Címkék » írásos_elemzések


04.2011.29.

FroG

8 hozzászólás

Star Weekend: Edward Norton - Harcosok klubja

Mint már korábban említettem új "rovatot" indítok, ami tulajdonképpen egy tematikus hétvége lesz, egy-egy színész vagy rendező "főszereplésével". Ezt nem úgy kell érteni, hogy csak az adott ember képességeit vizsgálom, hanem magát a filmet. Az első Star Weekend alanya Edward Norton, az első film pedig nem más, mint a Harcosok klubja.

http://www.joblo.com/newsimages1/fightclub-cover.jpgJack (Edward Norton) insomniában szenved, vagyis nem tud aludni. Ha mégis sikerül álomba merülnie, akkor is rémálmok gyötrik. Orvoshoz fordul, aki kezdetben gyógyszeres kezelést ajánl neki, ami azonban nem válik be. Az utóbbi kezelés után Jack és orvosa is tanácstalanok, végül sikerül megoldaniuk a dolgot, ugyanis orvosa betegek közé küldi a férfit.Ezek a "szakkörök" mutatják meg Jacknek, hogy milyen kicsi is a problémája más beteg emberekkel szemben. Érdekes módon ez segít neki, hamarosan újra tud aludni, míg egy napon az egyik csoportterápián találkozik Marlával (Helena Bonham Carter) aki szintén terápiákra jár. Úgy döntenek osztozkodnak a csoportokon, ezután Jack hazafelé veszi az irányt. Azonban otthon nem az fogadja, amit várt: háza leégett ismeretlen okok miatt, ezért kénytelen felhívni az egy nappal korábban megismert Tylert (Brad Pitt) hogy megkérdezze, megszállhat-e nála. Miután leisszák magukat, heccből verekedni kezdenek, így megalapul a Harcosok klubja.

A filmet David Fincher rendezte, e mellett nem lehet el kanyarodni. Egyértelműen a rendező érdeme a film sikere, nagyon jól kezeli a szálakat a film. Egyébként egész fura történetvezetéssel találkozunk : néha olyan, mintha a cselekmény egy helyben kuporogva, de egy jelenettel később már rájövünk, hogy mindennek meg van az oka.

Nem elhanyagolhatóak a karakterek sem. Jack karaktere igazából nekem kicsit ellentétes volt. Amikor átlagemberként viselkedett teljesen szociális embernek látszott, viszont amikor bunyóra került a sort, kitört belőle az állat. Marla karaktere igazából nekem nagyon lagymatag volt. Ehttp://image.hotdog.hu/_data/members1/965/1212965/images/sajat_fotok/fight-club.jpgz a véleményem a film végére majdnem megváltozott, de végül maradtam ennél az álláspontnál. Aki nagyon lenyűgözött, az a harmadik főhősünk, Tyler volt. Zseniális volt a karaktere, szenilis, tulajdonképpen idegbeteg, mégis kitűnt nagyszerű vezetői készsége, és kegyetlensége a "rendszerrel" szemben.

A színészi játékok is nagyon jók voltak. Helena Bonham Carter élete legjobbját nyújtja, sikerült a maximumot kihoznia a kicsit rossz karakteréből. Brad Pitt is nagyon jól alakított, ugyan nem annyira volt lehengerlő mint a Hetedikben, de ez is nagyon jó alakítás volt a részéről. Akin viszont ledöbbentem, az Edward Norton volt. Ez volt az első film, amit láttam tőle, és rögtön kedvet kaptam az összes "művéhez".  Nagyon jól adja vissza ezt az elég sokoldalú, mégis "unalmas" karaktert, egyértelműen az ő színészi játéka a legjobb a film alatt.

Összességében egy nagyon jó drámával van dolgunk, amely görbe tükröt állít az amerikai és világtársadalomnak, illetve a fogyasztóknak, akiket gyakran becsapnak.

Ajánlom mindenkinek, Sziasztok.

"A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk." Tyler, Harcosok Klubja

 

Címkék: írásos elemzések star weekend 

04.2011.28.

FroG

szólj hozzá

Sorozat Szemle: Agymenők 1. évad

Sziasztok. Tudom sok blog foglalkozott már a sorozatokkal, de én is szeretnék egy kisebb rovatot nekik szánni. Ennek oka: Mostanában több sorozatot nézek, mint ahány filmet.

Az első "alanyom" az Agymenők lesz, pontosabban ennek az első évada.

A történet négy fizikusról szól, Leonardról, Sheldonról, Howardról, és Rajról. A négy srác megszokott kocka élete egyik napról a másikra felfordul, amikor Sheldon és Leonard szomszédjába egy Penny nevű lány érkezik. A fiúk csak ekkor döbbennek rá (legalább is nagy többségben), hogy mennyire elhatárolódva élnek.

