany középutat” itt sem ártott volna figyelembe venni. Vannak esetek amikor a kevesebb több, ez a kijelentés erre a filmre is nagyon igaz. Kapunk egy rakás szereplőt, akinek a gondjai mind a nyakunkba zúdul, ahelyett, hogy lenne szó csak pár emberi sorsról, de azt ismernénk meg jobban, ezáltal a drámai hatás is jóval hatásosabb lenne. Akad számos ellentét a filmben, de mivel,  nem ismerjük igazán a szereplőket, egyik sem igazán hatásos. Talán kivétel a két rendőr közt fennálló viszály, Ryan és Hansen rendőrökről van szó. Itt legalább érezhető, hogy az egyik kicsit másabb, mint a másik. A néző ebben az esetben nem maradhat pártatlan, mert az egyik próbálkozik, szeretné, ha egy nagyon kicsivel jobbá, elviselhetőbbé tudná tenni a környezetét. Amikor megelégeli társának a mocskos húzásait, akkor is csak akadályokba ütközik, kicsit furcsa a szituáció, hiszen aki a jót akarja annak a nehezebb. Azért ilyennel találkozik bármelyikünk a mindennapjaiban is.
Ilyenkor szoktam általában  górcső alá venni a színészeket. Lehet egy filmnek akármilyen jó a története, ha a színészek nem teszik hozzá azt a bizonyos pluszt, akkor az egész nem lesz olyan jó. Ebben a filmben jó néhány olyan karakter van, ami teljességgel felesleges, úgy érzem, hogy ezek mások elől vették el a teret és a lehetőséget, hogy kibontakozzanak. Itt van példának Brendan Fraser. Számomra elég nagy talány, hogy neki mi lett volna a szerepe? Értem ezt arra, hogy miáltal tehetett volna hozzá többet az egészhez. Itt nem Fraser-t akarom szidni, csak úgy érzem, hogy az ő karaktere teljesen felesleges. Nem beszélve a feleségéről, akit Sandra Bullock formál meg. Ő végig nagyon idegesítő, de minőségileg semmit sem tesz hozzá az egészhez, sőt jóval jobban jártunk volna, ha kimarad az egész filmből. Még van két olyan párosítás, amely kicsivel ugyan jobb és élvezhetőbb, mint a Bullock féle, de azokban sincs meg, a megfelelő háttér és mélyég, hogy igazán hatások legyenek. (Gondolok itt a két nyomozóra, a filmrendezőre és a feleségére)
Három olyan karakter és ezáltal színész van moziban, akit ki lehet emelni. A két rendőr, akikről, fentebb már tettem említést és a latin-amerikai lakatos. A két rendőr, mint a jég és a tűz. Matt Dillon (Ryan) egy rendkívül makacs, erőteljes jellem, akiről lerí a rasszizmus. Ahol csak lehet ezt hangoztatja is, legyen szó a munkájáról vagy akár valamilyen közügyek intézésénél. Azonban az ő karaktere az egyetlen, ahol tudjuk, hogy miből fakad ez az egész fajgyűlölet. Nála legalább megvan a magyarázat, nem az van, hogy „feka” gengszterek vagyunk, akik lopnak, ölnek, de ha valaki azt mondja, hogy „nigger”, akkor megsértődünk. Tehát nála valamilyen szinten érthető, hogy honnan ered az egész, de ettől még semmivel sem lesz szimpatikusabb, mint a két „feka” bajtársa. Azonban a végén történik valami, ami mégis naggyá teszi a nézők szemében. Képes megújulni és képes az egészen túl tenni magát, azért, hogy segítsen egy rászorulón.
Ott van a másik zsaru, a még tejfölösszájú Hansen rendőr (Ryan Phillippe), aki nagyon fiatal és ezáltal még nem fertőzte meg a mocsok sem, nem érti, hogy miért van ez a sok harag, amikor jóval egyszerűbben is meglehetne oldani a dolgokat. Phillipe és Dillon karaktere egymásnak a teljes ellentéte. Amíg előbbié pozitív irányba emelkedik a film előrehaladtával, az utóbbié negatív irányba süllyed le. A végén joggal teheti fel a néző magának a kérdést, hogy akkor melyik is a jobb? Az aki, majdnem végig ellenszenves volt, de mégis a legvégén megmutatja emberi nagyságát, vagy az aki, a történések túlnyomó részében úgy cselekszik, ahogy azt elvárhatjuk, de a végén csalódnunk kell benne.

