Perfect Insanity

Borsesz: Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

"-Are you sure you know what you're doing?
-Yeah. I punched out Adolf Hitler 200 times."

Be kell vallanom őszintén, az Amerika Kapitány sose tartozott a kedvenc képregényeim közé. Talán azért mert én 'az új generációk' szülöttje vagyok, így sajnos nem lehettem részese az amerikai képregényhős nagyszerű történetének. Egy huszadik századi sztoriról beszélünk, amit a második világháború idején alkotott meg Joe Simon és Jack Kirby. „A szabadság őrzője” több ezer fiatal számára vált a kedvenc karakterévé, de a háborúk után a képregény népszerűsége is fakulni kezdett. Majd a 60-as években a Marvel Comics felkarolta az elfeledett hőst és ő lett az Első Bosszúálló, aki igazságot oszt a rosszarcúak között...

Szándékosan nem néztem meg egyetlen egy előzetest sem a filmből, hiszen rájöttem arra, hogy így nem csak az új élményektől foszthat meg, de látottakból ki is lehet találni, hogy mi lesz a szereplőinkkel és miféle kalandokba sodródnak majd. Természetesen utólagosan megtekintettem egyet-kettőt az ízelítők közül, de végül jól döntöttem, hogy nem a mozi előtt tettem meg ugyan ezt. Halálra untam volna magamat a vászon előtt, de mondjuk az első egy óra a filmből még így sem tudott lenyűgözni...

Steve Rogers (Chris Evans) élete, elég átlagosnak mondható. Naponta találkozik a kisemberek sorsával; a nagy verésekkel, a nők terén nem aratott sikerekkel, és a folytonos elutasítással, amit a toborzó táborokban kap. A becsülete nem kopik, csak is egyetlen egy célja van az életben: meg akarja védeni a hazáját. Abraham Erskine professzor (Stanley Tucci) meg is adja neki ezt a lehetőséget, így hősünk egy kísérleti programban vehet részt, ami többet is adhat neki, mint amiről valaha is álmodhatott. "Minden sereg, egy emberrel kezdődik" és ez az ember, Amerika legelső szuperkatonája. A brookly-i srác végül egy hatalmas izomkolosszussá válik, aki emberfeletti képességeivel és hatalmas bátorságával nagy hírnevet szerez magának. Eközben a Hydra nevezetű szervezet, vezetőjével, a Vörös Koponyával (Hugo Weaving) világuralomra akar törni egy félelmetes erővel, ami a világháború kimenetelét is befolyásolhatja. Steve ezt nem engedheti; szép lassan hőssé érik, és ő lesz Amerika Kapitány.

A sztori kifejezetten jó, de nem is itt van a legnagyobb probléma. Néhol borzalmasan unalmassá válik a Kapitány mindennapjaiba való betekintés, gondolok itt főleg "az első küldetésére". Érthető, hogy ezzel akarták nyomatékosítani a szálat, de így csak a film második felét fogjuk tudni élvezni abban a formában, amit meg is érdemelne. A humorosnak szánt monológok és párbeszédek tényleg feldobják a hangulatot és nincs sok belőlük. Ezzel nem is lehet problémánk, hiszen a Nagy Hős, nem volt mindig nagy és hős, főleg nem egyszerre. De mondjuk egy nagy csatában, mikor lövedékek és lézersugarak repkednek a levegőben, nem túl előnyös poénkodni. Vagy csak én vagyok ennyire komoly?

Chris Evans talán a 'Fantasztikus Négyes'-ből ismerős lehet mindenki számára. Nem mondom azt, hogy ezért az alakításáért Oscart kéne kapnia, de szerintem semmi baj nem volt vele. Hozta azt, amit kellett...
Hugo Weaving eleinte borzalmasan ismerős volt valahonnan, de egyszerűen nem tudtam elképzelni miben láthattam. Végül rákerestem, de nem lepődtem meg az eredményen: A 'The Matrix' trilógiából ő volt a nagyon gonosz, nagyon homlokú Smith ügynök, és ahogy ott, az Amerika Kapitányban is eszméletlenül jól alakítja a fő cselszövőt.

