Villámkritikák #4
Kicsit hosszabb kihagyásom után ma 2 újabb villámkritikával jelentkezem, a közeljövőben pedig egy teljes értékű írást is publikálok majd.
Az utóbbi években a jó sci-fi ritka, mint a fehér holló. Kis túlzással élve a zsáner felhígult, ötlettelenebbnél ötlettelenebb alkotások kerülnek ki Hollywood futószalagjairól. Mint korábban a romantikus műfajnál, ezúttal itt is a közelmúlt néhány kivételesen jó műfajbeli alkotását hoztam el nektek.
Hold/Moon (2009)
Duncan Jones első munkája, a Hold 2009-ben került a mozikba, az akkor már igencsak befutott Sam Rockwell főszereplésében. A cselekmény nagy részében csak őt láthatjuk, és a legtöbb időt a címszereplő égitesten fogjuk eltölteni. Azonban az egy helyszínes kialakítás ellenére egy abszolút pörgős, és nem utolsó sorban egyedi sci-fit kapunk, amely több stílusból is átemel részleteket, így vegyítve kapunk thriller, és karakter dráma elemeket is. Ezek mellett a történet is kiemelkedő, rendkívül érdekfeszítő, és végig pörgős marad, a helyszín szépen kidolgozott, a korábban említett Rockwell pedig elképesztő alakításával , és nagyszerűen megírt karakterével veszi ki a részét a film végső, nagyot szóló sikerérből, amely a mai napig töretlenül tart. Ezek mellett a sokak által említett zenéi , amelyek Clint Mansell közreműködésével kerültek a filmbe már csak fokozzák az amúgy is epikus hangulatot. (Amúgy az állomáson életét tengető robot, GERTY hangját Kevin Spacey kölcsönözte, sajnos csak magyarul volt módomban megnézni a filmet, így az Ő "teljesítményéről nem tudok érdemi infókkal szolgálni. Mindenesetre a robot rendkívül szimpatikus volt.)
Forráskód/Source Code (2011)
Minő véletlenség, hogy a második alanyomat is Jones rendezte. A forráskód anno egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésem, bevallom őszintén, a trailer és Gyllenhaal ottléte sem győzött meg. Azonban ennél nagyobb meglepetés ért, amikor lepörgött a stáblista, és rájöttem, hogy ez egy iszonyat jó alkotás. A történet, mint a Moon esetében itt is egyedi, és egy karakterre van kihegyezve. Ez komoly bukópontja lehet egy filmnek, ha az adott jellem, esetleg a színész antipatikus. Azonban ez nem így van, hiszen Gyllenhaal, és az általa megformált százados is elképesztő szimpatikus. A történet rendkívül pörgős, egy pillanatra sem ül le, és észveszejtően "részletgazdag" (aki látta a filmet, tudja miért tettem idézőjelbe) a Ben Ripley által jegyzett szkript is. Gyllenhaal mellet csak asszisztál két női szereplőnk, Vera Farmiga, és Michelle Monaghan, akik bármennyire is jók, kissé alulmaradnak a központban lévő színésztől. Ezek mellett (vagy inkább ezekkel együtt) a Forráskód könnyen emészthető, jól eltalált hangulatú sci-fi - thriller kombó lett, amely a székhez szögez, és izgalommal tart a közel kétórás játékideje alatt.
Összességében elmondhatom, hogy mindkét filmet nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. A Moon kissé művészibb, lassabb és sztoikusabb, a Forráskód pedig érzelmes, mégis rendkívül izgalmas mű, azonban emellett Hollywood is jobban érződik rajta.
Címkék: villámkritikaA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