Akit még kiemelnék, az Danel (Michael Pena). Ő az egyetlen aki végig tiszta marad, úgy is mondhatnánk, ha ő nem lenne, akkor a filmnek semmiféle realitása sem lenne. Vele is azért kicsit elment az egész egy irányba, de ha az összképet nézzük, akkor nagyon nagy szükség  

Címkék: az elmúlt tíz év oscar díjas filmjei 2000 2010 

Star Weekend: Jack Nicholson - Bakancslista

Folytatódik mini sorozatom , ezúttal egy általam eddig mellőzött színésszel fogok részletesebben megismerkedni. Nem tudom miért, de nem tudatosan kerültem eddig Jack Nicholson filmjeit, ezt utólag bánom, ezért ő a mostani hétvége alanya.

http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/faraofilm/uploads/bucket-list-poster.jpgCarter (Morgan Freeman) autószerelő, látszólag egyhangúan tengeti mindennapjait. Azonban valami beárnyékolja az ő, és családja boldogságát. Carter rákkal küszködik. Az egyik nap romlik állapota, ezért kezelésre a kórházba szállítják. A kórteremben a dúsgazdag Edward (Jack Nicholson) lesz a szobatársa. Először közömbösek egymással kapcsolatban, de később sorsuk összefonódik. Közösen megírják a Bakancslistájukat, ami azokat a tetteket takarja, amelyeket még hátramaradt életükben el kell végezniük.

Kezdeném azzal, hogy a film egy  nagyon megható dráma. Ugyan vannak vígjáték elemei is, de tulajdonképpen ezek is csak palástolják a belső mondanivalót. Ami nem más mint az, hogy az élet sajnos véges, és meg kell becsülni, és tulajdonképpen élni kell az életet.

A színészi játékokra térnék rá. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire tisztelem Morgan Freemant. Hihetetlen hogy mennyi tehetség szorult bele, és az is, hogy minden filmjében képes ezt a szintet tartani. Jack Nicholson abszolút jobban teljesít, mint anno a Téglában. Szerintem a valóságban is ilyen ember lehet, ezért könnyű volt beleélnie magát a szerepbe.

A film egyik legnagyobb pozitívuma a karatkerek mögött rejtőzik. A két főszereplő karaktere teljesen különbözik egymástól. Carter  szegény családból származik, ezért a nézők nagy része vele tud jobban azonosulni. Edward karaktere pedig az az abszolút mindenkit leszarok karakter kezdetben. Ez nekem eleinte kicsit unszimpatikus volt, de ahogy haladt előre a cselekmény, rájöttem ,hogy a készítőknek pontosan ez volt a céljuk, ugyanis a végére kifejezetten szimpatikus fickóvá válik.

Összességében egy nagyon megható drámával volt dolgom, amelybe hiába szőttek komikus jeleneteket, szituációkat, mégsem válik komolytalanná, sőt, még jobban ad a végső drámai hatásra. Kétségtelenül nem ez az eddigi legkeményebb, legdepresszívebb dráma amit láttam, de ennek volt az eddigi legnagyobb mondanivalója, amelyet mindenkinek meg kellene fogadnia.

Ajánlom mindenkinek, ugyanis ezt mindenkinek látnia kell.

Címkék: írásos elemzések 

Frog: Collateral- A halál záloga

EGY POSTTAL LEJJEBB MÉG TART A SZAVAZÁS!

