Perfect Insanity

Oscar esélylatolgató - by Frog

Magyar idő szerint holnap hajnalban rendezik meg az Oscar gálát, az amerikai filmakadémia legrangosabb díjátadóját. Az Oscar napok megszakítása ellenére úgy döntöttem, az eddig látott filmek tudatában írok egy rövid esélylatolgatást.

Legjobb operatőr:

The Artist - A némafilmes (Guillaume Schiffman)
A tetovált lány (Jeff Cronenweth)
A leleményes Hugo (Robert Richardson)
Az élet fája (Emmanuel Lubezki)
Hadak útján (Janusz Kaminski)

A legjobb operatőri díjat nem sokan veszik számításba, de most számomra elég nívós mezőny jött össze, hiszen a Hugon kívül, amelyet nem láttam, a jelöltek egytől-egyig fantasztikus munkát végeztek. Talán egy hajszállal csak, de számomra kiemelkedik Emmanuel Lubezki, Az élet fájában nyújtott nagyszerű teljesítményéért, azonban még Jeff Cronenweth győzelménél sem lenne okom panaszra.

Legjobb adaptált forgatókönyv:

A hatalom árnyékában
A leleményes Hugo
Pénzcsináló
Suszter, szabó, baka, kém
Utódok

A legjobb adaptált szkript kategóriában kicsit bajban vagyok, hiszen csak egy filmet láttam a nomináltak közül. Ez a Pénzcsináló, azonban úgy érzem, talán Sorkin ismét rászolgált az Oscarra, más kérdés hogy a tavalyi sikere után esélye csekélyre esett.

Legjobb eredeti forgatókönyv:

The Artist - A némafilmes
Éjfélkor Párizsban
Koszorúslányok
Margin Call
Nader és Simin - Egy elvállás története

Itt csak 2 jelöltet láttam, de A némafilmes győzelme szerintem elkönyvelhető, nem is véletlenül, hiszen nagyszerű, pörgős cselekményt kaptunk Michel Hazanavicius tolmácsolásában.

Legjobb női mellékszereplő

Berenice Bejo (The Artist - A némafilmes)
Jessica Chastain (A segítség)
Melissa McCarthy (Koszorúslányok)
Janet McTeer (Albert Nobbs)
Octavia Spencer (A segítség)

A legjobb női mellékszereplőkön gondolkodtam talán a legtöbbet. Elég kiegyenlített mezőnyt kaptunk, azonban ha csak egy hajszállal is, de Jessica Chastain szerintem kiemelkedikA segítségben nyújtott produktumáért, de Berenice Bejo esetleges díjazásánál sem hullajtanék könnycseppeket.

Legjobb férfi mellékszereplő

Kenneth Branagh (Egy hét Marilynnel)
Jonah Hill (Pénzcsináló)
Nick Nolte (Warrior)
Christopher Plummer (Kezdők)
Max von Sydow (Rém hangosan és irtó közel)

A legjobb férfi mellékszereplők jelöltjeinél is viszonylag kiegyensúlyozott a helyzet, én mégis egy olyan személyre tettem a voksom, aki alakítását nem láttam. Ennek legfőbb oka az , hogy Nolte szerintem nagyon régóta megérdemelné az Oscart, amely reméljük hamarosan kopogtat az ajtaján.

Legjobb női főszereplő

Glenn Close (Albert Nobbs)
Viola Davis (A segítség)
Rooney Mara (A tetovált lány)
Meryl Streep (A Vaslady)
Michelle Williams (Egy hét Marilynnel)

Valamiért ebben a kategóriában úgy vagyok, hogy bárki, csak ne Streep arasson. Nem tudom miért, de nekem a 17 jelöléssel bíró színésznő elképesztően antipatikus. A felsoroltak közül egyébként egyértelműen Rooney Mara számomra a befutó, hiszen elképesztő alakításával elvarázsolt A tetovált lány alatt.

Legjobb férfi főszereplő

Demián Bichir (A Better Life)
George Clooney (Utódok)
Jean Dujardin (The Artist - A némafilmes)
Gary Oldman (Suszter, szabó, baka, kém)
Brad Pitt (Pénzcsináló)

Elképesztő kiegyenlített mezőny alakult ki a férfi főszereplők jelöléseiben, a felsoroltak közül egyértelműen Dujardin alakítása a legkiemelkedőbb, azonban én Brad Pittnek adnám a díjat. Hogy miért? Mert karrierje során annyi meghatározó filmben szerepelt már, hogy maradéktalanul megérdemelné a szobrocskát. Azonban ezen felül, főleg az idei díjazásokat nézve Jean Dujardin győzelme várható, amelynél ugyan nem lennék elkeseredve, de táncolni sem fogok, ha Ő nyer.

