Az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjei: 2007-A tégla
Újra jelenkezem, immáron ötödször. Ma a 2007-es győztesről lesz szó. Adott napjaink egyik legjobb rendezője, (Martin Scorsese), a színészvilág krémjének képviselői, (Jack Nicholson, Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Martin Sheen, Mark Wahlberg) ha ezt összetesszük akkor megkapjuk A téglát.
A helyszín Boston, ahol az ír maffia ténykedését figyelheti a néző. Frank Costello (Jack Nicholson) a maffia mindenható ura, akit a rendőrség nem tud elkapni. Tisztában vannak vele, hogy egy rakás gyilkosság tapad a kezéhez, ez mellett droggal is üzletel, de mindig egy lépéssel a rendőrök előtt jár, mindig van egy kiskapu, egy ösvény, amin megmenekül. A helyzet a rendőrségnek eléggé kellemetlen, ezért egy téglát akarnak beépíteni Costello bandájába, és remélik, hogy általa sikerül végre elkapni a vezért. Ez a bizonyos tégla Billy Costigan (Leonardo DiCaprio), aki egy valóságos zseni, de senkije sincs, ezért úgy gondolja, hogy a rendőri szakma a legmegfelelőbb számára. Már így is eléggé bonyolult a történet és ha csak ennyiről lenne szó végig, akkor is lennének bőven izgalmak, de még van egy csavar a filmben. Nem csak a rendőrségnek van beépített embere, hanem Costellonak is, név szerint Colin Sullivan (Matt Damon), így azért már teljesen érthető, hogy miért menekül meg mindig a maffiavezér és miért képtelenek elkapni őt a rendőrök Már a film elején megállapítható, hogy az egész történet kettejük különleges kapcsolatára és ellentétére van kihegyezve. A két karakter teljesen ellentétes, egyetlen dolog van amiben hasonlítanak, mégpedig mindketten vér profik a munkájukban. Egyik beépített ember sem tud a másikról, de ahogy haladnak a történések, hamar rájövünk, hogy előbb vagy utóbb keresztezni fogják egymás útját, csak az egyik maradhat meg, tipikusan a két dudás egy csárdában című történet. Hamar kiderül, hogy mindkét gépezet akadozik, és hogy ennek több, mint bizonyos, hogy egy tégla az oka. Innentől indulnak be igazán az események, őrült versenyfutás kezdődik, amelynek célja a téglák lebuktatása. Közben a feszültség is egyre nő, hiszen minden pillanatban benne van a pakliban, hogy egyik vagy másik hibát követ el, és egy hibának nagyon súlyos az ára, az életükkel fizetnének érte. A sors fintora, hogy a zsaruk rájönnek arra, hogy köztük is tégla van, de Sullivan-t bízzák meg, hogy kapja el a beépített embert, ergo saját magát. Közben egyre nagyobb a káosz, többen meghalnak, a végén már azt gondolhatja a néző, hogy értelmetlen gyilkosságok sorozata az egész, de van egy csavar, amely azért helyére teszi a dolgokat, és valamilyen szinten igazságot szolgáltat.
Kicsit nézzük meg a szereplő felhozatalt. Ott van a „titanicos” Leonardo DiCaprio, akiről a szakma még mindig azt gondolja, hogy a romantikus szerepeken kívül mást nem nagyon tud sikeresen előadni. Hát megmutatta, megy neki más is. Remekül formálja meg, a mindig stresszes, lelkileg némiképp félszeg Billy Costigan szerepét. A régi szívtipró imídzs már a múlté, egy kőkemény, tökös ír fenegyereket láthatnak a nézők. Talán a legjobb alakítása ez DiCaprionak, mellette még számos ismert színész van a filmben, de mind az ő árnyékába szorul. De azt is meg kell említeni, hogy a karakter is el van találva, roppant színes, tele van ellentmondással és kétellyel. Egyfajta kettősség jellemző rá, hiszen egy zseniről van szó, aki a legfeszültebb pillanatokban is képes megőrizni nyugalmát és hidegvérét. Ugyanakkor lelkileg roppant törékeny és a rá nehezedő súly az egészet még jobban tetézi, gyógyszerfüggő lesz, néha már képtelen megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Nem lehet azt mondani rá, hogy ő a pozitív szereplő, mert rengeteg gyengesége és hibája van, de mégis ő az akiért izgul a néző, akinek a halálát a legkevésbé kívánja és sikerét látni a legjobban szeretné. A film legfőbb erősségének ezt a karaktert és Leonardo DiCaprio játékát tartom.