A CGI munka, rendesen ráadta a pontot az 'i'-re. Nagyszerű látványorgia tárul elénk és ami külön dicséretet is érdemel, hogy még túlzásba se vitték. Éppen csak annyit kaptunk a nyakunkba, hogy ne legyen csalódás és ne legyen szemfolyás se a végén. 3D-ről ugyan nem tudok nyilatkozni, de szerintem nem érte volna meg azt a plusz 400 Ft-ot. Már amennyi háromdimenziós effektet észre lehetett venni a filmben... Szerintem elég kevés...

Összefoglalva, én nem mondanám ezt egy rossz filmnek. Olyan, mintha valahol eltévedt volna a JÓ kategória felé és félúton megállt, mert túl lusta volt vennie egy térképet. Én egy kicsit sajnálom, hogy nem hoztak ki ebből a történetből többet, de így kell elfogadnunk, ahogy van. A 'Zöld Lámpás' c. borzalom előtt viszont nagyszerű vérfrissítés volt, minimum ezért fogom tisztelni a Marvel legelső bosszúállóját. Most már összeállt a nagy csapat, 2012-ben várjuk a 'The Avengers'-t!

Stay in the light!
Borsesz

Frog:Exam

Sziasztok. Ma a 2009-es, sokak által nem ismert angol thrillerről, az Examról lesz szó.

8 ember pályázik egy világ méretű cég hiányzó állásának betöltésére. A vállalat utolsó tesztje azonban közel sem egyszerű: főhőseinket egy komor szobába zárják, ahol csak asztalok és székek vannak, valamint egy számláló. A vizsgát felügyelő férfi elmondja a szabályokat: Aki az asztalokon található papírt bármilyen módon megrongálja, vagy kommunikálni akar az őrrel, annak nem lesz többé esélye arra, hogy megkapja az állást, ugyan is szó szerint kizárják. Csupán egy kérdésre kell válaszolniuk, azonban a dolog nem ennyire egyszerű: az adott feladványt is nekik kell megfejteniük. El indul a versengés a 8 ember között, amelyben mindegyikük legsötétebb titkai kerülnek a felszínre.

Kezdeném rögtön a lényeggel: Az Exam egy baromi jó film, szóval minden elismerésem Stuart Hazeldine-nek, aki a film direktori székét foglalta el. A rendezés a forgatókönyvvel együtt hihetetlenül jó, a cselekmény végig érdekfeszítő, és meggondolt, logikai bakikat nem találtam benne. A szövegkönyvet is nagyon eltalálták, ugyan is a film legtöbb részében a dialógusokon lesz a hangsúly, amelyek precízen és ötletesen lettek kivitelezve.

A film atmoszférája magába szippantja az embert, a feszültséget tapintani lehet. Végig elég komor, és rejtélyes a hangulat, mondjuk ezek nagy része a helyszínből és az alap koncepcióból adódik. Mégis a főszereplőink lélektana miatt valóban feszült az egész, ez a film egyik legnagyobb pozitívuma.

A másik hatalmas piros pont a színészi játékokhoz adódik. Számomra ismeretlen színészek alakítanak hatalmasat. Külön kiemelnék két embert, név szerint Luke Mably-t és Jimi Mistry-t. Eddig egyikőjük sem kapott komolyabb szerepeket, még is mindketten hihetetlen produkciót szolgáltatnak, nem is értem, miért nem kaptak nagyobb figyelmet a film után.

A karakterek is helytállóak, bár kissé sablonosak. A 8 jelentkező jobban már nem is különbözhetne. Mindegyikük jelleme nagyon jól megírt, kivéve a Szőké-é, akinek egyáltalán nem volt jelenléte. Érdekes volt látni, hogy kiből mit hoz ki a versenyhelyzet.

A mondanivaló a helyén van, igazából ezt nem nagyon akarnám lelőni, ugyanis a cselekmény előrehaladtával tisztázódik csak .