A jelöltek - Legjobb film

The Artist - A némafilmes (rendező: Michel Hazanavicius)
Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris, rendező: Woody Allen)
Az élet fája (Tree of Life, rendező: Terrence Malick)
Hadak útján (War Horse, rendező: Steven Spielberg)
A leleményes Hugo (Hugo, rendező: Martin Scorsese)
Pénzcsináló (Moneyball, rendező: Bennett Miller)
A segítség (The Help, rendező: Tate Taylor)
Utódok (The Descendants, rendező: Alexander Payne)
Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud and Incredibly Close, rendező: Stephen Daldry)

A némafilmes valószínűleg uralni fogja az Oscart, és úgy érzem hogy a Legjobb film kategória nyereménye is Hazanavicius zsebében landol. Ezzel nincs is semmi baj részemről, hiszem a The Artist egy elképesztő alkotás. Azonban ha mégsem "Ő" nyer, örülnék még Az élet fája, vagy a Pénzcsináló diadalának, a Hadak útján díjazásán háborodnék fel talán a legjobban.

Oscar napok: Utódok (The descendants, 2011) by Power

Az idei Oscar-jelöltek börzéjén továbbmenve íme a legújabb kritikám Alexander Payne drámájáról, az Utódokról.

A történet szerint adott egy Matt nevű családapa (George Clooney), kinek a felesége egy hajóbaleset eredményeképp kómás állapotban kórházba kerül. Az állapota meglehetősen kilátástalan, ezért Matt-re hárul a feladat, hogy rég nem látott lányaival felvegye újra a kapcsolatot és összetartsanak eme nehéz időkben. A helyzetet azonban tovább bonyolítja a tény, hogy Matt felesége megcsalta a férfit.

Az ilyen alapkoncepciójú filmek általában jó eredményt szoktak hozni. Szerintem ez nagyrészt annak tudható, hogy az emberek könnyebben tudnak azonosulni egy ilyen történettel és ezáltal a befogadóképesség is nagyobb lesz. A film legnagyobb pozitívumát számomra a hangulat jelentette. Többek között azért, mert nem ezt a letargikus, szájbarágós, öt percenként megsiratni akaró szisztémát valósította meg a rendező. Inkább ez a lazább, derültebb hangvétel jellemzi az egész filmet, amelynek következtében talán még meghatóbbak lesznek a drámai jelenetek. Félreértés ne essék, senki nem fogja a térdét csapkodni a röhögéstől az Utódok nézése közben, de nem a végtelen melankólia határozza meg az atmoszférát. Ebben valószínűleg még a Hawaii-i környezetválasztás is fontos szerepet játszik. A hangulatos zenékről nem is beszélve.

Meg kell még említeni a színészi alakításokat, azon belül is George Clooney-t. Teljesen jogosnak érzem az Oscar jelölését, mert nagyon hiteles játékot produkált, ami egy ilyen alkotásnál azt hiszem elengedhetetlen. Mind a mimika, mind az érzelmek kifejezése nagyon jól átjött, látszik, hogy Clooney jól tudott viszonyulni a ráírt karakterre. A mellékszereplők is hozták az elvárt formát, legalábbis az én megítélésem szerint.

Apróbb hibák természetesen itt is előfordulnak. Például éreztem egy-két fölöslegesen berakott jelenetet, de ezek nem rontanak sokat az élményen. Helyenként pedig úgy éreztem, mintha kis időre kicsúszott volna Payne kezéből az irányítás, de ez sem volt annyira zavaró számomra.

Az Utódok mindenképpen megér egy megnézést, mert egy nagyon szerethető film, ami ugyan sokszor látott mondanivalót hordoz magában, de az összkép érdemeiből ez semmit sem von le. Az élményt tetézik továbbá a remek gondolatokkal átitatott narrációs részek. Véleményem szerint ha nem is az év legjobb alkotása, mindenképpen emlékezetes darab.

Oscar napok: A leleményes Hugo (Hugo, 2011) by Power

/Gaben legfrissebb rossz film bemutatóját egy poszttal lentebb találjátok/

Sziasztok! FroG-nak tüdőgyulladása van, így az ő kérésére én folytatom az Oscar-gála 2012 legjobb film jelöltjeinek írásbeli elemzését, mert én már elég jól haladok a filmekkel, hiszen a 9 jelöltből 6-ot megnéztem.