.jpg)
Ott van a „nagy ellenfél” Matt Damon, a színész bostoni születésű, tehát nem kellett sokat lelkizzen azért, hogy átérezze a film hangulatát. Igazából a játékába nem lehet belekötni, hozta amit elvártunk tőle, de hiányzik az a bizonyos plusz, amitől azt mondhatnánk, na ez igen! Ettől függetlenül jól játszik, de semmiképpen sem hasonlítható az alakítása, mondjuk a God Will Hunting-ban látotthoz.. Ez a karakter is eléggé törékeny, de ugyanakkor összetett is. Már gyermekkorától a maffiavezér szimpátiáját élvezi, megkap mindent, hogy elvégezze tanulmányait, de ezért elég súlyos árat kell fizessen. Cserébe az életét adja, mindent amit tesz az Costelloért van és majdnem a végéig vakon bízik benne. Végig az az érzésem volt, hogy Matt Damon, DiCaprio árnyékában volt, nem volt meg benne az az átütőerő, amely szükséges lenne ahhoz, hogy az alakítása maradandó legyen. Persze a két karakter is teljesen más, Costiganben lehet, hogy több lehetőség rejtőzött.
A következő a sorban, a fő gonosz, a maffiavezér Jack Nicholson. Érdekes az ő karaktere, mert látatlanba azt mondanánk, hogy tényleg ő az aki a sötét „oldalt képviseli”. Számomra viszont egy szerethető rosszfiú, nem csinál semmi olyat amitől ellenszenves kellene, hogy legyen. Nicholson jól azonosul a szereppel, de mondjuk egy hozzá hasonló kaliberű színésznek nem okozhat gondot egy ilyen karakter megformálása.
Na és elérkeztünk a film pozitív csalódásához, legalábbis az én szememben, Mark Walhberghez. A tökös, nagyszájú zsaru karakter tökéletesen illik hozzá, hatalmas a dumája, nagyon jól lehet rajta szórakozni. A karakter mindvégig tiszta marad, nem változik át, nem látunk tőle semmi váratlant. Úgy gondolom, hogy ez Walhberg élete legjobb alakítása, a többi filmjeiben-Legyőzhetetlen, Olasz meló, Mesterlővész, A harcos- ehhez képest csak árnyéka önmagának. Jó kérdés, hogy melyik az igazi Mark Walhberg, én remélem, hogy az aki a Téglában láthattunk, és azt is remélem, hogy még láttunk tőle hasonlóan magas szintű alakítást.. A dumák pedig, amiket tőle hallhatunk egészen elképesztőek.
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy egyik kedvenc filmemről írtam most, de az biztos, hogy a top tízben benne van. Az egész zseniális, jó a történet, kivételes a szereplők alakítása, joggal mondhatjuk, hogy egy sikerfilmről van szó. Csakhogy van egy kis bökkenő, mégpedig az, hogy a film egy remake, a rosszmájúak szerinte egy koppintás, szerintem ez azért erős kifejezés. Az viszont tény, hogy a történet teljesen megegyezik a honkongi Szigorúan piszkos ügyek történetével. Azért nem mondanám koppintásnak, mert bár a történet ugyanaz, de mégis egy egyedi, önálló moziról beszélhetünk. Scorsese és a színészek is hozzáteszik a magunk részét és összességében egy teljesen más film
Címkék: az elmúlt tíz év oscar díjas filmjei 2000 2010A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sparrow · http://movietank.blog.hu 2011.04.30. 08:53:50
Örülök, hogy a vitáink ellenére megfogadtad a tanácsomat, és tagoltad az írást. Sokkal átláthatóbb így.
Ha még nem láttad a Viharszigetet, gyorsan pótold, mert szerintem az egyértelműen DiCaprio élete alakítása.
Én amúgy A téglát nem szeretem, nekem túl Tarantinos.
De összességében ez eddig a legjobb írásod.:D
JokerT 2011.05.01. 22:17:00
Láttam a Viharszigetet. Ott is nagyon meggyőző DiCaprio, de nekem tőle a Tégla a kedvencem, amúgy egyik kedvenc színészem;)
Kösz a "dicséretet", de úgy érzem, hogy eddig ez volt a leggyengébb, ezzel foglalkoztam a legkevesebbet, erre volt a legkevesebb időm, és ez látszik is rajta. Na de ízlések és pofonok:P;)
