Könyv kontra film #3: Edgar Rice Burroughs - A Mars hercegnője/John Carter
Azt hiszem az elmúlt hetek filmhíreit figyelve keresve sem találhattam volna jobb alanyt egy könyv-film összehasonlításának, így Gabentől elorozva az ötletet pár nap leforgása alatt elolvastam Burroughs klasszikusát, valamint megnéztem a belőle készült produkciót.
A történetet nem bontanám ketté, mivel (bár jelentős eltérések vannak a két mű között) az alaphelyzet nem tér el egyikben sem:
John Carter egy amerikai polgárháborús veterán, az összes G.I. Joe, Captain America stb. ősapja, szóval az USA teljes tesztoszteronjának megtestesítője. Aranyásás közben akad bele egy barlangba, ami a Marsra teleportálja. Itt fut össze először zöld, négy kezű tharkokkal (nekik köszönhetően jött létre a zöld marslakó sztereotípia), majd belefolyik egy humanoid faj két államának (Zodanga és Hélium) háborújába. Ebben személyes okok is motiválják, hiszen beleszeret Hélium hercegnőjébe, Dejah Thorisba.
A könyv:
Az író a 19.sz fordulóján elvárt történethitelesítő rész után (miszerint Carter a nagybátyja, és az ő naplóját közli le) rögtön belecsap a lecsóba, és a 15. oldal környékén már a Marson is vagyunk. (Tehát sok mindent nem tudunk meg főhősünk múltjáról). Az így megmaradt terjedelmet pedig arra használja ki, hogy részletesen bemutassa elsősorban a tharkok világát. Mindenképpen pozitívum tehát a világ körültekintő és eredeti kidolgozása, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, sci-fi létére meglehetősen kevés újítás van benne, így néhol kissé egy steampunk fantasyra emlékeztet az egész (erre majd a filmnél visszatérek). Valamint azt is meg kell említeni, hogy a szerző meglehetősen rosszul bánik az izgalmasnak szánt, akciódús részekkel, nem egyszer pár szóval lerendezi őket, ahelyett, hogy fejezetekre a székünkbe szögezne. Ennek ellenére mégis megvan az a feszültség és a hangulat, ami egyedivé és élvezetessé teszi a könyvet, tehát bár a maga nemében korszakalkotónak számított, korántsem tökéletes.
A film:
Itt megpróbáltak valami háttérsztorit alkotni főhősünknek, több-kevesebb sikerrel, valamint még nagyobb hangsúly kapott az író: na persze nehogy azt higgyük, hogy a forgatókönyv megírásánál vették volna figyelembe, hanem mint fontos karakter jelenik meg a vásznon a könyvnél említett keretben. A szkriptnél viszont tényleg jelentéktelenebbnek számított, kettős érzéseket váltva ki belőlem: a Stanton és társai által összehozott történet ugyanis sokkal kreatívabb és érdekesebb bizonyos aspektusaiban (ezek elsősorban a látványvilághoz tartoznak), és maga az adaptáció is jól sikerül. Viszont az egészet ráhúzták egy ezerszer megalkotott kalandfilmes sablonra, gondolok itt a párbeszédekre, valamint szinte az összes fordulatra. A karakterek és a motivációk részletessége is elveszik valahol ebben a átlagosságban. Ezen felül az egész történetet egy olyan alapra helyezték, ami teljesen indokolatlan volt az első könyv szempontjából, és (mint az utóbbi percekben kiderült) számomra hatalmas spoiler is volt a további részekből.
Viszont ha már a látványvilág említve lett, nekem kifejezetten tetszett a rendezés, néhány hátborzongatóan jól megkomponált jelenetet is láthattunk. Michael Giacchino korábbi munkásságához hasonlóan ismét egy hihetetlenül jellegtelen, de a filmmel jól együttműködő zenét tett le az asztalra. Bár nevek kicserélésével akár írhattam volna az Avatar kritikáját is, Cameron egy dologban felülmúlta Stantont: a kék űrlények hiába voltak egy ugyanolyan sablonos és vizuálisan bámulatos történet részei, a John Carterből egy fájdalmas üresség árad, amit a két mondatban beleerőltetett (egyébként az Avataréhoz kísértetiesen hasonló) tanulság sem tud enyhíteni. (Amin még szintén nehezen tettem túl magam, hogy egy olyan filmet, amit egy minden tekintetben korszakalkotónak számító író művéből hoztak össze, képesek voltak Steve Jobsnak és az ő inspirációjának ajánlani...)