A legfrissebb kritikám az idei Oscar-gála legtöbb jelölésével büszkélkedő Martin Scorsese Hugo-járól szól, ami én véleményem szerint lehetett volna jobb is, de így is megmaradt egy színvonalas formulánál.

Adott egy árva és nincstelen Hugo nevezetű kisfiú (Asa Butterfield), ki mindennapjait egy vasútállomás falai közt tengeti. Hamar megismerkedik Isabelle-el (Chloe Grace Moretz), kinek segítségével próbálják megfejteni a titkos üzenetet, amit Hugo apja továbbított fiának a halála előtt. Kiderül azonban, hogy az üzenet összefüggésbe hozható az állomás mogorva játékárusával Georges-al (Ben Kingsley), aki nem mellesleg Isabelle gondviselője.

A leleményes Hugo legnagyobb fegyvere szerintem a látványvilág. Itt ne a legvadabb akciófilmek széles tárházára tessék asszociálni, sokkal inkább egy mesésebb megvalósításra, ami visszarepít a '30-as évek párizsi életébe. Ebből fakadóan a díszletek és a jelmezek is tökéletesen illenek a film hangulatához, ezért nem is lennék meglepődve, ha ilyen területen aratna Scorsese mozija. A forgatókönyv is egyfajta egyediséget kölcsönöz az egésznek. Ez utóbbit a cseppet sem rutintalan John Logan-nek köszönhetjük, aki többek között olyan filmek szkriptjét jegyzi mint a Gladiátor, Az utolsó szamuráj, vagy a szintén 2011-ben Rango.

Viszont adódott egy igen erős hiányérzetem A leleményes Hugo befejezte után. Igazából több kalandot vártam volna a filmtől. Inkább drámaként funkcionál, mintsem fantasy-kalandfilmként, de ez a felfogás eredhet abból is, hogy teljesen más filmre számítottam. Ezzel most könnyen úgy tűnhet, hogy unalmasnak állítom be eme alkotást, de épp ellenkezőleg, a 2 órás játékidő csak úgy elrepült. Pusztán egy kicsit eseménydúsabb cselekmény jobban feldobta volna számomra.

A színészi játékok is viszonylag korrektek voltak. Az én megítélésem szerint a legátütőbb alakítást Ben Kingsley produkálta, bár az is igaz, hogy kisujjból kirázta a karaktert. A két gyerekszínész munkája sem a rossz pontok táborát erősíti. Asa Butterfield, akit már ismerhetünk a Csíkos pizsamás fiúból néha ugyan ripacsnak tűnt, de a nagyon csillogó és nagyon kék szemeivel ezeket az apró hibákat feledtetni tudta. Chloe Grace Moretz pedig elsősorban a HA/VER című filmből lehet ismerős. Nos ő már ott is feltűnt a színészi tehetségével és itt is tökéletesen helyt állt annak ellenére is, hogy gyakorlatilag tűz és víz a két karakter, amit megformált a HA/VER-ben és a Hugo-ban. Rajtuk kívül számos ismert név is felbukkan, úgy, mint Christopher Lee, vagy Sacha Baron Cohen. Sőt még Jude Law is megmutatkozik kemény 1 perc erejéig, mint Hugo apja.

Összességében nem tartom ezt az alkotás a 2011-es legjobbjai között nyilván, de egy szerethető és érdekes film, amit ha másért nem, a legtöbb Oscar jelölés miatt érdemes megnézni.

Gaben - Gengszterklip

 Íme! A legújabb filmbemutatóm. Nem kis munka volt az tény. Remélem tetszik. Tessék, a november óta készülő videó:

TRAILER: Abraham Lincoln, a vámpírvadász

 Lássuk...volt már színes bőrű félvámpír, csillogós bőrű "csinivámpír" és volt Lugosi Béla, magyar legenda. A vámpírok díszes társaságába, illetve ismeretségébe keveredik ezután Abraham Lincoln, hajdani amerikai elnök. A probléma ott kezdődik számomra, hogy nem látom át teljesen a film alapkoncepcióját. Lincolnból vámpír és szuper erőkkel bíró emberfeletti lény lesz? Esetleg ő fog a vámpírok ellen harcolni? Egyáltalán, hogy ölik majd meg, hogy, ha vámpír...végülis, őt fegyverrel ölték meg. Vagy ezüstgolyó volt? Tudja a fene. Nem mondanám, hogy várós film, de már csak az átláthatóság kedvéért megérheti majd megnézni ezt a filmet.