A történetről ennyit árulnék el. Egyébként egy szituációs komédiáról beszélünk, vagyis az egész hasonló a Jóbarátokhoz. Természetesen a sorozat a humorra helyezi a hangsúlyt, főleg arra, hogy a srácok tulajdonképpen egytől egyik zsenik, és nem tudják normálisan kezelni a mindennapi dolgokat, plusz még egy fő szálat kap az, ahogy Leonard próbálkozik elnyerni Penny kegyeit, a sajátos zseni módján.
Az epizódok poénjai egyértelműen a szereplők karakterének köszönhető, mindenkinek van valamilyen "egyedi" vonása:

Shelhttp://1.bp.blogspot.com/_9m2h-PARNPc/TAYuJX2HxhI/AAAAAAAAArI/P_MvzfnbC8Y/s1600/cZAx8JPkOpzdioqonuBeXQNGo1_400.jpgdon: Az elméleti fizika királya, 187-es iqval, de mégsem képes mindennapi dolgokat átlag ember módjára elvégezni, sőt, vannak fóbiái is , mint pl: egy lakásban csak egy megadott helyre hajlandó ülni, azt is csak azután, hogy kiszámolta a napok sugarát, illetve a szellőzést az adott helyen.

Leonard: Ő az igazi jófiú a történetben. Esetlen hozzáállása a Pennyvel való kapcsolathoz nagyon szórakoztató, és a Sheldonnal való kapcsolatán is nagyon-nagyon sokat nevettem.

 

Raj: Raj karaktere abból adódóan alapból vicces, hogy indiai. Folyamatosan szekálják érte, vagy ő tereli erre az egyes sértéseket. Poénforrás az is, hogy nőkhöz képtelen szólni. (De tényleg :D)

 

 

http://1.bp.blogspot.com/-Qu96m-js07I/TaK0OW0hMtI/AAAAAAAAAnk/CuVAtC-cUnI/s1600/simon+johnny_tbbt_01.jpgHoward: Az egyértelműen legnagyobb poénforrás a filmben, 27 éves fizikus, és mérnök, de mégis az anyjával él (akit az első évad folyamán nem láthattunk, viszont a hangját rendszeresen hallatja, és abból az derül ki, hogy 10 évesnek kezeli a fiát.) Egyébként csajozási mániája van, képzeljetek el egy Joey karaktert, egy esetlen, bilihajú, mogyoróérzékeny srácra "ráhúzva".

 

http://img.poptower.com/pic-8082/kaley-cuoco.jpg?d=600Penny: Ő az úgymond tudatlanságával tesz hozzá a sorozathoz, mert ő ugye átlag ember, ezért gyakorlatilag egy mondatot sem ért a srácok zagyválásából.

 

 

A sorozatot a színészi játékok teszik teljessé. Mindenki nagyon jól alakít.

Egyébként el kezdtem a 2. évadot is, az is kb. ezt a szintet hozza.

Egyenlőre ennyit erről a sorozatról, tudom hogy rövid volt, de igazából elég nehéz írni egy ilyesfajta "filmről".

Remélem tetszett , sziasztok.

 


 

Címkék: írásos elemzések sorozat szemle 

04.2011.17.

JokerT

11 hozzászólás

Az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjei: 2009-Gettó milliomos

 

http://mozi-iz.freeblog.hu/files/slumdog-onesheet.jpgFolytatódik a  sorozatom, a következő „áldozat”  a 2009-es nyertes, a Gettó milliomos. Az elkövetkezőkben erről a filmről osztom meg veletek az észrevételeimet, véleményemet.

Az Oscar díj történelmében néhányszor megtörténik, hogy nem egy tipikusan amerikai film lesz a befutó, most is erről van szó, hiszen a Gettó milliomos India egy részét, és az ott uralkodó történéseket mutatja be. Ugy-e India egy teljesen más ország, teljesen más a kultúra, mások a szokások és az emberek is másként gondolkodnak. Ezért is tűnhet számunkra néha egy kicsit furcsának az ami a filmben történek, de ott az ilyen esemenények szinte mindennaposak (nem a főhős történetére gondolok)