A mai alanyom egy 2004-es thriller ,a Collateral lesz.

http://www.ablazingly.com/posters/collateral-style-b-jamie-foxx-917234/collateral-style-b-jamie-foxx.jpgMax (Jamie Foxx) taxisofőr. Unalmas élete van, semmi extra nem történik vele. Nagy álma az, hogy egyszer limuzin kölcsönző üzletet nyisson. Egyik nap azonban egy különös ügyfél tűnik fel. Vincent (Tom Cruise) egy szürke alak. Látszólag nem látszik, különösnek. Azonban miután Max kiszállítja a kért helyre, egy hulla zuhan a taxira. Kiderül, hogy Vincent bérgyilkos, akinek azt a feladatot tűzték ki célul, hogy végezzen ki egy perben résztvevő tanúkat. Maxnak hallgatnia kell Vincentre, ha túl akarja élni ezt a "kalandot".

A film legnagyobb pozitívuma a hangulat. Folyamatos feszültség alatt tartja a nézőt, ez főleg a karaktereknek köszönhető. Max karaktere igazából egy átlag emberé, lehetne bármelyikőnk, ezért nagyon könnyű vele azonosulni. Vincent ennek a szöges ellentéte, hidegvérű gyilkos, aki tárgyként kezeli az embereket. Pedrosa nyomozó (ő nyomoz Vincent gyilkosságaiban) karaktere nekem túl erőltetett és sablonos volt, két kezemen nem tudnám megszámolni hogy hány ilyen "kemény vagyok mint atom" zsarut láthattunk már a vásznon.

Nagy pozitívumok a színészi játékok is. Tom Cruise igazából szerintem élete alakítását nyújtja itt, látszik, hogy élvezi ezt a szerepet, ahol "ő" dönthet élet, és halál felett. Jamie Foxx igazából nekem nagy meglepetés volt. Azt a szintet hozza itt is, mint a Törvénytisztelő polgárban, ami azért valljuk be, nem kis feladat. Viszont akiben hatalmasat csalódtam, az Mark Ruffalo volt. Szerintem ennek a ripacskodásnak a karakter sablonossága volt a fő mozgatórugója. Egyértelműen élete legrosszabb alakítása.

Amit nem említettem, az az, hogy a film sok kis csavarból tevődik össze, és bizony nagyon komoly mondanivalója van. Ezeket nem lőném le, mert komoly szerepük van a csattanóban, ami szintén nagyon jóra sikeredett.

Összességében egy nagyon jó thrillerrel van dolgunk. A történetvezetés, és a karakterek szinte tökéletesek, a hangulat pedig leginkább a Viharszigetére hasonlít, kivéve az ott nálam fellépő klausztrofób hatást. Ajánlom mindenkinek, minimum egy megnézést megér.

 

Címkék: írásos elemzések 

Sorozat Szemle:Szavazás

Várom a szavazataitokat arra, hogy melyik sorozat első évadját nézzem meg, és írjak róla.

Jelöltek:

 


Slots Jungle Casino | free polls | paysafecard online casino | Poker online | Casino mansion

A szavazást egy hét múlva zárom.



Sorozat Szemle : Spartacus - Az aréna Istenei

Mint ahogy már anno a Spartacus- Vér és homok videóban említettem, készült annak egy előzmény sorozata is. Ez az Aréna Isthttp://fc02.deviantart.net/fs71/i/2011/027/6/3/spartacus__gods_of_the_arena_by_quezen-d385k96.jpgenei.
 A történet ismét a Batiatus ház köré fonódik. A ludusnak ekkor még nincsenek bajnokai, sőt, még komolyabb tornameghívásai sem. Igazából ez az előzmény story Batiatus, Crixus, és a ludus felemelkedéséről szól.
 
A legelső dolog, ami meglepett, az az, hogy a készítők nagyon sokat javítottak a látványon. A videóban említett CGI hibákat (égbolt pl.) kijavították, és nekem úgy tűnt, hogy a fényképezés is sokkal fejlettebb, mint a korábbiakban. 
 