Oscar Napok - The Artist - A némafilmes

Tegnapi kihagyásom után folytatom az Oscar jelölt filmek kritizálását. Ezúttal a legnagyobb esélyesnek számított The Artist - A Némafilmes lesz terítéken.

George Valentin (Jean Dujardin) kora leghíresebb némafilmese, minden lépését rajongók, és fotósok kísérik. Főhősünk élvezi az elismerést, fényűző életet él, azonban egy véletlen folytán találkozik Peppy Millerrel (Bérénice Bejo), aki fenekestül felforgatja az elismert színész életét. Románcuk plátói, és szenvedélyes, azonban a hangosfilmek megjelenése mindent tönkre tesz; Peppy híres színésznő lesz, George munka híján szegénnyé válik. Azonban amikor évekkel később újra találkoznak, ismét kipattan az a bizonyos szikra.

A filmmel Micheal Hazanavicius nagyot álmodott, megpróbálta korunkba átrángatni a '30-as évekbeli slágerfilmgyártási műfajt, a némafilmet. A rendező igencsak betalált az ötletével, hiszen hatalmas elismeréssel fogadták első filmjét.

Nem is érdemtelenül. Az Artist egy hihetetlen jól megkomponált, elegánsan kidolgozott alkotás, amely a forgatókönyv hiánya miatt elsősorban Hazanaviciusnak köszönhető. A film egy pillanatra sem ül le, folyamatosan "pörög" mindig, mindenhol történik valami figyelemfelkeltő, és a szavak hiánya ellenére rendkívül sok érzelem, és mondanivaló húzódik a kulisszák mögött.

A némafilmek sajátossága a beszéd hiánya, ebből adódóan a színészeknek is sokkal nehezebb dolguk van, hiszen nem durrogtathatnak sistergős párbeszédeket hogy ezzel tegyék maradandóvá produkciójukat. Hanem saját mimikájukra kell támaszkodniuk, amely Jean Dujardinnak elképesztően sikerült. Az eddig nem igazán foglalkoztatott francia színész fergeteges alakítással rukkol elő, nagyszerűen adja vissza a galamblelkű ám öntelt némafilmest, mindezt úgy, hogy végig elképesztő szimpatikus marad. Azt hiszem nem véletlenül érte Dujardint hatalmas díjzivatar a legfontosabb gálákon (gyakorlatilag mindenhol elismerésben részesült, ahol jelölték). Hozzá társul még női főszereplőnk, Bérénice Bejo alakítása, aki ugyan néha idegenen mozgott a vásznon, összességében dicsérendő produktumot hozott.

A film zenéje is kiemelendő, fantasztikus aláfestő muzsikákat kapunk, amelyek csak fokozzák az amúgy is nagyszerű hangulatot. A jelmezek és a díszletek is remekek, teljes mértékben bele tudtam élni magam a 30-as évek amerikai viszonyaiba.

Összességében A némafilmes egy elképesztően letisztult, szórakoztató, drámaian szép alkotás, amely nagyszerűen mutatja be a mai filmsikerek kezdetét, a hangosfilmek diadalát a néma alkotások felett, illetve egy társadalom által elfeledett, korábbi sztár sorsát. Azt hiszem kijelenthetem, hogy maradéktalanul megérdemli az alkotás a 10 Oscar jelölést, amelyet kapott. A csicsergő madarak szerint nagy valószínűséggel a 26.-án megrendezett gálán is aratni fog Hazanavicius első komolyabb alkotása.

Coming Soon 2012 by danialves (2. rész)

 Mint azt előző bejegyzésemben említettem, ezt a posztot azoknak a filmeknek fogom szentelni, amelyek akár jól, de akár rosszul is elsülhetnek. A nagy terjedelem miatt most előzetesek nem fognak szerepelni.

Act of Valor

Elsőfilmes rendező, aktív tengerészgyalogosok, mint főszereplők, ezek mind azt sugallják, hogy ebben az alkotásban a hiteles dokumentáció nagyobb szerepet fog kapni, mint a filmművészeti értékek. Ez valamennyire dicséretes is, hiszen láthattunk már jó pár olyan B-kategóriás akciómozit, ahol nevetséges lövöldözések közepette a színészek próbálnak valami nagyon hatásosat mondani. Viszont garantálom, hogy aki már játszott modern kori FPS-sel, az már tűkön ülve várja a filmet, és nem az értelmes történetet fogja keresni benne.

