Sziasztok. A szavazataitok alapján Quentin Tarantino hétvégét rendezek, első alanyom a 2003-ban debütált Kill Bill lesz.
Egy kis texasi kápolnához érkezik a helyi seriff. Az ott tartózkodó násznépet lemészárolták, senkinek nem kegyelmeztek. Azonban a gyilkoló csoport elkövetett egy súlyos hibát: tudtukon kívül élve hagyták a menyasszonyt (Uma Thurman), aki korábban szintén a csapat tagja volt. A nő hosszas kóma után újra életjeleket ad, és csak egy cél jár a fejében. Megbosszulni vőlegénye, és meg nem született kisbabája megölését, és ebben a véres revansban senkinek és semminek nem kegyelmez, elvakult bosszú hadjárata kezdetét veszi, amelyben az utolsó véres csapást Billre (David Carradine) , a korábbi "főnökére" akarja mérni.
Meg mondom őszintén, korábban mérhetetlen utálatot éreztem a Tarantino filmek iránt. Ennek okairól fogalmam sincs, talán abban rejlik a "titok", hogy éretlen fejjel, kvázi filmes zöldfülűként láttam tőle az első filmem. Ez pedig mai alanyom volt. Ekkor még a filmből csak a mérhetetlen brutalitást, és a fékeveszett akciójelenetek szűrtem le. Azonban az alkotás ennél jóval komplexebb.
A Tarantino filmeknél látatlanban néhány dolgot már elkönyvelhetünk. Ilyen a nagyszerű rendezői munka, amely itt is megmutatkozik. A direktor szokásához híven itt is hibátlan munkát végzett, hiszen nem csak a rendezői munkálatokat, hanem a forgatókönyvet is ő vállalta. Egyikre sem lehet panasz, végig pörgős, érdekfeszítő, és feszült filmélményt kapunk, amelyet tarkítanak a néha becsúszó poénok, vagy a hihetetlen beteg ötletek.
Ilyenek például a harcjelenetek, amelyek számomra egytől-egyig kifogásolhatatlanok, hiszen erősen lerí róluk hogy nem szabad őket komolyan venni, és ha így teszünk, valóban mérhetetlen szórakozással fognak eltölteni minket. Nagyszerű koreográfia, hihetetlen sok vér, és letisztult kameramunka jellemzi a párharcokat.
A színészekkel, és karaktereikkel sem volt komolyabb gond. Külön kiemelném Uma Thurman-t, akire ugye épül a legfőbb cselekmény szál. Ő szándékosan amolyan kétoldalú karaktert kapott, hiszen akármennyire szimpatizálunk vele, bele kell gondolnunk, hogy korábban Ő is idegen emberek meggyilkolásával foglalkozott. Thurmannak teljes mértékben sikerült átadnia a jelleméből fakadó kettősséget, végig uralja a vásznak, és bár nem ez volt élete legjobb alakítása, mégis kiemelkedő.
A film cselekményfolyamata a Tarantino univerzum korábbi tagjait követi: fejezetekre osztott történet, amelyben különböző idősíkokon mozog ugrálva tárják elénk a főhősünk sorsát. Ez, mint már sokszor , itt is kifejezetten jól működik, és a film egyik legsarkalatosabb pontja.
Ki kell emelnem még a zenéket, amelyek baromi jók lettek. Szinte minden stílusból kapunk egy tracket, külön kiemelkedő Nancy Sinatra Bang Bangje, amely komorságával és a felcsendülése előtt lezajló jelenetekkel nagyon katartikus hatást kelt.
Összességében a Kill Bill egy nagyszerű bosszúsztori első felvonása, amelyben sokakat megdöbbentő brutalitást tárnak elénk. Ez sokszor elmegy eléggé irracionális irányba, de hangsúlyozom, hogy nem kell ezeket a dolgokat komolyan venni. A film tökéletesen bánik a revenge sztori adottságaival, ebből kifolyólag a zsáner egyik legkiemelkedőbb, és legelismertebb alakjává vált azóta.
Címkék:
star weekend
Utolsó kommentek