A történetvezetés mit sem változott, szinte ugyanaz az alap koncepció, mint eredetileg. Egy kis csavar van benne: Itt Crixus felemelkedését követhetjük nyomon, ugye a Vér és homoknál Spartacus volt ugyanebben a "beállításban". Az "elődhöz" hasonlóan itt is vannak kisebb-nagyobb konfliktus.  Itt főleg a birodalom vezető rabszolga kereskedőjével ,Tulliussal való összezörrenést értem. Igazából itt ez kap fő szálat, amit nem is akárhogy varrnak el. Továbbá gondot okoz az is, hogy Batiatus apja is visszatér, és a régi helyzetet próbálja visszahozni.
 
Rátérnék a karakterekre, ugyanis itt van mit "kitárgyalni".
Kezdeném is a fő karakterünkkel, Batiatussal (John Hannah). Őt ugye a Vér és homokban egy ármánykodó, nagyravágyó ladistának ismertük meg. Ehhez képest itt pálfordulást vett a beállítottsága. Nyilván ez azért van ,mert itt még sikerei elmaradtak, és vagyona is jóval kisebb volt. Összességében itt inkább szimpatikus, mint az elődben.
A sor Lucretiával (Lucy Lawless) folytatnám. Anno a videóban elmondtuk, hogy ő volt az egyik legnegatívabb karakter. Ez most csekély mértékben ugyan, de megváltozik. Itt már ő is inkább pozitív, mint negatív szereplő. Elég sokoldalúra csinálták a karakterét itt is, de a fő elemei megmaradtak.
Crixus(Manu Benett) karaktere ment át az egyik legnagyobb változáson. Ő volt az előd egyik "főgonosza", de itt még ő is rabszolgasorsból indul, csakúgy, mint anno Spartacus. Ő is ugyanazt a szamár létrát járja be, mint az előbb említett gladiátor. Igazából nekem ő volt a kedvenc karakterem.
Itt van Solonius(Craig Walsh Wrightson) is , aki a Vér és homokban szintén ellenséges karaktert kapott. Itt meglepően láttam, hogy a Batiatus ház egyik barátja, aki későbbi afférok után lett nagy ellenség.
A sorozat főgonosza egyértelműen Tullius(Stephen Lovatt). Az ő karaktere az egyik legkiemelkedőbb, és ő az egyik, akivel a "jövőben" már nem találkozunk. Itt ő a főgonosz, ennek megfelelő karaktert kapott. Mindent megtesz hírneve megtartásának érdekében, és azért is, hogy a Batiatus házat porba tiporja.
Oenemaus (Peter Mensah) karakterét is ismerhetik azok, akik látták a Vér és homokot. Ott Doctoreként szerepel. Itt is ugyan azt a pozitív, később önmegtartóztató karaktert http://blog.chron.com/tubular/files/legacy/archives/sillyhats.jpgkapta.
Gannicus (Dustin Clare) az utolsó karakter, akiről beszélnék. Ő a ház legfőbb megélhetési forrása, és legjobbja is. Az ő megszerzése miatt pattant ki a szikra Tullius és Batiatus között. Emellett ő Crixus fő ellenfele is.
A végére maradt Ashur(Nick Tarabay). Az ő karaktere igazából semmit nem változott.
 
A sorozatban a legnagyobb pozitívum az, hogy az elődje fölé nőtt. Hiába csak hat részes minisorozat, szerintem mégis kenterbe veri a Vér és homokot. Minden tisztázatlan kérdésre, történésre választ ad. Az akció jelenetekből lényegesen több van, és magasabb szintűek is, mint az elődben. A színészi játékok is parádésak, mondjuk ez anno is így volt.

Mindenesetre várom a Vér és homok 2. évadát, amely valószínűleg 2012 januárjára ígérkezik.
 


 


 

Címkék: sorozat szemle 

Star Weekend: Edward Norton - Hihetetlen Hulk

Utolsó napjához érkezett az Ed Norton hétvége, így ez az utolsó alanyom is. Előre leszögezem hogy NEM olvastam a képregényt, így a filmet mint képregényfilm nem tudom értékelni.