Rögtön az elején már a közepébe csap a történet, nem nagyon van bevezetés, a néző nem nagyon tud „bemelegedni”, egyből már az események kellős közepén találjuk magunkat. A film Dzsámál életének egy szakaszát mutatja be, kissé meseszerűen, de azért sok olyan dolgot is láthatunk, ami teljesen megegyezik a valósággal. A fiú az indiai Legyen ön is milliomosban szerepel, rögtön az elején már megalázza a műsorvezető, amikor megtudja, hogy csak egy  fiatal srác aki teát visz egy telefonközpontba. A történések két helyszínen játszódnak, Dzsámál a kérdésekre az élettapasztalatai segítségével válaszol, minden helyes válasz után láthatjuk, hogy pontosan milyen események következtében tett szert az adott információra. Dzsámál születésétől kezdve a gettóban él, testvérével mindenért meg kell küzdjenek, az élettől semmit sem kapnak ingyen. A helyzet még rosszabb lesz, amikor a két fiatal gyerek anyja meghal, ők ketten pedig teljesen magukra maradnak, egy nagy és veszélyekkel teli városban, ahol törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb veszélybe kerülnek. India ezen területén a kiskorúak dolgoztatása szinte mindennapos, a két gyermek is egy ilyen „munkaadó” kezébe kerül. Az elején természetesen minden szép és jó, hiszen gondjukat viseli, eteti őket, pénzt ad nekik, de idővel kiderül, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak súlyos az áruk. Szerencsére a két fiú idejében észleli a veszélyt és sikerül megszökniük. Már itt látni lehet, hogy a testvérek között milyen nagy az ellentét. Szálim, a nagyobbik testvér, akaratos, makacs, mindenre képes, hogy pénzt és hatalmat szerezzen. Dzsámál pedig egy roppant egyszerű jellem, akinek hatalmas a szíve, de a „szerelméért” ő is bármit megtenne. Közben pedig zajlik a játék. Dzsámál mindenki legnagyobb megdöbbenésére sorra tudja a helyes válaszokat, senki és semmi sem tudja kizökkenti, így jut el a játék utolsó kérdéséig, amikor is már a tét húszmillió rúpia. Itt azonban véget ér a műsoridő, Dzsámálnak másnap kell visszatérnie és akkor derül ki, hogy megnyeri-e a fődíjat, vagy az utolsó akadályt már képtelen lesz sikeresen megoldani. Hát nagy meglepetés nem történik, ahogy azt számítani lehetett, a fiú az utolsó kérdésre is jól válaszol. Ugyan nem tudja a helyes választ, de a tippje jó. Ekkor azonban már nem is érdekli a játék, hiszen közben megtudja, hogy a gyermekkori szerelme biztonságban van és számára ez a legfontosabb. Tulajdonképpen Latika számít csak neki, a többi dolgot semlegesnek tekinti, úgy tűnik, mintha nem is érdekelné. Dzsámál győzelme az indiai emberek győzelme is, láthatják, hogy vannak csodák, megtörténhet, hogy valaki a nyomorból kikerül és becsületesen is érhet el valamit az életben. A történet nem bonyolult, ebben a filmben is már az elején lehet sejteni, hogy mi fog történni, lehet tudni, hogy “happy end” lesz, de valahogy mégis jó érzés látni, hogy az a fiú megnyeri a fődíjat. A néző azonosulhat a főszereplővel és ez egy nagy erőssége az egész mozinak. Ha megnézi egy európai ember, akkor utána lehet, hogy kicsit átértékeli a dolgokat, rájön, hogy mégse olyan rossz az ő helyzete. Vannak olyan helyek, országok, ahol az élet tényleg egy harc, ahol nem a karrierrről és a boldogságról szól minden, hanem a túlélésről. A forgatókönyv nem egy utánozhatatlan, csavarokkal teli eseményeket vázol, de ha ez már az elején tudatosul a nézőkben, akkor jól lehet szórakozni a filmen.

A film Dzsámál(Dave Patel) karaktere köré van felépítve. Dzsámált két színész is alakítja, hiszen van amikor a fiatal Dzsámál látjuk, és van amikor a felnőtt Dzsámált Azt gondolom, hogy Dave Patel egy remek választás volt, szinte tökéletesen játssza a szerepét. A karakter eléggé letisztult, bár a gettóban él, és ott bizony lenne rá „lehetőség”, hogy egy bünöző legyen belőle, mégis mindvégig megmarad becsületesnek.  Ez a karakter tulajdonképpen egy hatalmas pofon az Indiában élő gazdagoknak. Lehet, hogy nem is tudják, hogy mi folyik az utcákon, hogy mások valósággal a túlélésért küzdenek, amíg ők a méreg drága házaikban szórakoznak. Az is egy okos húzás volt, hogy a szereplők nagy részét gyermekek alakítják. Egy gyermek sokkal védtelenebb, ezáltal jobban lehet sajnálni, ami ugy-e érzelmeket vállt ki a nézőkból és amint tudjuk, egy film akkor jó, ha érzelmeket vállt ki  az emberekből.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a film egy könnyed dráma, amelyiknek a végén mindenki boldog és mindenki örül. De ha a felszín alá tekintük akkor láthatjuk, hogy nem egészen erről van szó. Lehet, hogy a filmben vannak túlzások, de azért sok valóságalapja is van a történéseknek és ez bizony eléggé szomorú. Szomorú, hogy vannak helyek, ahol gyermekeket kínoznak és kényszerítenek egészen elképesztő dolgokra, míg más helyeken emberek a vagyonukat a macskájukra írajtják ( cask egy példa, most ez jutott eszembe, de jó néhány hasonlóról lehet hallani). Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de ez megdöbbentő számomra, és elszomorító is egyben. Kicsit eltávolodtam a filmtől, de teljesen mégse, hiszem a film hatása, hogy ezek a gondolatok „születtek” meg bennem.