Az éhezők viadala

Nemrégiben olvasva az alapul vett könyvet, az kell, hogy mondjam, a sztori jó lehetőséget kínál egy remek film megalkotására. Ami miatt kétségeim vannak, hogy az eredeti történet erősen támaszkodik a főszereplő gondolataira és érzéseire, és ez meglehetősen nehézzé teszi a mozivászonra való átültetést. Pozitívumként jegyezhető meg viszont, hogy az írónő Suzanne Collins-t is bevették ebbe a munkába, így más adaptációkkal ellentétben ennek meglesz az az előnye, hogy az eredeti szerző koncepciója érvényesül benne.

Iron Sky

A legambivalensebb érzéseimmel ezzel a címmel kapcsolatban vannak. Adott volt egy lelkes finn csapat, akit kitaláltak egy sztorit a Holdra menekült és onnan inváziót megkísérlő nácikról, majd összekalapoztak rá 7 millió eurót. A hamarosan látható végeredmény azonban könnyen lehet az év egyik legzseniálisabb alkotásra, de egy hihetetlenül bugyuta film is kikerülhet a rendező kezéből. Én mindenesetre bízom, hogy hozzák a skandináv alkotók szokásos eredetiségét és valami különlegessel lepnek meg minket.

A bosszúállók

Miután már minden szuperhősről lehúzták a bőrt, a Marvel képviselői úgy döntöttek, hogy összepakolják őket egyetlen akcióorgiába. Ami visszatart a megnézésétől, hogy az említett szuperhős-filmek közül még egyet sem sikerült középszerűnél jobbra megcsinálni, viszont a 300 milliós büdzsé és Robert Downey Jr. szerepeltetésének köszönhetően még mindig kerekedhet belőle egy jó popcornmozi, ráadásul a forgatókönyvíró-rendező Joss Whedon sem hinném, hogy megalkuszik valami klisészerű végkifejlettel.

A csodálatos pókember

Ha már lehúzott bőröknél tartunk, miután Toby Maguire-nek nem tudtak több szintén középszerű kalandot kitalálni, a stúdió nagyokosai úgy döntöttek, hogy újragondolják az egész franchise-t. A kérdés az, hogy vajon sikerül-e ezúttal valami eredetiséget belecsempészni egy olyan történetbe, ami szinte egy-az-egyben megegyezik a 2003-as próbálkozáséval, vagy csak arra futja, hogy az IMAX3D technológia segítségével kicsit feldobják azt.

Total Recall

Ha már esetleg unnánk a remake-eket, itt  egy újabb, ez esetben Schwarzenegger 12 évvel ezelőtti akciózása tűnt lejárt szavatosságúnak a filmipar számára, úgyhogy érkezik egy újabb, Colin Farrell főszereplésével. Hozzá kell tenni, úgy néz ki lesznek jelentős eltérések a két film között, annak ellenére, hogy mindkettő egy Philip K. Dick művet vesz alapul. Ez viszont csak még inkább ködösít afelől, hogy mit várhatunk, tehát úgy érzem, semmi fogalmam sincs a végkimenetelről.

Elrabolva 2

Idén ősszel Liam Neeson visszatér ismét egy kőkemény akciózással, és ha az első részből indulunk ki, csalódni nem fogunk, de sajnos a filmvilág tendenciája azt mutatja, hogy kevés folytatás üti meg az első film színvonalát.

Skyfall

Az utóbbi időben a James Bond filmek színvonala meglehetősen rapszodikus formát mutatott. Míg a Daniel Craig-et debütáltató Casino Royale nagyrészt elismerő vélemények övezték, addig az azt követő Quantum csendje már jóval mérsékeltebb sikert aratott. Remélhetőleg a készítők tanultak a hibából, de ugyanakkor már nem jelenthetjük ki, hogy a név mindenképpen egyet jelent a minőséggel.

The Gangster Squad

Egy akciófilm számára nem a legerősebb ajánlás, hogy a Zombieland rendezője és a Castle c. című sorozat írója hozta össze (bár előbbi műfaján belül zseniális volt). Azonban a 40-es, 50-es évek maffiaellenes harcával foglalkozó alkotást megtámogatták egy verhetetlen szereplőgárdával: Ryan Gosling, Nick Nolte, Emma Stone, Sean Penn, Josh Brolin, Giovanni Ribisi, Anthony Mackie, Michael Pena. Kérdés, vajon csak ők elviszik-e a hátukon a filmet egy esetleges gyenge történettel és rendezéssel?

