Perfect Insanity

Star Weekend:Johnny Depp - Sweeney Todd

Sziasztok. Ma befejezem a Johnny Depp hétvégém, mégpedig a Sweeney Todd című, 2007-es Tim Burton filmmel.

Benjamin Barker (Johnny Depp) borbélyként tengeti, egyszerű, de boldog mindennapjait. Feleségével és lányával él, azonban idilli életükbe hamar hiba csúszik. Baker feleségét elcsábítja Turpin bíró ( Alan Rickman) , és főhősünket Ausztráliába száműzik. Hosszú távollét után a férfi Sweeney Todd néven tér újra vissza korábbi lakóvárosába, ahol a Fleet Streeten borbély üzletet nyit, és a vendégein áll bosszút korábbi sérelmeiért.

Hogy őszintén megmondjam, a hétvége előtt én sem vártam volna, hogy 3 Tim Burton filmet kaptok. Azonban, mivel így lett, a Star Weekendem ezúttal dupla kiadás volt egyben.

Burton a Sweeney Toddban élte ki minden rendezői piszkos fantáziáját. Ez főleg a látványon látszik, amely ismét Burton-i, azaz elvont, sötét, mégis meseszerű. A film besorolása amúgy thriller, de erős musicali elemeket is kapunk. Főhősünk minden megengedett alkalommal énekel, ezek a zenék, ahogy a többi aláfestő muzsika is, nagyon jól sikerültek.

A film középpontjául szolgáló Todd karakterében nemes egyszerűséggel pompázik Johnny Depp. Mint korábban említettem, a kattant karakterek fekszenek főszereplőnknek, erre jó mintapélda a mai alanyom is. Depp egyszerűen hihetetlen, egyszerre játszik lenyűgözően, és énekel nagyszerűen. Helena Bonham Carter is megfelelő a pitesütő bűntárs szerepében, azonban nekem a legnagyobb pozitívumot e-téren Alan Rickman szolgáltatta, aki kevés megjelenése ellenére baromi jó.

A film amúgy nagyszerű hangulattal is bír, meseszerű, sokszor baromira elvont agymenéseket kapunk, és összességében igen nyomasztó atmoszféra uralkodik. A fényképezés gyönyörű, a korábban említett zenék pedig lehengerlőek.A brutalitásból is megfelelő mértéket kapunk, vérben, és agresszióban nem lehet hiány.

Összességében talán nagyon rövid írás lett ez, de higgyétek el, ezt a filmet nem tudom bővebben kifejteni, ez ugyanis abba a kategóriába tartozik, amelyet valóban látni kell. Azonban akik nem bírják a vért, azok bele se kezdjenek, mert még pórul járnak.

Star Weekend:Johnny Depp - Az Álmosvölgy legendája

Sziasztok. Ma folytatódik a Johnny Depp hétvége, ezúttal egy újabb Tim Burton filmmel, az Álmosvölgy legendájával lesz dolgom.

Álmosvölgy egy eldugott kisváros, amely kellően titokzatos ahhoz, hogy az arra járókat a hideg kirázza a helytől. Ebbe a szorosan összetartó közösségbe érkezik a Crane nyomozó (Johnny Depp) hogy fényt derítsen az itt történt lefejezéses gyilkosság elkövetőjére. Azonban ahogy belemerül az ügybe, és folyamatosan tárulnak fel információk a gyilkos esetleges kilétéről, újabb halálesetek történnek. Főhősünknek rá kell jönnie, hogy a mostani ügye korántsem olyan egyszerű, hiszen az áldozatokat szedő gyilkos sokkal rejtélyesebb mint azt bárki gondolta volna.

Mint már korábban említettem, a filmet Tim Burton rendezte. Azt hiszem ez a film a pályája csúcsa, hiszen az általam látott filmjei közül ennek a legkiemelkedőbb a direktori munkája. Azonban ez részben a forgatókönyvírók érdeme is, hiszen nagyszerűen megkomponált cselekményvázlatot kapunk, egy igencsak gerinces , már többször megfilmesített legendával kapcsolatban ,Oscar jelöléssel is honorálták ezt. A tempó számomra tökéletes volt, minden kisebb krimi elemből annyit kaptunk, amennyire feltétlenül szükség van.