Ha összegezni kellene akkor azt mondanám, hogy nagyjából kihozták a maximumot a történetből. Néha kicsit meseszerű és lehet, hogy egyszer-kétszer a kevesebb több lett volna, de nem érzem, hogy túl hihetetlen lenne az egész. A másik pozitívuma az, hogy élvezhető és nézhető, nagyon kevés az olyan rész, amikor ellaposul a történet, végig érdekes és a maga szintjén izgalmas.  Egy könnyed film, de nagyon kemény mondanivalóval, ezt is ajánlani tudom csak mindenkinek.


Címkék: írásos elemzések az elmúlt tíz év oscar díjas filmjei 2000 2010 

04.2011.02.

JokerT

szólj hozzá

Az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjei: 2011-A király beszéde

  

   Az első bejegyzésemben már említettem, hogy indul egy írás sorozat, amely az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjeiről fog szólni. Akkor itt is van az első rész, amelyben a legutolsó nyertes filmről lesz szó, azaz A király beszédéről. Most az elején elmondom, hogy ezek a filmek már megkapták a díjat, tehát arról nem fogok írni, hogy megérdemelték vagy sem, vagy, hogy voltak-e jobb alkotások az adott évben. A nyertes alkotásokról fognak szólni a bejegyzéseim, majd a végén felállítok egy rangsort, és kiderül, hogy szerintem melyik volt az elmúlt évtized legjobb mozija.

   Az igazán kiemelkedő alkotások után az ember sokáig szinte meg sem tud szólalni, annyira a mű hatása alatt van. Egy igazán jó film kell sokkoljon, kell valami olyant mutasson, ami után azt mondod, „ez igen, több vagyok azáltal, hogy láttam ezt a filmet.” A király beszéde nem tartozik ebbe a kategóriába, de ezt nem negatív kritikának szánom, hiszen a korszakos filmek ritkák akár a fehér holló. Az egész filmet az egyszerűség jelképezi, már az elején tudhatjuk, hogy mi fog történni és semmi olyan nincs, amire a néző igazán felkaphatná a fejét. Műfaját tekintve a film történelmi dráma, de abból is a könnyedebb változat, hiszen nincsenek benne nagy csaták, a főhős nem hal meg, nem lehet úgy tekinteni rá, mint egy érinthetetlen félistenre. A főhős igazán emberi, emberi hibákkal és emberi gondokkal, talán ez a film legnagyobb erőssége. Adott a yorki herceg,( Colin Firth) aki a második szülött fiú, tehát kevés az esélye, hogy király legyen. Egy ilyen hercegnek általában az életét a könnyedség és gondtalanság jellemzi. Nincs semmi gondja, elvétve akad egy-egy beszéd amit el kell mondania. Ez tényleg nem tűnik olyan egetrengető nehéz feladatnak, hacsak az adott herceg nem küzd igen komoly dadogással és innen származik az összes probléma. Már a film elején szembesül a néző a herceg félszegségével és már akkor lehet sejteni, hogy az egész bonyoldalom oka a dadogás lesz. A királyi család számára eléggé kellemetlen Berti betegsége, ezért minden követ megmozgatnak, hogy valamilyen módon meggyógyuljon. De minden hiába, senki sem tud segíteni rajta. Ekkor kerül a képbe Lionel Louge (Geoffrey Rush), az ausztrál logopédus. Már az elég, hogy ausztrál, de amikor kiderül, hogy teljesen új és némiképp érthetetlen módszerekkkel dolgozik, akkor nagyon úgy tűnik, hogy Lionelt sem engedi közel magához  Berti. (így szólítom, mert így „személysebb”) Azonban rájön, hogy nincs más választása, bukni nincs amit bukjon ezért belevág. Az egész film kettejük különös viszonyára, majd barátságára van kiélezve. Igen azt írtam, hogy barátság. Érdekes, létezik barátság egy király és egy „jöttment” auszrál között? A filmben igen. A két ember teljesen más világot képvisel és emberileg is teljsen mások, de mégis van valami ami miatt a viszonyuk jól működik. Talán az, hogy Bertit életében először egyenrangú félként kezeli valaki, nem egy jövendőbeli kiráyként tekint rá, hanem egy szimpla emberként, akivel néha egy jót beszéget. Közben a történesek is haladnak, vagy inkább haladgatnak, mert azt jóindulattal sem lehet mondani, hogy annyi minden történik, hogy kapkodnunk kell a fejünket és egyik ámulatból a másikba esünk, de nem is ezen van a hangsúly. Na tehát, a király meghal, az új király pedig teljesen alkalmatlan, ezért rövid időn belül lemond. Helyére pedig a dadogó, gátlásokkal tele lévő Berti kerül. Egy királynak kötelező megnyerően, határozottan beszélnie, hiszen Ő a „nép hangja”, ezzel tisztában van Berti is. Joggal kérdezi önmagától, hogy alkalmas ő erre, képes lesz apja nyomdokaiba lépni? A nyomás egyre nagyobb, és úgy néz ki, hogy összeroppan, de a Lionel módszere úgy tűnik, hogy bevállik, ezzel nem csak a királyt menti meg, hanem az egész országot. A végén ott az utolsó próbatétel. Anglia és Németország hadban áll, tehát most még nagyobb szüksége van a népnek a király buzdító és egyben nyugtató szavaira. Természetesen ahogy sejteni lehet, Berti képes elmondani a karácsonyi beszédet. A film csattanója nem robbanásszerű, de azt hozza amit várni lehet, nem csalódik a néző, sem pozitív sem nem negatív értelemben.

