Frog:Grave Encounters
FIGYELEM! Egy Posttal lejjebb még tart a szavazás ;)
Sziasztok. Ma legújabb, azaz 2011-es kézi kamerás horror próbálkozásról, a Grave Encountersről lesz szó.
Lance Preston (Sean Rogerson) és csapata egy paranormális jelenségeket kutató műsort vezet. Látszólag megszállt épületeket kutatnak fel, ahol valamilyen kísértet aktivitást keresnek. Mint gondolhatjuk, ez az esetek nagy többségében csődbe fullad, így maguknak állítanak elő mindenféle para jelenséget. Ebben segítségükre van egy állítólagos médium, Houston (Mackenzie Gray), akinek körülbelül annyi tehetsége van a túlvilági kommunikáláshoz, mint nekem, azaz nem sok. Azonban az egyik éjszaka rendhagyó dolog történik. A Collingwood elmegyógyintézetben való kutatásuk balul sül el, ugyan is valóban találkoznak szellemekkel. Ezzel csak két komolyabb gond van: a "lények" közel sem barátságosak, illetve Preston elzáratta a menekülő utat is.
A film az utóbbi évek reneszánsz stílusát, a kézi kamerás forgatásmódot alkalmazza. Erről volt már szó a blogon eleget. Igazából a mai napig nem értem, miért kell erőltetni ezt a dolgot... De ez most annyira nem is lényeges, ugyan is a filmnek vannak jóval érdekesebb dolgai is.
Az atmoszféra rendkívül jól eltalált a film első felében. Éreztem valami rejtélyeset, amely idegen volt, és ellenséges. Ez főleg a fényképezésnek, illetve a hanghatásoknak köszönhető. Előbbi főleg a hideg tónusokkal operál, ezzel megteremtve az általa hivatott hangulatot. Azonban a kisebb borzongás nálam a film második felére nagyobb baromsággá vállt. Ennek legfőbb okai azok, hogy unalmassá vállt a folyamatos kameramozgás, az ütemtelen vágás, illetve a szereplők néholi rikácsolása is. Ezek mind a hangulat rovására mentek, amely így inkább frusztráló, mint feszült volt.
A film egyébként néhol ijesztő. Volt amikor rendesen magam alá csináltam, ezt főleg az éles hanghatásokkal érte el. Viszont a kulcsfontosságú dolog az, hogy nem féltem, mert hiába voltak néhol valóban fosatós jelenetek, a végére ezeket is elcseszték. Ez főleg a számomra feltűnő komolytalanság velejárója. Amikor SPOILER!! Matt megőrül, és megtalálják, komolyan mondom, olyan röhögés jött rám, hogy ihajj..SPOILER VÉGE. Továbbá a médiumunk is ront az élményen, sokszor irreális dolgokat csinál, valamikor meg össze-vissza dumál.
A színészi játékok viszont elég erősek. Itt főleg a kamerást, TC-t, azaz Merwin Mondesirt kell kiemelnem. Ugyan a többiek is hozzák a kötelezőt, (kivéve a médium, aki baromi frusztráló), mégis nálam Ő volt a legkiemelkedőbb. Főszereplőink jellemvonásai is érdekes, és reális. A műsorvezető hibájából zárkóznak , aki egy hiheteltlen kapzsi alak. A pénzért kockáztatja saját, illetve társai életét is.
A film maszkjai is a helyén vannak. Itt főleg a kísértetek sminkelését kell érteni, amelyek rendkívül hátborzongatóra sikeredtek. Ami itt sántít, az az, hogy hiába tökéletes a kivitelezés, ha keveset látjuk őket. Helyettük kapunk mozgolódó kerekes széket, meg repkedő hordágyat. Amelyek számomra inkább nevetségesek voltak, mint rémisztőek.
És ezzel a lendülettel rátérnék a film legnagyobb hibáira. Az első komolyabb gond a korábban említett ijesztgetésekkel van. Ezek sokszor nagyon jók, viszont akadnak annyira bugyuták is, hogy csak fogtam a fejem utánuk. A másik dolog pedig a hihetetlen irracionalitás. Úgy gondolom, hogy néhány dolgot evidens lenne megmagyarázni, de a rendezők szartak erre, és hihetetlen haszontalan és szembetűnő érdekességeket hagytak a film után. Ezeket most nem lőném le, de aki látta a filmet, az mindenképpen tudja, miről beszélek.
Összegzés képpen a Grave Encounters egy gyenge közepes film, amelyen néhányszor sikerült megijednem, ugyanakkor egy pillanatra sem féltem. A két dolog közel sem ugyan az, mondjuk a félelem hiánya talán csak az én idegrendszeremnek köszönhető. Mindenesetre a GE. maga mögé utasítja a műfajban agyon sztárolt Paranormal Activity-t , amely szerintem inkább szánalmas, mint félelmetes. Ajánlom azoknak, akiknek már az előbbi filmen is sikerült becsokizniuk. Sziasztok.
Címkék: írásos elemzések

Be kell vallanom őszintén, az Amerika Kapitány sose tartozott a kedvenc képregényeim közé. Talán azért mert én 'az új generációk' szülöttje vagyok, így sajnos nem lehettem részese az amerikai képregényhős nagyszerű történetének. Egy huszadik századi sztoriról beszélünk, amit a második világháború idején alkotott meg Joe Simon és Jack Kirby. „A szabadság őrzője” több ezer fiatal számára vált a kedvenc karakterévé, de a háborúk után a képregény népszerűsége is fakulni kezdett. Majd a 60-as években a Marvel Comics felkarolta az elfeledett hőst és ő lett az Első Bosszúálló, aki igazságot oszt a rosszarcúak között...

8 ember pályázik egy világ méretű cég hiányzó állásának betöltésére. A vállalat utolsó tesztje azonban közel sem egyszerű: főhőseinket egy komor szobába zárják, ahol csak asztalok és székek vannak, valamint egy számláló. A vizsgát felügyelő férfi elmondja a szabályokat: Aki az asztalokon található papírt bármilyen módon megrongálja, vagy kommunikálni akar az őrrel, annak nem lesz többé esélye arra, hogy megkapja az állást, ugyan is szó szerint kizárják. Csupán egy kérdésre kell válaszolniuk, azonban a dolog nem ennyire egyszerű: az adott feladványt is nekik kell megfejteniük. El indul a versengés a 8 ember között, amelyben mindegyikük legsötétebb titkai kerülnek a felszínre.
Shaun (Simon Pegg) egy igazi életunt alak. Bolti vezetőként dolgozik egy elektronikai cikkekkel foglalkozó áruházban, ahol beosztottjai is kötözködnek vele. Estéit barátjával Ed-del (Nick Frost) és barátnőjével Liz-zel (Katie Ashfield) tölti, egy Winchester nevű lepukkant kocsmában. Unalmas mindennapjai azonban egy csapásra megváltoznak: Az egyik nap egy zombi tűnik fel a srácok kertjében, amely majdnem megharapja Shaunt  és Bekövetkezett a zombi apokalipszis. Főhőseink felkerekednek, hogy megmentsék Shaun anyját, illetve helyrehozzák a kapcsolatát Lizzel. A végső támaszpontnak a Winchestert jelölték ki, amelyben megbújhatnak az élőhalottak előtt.
A poénok viszont nagyon jók. Hihetetlen sokat röhögtem rajtuk, ezek főleg a zombikhoz illetve az idióta helyzetekhez köthetőek. Nagyon jól eltalálták a horror és a vígjáték vegyítését, nagyszerűen tálalják elénk a két közel sem egyforma műfaj erényeit.



 










Utolsó kommentek