Összességében egy hihetetlenül jól kivitelezett film az Exam, amely még jobb lett volna, ha a végét jobban átgondolják, és nem ennyire kelekótya módon adják elő. Ajánlom mindenkinek, elsősorban azoknak, akik szeretik a thrillereket, illetve a Fűrész és Kocka szériákat, ugyanis előbbi két filmre eléggé hasonlít.
 

Frog:Haláli hullák hajnala

Sziasztok. Tegnap írtam a Vaskabátokról, ma pedig a Haláli hullák hajnala lesz górcső alatt.
A két film között szoros átmenet vonható, ez annak köszönhető, hogy a ugyan az a stáb dolgozott mindkettőn. Ezekről a dolgokról később, most egyenlőre lássuk a történetet.

Shaun (Simon Pegg) egy igazi életunt alak. Bolti vezetőként dolgozik egy elektronikai cikkekkel foglalkozó áruházban, ahol beosztottjai is kötözködnek vele. Estéit barátjával Ed-del (Nick Frost) és barátnőjével Liz-zel (Katie Ashfield) tölti, egy Winchester nevű lepukkant kocsmában. Unalmas mindennapjai azonban egy csapásra megváltoznak: Az egyik nap egy zombi tűnik fel a srácok kertjében, amely majdnem megharapja Shaunt  és Bekövetkezett a zombi apokalipszis. Főhőseink felkerekednek, hogy megmentsék Shaun anyját, illetve helyrehozzák a kapcsolatát Lizzel. A végső támaszpontnak a Winchestert jelölték ki, amelyben megbújhatnak az élőhalottak előtt.

Wright ismét lehengerlő munkát végzett, amely szerintem túl tesz a Vaskabátoknál mutatott direktori munkájánál. Nagyszerűen koreografálta meg ezt a vérbeli zsáner paródiát, amely végig humoros marad, ugyanakkor némi feszültség is tapintható a légkörben.

A forgatókönyv itt is hihetetlen jól meg írt. Nagyszerűen adagolják a horror elemeket, és a poénokat. A szövegkönyv szint úgy tökéletes, nagyszerű monológokat, és párbeszédeket kapunk.

A színészi játékok is helytállóak. Pegg hozza a formáját, mondjuk itt szerintem lényegesen jobb, mint a Vaskabátokban. Frost ugyan az a marha mint tegnapi alanyomban, és tökéletesen adja vissza ezt az idióta karaktert. Akikben azonban volt kifogás ilyen téren, az Liz, és a barátai. Rendkívül gyengén alakítottak végig, mondjuk a karakterük is elég hebehurgya volt.

A poénok viszont nagyon jók. Hihetetlen sokat röhögtem rajtuk, ezek főleg a zombikhoz illetve az idióta helyzetekhez köthetőek. Nagyon jól eltalálták a horror és a vígjáték vegyítését, nagyszerűen tálalják elénk a két közel sem egyforma műfaj erényeit.

Az akció jelenetek is nagyon jól sikerültek, de itt most nem akarok kiemelni egyet sem, ugyan is mindegyik változatos, illetve egyedi. Elég ha csak annyit mondok, hogy mindegyik jól letisztult, jól megkoreografált és átlátható, valamint a nagy részük humoros is.

Összességében az utóbbi évek legjobb Horror-vígjátékával van dolgunk, amely szerintem simán túlmutat a sokak által sztárolt és istenített Zombieland-en, amely bár humoros, meg minden, mégsem ér fel a Haláli hullák hajnala erényeihez.

"Ha elutazol, akkor el vagy utazva"

Sziasztok. Holnaptól egészen vasárnap estig nem leszek itthon. Ennek legfőbb oka a nyaralásom, amit hétvégén ütök nyélbe. Remélem nem lesz inaktív a blog, mindent megteszek azért, hogy fent tartsam a napi minimum 1 bejegyzést. Ennek érdekében néhány időzített kritikát láthattok, szóval ha kérdeztek kommentben valamit, akkor valószínűleg csak vasárnap este, vagy hétfő reggel kaptok rá választ.

Köszi a figyelmet, sziasztok!!

Frog:Vaskabátok

Sziasztok. A mai alanyom a világ (szerintem) egyik legjobb akció vígjátéka lesz.