Bruce Banner (Edward Norton) gamma-sugárzást "szenved" , ami miatt érdekes képességre thttp://www.selion.hu/wp-content/uploads/2008/04/the-incredible-hulk-poster.jpgett szert. Stressz hatására génjei mutálódnak, és egy bizonyos időtartamra óriási zöld rombológéppé változik. Képessége miatt elzárkózva él Brazíliában, távol szerelmétől, Betty Rosstól (Liv Tyler), de tudja nem rejtőzhet soká, ugyanis nyomában van Thaddeus 'Thunderbolt' Ross ezredes (William Hurt), valamint Emil Blonsky ( Tim Roth) akik a Hulk erejét gonosz tervekre akarják fordítani. Nincs más választás, Bannernek csak egy ember segíthet, minél előbb meg kell találnia, mielőtt elfogják, és képességeit a világ ellen fordítják.

A film rendezője Louis Leterrier. Ő eddig nagy többségben blockbusterekhez járult hozzá, legutóbb a Titánok harca fordult meg a keze alatt. Nem végzett itt sem túl rossz munkát, de kb. semmit nem kellett csinálnia.

A színészi játékokkal folytatnám. Kezdeném Tim Rothtal a sort, akit én elképesztően utálok, főleg a Hazudj ha tudsz c. tévésorozat miatt. Itt sem nyújt túl maradandót, sőt, inkább felejthető a színészi játéka, úgyhogy kétségeim fent maradtak iránta.
Az eddig felsorolt 3 filmből egyértelműen itt a leggyengébb Norton. Valahogy azt láttam rajta, mintha nem lett volna hozzá kedve, de még így is kisajtol magából egy erős közepes alakítást, amivel sárba tiporja (szépen szólva) az "első" rész Eric Bana-ját, aki baromira rosszul alakít.
Liv Tyler igazából semmilyen. Érdektelen volt nekem végig, egy gyenge közepes játékot szolgáltatott.
A film egyértelműen legjobb alakítása William Hurt nevéhez köthető. Tőle ez volt az első film amit láttam, nekem nagyon meggyőző volt, látszott hogy élvezettel csinálja.

A karakterek már egy fokkal jobban sikerültek. Itt is Tim Roth lóg ki a sorból egy kicsit. Szerintem egyáltalán nem illett rá ez a műmájer "Fú bakker most szétrúglak" katona szerepe.
Betty Ross karakterét igazából közepesre értékelném. Sok gond nem lehetett a megírásával, kicsit sablon szuperhős barátnő, ha lehet ilyet mondani.
Banner volt az, akiről nem tudtam eldönteni, hogy hová is rakjam. Végül arra jutottam, hogy egy erős közepes karakter, igazából túl sok hiba nem volt benne, de emlékezetes sem volt.
Thaddeus 'Thunderbolt' Ross volt itt is a legkiemelkedőbb. Nem tudom miért, de én nagyon szeretem az ilyen főnökösködő, gonosz karaktereket, és Ross karaktere pontosan ebbe tartozik.

Egy ilyen filmnél a látványról is kell beszélni. Ugyan nem kapunk CGI parádét, de azért nem volt olyan rossz ez a látvány. A film eleji helyszínek pedig kifejezetten tetszettek, szeretem az ilyen lepukkadt , egzotikus környezeteket.

Amik viszont még egy rakat lótúró szintjét sem érte el, azok a film hangjai. Nem tudom mikor hallottam utoljára ilyen gagyi minőségű fegyverhangokat, ilyen nagy költségvetésű filmben pedig még soha. Olyan volt, mintha airsoft golyókkal puffogtattak volna, ezen nagyon felháborodtam.

Az akció jelenetek viszont kifejezetten jól sikerültek. Jól megkoreografált, lassításokkal gazdag jeleneteket kapunk, különösen tetszett a házon ugrálós üldözéses jelenet.