A film történetét tekintve kriminek tűnhet, azonban ez korántsem így van. Az Álmosvölgy legendája egy horrorral vegyített, tűhegyesen kiépített thriller. Mindezekkel együtt a hangulat talán a legfeszültebb, amelyet valaha éreztem. A fényképezés gyönyörű, erősen depresszív, főleg szürkés színeket kapunk, az egész film ettől lesz olyan meseszerű. A zene is az atmoszférához igazodik, komolyan mondom egy-két muzsikától igencsak kirázott a hideg.

Ezek mellett a színészi játékok nem kiemelkedőek, egy kivétellel, aki természetesen a stáblista legnagyobb neve. Johnny Depp. A sikeres színész itt kifogásolhatatlanul alakít, nagy pacsi Burtonnek a szerepválasztás kapcsán. Főhősünk karaktere amúgy igazi elvont figura: teljességgel alárendeli magát a gyilkos felkutatásának, mindent feláldozna azért, hogy elkapja a tettest. Deppnek pedig az ilyen, kissé bogaras karakterek fekszenek igazán. Még egy szereplőt kell kiemelnem, akit sajnos nem említhetek nevén, mert akkor mindenki kitalálná ki az elkövető. A gyilkost játszó színész is nagyszerű, azonban az idióta sminkje miatt egyszer kétszer komikusnak hatott.

A díszletek is kiemelkedőek, nagyon átélhető ez a kora újkori környezet, ezért szintén Oscar jelölést kapott az alkotás.

Azonban a film lezárása billenti a mérleget véglegesen pozitív irányba. Egyszerűen , de mégis kiválóan tálalják elénk a gyilkos kilétét, amely a film történései miatt ugyan nem lesz meglepetés, mégis garantáltan hatásos lesz.

Összességében az Álmosvölgy legendája egy nagyszerűen megkomponált műremek, amely hihetetlen hangulatával, Depp színészi játékával, és feszes, érdekfeszítő történetvezetésével operál. Az egyik legjobb horror-thriller keverék, amelyet valaha láttam.

Star Weekend:Johnny Depp - Charlie és a csokigyár

Ezennel kezdetét veszi a Johnny Deppre fókuszáló hétvégém, amelynek első felvonásában a 2005-ös Charlie és a csokigyárat fogom nektek bemutatni.

A történet középpontjában a nehéz életű Charlie (Freddie Highmore) áll. Szüleivel és nagyszüleivel egy romos kis viskóban tengetik mindennapjaikat. Charlie lakóhelye szélén egy hatalmas csokigyár található. Titokzatos hely ez, hiszen több éve nem láttak körülötte munkásokat, sőt, a vezetőt Willy Wonkát (Johnny Depp) is titkok övezik. Ezért hát nagy felhajtás övezi Willy felhívását, miszerint aki a Wonka csokijában arany szelvényt talál, azt meginvitálja egy exkluzív gyárlátogatásra. Természetesen főhősünk is szert tesz erre, és olyan élményekkel gazdagodik, amelyre még álmaiban sem gondolt volna.

A filmet Tim Burton rendezte. Azt hiszem az Ő neve nálam már referencia a jó alkotásra, hiszen 1-2 kivételen kívül mindegyik filmjét láttam, és ezek kivétel nélkül jók voltak. Burton itt is nagyszerűen helyt áll, látszik, hogy szereti ha teljes mértékben Ő kezelheti a gyeplőt. Ez legfőképp a látványnál feltűnő, hiszen a rendező itt igencsak kibontakoztatja a fantáziáját, de erről majd később bővebben.

A forgatókönyvet az a Roald Dahl jegyezte, aki a korábbi, '71-es film szkriptjét is papírra vetette. Nagyszerű forgatókönyvet kapunk, amely ugyan klasszikus mesei sablonokból épít, mégis ettől lesz olyan szép, és szórakoztató a film. A tempó is kielégítő, a film és a felvezetés hosszát is jól belőtték, így egy pillanatra sem fogunk unatkozni.

Színészi játékok terén is igencsak domborít a film, természetesen elsősorban Deppet kell kiemelnem, aki szinte ficánkol ebben a kissé beteg, ámde jól megírt karakterben. A főhősünket alakító Freddie Highmore is meglepetést szolgáltatott, mivel nagyszerűen elkapta ezt a kissé sablonos, mesékre jellemző, ártatlan fiú karaktert.