   Angol filmről van szó, ezért az angol humor sem hiányozhat. Aki kedveli, a kicsit fanyar, néha eléggé fura szigetországi humort, annak biztos tetszett néhány poén a filmből is. Eléggé komikus, ahogy a király káromkodik, vagy, hogy tartozik egy shillinggel. Kategória szerint A király beszéde történelmi dráma, de aki egy olyan filmet vár, ahol nagy csaták, vér és sok akció van, az bizony elég nagyot fog csalódni. Drámának dráma, de a szolidabb, könnyedebb verzióból.

   Ahogy már fentebb említettem a mozi, a király (Colin Firth) és Lionel (Geoffrey Rush) viszonyára, barátságára van kihegyezve. Colin Firth szerepe szerintem nagyon hálás, mi a színész feladata? Az, hogy beszéljen, előadjon. A beszéd a film egyik legfontosabb része, és legtöbbször elvárjuk a szereplőktől, hogy tökéletes kiejtéssel, kellemes hangon beszéljenek. Ha egy szerep mást kíván meg, akkor már rögtön felkapjuk a fejünket, így van jelen esetben is. Fura, hogy a szereplő dadog, de nagyon hatásos. Colin Firth remekül azonosul a szerepével, de nem hinném, hogy egy olyan kaliberű színésznek, mint ő gondot okozna, hogy dadogjon. Ezzel nem kisebbíteni akarom az előadását, csak jó arra is figyelni, hogy bizony ez egy kedves karakter, amiben benne volt, hogy nagy sikere lehet. Az már Firth érdeme, hogy nagy siker is lett. A karakter nem a „megszokott” királyi karakter, hiszen a királytól mindenki elvárja, hogy mindenben tökéletes legyen. Jelen esetben ez nem így van, ezért lehet szerethető ez a király. Nem azért fog megmaradni az emlékezetben, mert csatákat, haborúkat nyert volna meg, hanem azért, mert képes volt legyőzni egy gátlást, egy betegséget. Azt mindenki döntse maga el, hogy melyiket a nehezebb véghezvinni.

   A másik középpontban levő szereplő Lionel Louge (Geoffrey Rush). Ha azt mondtam Firth szerepére, hogy hálás szerep, akkor azt kell mondjam erre is. Lionel egy szerethető, jópofa amatőr színész, akinek semmilyen hivatalos irata sincs arról, hogy ő tényleg logopédus. Azonban mellette szól a tapasztalat és ez a legfontosabb. Olyan érzésem van vele kapcsolatosan, mintha egy meséből lépett volna ki, csak a jóság, a szelídség. Lehet, hogy valakinek ezafajta embertípus némiképp unalmas, vagy túl meseszerű, de nekem tetszett, szerencsére még az életben is találkozhatunk ilyen emberekkel. Nem mondanám erre a szerepre sem azt, hogy emberfelettien nehéz eljátszani, persze az ilyen szintű színészeknek, de Rush jól oldotta meg a feladatát. Teljesen hihető, ahogy játszik, elegáns, könnyed, akár egy angol(ausztrál) úr. Még egy valaki van, akit megemlítek, mégpedig Helena Bonham Carter. Ő a királynő, a feleség, aki mindvégig kiáll férje mellett, felvállalja a nehézségeket és mindvégig biztatja urát. Ennél sokkal inkább a merészebb szerepekben láthattuk inkább őt, de ezt is megoldotta és ez is jól állt neki.