Összességében egy élvezhető popcorn mozit kapunk. Ami 2 óra szabadidő kitöltésére tökéletes.

Hát ennyi lett volna az Edward Norton weekend. Remélem tetszett, jövőhéten egy újabb sztár filmjei lesznek terítéken. Viszlát.


 

Címkék: írásos elemzések star weekend 

Star Weekend: Edward Norton - Amerikai História X

Folytatódik az Edward Norton hétvége, mint ahogy azt tegnap kommentben megígértem, a mai alany az Amerikai História című 1998-as dráma lesz .

Derek Vinyard (Edward Norton) apja halála óta neonáciként tengeti mindennapjait. http://dvd-home.hu/filmimg/dvdhome_6444.jpgMegrögzötté vált, miután megtudta, hogy tűzoltó édesapját munkavégzés közben afro amerikaiak ölték meg. Derek szegény családban él, apja halála óta anyjuk egyedül neveli őket. Látszólag minden rendben van, azonban egyik este Danny (Edward Furlong), Derek öccse zajra ébred. Amikor figyelmezteti bátyját, az rájön, hogy az autóját próbálják eltulajdonítani. A tettesek afro amerikaiak voltak, Derek nem túl szép módon végzett is velük. Ezért börtönbe került. Szabadulása után elkezdődik a versenyfutás saját és családja életéért. Múltja miatt sem ő, sem rokonai nincsenek biztonságban.

A film rendezője Tony Kaye. Elsőfilmesként kapta meg a filmet, mint kiderült ez volt utolsó filmje is. Igazából nem értem miért, hiszen nagyon jól összerakta a jeleneteket stb, kár hogy ilyen tehetségek vonulnak el a filmezés mellett.

A film legnagyobb pozitívuma egyértelműen a mondanivalón helyezkedik el. Talán ennél az alkotásnál találtam meg az eddig látott filmjeim között a legtöbb és legnagyobb mondanivalót. Nagyon sok társadalom kritika lelhető fel benne, továbbá a rasszizmusnak, és az ebből kifakadó agressziónak is "görbe tükröt állít". Meg tudhatjuk, mi lesz a neonácik sorsa a börtönben, saját haraguk a visszájára fordul, és ezután ők lesznek azok, akik soha nem mossák le a tetteiket magukról.

Nagy pozitívum volt a történetvezetés is. Erről sokat nem árulnék el, hiszen az már spoiler lenne, egyedül az említeném meg, hogy a film érdekesen kezeli a visszatekintéseket: a legtöbb flashback fekete fehér, ezzel komor hangulatot adva a képen látottaknak, amelyek már eleve vérfagyasztóak lennének.

A karakterekkel sem volt kivetnivalóm, sőt, szerintem Derek Vinyard karaktere az egyik legjobban összerakott, és legsokoldalúbb karakter a filmes világban. Nagy karakterfejlődésen megy keresztül: a film elején még a patkába tapossa az autórabló fejét, viszont később már egy fekete mutatja meg neki a helyes utat. Danny karaktere nagyon szimpatikus volt. Kívülről lézengő fiatalnak, és neonácinak látszott, viszont egyes jelenetekben mutatkozott meg a valós oldala.

A színészi játékokkal sem volt komolyabb gondom, kifejezetten jók voltak. Edward Furlong alakításán kifejezetten meglepődtem. Látszik hogy nagyon ígértetes színészpalántának indúlt, viszont később elszarta a karrierjét ilyen Holló 4, meg Rendezte a halál fajta trágyalevekkel. Mint már kommentben is említették, tényleg ez a szerep Edward Norton (eddigi) élete alakítása. Egyszerűen fantasztikus amit "művel" remélem még sokáig tudja tartani ezt a szintet, már ha lehet.

Végezetül csak annyit, hogy ezt a filmet mindenkinek ajánlom, aki szereti a nagy mondanivalóval rendelkező, csontig hatoló drámákat.

Sziasztok!