Ha már karakterek. Itt csúszik egy kisebb porszem a gépezetbe, hiszen a főhősünkön és Willyn kívül szinte minden lényegesebb karakter nagyon irritáló. Értem én, hogy ilyennek kell lenniük, de pl. a rágós kis csajnál, meg a számítógép mániás idiótánál igencsak elvetették a sulykot. Bár ha belegondolok, ezek az idegesítő szereplők is kellenek ahhoz, hogy a végén összeálljon a klasszikus mesei összkép, és elégedetten csettinthessünk a végfőcím alatt.

A kritika végére hagytam a legsarkalatosabb pontot, mégpedig a korábban már említett látványt. Amely nagyszerű. Minden ezer színben pompázik, meseszerű a csokigyár, és erre csak rátetéznek az ott dolgozó kis törpék, akik állandóan énekelnek. A film zenéi is nagyon jól el lettek találva, Danny Elfmen, mint a legtöbb Burton filmnél, itt is kifogásolhatatlan soundtrackot tett le az asztalra.

Összességében a Charlie és a csokigyár egy klasszikus mese, amelyet Tim Burtonnek nagyszerűen sikerült 21. századi köntösbe bújtatnia. Minden megvan benne ahhoz, hogy egy jó családi film legyen: nagyszerű történet, szép zenék, és elképesztően elborult ötletek. Mindezek mellett még nagyon szórakoztató is, és egy kis kritikát is megfogalmaz a mai társadalomnak.

Update!

Sziasztok. Gondoltam írok néhány fejleményt, ha már úgy sem jelentkeztem mostanában írással.

A szavazást lezártam a Star Weekenddel kapcsolatba, Depp elsöprő győzelmet aratott, így holnaptól Ő lesz a középpontban. Ezzel egyidejűleg elindítok egy újabb szavazást, ami azonban kissé rendhagyóbb lesz, mint az előzőek. Trilógiákról szavazhattok, a győztesről pedig 3 hétvégi napot rászentelve írok majd, remélem tetszik az ötlet.

Még egy kisebb dolog. A star weekend miatt a fennmaradó két Kubrick videó csak jövőhét hétfőn kerül ki.

További jó olvasgatást, és szavazást a blogon, természetesen köszönöm az eddigi voksaitokat is!

Sziasztok.

Őrült, dilis, szerelem (Crazy, stupid, love) by danialves

 A tavalyi év vígjáték-felhozatalát közel sem nevezhetjük a legjobbnak, igazán kevés említésre méltó alkotás született, közülük viszont pont ez a romantikus komédia volt az egyik.

A történet elsősorban Cal Weaver-re (Steve Carrell) fókuszál, akinek a felesége több évtizednyi házasság után bejelenti, hogy válni akar. Cal teljesen összeomlik, és egy bárban iszogatva kezdi eltölteni estéit, itt figyel fel rá a nőcsábász Jacob Palmer (Ryan Gosling), aki felajánlja a segítségét, hogy Cal visszaszerezhesse a vonzerejét. Azonban az érzelmek mindenkinek problémát fognak okozni, beleértve Cal ex-feleségét, Emily-t (Julianne Moore), a fiukat, Robbie-t (Jonah Bobo), sőt, még a bébiszitterüket, Jessicát (Analeigh Tipton) is.

Amint látható tehát, a film az Igazából szerelem által megalkotott sok karakterrel dolgozó irányt követi, azonban a többi hasonló jellegű próbálkozással ellentétben itt tudnak elég időt szánni az egyes szereplőkre, és nem csak elnagyolt jellemeket kapunk. Ráadásul az alakítások is nagyon jók, a Carell-Gosling páros egyszerűen zseniális, valamint Cal és Emily válása kapcsán is van egy remek párbeszéd. A zene a szokásos módon egy-egy aláfestésként használt dalban jelentkezik, amelyek itt talán kicsit gyengébbek a szokásosnál.

