Villámkritikák #2
Hogy megmondjam az őszintét, eddig kifejezetten utáltam az olyan filmeket, amelyek romantikus dráma, vagy vígjáték besorolást kaptak. Hogy miért? Az ilyen darabokból rengeteg van, és néhány kivételen kívül rettenetesen elcsépeltek. Ma a csekély pozitív kategóriából hoztam el nektek néhányat.
Könnyű nőcske/Easy A (2010)
Mondanom sem kell, hogy a Könnyű nőcske című 2010-es film rendkívül meglepett. Az alapkoncepció, miszerint Olive (Emma Stone), az iskola egyik átlag diákja egy kis hazugság miatt mindenki céltáblájává válik, nem volt túl biztató. Azonban a film mégis megcáfolta az előítéleteim, hiszen végig könnyed tud maradni, szórakoztat, és a poénjai is helyén vannak. Ennél fontosabb azonban, hogy Emma Stone is fantasztikus, valamint a film többször is fityiszt mutat a romantikus sablonoknak, sőt, a film végén még egy minimális konklúziót is sikerült levonniuk a készítőknek. Brávó!
Eszetlenek/Cherrybomb (2009)
A szerelem egy piszok dolog, főleg ha kamaszkorban éri az embert. Ebbe a gödörbe esik Malachy (Rupert Grint) és Luke (Robert Sheehan), a két jó barát, akik ugyanabba a lányba szeretnek bele. Azonban a helyzet közel sem ilyen egyszerű, hiszen a kiszemelt egyre veszélyesebb, és vakmerőbb próbák elé állítja a srácokat. Még egy nagy meglepetés! Az Eszetlenekről egy szót sem hallottam, egészen addig, míg meg nem láttam a Cinemax műsorkínálatában a filmet. Mondanom sem kell, megérte megnézni. A tinivígjáték alapkoncepció ellenére egy igenis kemény drámával van dolgunk, jó kis fordulatk, és elképesztő kameramunka jellemzi a filmet. Emellett két főhősünk is nagyszerűen alakít. (Megjegyzem, Robert Sheehan fizimiskájáról valamiért Gaben ugrott be, így vele tudtam inkább szimpatizálni.)
Larry Crowne (2011)
A végére hagytam a Tom Hanks által dirigált szerelmi történetet, amely két elfásult ember kapcsolatát meséli el, könnyedén, vígjátékba csomagolva. A három alanyom közül talán ez a leggyengébb, ezek mellett azonban még így is élvezhető darab. Könnyed, olykor drámai, és nagyszerűek a színészi játékok, természetesen Tom Hankssel, és az általam eléggé utált Julia Robertsel az élen. A film amúgy közel sem tökéletes, néha giccsessé válik, de valahogy a pozitívumok nálam elhalványították ezen gyengeségeit.
Címkék: villámkritika
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gaben No.1 2012.03.01. 16:24:56