   A király beszéde című film egy igen érdekes alkotás. Ha helyén kezeljük a filmet, akkor lehet élvezni és lehet rá azt mondani, hogy viszonylag jó film. Viszont, ha valaki túl sokat vár tőle, csak azért mert négy Oscart nyert és úgy ül le a filmet nézni, hogy azt reméli, hogy olyant fog látni, amit még soha, az bizony csalódni fog. Nem igér sokat már az elején, de amit várhatunk tőle azt megkapjuk, de semmivel sem többet. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer nézze meg a filmet, de lehet, hogy már másodszor nem fogja. A filmmel kapcsolatosan az a véleményem, hogy kihozták majdnem a maximumot a történetből, a szereplők jók, de ahhoz kevés, hogy azt mondjuk róla, hogy egy klasszikus.

Címkék: írásos elemzések az elmúlt tíz év oscar díjas filmjei 2000 2010 

03.2011.27.

Je m'appelle Théo

1 hozzászólás

Írásos elemzések: Théo filmezett vol.2

Üdv mindenkinek! Egy-két hónapja volt már egy ilyen cikk, és egész sok véleményt kapott, szóval jöjjön a második rész. (a Perfect Insanityre hamarosan kikerül az első része is)
Emlékezz a titánokra:
színes, amerikai filmdráma, 113 perc, 2000 

rendező: Boaz Yakin
forgatókönyvíró: Gregory Allen Howard
operatőr: Philippe Rousselot
díszlettervező: Anne Kuljian
jelmeztervező: Judy L. Ruskin
zene: Trevor Rabin
producer: Jerry Bruckheimer, Chad Oman
executive producer: Mike Stenson, Michael Flynn
látványtervező: Deborah Evans
vágó: Michael Tronick
 
A sztori 1971-ben játszódik, amikor egy amerikai iskolát összevonnak a helyi „fekete” iskolával. Itt jön képbe az amerikai foci. A két csapatot összevonják, ahol elindul a szokásos kontraszt a két fél között. A fehérek nem akarnak játszani az afroamerikaikkal és fordítva. Az edző, Denzel Washington és a korábbi edző Will Patton egy edzőtáborban készülnek összefogni a csapatot. „Meglepő” módon a fiúk egy idő után összehaverkodnak, sőt, komoly barátságok születnek. Az alexandriai Titánok a győzelem útjára lépnek, és megtanulják, mi is az a csapategység. Több olyan jelenet van a filmben, ami igazán megmozgatja az ember lelkivilágát és megmutatja, milyen is volt akkor a helyzet, a két fél között. Mi az igazán különleges ebben filmben? Az, hogy valós történet alapján íródott.  
A színészi játék határozottan jó. Denzel jól hozza a „Tűzben edzett férfi” stílusú határozottságot és keménységet. A másodedzőt játszó Will Patton hibátlan, akárcsak a focistákat játszó fiúk. Külön érdekesség a „Dokik” c. sorozatból ismert Donald Faison játéka.
A zenék a kor stílusát türközik, ahogy a megteremtett atmoszféra és a díszletek is. A drámaiság és a hangulat csillagos ötös, mondhatni, hibátlan.
Az IMDb oldalán 7.5(!) csillagot kapott, amit én kitöltenék egy tízesig, hiszen véleményem szerint, ez egy kihagyhatatlan film!

Casablanca:
fekete-fehér, amerikai romantikus dráma, 99 perc, 1942 

rendező: Kertész Mihály
író: Murray Burnett, Joan Alison
forgatókönyvíró: Julius J. Epstein, Philip G. Epstein, Howard Koch, Casey Robinson
zeneszerző: Max Steiner
operatőr: Arthur Edeson
díszlettervező: Carl Jules Weyl
jelmeztervező: Orry-Kelly
producer: Hal B. Wallis
executive producer: Jack L. Warner
vágó: Owen Marks