Angel (Simon Pegg) London legjobb rendőre, a vizsgákon és a szolgálatokban is hibátlanul teljesített. Azonban felettesei megunják a helyzetet, és egy Isten hát a mögötti kis faluba, Sandfordba helyezik, ahol látszólag csak hírből hallottak a bűnözésről. Az ottani szolgálatteljesítés során a kétbalkezes Danny (Nick Frost) lesz főhősünk társa, aki ugyan a rendőri tevékenységekhez alig ért, viszont az akció filmekben otthon van. Ahogy Angel folyamatosan mélyül bele a kisváros dolgaiba, egyre sötétebb dolgokat talál: egy kaszával felszerelkezett gyilkos szedi áldozatait.

A filmet Edgar Wright rendezte, akit Én személyszerint zseninek tartok. Filmjeiben tökéletesen ötvözi az izgalmakat, és az igazi fekete humort. Továbbá nagyon összeszedett filmek kerültek ki a kezei alól, elég ha csak a tavalyi év egyik slágerjére, a Scott Pillgrimre gondolunk. Itt is feltűnnek a direktor kezének nyomai, mint például a ritmusos vágás, vagy a kissé sem erőltetett angol humor.

A forgatókönyv is nagyon rendben van.A Wright - Pegg páros hibátlanul működik. Hihetetlenül jól össze rakta a két író ezt a történetet, izgalmas és még is humoros, ugyanakkor végig érdekfeszítő is. A szövegkönyv is kielégítő, gördülékeny párbeszédeket kapunk, amelyek néha humorosak, néha pedig "tényfeltáróak", de mindvégig hibátlanok.

A színészi játékok is abszolút rendben vannak. Simon Pegg hozza a formáját, amelyet már a Haláli hullák hajnalában is tökéletesen adott vissza. Hihetetlen ez a csávó, őt egyértelműen az ilyen kelekótya szerepekre találták ki. Mint ahogy állandó társát, Nick Frostot is, aki az előbb említett zombis filmben is Pegg oldalán szerepelt. Itt is nagyszerű, Ő a fő poén forrás, és ami különleges benne, az az hogy egy pillanatra sem válik feleslegessé, vagy idegesítővé.

A nagy pozitívumok táborát erősítik az akció jelenetek is. Jól megkoreografált, átlátható jeleneteket kapunk. Itt külön ki kell emelnem a film végi tűzpárbajt, ahol nagyszerűen vegyítik az akciót a humorral.

A poénok is helytállóak, bár volt egy két felemás darab, mégis megnevetettet. A kissé fárasztóbb humorforrások a film elején vannak egyébként, nekem nem jött be Angel feletteseinek ripacskodása. Nem úgy új társaié, akik annyira segg hülyék, hogy öröm volt nézni, főleg a két nyomozó volt kiemelkedő ilyen téren, hatalmas alakok voltak.

Összességében egy rendkívül szórakoztató filmet kaptunk, amely tökéletesen vegyíti az angol humort, az akció jeleneteket, és az izgalmakat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, a műfaj kedvelőinek pedig kötelező!

Sziasztok.

Théo: Alice Csodaországban

Üdvözöljük „csodaországi” járatunkon. Öveket kérjük becsatolni, az út rázós lehet. Felhívjuk kedves figyelmüket, hogy zuhanás közben tárgyakkal ütközhetnek, vagy beszélő nyulak társaságába keveredhetnek. Fokozott figyelemmel legyenek az egerekre, akik a náluk lévő fogpiszkáló méretű szablyáikkal előszeretettel szurkálják mások szemét. Utunkon sztárvendégünk Johnny Depp lesz, aki egy szerencsés nézőnek kalapot készít, egyedi stílusban.