 

"Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk, lehetnek közöttünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket." Abraham Lincoln

Címkék: írásos elemzések star weekend 

Az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjei: 2007-A tégla

 

Újra jelenkezem, immáron ötödször. Ma a 2007-es győztesről lesz szó. Adott napjaink egyik legjobb rendezője, (Martin Scorsese), a színészvilág krémjének képviselői, (Jack Nicholson, Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Martin Sheen, Mark Wahlberg) ha ezt összetesszük akkor megkapjuk A téglát.

A helyszín Boston, ahol az ír maffia ténykedését figyelheti a néző. Frank Costello (Jack Nicholson) a maffia mindenható ura, akit a rendőrség nem tud elkapni. Tisztában vannak vele, hogy egy rakás gyilkosság tapad a kezéhez, ez mellett droggal is üzletel, de mindig egy lépéssel a rendőrök előtt jár, mindig van egy kiskapu, egy ösvény, amin megmenekül. A helyzet a rendőrségnek eléggé kellemetlen, ezért egy téglát akarnak beépíteni Costello bandájába, és remélik, hogy általa sikerül végre elkapni a vezért. Ez a bizonyos tégla Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), aki egy valóságos zseni, de senkije sincs, ezért úgy gondolja, hogy a rendőri szakma a legmegfelelőbb számára. Már így is eléggé bonyolult a történet és ha csak ennyiről lenne szó végig, akkor is lennének bőven izgalmak, de még van egy csavar a filmben. Nem csak a rendőrségnek van beépített embere, hanem Costellonak is, név szerint Colin Sullivan (Matt Damon), így azért már teljesen érthető, hogy miért menekül meg mindig a maffiavezér és miért képtelenek elkapni őt  a rendőrök  Már a film elején megállapítható, hogy az egész történet kettejük különleges kapcsolatára és ellentétére van kihegyezve. A két karakter teljesen ellentétes, egyetlen dolog van amiben hasonlítanak, mégpedig mindketten vér profik a munkájukban. Egyik beépített ember sem tud a másikról, de ahogy haladnak a történések, hamar rájövünk, hogy előbb vagy utóbb keresztezni fogják egymás útját, csak az egyik maradhat meg, tipikusan a két dudás egy csárdában című történet. Hamar kiderül, hogy mindkét gépezet akadozik, és hogy ennek több, mint bizonyos, hogy egy tégla az oka. Innentől indulnak be igazán az események, őrült versenyfutás kezdődik, amelynek célja a téglák lebuktatása. Közben a feszültség is egyre nő, hiszen minden pillanatban benne van a pakliban, hogy egyik vagy másik hibát követ el, és egy hibának nagyon súlyos az ára, az életükkel fizetnének érte. A sors fintora, hogy a zsaruk rájönnek arra, hogy köztük is tégla van, de Sullivan-t bízzák meg, hogy kapja el a beépített embert, ergo saját magát. Közben egyre nagyobb a káosz, többen meghalnak, a végén már azt gondolhatja a néző, hogy értelmetlen gyilkosságok sorozata az egész, de van egy csavar, amely azért helyére teszi a dolgokat, és valamilyen szinten igazságot szolgáltat.

Kicsit nézzük meg a szereplő felhozatalt. Ott van a „titanicos” Leonardo DiCaprio, akiről a szakma még mindig azt gondolja, hogy a romantikus szerepeken kívül mást nem nagyon tud sikeresen előadni. Hát megmutatta, megy neki más is. Remekül formálja meg, a mindig stresszes, lelkileg némiképp félszeg Billy Costigan szerepét. A régi szívtipró imídzs már a múlté, egy kőkemény, tökös ír fenegyereket láthatnak a nézők. Talán a legjobb alakítása ez DiCaprionak, mellette még számos ismert színész van a filmben, de mind az ő árnyékába szorul. De azt is meg kell említeni, hogy a karakter is el van találva, roppant színes, tele van ellentmondással és kétellyel. Egyfajta kettősség jellemző rá, hiszen egy zseniről van szó, aki a legfeszültebb pillanatokban is képes megőrizni nyugalmát és hidegvérét. Ugyanakkor lelkileg roppant törékeny és a rá nehezedő súly az egészet még jobban tetézi, gyógyszerfüggő lesz, néha már képtelen megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Nem lehet azt mondani rá, hogy ő a pozitív szereplő, mert rengeteg gyengesége és hibája van, de mégis ő az akiért izgul a néző, akinek a halálát a legkevésbé kívánja és sikerét látni a legjobban szeretné. A film legfőbb erősségének ezt a karaktert és Leonardo DiCaprio játékát tartom.