Világháború, zsidóüldözés és emigrálás. A világ forrong és ez elől talán egyetlen menekülő út van, Rick bárja Casablancában. A magyar származású Kertész Mihály filmje a filmtörténet kiemelkedő alakja. Rick múltja egy nővel, Ilsával (Ingrid Bergmann) akkor válik érdekessé, mikor évek múltán a hölgy megjelenik Casablancán, hogy segítséget kérjen a kocsmárostól. Férje, Victor László a németek elől menekül és útlevélre van szüksége, hogy Amerikába szökhessen.  Az akciót megnehezítik a helyi szervek illetve az újra fellángoló szerelem.
A színészi játék kiemelkedő, akár a mai korok előadói is megirigyelhetnék. Nem hiába emlékszünk máig Humprey Bogart és Ingrid Bergmann nevére.
A Casablanca 1944-ben 8 Oscar-díjat kapott, ami szerintem mindent elmondd a minőségéről. A hangulat hihetetlen, akárcsak a jól megkomponált zenék és akár hiszitek, akár nem, a vágások és a kameramunka felér egy mai filmével. Nincsenek speciális effektusok és digitális jelenetek, hanem ez maga a valóság volt.
Nagyszerű film, ajánlom mindenkinek, akit legalább egy kicsit is érdekel a filmtörténelem.  (u.i.: éljen a Média óra, hiszen ott láttam a filmet)
 
Padlógáz
színes, német-luxemburgi akció-vígjáték, 83 perc, 2004 

rendező: Michael Keusch
forgatókönyvíró: Robert Kulzer, Herman Weigel
producer: Oliver Berben, Robert Kulzer
…avagy Autobahnraser. Tipikus német vígjáték, egy témára. Volt már „Német pite” és most itt a német Halálos Iramban is. A sztori nem annyira epikus és komoly mint az amerikaiaké, hanem, olyan laza. A film nem más, mint egy elröhögött koppintás és a  humorbombák nem feltétlenül úgy robbannak, ahogy kéne. Szórakoztatónak szórakoztató és vicces is néha, de mint filmet, nehéz komolyan venni.
A szereplők közül senki sem nyújt igazán maradandót. Van itt műmacsó, szexi csaj, béna rendőr (lásd. Taxi) és ideges rendőrfőnök (mi van, még a franciáktól is nyúlunk?).
A zene elmegy, igazából egy „soundtrack” sem maradt meg igazán a fejemben. A szinkronhangok passzoltak, sőt, lehet jobbak voltak mint az eredeti (feliratos verziót is láttam). Hangulatról beszéltem már: vicceske, de nem az igazi.
Mit is mondjak? Az Autobahnrasert csak olyanoknak ajánlom, akiknek van 83 szabad perce egy közepes autós vígjátékra és némi német humorra.

Címkék: írásos elemzések 

03.2011.17.

FroG

szólj hozzá

A Tégla By Frog

Egy nagy hiányosságom pótoltam be a közelmúltban. A 4 Oscart nyerő Martin Scorsese zseniáhttp://koczy2.files.wordpress.com/2008/12/user1918_1160962231.jpglis krimijéről, A Tégláról van szó.

Adott két rendőr, az egyikőjük a maffiózó családból származik, a másikuk egy viszonylag szegény tisztességes családból. Sullivan nyomozó (Matt Damon) útját Frank Costello (Jack Nicholson) egyengeti a rendőrségnél, azonban ezt sokan nem tudják. Sullivan cserébe rendőrségi infóval látja el "mostohaapját". Másik nyomozónk Billy Costigan (Leonardo DiCaprio) élete lehetősége előtt áll, ugyanis be kell épülnie a Boston-i maffiába, Billy Costello mellé, azonban semmi sem ilyen egyszerű, ugyanis mindkét tégla élete veszélyben van, így két nyomozónk útja keresztezi egymást.

Az írásom érdemi részét kezdeném a történet "elemzésével". Egyszerűnek tűnik az egész, de korántsem az, viszonylag nehéz megérteni a felszín alatt lapuló tanulságot. Szerintem az egész azt akarja megmutatni, hogy mi lesz egy szimpatikus emberből, ha hatalom kerül a kezeibe. Továbbá a filmben sok kicsi, és néhány nagy csavar is van, erről többet nem árulnék el.

A legnagyobb mozgatórúgó a színészi játék, nézzük csak sorjában. Egyetlen színész volt, akivel nem voltam 100%-osan megelégedve, mégpedig Matt Damonnal. Nem tudom, nekem ez a "srác" nagyon kisfiúsnak tűnik, ezért nem illett rá az úgymond gonosz karakter.
DiCaprio viszont meglepően jó, sőt nagyon jó. Teljesen bele éli magát a karakterbe, és az adott szituációkba.
Jack Nicholson igazából semmi extra, legalább is tőle ez nem túl nagy játék, viszont így is viszonylag kiemelkedő.
Martin Sheen volt az első személy, akin meglepődtem. Nagyon jól alakított, és teljesen rá öntötték ezt a karaktert.
Szándékosan a végére hagytam a számomra legnagyobb meglepetést, Mark Wahlberg. Amit itt nyújt, azt szerintem zseniális. Nagyszerűen adja elő ezt a kukacoskodó, mondhatni szemét karaktert, szerintem ő alakított a legjobban.

