Igen, egyrészt újra itt vagyok és jelentkezem egy poszttal, másrészt nem, ez nem az igazi pókember. Ez valami másolat szerű, ami első ránézésre egy nagy adag CGI meg egy "sármoska" (kb. Pattiszon Róbert szintjét elérő) főszereplő képhalmaza lesz. Vadászkutya legyek, ha ebből valami maradandót hoznak ki, bár az örök igazság a következő: TRAILER alapján ne ítélj...én még ennek ellenére sem bízom az új Pókemberben.
Címkék: hírekYou know, what's the point of living... if you don't have a dick?
2001-ben Richard Kelly egyfajta "one hit wonder"-t alkotott meg, ugyanis az író-rendezőnek azóta sem sikerült annyira remekbe szabott és eredeti művet alkotnia, mint amilyen a Donnie Darko lett. Azonban ezt a művét méltán dicsérik és tartják kihagyhatatlan darabnak.
Donnie (Jake Gyllenhaal) egy 16 éves gimnazista, akinek az olyan átlagos problémái, mint az állandó veszekedés a szüleivel és a tanárokkal még meg van fejelve egy jó adag pszichológiai betegséggel. Ezek közül egyik, hogy alva jár és eközben egy Frank nevű nyúljelmezes alakkal beszél, aki egyrészt különböző bűnök elkövetésére kényszeríti, másrészt bejelenti, hogy szűk 1 hónap múlva elkövetkezik az apokalipszis. Donnie egyedül csak pszichiáterére (Katharine Ross) és a szintén problémákkal küszködő Gretchenre (Jena Malone) számíthat ebben a helyzetben, miközben egyre többet tud meg Frank-ről, és felmerül benne az, hogy talán többről van szó, mint egyszerű hallucinációról.
A forgatókönyv érdekessége még, hogy Donnie életéhez lazán kapcsolódva fut még egy szál, amely a srác meglehetősen álszent módon működő iskoláját mutatja be életképszerűen. Bár nem tűnik a fő vonulattal szerves egységet alkotónak ez a történetszál, a fontosságát jól mutatja, hogy olyan nevekkel támogatták meg, mint Drew Barrymore és Noah Wyle.
A történetnek megvan az a zsenialitása, hogy látszólag teljesen esetleges, bizarr és összefüggéstelen, egészen az utolsó percekig, amikor minden a helyére kerül, ezért aztán bátran kijelenthetem, hogy nem egyszer nézős filmről van szó. Olyanok inkább neki se kezdjenek, akiknek például az Eredet kapcsán már az is problémát okozott, hogy hány álomszintről is van szó. A párbeszédeken (ld. a kritika elején idézett sor) és a jeleneteken látszik, hogy a film tele van eredeti ötletekkel, nehéz lenne felfedezni benne egyetlen szokványos momentumot is. A rendezés szintén egyedi, remekül vannak egybevágva egymástól teljesen különböző jelenetek, egy alkalommal például felváltva láthatjuk egy szülői értekezlet és Donnie aktuális hallucinációjának képsorait. E mellé jön még a remek zene, amely elősegíti a baljóslatú hangulatot, de inkább a remek dalválogatást tudom kiemelni, és a film befejezését is ez teszi tökéletessé.
Az alakítások rendben vannak, megkockáztatom, Gylenhaal-nak azóta sem volt alkalma olyan érdekes karaktert játszani, mint Donnie Darko, és mivel gyakorlatilag debütálónak számított akkoriban, megsüvegelendő a teljesítménye. Rajta kívül még a mellékszereplők emelhetők ki külön, elsősorban Patrick Swayze és Beth Grant. Érdekesség, hogy Seth Rogen is felbukkan a filmben, ráadásul egy negatív szereplőt játszva, de ember legyen a talpán aki ráismer.
Amit negatívumként tudok kiemelni, az az, hogy számomra úgy tűnt, hogy a rendező nem igazán tudta közel engedni a főszereplőt a nézőhöz. Egyedül a pszichiáterénél játszódó jelenetekben láthatunk bele Donnie lelkébe, de ez túlságosan nehezen érthető és plasztikus ahhoz, hogy valóban megismerjük a főhőst. Valamint a fent említett mellékszálra szánt idő is elvesz egy kicsit Donnie karaktere kibontásának lehetőségéből.
Mindent összevetve viszont a Donnie Darko egy intelligens, remekül megszerkesztett, fajsúlyos pszichológiai thriller, jó alakításokkal és remek történettel, rászolgálva mindazokra a pozitív kritikákra, amelyekkel illették.
Címkék: írásos elemzések
Sok olyan film volt már életem során, amely az alapsztori megismerése után intenzíven felkeltette az érdeklődésemet, az viszont már igen ritka, hogy az adott alkotás elérte (vagy épp túlszárnyalta) a történetből fakadó várakozásokat. Nos, a Feltámadás az utóbbi kategóriát képviseli.
John (Christopher Lambert) egy középkorú detektív, aki egy nagyon érdekes eset után nyomoz. Egy ismeretlen sorozatgyilkos minden héten megöl valakit és az áldozat valamely testrészét is magával viszi. Mindezt azért, hogy összerakja belőle Jézus testét, amivel megváltást hozhat a világra. Főhősünk munkáját azonban nehezítik a folyamatos emlékképek a halott fiáról.
Érdekes gondolatok foglalkoztattak a film elején, ugyanis az volt a benyomásom, hogy ez egy egyszerű, sokszor látott kis B-film lesz. Most belegondolva tényleg minden adott volt ahhoz, hogy egy sablonokból álló maszlagot lássak, de erre bravúros megoldások tömegével cáfolt rá a Feltámadás. A színészi alakítások nem nevezhetők a film legerősebb tulajdonságainak, de nem is a legrosszabbak. Cserébe nagyon jó képi világot kapunk, amiből a kellő brutalitást sem spórolták ki, ami számomra szintén egy kellemes színfoltot jelentett.