Összegzés:
Könyv:
-remek hangulatteremtés és eredetien kidolgozott világ
-nincsen elég sci-fi elem és nem mindig izgalmas, amikor kellene
Film:
-látványosabb és ötletesebb (és ennek ellenére vállalható a blockbuster-tendenciával ellentétben)
-sablonos, felületes és üres (és spoilerezik)
Győztes: Sokan fogják mondani, hogy előre borítékolható volt, de korántsem ennyire egyértelmű a dolog. Ha Stanton-Andrew-Chabon hármas az egyébként remek látvány helyett kicsit többet gondolkodik mondjuk a párbeszédeken, vagy csak átemelik a tharkok megrázó embertelenségét a könyvből, egy sokkal értelmesebb alkotás tehettek volna le az asztalra, de így Burroughs még száz év távlatából is lenyomja őket. Közel járt, de ez a kör ismét a könyvé.
Címkék: könyv vs filmA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cs@tLós 2012.03.19. 16:07:16
Mellesleg amikor a pixart megvette a disney, Jobs igen jelentős részesedést szerzett a disney-ből, konkrétan az övé lett a részvények legnagyobb hányada.
A filmről kb megegyezik az írottakkal a véleményem, elcseszték az egészet az üres karakterekkel, akiknek a motivációja nem tiszta, össze-vissza cselekszenek, minden konzisztencia nélkül, és egyszerűen értelmetlen az egész, hogy mi-miért történik. Plusz a könyvben pont, hogy ellentétesek a dolgok, plö a csaj apja ellenzi a házasságot, inkább vesszen el Hélium, minthogy a lánya a másik város (igazából al-) vezéréhez menjen feleségül, és kismillió ilyen, plö Tars Tarkas is alvezér, nem vezér, stb stb. De ettől még működhetett vna a film, de sem a karakterek, sem a szerelmi szál nem volt kidolgozva, minden "csak úgy" történik. Kár a filmért, simán lehetett vna avatar szintű alkotás. De nem, elcseszte a dizni, pontosan úgy, mint a tron legacy-t.
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2012.03.19. 17:22:28
Másik részéhez: sztem nagyon sok karakter nem is fért volna el a filmben (főleg, mert a maradék is bőven félkész volt), meg az olyanok, mint Lorquas Ptomel pl. nem sokat osztottak-szorzottak eleve sem. Én viszont lényegesnek tartottam volna, hogy az apa álljon ki a házassággal szemben, mert pont ez volt az egyik dolog, ami sablonossá tette a történetet
Cs@tLós 2012.03.19. 17:38:36
Nem azt mondom, hogy több karakter kellett vna bele, sőt, ezeket kellett vna jobban kidolgozni. Az, hogy sablonos, az nem zavart annyira engem legalábbis, mivel az avatar is akkora sablonhalom, hogy hihetetlen, de működik. Ha JC-ből 1 tipikus hőst faragnak, aki beleszeret a csajba, és akkor is kell neki a csaj ha az egész bolygót neki kell megmenteni, akkor sztem működött vna, de ez, hogy hisztizik, hogy ő meg akar lépni onnan, aztán meg mégse, meg a csajt hol azért cseszi le, mert miért nem megy hozzá a pasihoz, aztán azért hogy miért megy hozzá a pasihoz...vááááh.
Annyira kár érte, mert a látvány sztem baromi jó volt, az épületek, helyszínek is 100%-ig el voltak találva, és akkor pont a karakteren csúszik el a DISNEY bakker, akik a susie és tekergőben (1955-ben!!!négy) két kutyával jobb szerelmi szálat hoztak össze, de akár a 2 éves hercegnő és a békában is két békával...szóval ez a filmezés úgy tűnik, hogy újabban nem megy nekik, vagy nem tudom, de kár volt így elcseszni a JC-t.
Másik meg, hogy a film marketingje is szánalmas, aki csak a plakátok, vagy reklámok alapján dönt, nincs ott hogy pixar (ami húzónév), a sztori nem volt sztem elég ütősen reklámozva, nem volt benne, hogy ez 1 száz éves sci-fi regényből készült, ami öregebb mint az avatar, v a csillagok háborúja, stb. (mert a trailer alapján mindenki aki nem ismeri a könyvet, ezeknek a másolatának hitte).
És a címnek minimum John Carter from Mars-nak kellett vna lennie, hogy sejtessen vmit a filmről, egyszerűen ez így semmilyen, és basszus a film végén ott volt az ütős logó, JCM, ami szintén jól nézett ki.
Szóval csúnyán megtépázták ezt a filmet :(
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2012.03.19. 18:40:43
Az egy dolog, hogy minden Pixar-alkotás egyben Disney koprodukció is, de ez nincs így fordítva
Cs@tLós 2012.03.19. 18:49:43
Az számomra igazából nem derül most ki, hogy ettől még maga a stúdió miért ne animálhatta vna az effekteket illetve magát a látványt, attól még mehetett vna ugyanúgy pixar logó nélkül...mindegy, nem tudom mi zajlik ennél a disney-nél. De mindegy, mert a látvány akár pixar, akár nem, tökéletes volt. Akkor a marketinges fejtegetésből ezt kihúzhatjuk, de a többi része ettől még áll az elrontott marketingről is.