Amit még feltétlen ki kell emelnem, az a hangulat. Nem tudnék olyan pillanatot mondani a filmből, amikor fel mentettek volna minket a feszültség alól, szerintem zseniális. A 150 perces játékidő hamar elrepült.

A zenék, és a kameramunka is korrekt volt.

Ennyit mára, mindenkinek teljes szívből ajánlom.

 


 

 

Címkék: írásos elemzések 

02.2011.22.

FroG

szólj hozzá

Oscar Hét: A Harcos by Frog

A mai film egy igazán kivételes darabhttp://planetill.com/wp-content/uploads/2011/01/the-fighter-8240-poster-large.jpg, amit a színészi játék tett azzá, de erről majd később.

Micky Ward mindig felnézett féltestvérére, Dickyre. Dicky boxoló volt, azonban nem vitte sokra alkohol, és drog problémái miatt. Öccse is ezt a hivatást választja, azonban az elején csak ugródeszkaként használják a leendő sztárok előtt. Azonban amikor a testvérpárnak sikerül egymás mellett, egymással dolgoznia, egy hihetetlen sorozat indul.

Igazából nem tudom hová sorolni ezt a filmet, ugyanis vannak benne drámai, és humoros jelenetek is. A film ugye egy igaz történeten alapuló dráma, így akár életrajzi filmnek is tekinthető.

Mint ahogy azt írtam a felvezetőben, a színészi játékok egyértelműen elviszik a hátukon a filmet. Kiemelném itt a két főszereplőnket Mark Wahlberget, és Christian Bale-t, mindketten életük alakítását nyújtják.

A hangulat és a megvalósítás nagyon egyedi. Baromira eltalálták a rapszódikus hangulatot, amit a nagyszerű zenék már csak tetőznek. A boxmeccsek nagyon egyediek lettek, talán a legélethűbb megvalósítás etéren amit valaha láttam.

A karakterek is igazán jók, főleg azért mert kiegyenlítik egymást. Wahlberg karaktere a visszahúzódó srác, akivel szimpatizálni tudunk, Bale-é pedig a zűrös báty szerepe, akin pedig néha elcsodálkozunk, néha pedig mosolyt csal a szánkra a fura megnyilvánulásaival.

Ezt a filmet mindenkinek ajánlom, főleg a box rajongóknak!

 

Címkék: írásos elemzések 

02.2011.21.

FroG

szólj hozzá

Oscar Hét: A Király beszéde by Frog

Újult erővel folytatom a kibővült Oscar hetet, ezúttal a 12 Oscarra jelölt Király beszédéről lesz szó. http://www.soundonsight.org/wp-content/uploads/2011/01/the-kings-speech-poster-2.jpg

A történet középpontjában VI. György angol uralkodó áll. György beszédhibával küszködött, ami még azt is nehezévé tette, hogy felolvasson egy megadott szöveget. Miután sikertelenül próbálkozik nemzete legjobb orvosaival, egy Lionel Logue nevű logopédussal hozza össze a sors. Azonban egyikőjüknek sem leesz könnyű dolga a másikkal, ugyanis mindketten igencsak törtetők. De nincs mese, együtt kell dolgozniuk, mert közeledik a II. világháború, és ekkor egy királynak a trónon van a helye, hogy beszédeivel lelkesítse a népet.

A film egy történelmi dráma. Szerintem elég lightos a drámák körében, viszont a feszültséget nagyon jól megtartja, ez főleg Colin Firthnek köszönhető. Én őt eddig csak romantikus filmekben láttam, de itt fenomenálisan alakít. Ahogyan Geoffrey  Rush is, aki ugye Lionel szerepét kapta. Igazából az ő karaktere van a legjobban megírva, egyszerre humoros, és elegáns, én néha elmosolyodtam rajta, ami egy drámában nem gyakori.
A színészi gárdát erősíti Helena Bonham Carter is. Az ő karaktere és színészi játéka nekem unszimpatikus volt.

Igazából ez kicsit rövid lett, de még pénteken egy összegző bejegyzés keretében úgy is sort kerítek erre is.

Viszlát :)
 

 

Címkék: írásos elemzések