Oscar Napok - Az Élet fája

Folytatom a tegnap elkezdett tematikus napjaimat, ezúttal Terrence Mallick tavalyi mesterművét veszem górcső alá, amely jelölése szerintem a legnagyobb meglepetés.

Jack O'Brien (Sean Penn) elfásult üzletember, élete bármennyire fényűző, alapjaiban romokban hever. A jelenjét beárnyékolja a múltban bátyjával történt tragédia, amelyet a mai napig nem tudott kiheverni. Testvére halálának évfordulóján tör rá a szorongás, és gondol vissza a "boldogan" eltöltött gyerekkorára, apjára (Brad Pitt) , anyjára, és testvéreire. A férfi "utazása" során élete fenekestül felfordul..

Mint a bevezetőben említettem, nagy meglepetés volt számomra a film jelölése, azonban nem minősége, hanem milyensége miatt. Mallick olyan szikével operál, amely szöges ellentétet mutat az Oscar jelöléseknek; hosszú snittek, látszólag összefüggéstelen történetvezetés, művészi szűrők, és elképesztő kameramunka jellemzi a filmet, de ezekről később.

A Mallick által megírt forgatókönyv két oldalról közelíthető meg. Mint film, az Élet fája valahogy alul marad, hiszen a cselekményvezetése kissé széteső, néhol lassú, viszont ha úgy tekintünk rá, mint műalkotásra, akkor majdhogynem kifogásolhatatlan. A szkript azonban bármennyire is jó, volt néhány olyan jelenet amely igencsak túl volt húzva (pl. az amúgy gyönyörű univerzum alakulása, a maga 20 percével), vagy egyszerűen csak felesleges volt.

Azonban ezek ellenére Én mégis imádom a filmet,erre több indokom is akad. Először, Brad Pitt a Pénzcsináló után ismét magasra rakta a lécet, hihetetlen beleéléssel játssza a kőkemény szigoráról ismert apát. Aztán, a korábban már említett operatőri munka frenetikus, ezért egy igencsak nagy pacsi jár ki a többszörös Oscar jelölt Emmanuel Lubezkinek, aki ezért a munkájáért simán megérdemelné a díjat.

A hangulat pedig fojtogató, amelyet a nagyszerű zenével, a sokszor említett kameramunka változatosságával és profizmusával, valamint az elképesztően gyönyörű fényképezéssel éri el. Ezekre tetőz a művészi zene, illetve a nagyszerű párbeszédek.

Az Élet fája egy gyönyörű, számomra tökéletes alkotás, amely művészi és sokatmondó egyben. Nagyszerű fényképezés, csodás kameramunka, Pitt hihetetlen játéka, és fullasztó atmoszféra uralja a filmet. Emellett a sorsokat és a világ alakulását boncolgató mondanivaló is helytálló. Ez egy nagyszerű film, amely teljes mértékben rászolgált a tavalyi Arany-pálma győzelmére. Azonban senkinek sem tudnám jószívűen ajánlani, hiszen a film sokszor lelassul, és még távolról sem egy könnyű darab. Reménykedem az Oscar győzelmében, azonban sajnos a jelölése valószínűleg formalitás.

 

Címkék: oscar napok 2012 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.