Nos, akit nem fogott volna meg a bevezetőm, az valószínűleg már úgyis odébb tekert, viszont, aki még itt van, annak bizonyára felkeltette érdeklődését az Alice Csodaországban 2010-es feldolgozásának tesztje. Tim Burtont már említettem egy korábbi videómban (Review rovat: 9) és itt is önmagát adja. Egy sötét, elborult mesevilágba kalauzol el minket, ahová a felnőtt Alice kerül, miután megszökik saját eljegyzéséről. Különös álmokat lát már gyerekkora óta, amiket csak víziónak hisz, pedig ez a valóság. Gyermekként napról-napra megjárta az utat, ami mostanra már „valótlannak” tűnik számára. Persze, Csodaországban sem minden a régi. A gonosz, nagyfejű Vörös királynő (aki mellesleg mindent a francia kártyából ismert „szív” emblémával díszit, még a saját fejét is) uralkodik, aminek nem sokan örülnek. A Fehér királynő és az őt pártolók, az orákulum által megjósolt „megváltó” eljövetelét várják, hogy újra a jó kerüljön a trónra. Mint minden mesének, itt is a jó-rossz ellentét a lényeg, és végül, kitalálhatjátok, melyik oldal győz.

A képi világ különleges. Aki szereti (én) ezt a képi világot, az nagyon jól fogja érezni magát a film alatt, elnézve a groteszk mesevilág képét, ami a maga módján, gyönyörű. A szereplők megjelenése egyedi. Mindegyik karakter a rajzfilmbéli karakterek, timburtonös verziója. Ezalatt azt értem, hogy még a jó karakterekben is van egy cseppnyi sötétség és kattantság. Mégis, megragadják az embert. A Kalapos (Johnny Depp) és Alice (Mia Wasikowska) mind pozitív szereplők, de Burton stílusából adódóan még ők is furcsák. Persze, ez nem baj. A színészi játék, illetve az animált szereplők mozgása és játéka is hibátlan. Nem igazán találunk sablonos szereplőt, talán pont emiatt, a stílusváltás miatt. Egyedüli, amolyan irritáló szereplő a harcias kisegér volt, aki talán túlontúl önfejű, illetve a túl bájosra sikerült Fehér királynő, akit Anne Hatheway alakít. Mia, azaz Alice nagyszerűen teljesít, hiszen jól adja elő a vívódó főhősnőt, aki a film utolsó fél órájáig nem hajlandó elhinni, hogy nem álmodik, hanem ez a valóság. Színészi játékban még óriási pacsi, az agyonmaszkírozott Helena Bonham Carternek (ő volt Bellatrix a HP sorozatban), aki bár negatív szereplő volt, mégis a maga módján szerethetővé vált naivitásával és érzelmi kitöréseivel. Az animált szereplők közül nagy kedvencem lett a hiperaktív-paranoiás és mégy egyéb pszichológiai problémákkal küzdő nyuszi és a Vigyorkandúr, akinek a szinkronja hihetetlenül el lett találva. Még egy ilyen hátborzongató, csalogató és mégis megbízatónak tűnő hangot találni ennek a figurának.  

A megjelenést már kiveséztem, amennyire lehet, úgy hogy jöjjenek a hangok és egyéb mütyürök. Danny Elfman zenéi találóak, illetve a film végén még Avril Lavigne hangja is feltűnik. Amit már említettem, a szinkron is találó. Nem volt egy olyan hang, ami nem passzolt volna a kijelölt alakhoz. A nem beszédes karakterek vicsorgása, morgása és szuszogása is hibátlan.

Sokan belekötöttek a filmbe, mondván lehúzott rókabőr. Lehet, hogy az. Lehet, hogy Tim Burton megfogta, és átrajzolta a Disney-s Alice világát. Azonban ez így jó. A film folyamatosan viszi tovább az érdeklődésünket. Kell egy kis elborultság, illetve az, hogy szeresd ezt a stílust, de az Alice jó film. Az ImDb oldalán 6.6 ponton áll, ami azért nem olyan rossz. Több kikacsintást is láthatunk az eredetiből, sőt, pár jelenet élőszereplős formában is megjelenik. Az Alice Csodaországban egy felnőtteknek szóló mese, az álmokról, és arról, hogy mindenki lehet egy kicsit őrült.

Vendég Kritika: Bruse - A nagy Lebowski

Sziasztok! A kultikus rendezőpáros, Joel és Eathen Coen 1998-ben elkészítették egyik legnépszerűbb filmjüket, a Nagy Lebowskit.

