Villámkritikák #3
A 2. filmcsokor után ezúttal tematika nélkül válogattam össze két alkotást, amelyekről nem tudnék teljes értékű kritikát írni.
Hesher (2010)
A filmek sorát Spencer Susser 2010-es lélekölő drámájával kezdem, amelyről a MédiaViagra kritikája előtt egy szót sem hallottam. Azonban az írás felkeltette az érdeklődésem, és tettem vele egy próbát. A stáblista lepörgése után csak annyi járt a fejemben, hogy teljes mértékben megérte belekezdenem, ugyanis a Hesher egy eszméletlenül jól kivitelezett, végig hideg, mégis érzelemdús dráma, Joseph Gordon-Levitt élete alakításával, amellyel tökélyre fejleszti a már-már szörnyetegként ható, idealizált antihőst, azaz a címszereplőt. Ezek mellett Natalie Portman, és Devin Borchu is próbált asszisztálni a sikerhez, azonban bármennyire jól sikerült a film, akármekkora mondanivalót és lélekroppantó eseménysorokat tartalmaz, az alkotás sajnos bevételeket tekintve megbukott. Igazából nem értem miért, hiszen hihetetlen jó darabbal volt dolgom, amelyet ajánlok mindenkinek, legalább egyszeri megnézésre mindenképpen .
Hétköznapi Pár/Perfect Sense (2011)
Bevallom az őszintét, nagyot hibáztam legutóbb, amikor kihagytam a Hétköznapi párt a romantikus irányvonal meglepetései közül, ugyanis ez az alkotás is azt a csekély pozitív réteget taglalja, amelyet már ott kifejtettem, sőt, talán még túl tesz azokon is. A Hétköznapi pár ugyanis egy olyan formulába csomagolja a már százszor megrágott "romlik a világ, eltűnnek az érzések" cím alatt futó effektust , amelyet még eddig ilyen formában nem láttam. Az alapkoncepció gerincét egy olyan pusztító vírus alkotja, amely kiszipojozza az emberekből azokat, amelyek miatt tulajdonképpen emberek, vagyis az érzékszerveik működését. Ebbe a vírusba csöppen bele az Ewan McGregor által játszott karakter, valamint az Ő szerelmévé váló Susan, akit Eva Green alakít. Főhőseink sínylődése, majd egymásra találása számomra katartikus volt, ahogy a film maga is, hiszen elképesztően szép tálalásban adja át a romló világot, azt, hogy milyen érzés szeretni valakit, és a reményvesztett hitet egy jobb társadalomért. A Hétköznapi pár egy rendkívül kifinomult, következetes, és megható művészfilmbe csomagolt romantikus dráma, amely eléri a kellő hatást, azaz ha egészségesen tudunk gondolkodni, a film végére belátjuk, mennyire is reményvesztett társadalomban élünk.
Címkék: villámkritikaA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