A fentebb említett pontokon kívül fellelhetők különböző kisebb fordulatok is, de nem abból a megdöbbentő fajtából. Emellett egy kisebb rejtély is végig izgalomban tarthatja a közönséget. Ugyanis a gyilkos személyének kiléte az egyébként rendkívül korrekt játékidő utolsó harmadáig nem derül ki. Ezzel még egy különleges ízt ad ennek az egésznek. Ami még nagyon dicsérendő az a rendezés. Russell Milcahy finom precizitással gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk és komolyabb üresjáratokat nem is lehet találni, bár abban kételkedem, hogy egy 2 órás időtartam esetén ez sikeresen működött volna.
Komolyabb negatívumot nem is tudnék felróni. Apróbb hibák ugyan előfordulnak, de nem olyanok, amik nagy mértékben torzítanák az összképet. Kevésbé ismert film, ezért mindenkinek ajánlom megnézésre, elsősorban a krimi és a thriller megszállott rajongóinak. Nyomokban emlékeztet a Hetedikre és a Fűrészre, szóval akiknek ezek tetszettek, szerintem a Feltámadással sem fognak rosszul járni.
Címkék: írásos elemzésekA korábban megjelent Bosszúállók trailer után a tegnapi (magyar idő szerint ma hajnali) Super Bowl szünetében kaptunk egy újabbat, és ugyan ez az előzetes sem árul el túl sok mindent, mégis többet sejtet, mint az előző. Mint már korábban említettem, felemás érzelmekkel várom a közelgő Marvel All Star gálát, hiszen az alapkoncepció nem túl ütős, és a forgatókönyvért valamint a rendezésért felelőst Joss Whedon sem tűnik túl biztatónak. Azonban a látvány, és a színészek talán képesek lesznek feldobni a filmet, és akár egy igazán élvezhető zúzdát kapunk. A látszólagos történet aligha ígér többet. Íme a szóban forgó trailer:
Címkék: hírek
Újabb tagfelvétel videót kaptunk, ezúttal Mick osztotta meg velünk pályaművét. Ne feledjétek, február 29.-edikéig jelentkezhettek Ti is, a perfectinsanityinfo@gmail.com email címen!
Címkék: tagfelvétel
Sziasztok. Anno, mikor Gaben elkészítette a Top 10 alulértékelt film listát sok ismerősöm, és nézőnk jelezte, hogy köszöni, mert sok eddig ismeretlen alkotást mutatott. Abból a felhozatalból nekem kiemelkedett a Maradj! című alkotás, amelyet tegnap adott a Tv, így alkalmam volt megnézni. Lássuk hogy sikerült.
Sam Foster (Ewan McGregor) pszichiáter, aki egészen bajos esetek próbál megoldani. Ebből kiemelkedik új betege, Henry Letham (Ryan Gosling) , aki kedvenc festőjére hagyatkozva 21 éves korában öngyilkos akar lenni. Sam mindent megtesz azért, hogy a fiatal ne ölje meg magát. Azonban olyan dolog történik, ami a fiatal pszichiáterünk tapasztalatait is kikezdi; látomások kezdik el gyötörni, és már nem tudja megkülönböztetni a valóságot, illetve a képzeletet.
A film alapkoncepciója rendkívül jól csengő, és meg kell mondjam, hogy Marc Foster rendező nagyszerűen végzett dolgával ki is aknázza a David Benioff szkriptjében lévő potenciált. A cselekmény rendkívül pörgős, rejtélyes, és végig következetes. Egy üresjárat sincs a történetben.
A legnagyobb pozitívumok kétségtelenül a színészi játékok. Ewan McGregor fantasztikus, nagyszerű szerepválasztás volt a rendezőtől, hogy neki adta a bizalmat egy ilyen komplikált szerepben. Naomi Watts kiemelkedő, azonban akitől valóban hátast dobtam, az Ryan Gosling, aki egyszerűen hihetetlen. Hibátlanul adja vissza a szenilis, kiszámíthatatlan zsenit, magát alárendelve a szerepnek. Erre csak rátetőz Kolovratnik Krisztián karakteres hangja, amely tökéletesen illett.
Az atmoszféra is időtálló. Az egész film alatt olyan nyugtalanul éreztem magam, ezen érzést fokozta a nagyszerű operatőri munka, amely snittekkel, közelikkel, és nagy totálokkal operál. A vágás is nagyon egyedi, talán a Scott Pillgrimnél láttam utoljára ilyesféle jelenetváltásokat. A fényképezés meg egyszerűen gyönyörű.
Összességében spoiler nélkül ennyit lehet csak leírni a filmről, hiszen ez tényleg abba a kategóriába tartozik, amelyet látni kell. Minden percben fordulat, nagyszerű vizualitás, vágás, hangulatos zene, és elképesztően hiteles színészi játékok alkotják a Maradj! című dráma-thriller gerincét. Ajánlom mindenkinek, hiszen ez egy méltatlanul elfeledett, nagyszerű darab!
Címkék: írásos elemzések
Sziasztok. Két hírt hoztam nektek:
- Sajnos tolnom kell a Keresztapa hétvégét, mert az iskola mellett sajnos nem igazán van filmezni időm.
-És hamarosan elkezdődik a már tavaly is megrendezett Oscar hét, amelyben a legelismertebb díj "Legjobb film" kategóriájában jelölt alkotások nagy részét.
Bocsánat a késésért, és köszönöm hogy elolvastátok. Sziasztok!
Utolsó kommentek