Jeffrey ’Dude’ Lebowski (Jeff Bridges) egy idősebb hippi, akinek igazából semmi dolga. Ő a hippiforradalom után is ugyanaz maradt a ’90-es évekre. A haverjaival tekézik, néhanapján betép, és semmi munkája nincsen. Ez az élete rendszere, azonban egyik nap, miután a vásárlás után hazatér, két verőlegényt talál a lakásán. Miután az egyik vallatja őt, a másik levizeli a szőnyegét, és igazából ez a történés indítja be a cselekményt. Miután kiderül, hogy a tagok a milliomos Lebowskit (David Huddleston) keresték, a Töki felkeresi a Nagy Lebowskit…

Én ezt a filmet már háromszor láttam, és az első két alkalommal egyszerűen nem jött át a film. Nem értettem, hogy ennek a sok kalandnak és hajcihőnek mi az értelme. Megnéztem harmadszorra is, és egyszerűen elvarázsolt. Bár még mindig nem értem, hogy miért akkora kultfilm, amekkora, de valóban egy nagyon jó, és szórakoztató mozi. Az atmoszféra, és a kiváló látványvilág talán az, ami nagyon megfogott. Az atmoszférateremtéshez nagyban hozzájárul a kiváló fényképezés, illetve az egyedi látványvilág, amik a Coen-filmekre általában jellemző (brávó Roger Deakins operatőrnek!). A képekhez pompásan illeszkednek a pörgős zenék Bob Dylan-től, az Eagles-ig.

A színészi játékok is fenomenálisak, de ez nem is csoda ekkora sztárparádé mellett. A fontosabb szerepekben Jeff Bridges és John Goodman parádézik, míg a kisebb-nagyobb mellékszerepekben Julianne Moore, Steve Buscemi, Philip Seymour Hoffman, Tara Reid, Peter Stormare és John Turturro tűnik fel. Mindenki nagyon emlékezetes, hála a kiváló karaktereiknek. Jeff Bridges telitalálat Töki szerepére, John Goodman-ra pedig szavak nincsenek. Hatalmas jutalomjátékot kap. Waltert játssza, a kissé szociopata vietnámi veteránt. Ez is hatalmas, hogy a hippi mellé a vietnámi veteránt rakták be, mint legjobb barátot! A mellékszereplők közül kiemelkedik Steve Buscemi, Donny szerepben, aki a harmadik tekés Töki és Walter mellett.

 Mellesleg én amúgy vonzódok az olyan filmekért, ahol nagy a zűrzavar, illetve valamilyen szinten pszichedelikus képekkel is operálnak. Itt olyan filmekre gondolok többek között, mint a Veszett a világ, a Trainspotting, vagy a Félelem és reszketés Las Vegasban, esetleg a John Malkovich menet. Nem hiába hoztam fel ezeket, a Nagy Lebowskiban is vannak álom illetve hallucinációs jelenetek, amelyek kiváló módon színesítik a filmet.

 Érdekességképpen még megemlítem, hogy 2002 óta a film rajongói évről-évre megtartják a Lebowski Festivalt a nyugati kutúrkör legnagyobb városaiban. Úgy gondolom ez is tanúsítja a film népszerűségét.

A nagy Lebowski egy parádés film. Hemzseg az egyedi képi megoldásoktól, a szövegek nagy része ütős, a szituációk eléggé betegek, de a humort legfőképp ezek adták számomra. A groteszk történet másodlagos, a hangulat és a hihetetlen karakterek dobnak nagyot a filmen. Tulajdonképpen egy könnyed vígjátékot alkottak a Coenék, azonban az előbb leírt dolgok nagyon megfűszerezik a filmet. A Ponyvaregény és a Trainspotting mellett a ’90-es évek egyik nagy kulcsfimje, amely egy életérzést, illetve egy korrajzot tár elénk. Emlékezetes és tartalmas film ez, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok! Egy jó tanács a Coen testvérek által rendezett filmekhez: a cselekményt ne vegyétek komolyan! Kivétel ez alól a Barton Fink és a Nem vénnek való vidék.

8/10