Az éhezők viadala (Könyv vs. film #5)
Talán Twilight óta nem övezett akkora hype könyvet és a belőle készült filmet, mint most Az éhezők viadalát, és a csillogó vámpírok sztorijával ellentétben itt most jogosnak is érzem a hatalmas várakozást és a nyitóbevételt. Mindjárt azt is leírom miért, de előbb jöjjön a történet.
Panem posztapokaliptikus világa 12 körzetre van osztva, amelyek a Kapitólium zsarnoki uralma alatt élnek. Míg a fővárosban tejjel-mézzel folyó Kánaán van, addig a körzetek lakói középkori viszonyok között élve szolgálják ki a Kapitólium nyersanyag- és energiaszükségleteit. Egy korábbi lázadás miatt elrettentésképpen minden évben megrendezik az éhezők viadalát, ahol az egyes körzetekből kiválasztott 1-1, 12 és 18 év közötti fiú és lány (összesen tehát 24-en) küzd meg életre-halálra a TV kamerái előtt, amíg csak egyikük marad életben (ne lepődjön meg senki, ha erről a Battle Royale ugrana be). Közülük lesz az egyik Katniss Everdeen, aki kisorsolt húga helyett önként jelentkezik a küzdelemre.
Könyv:
Suzanne Collins művén első pillantásra látszik, hogy a fiatalabb korosztályt célozza meg: mind a főszereplő életkorában, mind a nyelvezetben és megfogalmazásban látszódik ez (utóbbit egy irodalmi műnél viszont nem tartom szerencsésnek). Katniss szemszógéből láttatva a dolgokat egy remekül felépített karaktert kapunk, és az ő gondolatai viszik a hátán a mű egészét, így még azt is eléri, hogy a regény egyáltalán nem tűnik a fent említett japán film lenyúlásának. Az igazán fajsúlyos és sokkoló kérdéseket megkerüli, és számomra a lezárás is kicsit semmilyen, de ettől függetlenül egy remek kalandregény komoly társadalomkritikával.
Film:
A 16-os korhatár azt is jelzi, hogy nem feltétlenül ugyanaz a célközönség, valamint egyértelműen pozitívum, hogy a nézősereg bővítése céljából nem vették el a történet kegyetlenségét (khmm...John Carter....khmm). Az adaptáció kritikus fontosságú volt, hiszen a regénybeli Katniss fejében kavargó gondolatokat valahogy ki kellett vetíteni a vászonra, ebből a szempontból örültem, hogy Collins-t is bevették a forgatókönyvírók közé. Szükséges volt, hogy bevigyenek egy, a viadal szervezői stábjával és a Kapitólium fejeseivel foglakozó történeti szálat, ezen kívül az eseményeket is felgyorsították egy kicsit, azonban semmi lényegeset nem változtattak meg (ezért sem vettem külön most a történetet). Kicsit komolyabb hangsúly kapott a kegyetlenkedés pszichológiájának bemutatása a realityműsorokkal és zsarnoksággal szemben megfogalmazott kritika felett, és valahogy számomra érzékletesebb is volt a sztori egésze, mint a könyvnél.
Gary Ross neve valószínűleg nem cseng ismerősen sokaknak, hiszen utoljára 2003-ban rendezett filmet, viszont olyan klasszikusok írójaként ismerhetjük, mint a Pleasantville vagy a Dave, és ezúttal is egy mély nyomot hagyó, kifejezetten jó rendezést hoz. Tetejébe még a könyvben általam lehúzott befejezést és helyettesítették egy kiváló képsorral. A színészek is remekelnek, Jennifer Lawrence remekül küzd meg a főkarakter nyújtotta kihívásokkal, a tapasztaltabbak (Harrelson, Banks, Tucci) pedig zseniálisat nyújtanak az furcsábbnál furcsább karakterek szerepében. Még James Newton Howard zenéjét tudom megdicsérni, azonban más téren már bajok vannak. A vizuális effektek tragikusak, az egyik feltűnő repülő alkalmatosságot mintha egyenesen a Firefly-ból vették volna (most ezt dolgozzuk fel még egyszer: egy 2012-es mozifilm CGI-je egy 2003-as sorozat szintjén áll), az operatőr és a vágó közös korprodukciója során minden akciójelenetből olyan rángatózás lesz, mintha a kameramant ütötték volna a szereplők egymás helyett. Ráadásul a fényképezés rengetegszer csak közelikkel operál, pedig a gyönyörű táj igazán többet érdemelt volna. A viadala fináléja sem sikerült olyan grandiózusra, mint kellett volna, tetejébe itt a concept designernek is beletört a bicskája a feladatba (SPOILER: Értsd: A pitbull NEM mutáns).
Könyv:
-remek pszichológia és történet
-megfutamodik a komoly kérdések elől és nem jó a befejezése
Film:
-hatásos rendezés, kiváló színészgárda, remek adaptáció és jó befejezés
-operatőr, vizuális effektek gyengék, elrontott finálé
Győztes:
Bár sok mindent rosszul csináltak meg abból, ami miatt érdemes lett volna vászonra vinni Az éhezők viadalát, a rendezés és a hangulat tud annyi pluszt adni a filmnek, hogy a könyv fölé emelkedjen.
· 1 trackback Címkék: könyv vs filmA bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Fecsegőposzáta 2. 2012.03.26. 17:00:38
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.03.24. 22:18:05
Jó az írás!