 

Ott van a „nagy ellenfél”  Matt Damon, a színész bostoni születésű, tehát nem kellett sokat lelkizzen azért, hogy átérezze a film hangulatát. Igazából a játékába nem lehet belekötni, hozta amit elvártunk tőle, de hiányzik az a bizonyos plusz, amitől azt mondhatnánk, na ez igen! Ettől függetlenül jól játszik, de semmiképpen sem hasonlítható az alakítása, mondjuk a God Will Hunting-ban látotthoz.. Ez a karakter is eléggé törékeny, de ugyanakkor összetett is. Már gyermekkorától a maffiavezér szimpátiáját élvezi, megkap mindent, hogy elvégezze tanulmányait, de ezért elég súlyos árat kell fizessen. Cserébe az életét adja, mindent amit tesz az Costelloért van és majdnem a végéig vakon bízik benne. Végig az az érzésem volt, hogy Matt Damon, DiCaprio árnyékában volt, nem volt meg benne az az átütőerő, amely szükséges lenne ahhoz, hogy az alakítása maradandó legyen. Persze a két karakter is teljesen más, Costiganben lehet, hogy több lehetőség rejtőzött.

A következő a sorban, a fő gonosz, a maffiavezér Jack Nicholson. Érdekes az ő karaktere, mert látatlanba azt mondanánk, hogy tényleg ő az aki a sötét „oldalt képviseli”. Számomra viszont egy szerethető rosszfiú, nem csinál semmi olyat amitől ellenszenves kellene, hogy legyen. Nicholson jól azonosul a szereppel, de mondjuk egy hozzá hasonló kaliberű színésznek nem okozhat gondot egy ilyen karakter megformálása.

Na és elérkeztünk a film pozitív csalódásához, legalábbis az én szememben, Mark Walhberghez. A tökös, nagyszájú zsaru karakter tökéletesen illik hozzá, hatalmas a dumája, nagyon jól lehet rajta szórakozni. A karakter mindvégig tiszta marad, nem változik át, nem látunk tőle semmi váratlant. Úgy gondolom, hogy ez Walhberg élete legjobb alakítása, a többi filmjeiben-Legyőzhetetlen, Olasz meló, Mesterlővész, A harcos- ehhez képest csak árnyéka önmagának. Jó kérdés, hogy melyik az igazi Mark Walhberg, én remélem, hogy az aki a Téglában láthattunk, és azt is remélem, hogy még láttunk tőle hasonlóan magas szintű alakítást.. A dumák pedig, amiket tőle hallhatunk egészen elképesztőek.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy egyik kedvenc filmemről írtam most, de az biztos, hogy a top tízben benne van. Az egész zseniális, jó a történet, kivételes a szereplők alakítása, joggal mondhatjuk, hogy egy sikerfilmről van szó. Csakhogy van egy kis bökkenő, mégpedig az, hogy a film egy remake, a rosszmájúak szerinte egy koppintás, szerintem ez azért erős kifejezés. Az viszont tény, hogy a történet teljesen megegyezik a honkongi Szigorúan piszkos ügyek történetével.  Azért nem mondanám koppintásnak, mert bár a  történet ugyanaz, de mégis egy egyedi, önálló moziról beszélhetünk. Scorsese és a színészek is hozzáteszik a magunk részét és összességében egy teljesen más film

Címkék: az elmúlt tíz év oscar díjas filmjei 2000 2010