A történet érdekes módon két részre osztható, az eleje inkább a humorra helyezi a hangsúlyt és egy-két abszurd jelenetet is megenged magának, utána viszont inkább komolyan vehető próbál lenni és hitelesen bemutatni a szerelem okozta problémákat. Sajnos azonban itt is néha elvetették a készítők a sulykot, nem mindig sikerül a realitás talaján maradni, ráadásul ezt még megfűszerezik néhány hollywoodi klisével. Ennek ellenére mégsem mondható a film egészére az, hogy a szabvány romantikus vígjáték vonalat követi, éppen ezért számomra remek szórakozást nyújtott.

Ha nem is tökéletes, az Őrült, dilis, szerelem mindenképpen kiemelkedik az idén bemutatott romantikus filmek és vígjátékok közül, és minden hibája ellenére is remek kikapcsolódást tud nyújtani

Top10: Eltűnt színészek by Gaben

Íme az újabb lista, egy csokorba szedve az egykoron ambiciózus és tehetséges, de mára már teljesen eltűnt színészek és színésznők:

Egy történet Borsesztől

Sziasztok. Tudom, a blog elsődleges tematikája (azaz a filmek) alapján nem illik egy epikai történet az oldalra. De ez nekem kifejezetten megtetszett, ezért kirakom hozzánk. A történetet Borsesz, a korábbi tagunk írta. Ő jelenleg a Saját blogján tevékenykedik.

Már sok ideje gondolkozom azon, hogy a rokonaim vajon hogyan élhetnek, mit csinálhatnak ezekben a percekben? De a legfontosabb: vajon hol vannak? Sok csalódás ért már az életben, mint mikor megtudtam, mire is vagyok képes. Egyszerűen, hallhatatlan vagyok. De ne lepődj meg, ez a képesség a legrosszabbak, legrosszabbika. Mikor új ismerőseid, egyik nap felbukkannak, később pedig már nyomukat sem láthatod. Szörnyű érzés, mikor eljön az a bizonyos időszak, amitől mindig is rettegtem. Eltűnök a föld felszínéről és új tájakra kerülök. Új, érintetlen tájakra ahova a sorsom szánt. Mindig változik a testem, de a lelkem sohasem. Egy hatalmas körforgás az életem. Szörnyű ez az érzés...

Megint csak kilenc hónapot vártam, mikor újra felébredtem. Mikor eljön az idő, sajnos nem tudsz feleszmélni, mi is történik veled. Szélsebesen belecsapódsz a földbe és már nincs visszaút.  Szabad akaratom nincs, így mások irányítanak. Csak pár hét, de legjobb esetben csak pár nap telik el és már új helyen ébredek. A testem újra változott, ám bár most kivételesen magasabbnak, nagyobbnak, testesebbnek érezhettem magamat. Furcsa érzés volt látni a környezetem, a szaladgáló, kis termetű lényeket és a fémgurulókat. Meghökkentő látvány tárult elém.

Egy napon szokatlanul nagy lelkesedés volt körülöttem. Minden lény boldognak látszott, és ez a jókedv az én hasznomra vált. Nem telt bele sok idő, mikor is egy furcsa színű kiállást tűztek rám. Nem igazán tetszett ez az ötletet, de kénytelen voltam megszokni. Pár perc sem telt el, de újra egyedül éreztem magamat. A lények eltűntek, a fények pedig visszahúzódtak. A szél feltámadt, a vihar eljutott hozzám. Örültem ennek, hiszen végre továbbállhatok egy új, izgalmasabb helyre, ahogyan ez általában így szokott lenni. De egy helyben maradtam. A hatalmas testem megakadályozta a szabadulásomat. Nem volt semmi esélyem...

Egy új nap virradt fel. A kicsiny lények újra építkezni kezdtek. Nem telt bele sok idő, mikor látom mit hoztak létre. Hasonló megjelenése volt, mint nekem, hasonló kiállással, hasonló méretekkel. Boldog lettem. Végre egy hozzám illő teremtmény, kivel beszélgethetek, aki megérti a problémáimat, akinek ugyan az a sorsa, mint nekem.

Eltelt a három hónap. Minden egyes percét kihasználtam. Csak beszéltem, beszéltem és beszéltem a mellettem álló sorstársnak, de ő csöndben volt mindvégig. Figyelmesen hallgatott engem, és ez boldogsággal töltött el. Eljött az idő! Újra égbe szálltam és vártam az időt, mikor végre újra találkozhatok a beszélgetőtársammal.

A nevem Walter. Pára, eső, hó, és hóember.