World War Z

A hazánkban is forgatott zombis adaptáció akár egy nagy sikerfilm is lehet, azonban az élőhalottas témát sem jellemzik a minőségi alkotások, úgyhogy mindenképp óvatosan harangoznám be. Ugyanakkor a Walking Dead sikere is megmutatta, hogy jó kezekben sokat is ki lehet hozni az ilyen alapötletekből, és talán a World War Z filmes téren is meg tudja törni a jeget. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Brad Pitt főszereplésével már elég régen készült rossz produkció.

The Five-Year Engagement

Az utóbbi időben elég komoly hiányt szenvedünk minőségi vígjátékokban, éppen ezért nehezen találtam említésre méltó darabot az idén várható filmek listájában. Nicholas Stoller (Az igenember forgatókönyvíró) és Jason Segel (Az Így jártam anyátokkal Marshallja) közös produkciójáról van szó (utóbbi a főszerepet is bevállalta), amely egy meglehetősen hosszúra nyúló jegyességet mutat be. De mint tudjuk, ebben a műfajban nem is a történet a lényeges, hanem a megvalósítás, így viszont ismét nincs sok információnk arról, hogy mennyire fog jól sikerülni ez az alkotás.

Kill Bin Laden

A Bombák földjén c. Oscar-díjas filmet megalkotó Kathryn Bigelow-Mark Boal páros idén az Al-Kaida vezérének halálát bemutató produkciót fogja elhozni nekünk. Az időközben lejátszódott események hatására természetesen átírták a forgatókönyvet (az eredeti elképzelés Bin Laden megölése sikertelen lett volna). Mivel első munkájuk is nagyon megosztotta a közönséget, most sem biztos, hogy sikerül egy mindenki számára elfogadható filmmel előrukkolniuk, de afelől nincs kétségem, hogy valamilyen módon mindenképp emlékezetes művet tesznek le az asztalra.

Django Unchained

Quentin Tarantino filmjei mindig is szélsőséges véleményeket váltottak ki a közönségből, mindkét végletet beleértve. Valószínűleg ez legújabb filmjével sem lesz másként, amely egy, a felesége kiszabadításáért küzdő, fejvadásszá vált rabszolgáról szóló western lesz. Abban biztos vagyok, hogy vérben és gyilkolásban most sem lesz hiány, de Tarantino kiszámíthatatlansága jótékony homályban tartja, hogy mit is várjunk el ettől az alkotástól.

Végül néhány olyan filmet vennék terítékre, amelyek már moziban vannak (de magyarországi premierjük még várat magára), és ezért álszentség lenne azt mondanom, hogy nem kalkuláltam bele az előzetes kritikákat a véleményembe.

The Grey

Első látásra úgy nézett ki, mint A vadon foglyai c. film remake-je, és a trailer sem segített sokat abban, hogy bármilyen különbséget felfedezzünk. Viszont a legfrissebb vélemények szerint Liam Neeson túlélő-akciómozija felülemelkedett a kliséken, legalábbis az imdb 7.7-es értékelés és a Rottentomatoes-on összehozott 77% is ezt mutatja.

The Woman in Black

A horrorokkal mindig óvatosan kell bánni, ugyanis a műfaj értékelhető filmjei gyakorlatilag egy top10-es listán összefoglalhatóak. A Daniel Radcliffe főszereplésével készült film azonban már 7.3-as értékelésnél tart imdb-n (ami általában egy jó középszerű filmet takarna, de horror kategóriában gyakorlatilag a 10-es skálán 11-nek felel meg), és a kritikák nagy része is pozitívan nyilatkozik.

Chronicle

Egy újabb found footage jellegű film, amely kivételesen nem horror, hanem 3, szupererőre szert tette fiatal küzdelmeit mutatja be. Mivel a színészgárdától a rendezőig csak ismeretlen nevekből áll a stáblista, kevesen gondolták, hogy valami jó sülhet ki a dologból (ellenpéldaként álljon itt ugyanakkor a Cloverfield), de a nézők és a kritikusok ezt a filmet is pozitív csalódásként értékelték.

Oscar Napok: Egy napos pihenőt tartok

Sziasztok. A nemrég elkezdett Oscar Napokban már 3 filmről írtam, azonban ma sajnos nem igazán van időm filmet nézni ügyes bajos dolgaim miatt. A sorozat holnap folytatódik!