A nagy update bejegyzés.

Régen jelentkeztem már update bejegyzést, így gondoltam összefoglalom az utóbbi hét eseményeit, és előretekintek egy kicsit a jövőre is.

A blog állapotai határozottan javultak, szerencsére a látogatottság újra a régi, így minden motivációnk meg van ahhoz, hogy alkossunk. Ennek jegyében jövőhéten egy karácsonyi különkiadással részemről megkezdődik a blog 3. évada. Kiválasztottam három igazán rossz karácsonyi filmet, amelyek talán megfelelnek egy bemutatónak.

Továbbá, közeleg a téli szünet, így az év utolsó heteiben aktívabb leszek, és valószínűleg több videós bejegyzés is kikerül. Gabennal már rögzítettünk egy órát is meghaladó dumáljunk rovatot, amely hétfőn vagy kedden posztolok ki. Tervezünk még egy különleges Dumáljunk rovat adást is, amelyben ha minden igaz, 3 különböző blogról lesznek tagok, velünk együtt.

A legnagyobb "dobásunk" januárban érkezik, ugyanis megrendezzük újra az évösszegzést, ezúttal már (közös megegyezéssel) Sparrow nélkül, viszont más vendégszereplőkkel. Tervezünk januárra egy tematikus hetet, amelyet Théo,Dani,és Én fogunk tartani.

Mára ennyit, sziasztok.
 



Call of Duty - Modern Warfare 3 Végigjátszás 4. rész



Frog - Conan, a barbár

http://desmondwallace.freeblog.hu/files/2011/06/Conan-the-Barbarian_01a6ede1.jpgAz idei év dúskál a popcorn filmektől, és a feldolgozásoktól is. A mai filmem is egy ilyen darab lesz, még pedig 1982-es azonos című "klasszikus" újrázása, a Conan a barbár.

Conan (Jason Momoa) egy kis törzsközösség tagja, amelyet apja, Corin (Ron Perlman) vezet. Minden jól megy, amíg egy napon fel nem tűnik a kis falucska határában Khalar Zym (Stephen Lang) és roppant serege, hogy megkeressék egy ősi mitológiai maszk utolsó darabját, amelyet a faluban őriznek. A hadúr természetesen lemészárolja a lakosokat, csak Conant hagyja életben, aki azonban egész életét arra szenteli, hogy megtalálja, és megölje apja gyilkosát.

Kezdeném a lényeggel: a Conan egy pofátlanul összelopkodott film, amely a 2 órás játékideje első felében ellő minden kreatív puskaport. A film legnagyobb része (főleg az első fele) a nagyszerű Apocalypto koppintása, ez főleg az oroszlánhangon üvöltő harcosokon látszik, de találhatunk még Gyűrűk ura utánzást is.. szánalom.http://film-book.com/wp-content/uploads/2010/10/rose-mcgowan-conan-2011-01.jpg

Azonban ezek ellenére lehetett volna akár egy élvezhető darab is a film, ha nem lenne ennyire bugyuta. A forgatókönyv annyira minimalisztikus, hogy az már nekem fájt. Tele van logikai bukfencekkel, a történet alakulásának irányából vett üresjáratokkal, és időhúzó jelenetekkel.

Főhősünk karakterével meg egyszerűen nem tudtam szimpatizálni, hiszen Jason Momoa annyira rosszul alakít, hogy az hihetetlen. Némileg kiköszörüli a csorbát Stephen Lang és Ron Perlman, akik viszont eléggé elkapták a fonalat, viszont Rose McGowen kirakatbábú figurája ha vizuálisan nem is, de összességében ront az összképen.

A harcjelenetek is sokszor bugyuták, vagy nagyon túlzóak. Ez főleg a film elejére igaz, amikor még a kis Conant láthatjuk legyakni néhány vadembert, mind ezt úgy, hogy a szájában lévő tojás nem törik el. (Ezt amúgy nem tudom hogy sikerült összehoznia, hiszen többször is ordít, és akkor nincs a szájában semmi..). Azonban a csaták fennmaradó része igen élvezetes, kár hogy nem kapunk annyi grandiózusat belőlük, mint amennyit kellene.

A történettel is vannak komolyabb gondok, főleg az, hogy az sztori alapja erősen Gyűrűk ura áthallásos, ez a film elején lévő flashbackre különösen igaz. Amúgy nem tudok különösebb párhuzamot vonni a Schwarzis eredetivel, ugyanis azt még nem láttam.

Összességében a Conan a barbár egy nagyon fárasztó alkotás lett. Felületes, bugyuta, idegesítőek a színészi játékai, ezek mellett még pofátlanul lop is, sokkal nagyobb filmekből, és ezt is rosszul kivitelezetten. Nem ajánlom senkinek..

Címkék: írásos elemzések 

Equilibrium by danialves

 Nemrégiben Gaben jóvoltából megismerkedhettünk (azt hiszem magamat is kötelességem ebbe a kategóriába sorolni) egy jó pár ismeretlen alkotással. Az általa második helyre rangsorolt Equilibrium keltette fel leginkább az érdeklődésem, így leghamarabb ennek is ültem neki.

A filmben adva van egy posztapokaliptikus-utópikus világ, ahol a III. világháború után eldöntötték, hogy az egyetlen módszer a következő világégés megelőzésére, hogy kiölik minden emberből az érzelmeket egy Prózium nevezetű szer segítségével. Ennek segítésére eltörlik a művészetet és halálbüntetést vezetnek be az érzelem bűnében vétkesek számára. Ezen felül pedig létre hoznak egy harcművész-papságot, amely az "érzésbűnözők" elleni harca szuperkatonáit tömöríti. Ennek az egységnek a tagja John Preston (Christian Bale), aki egy nap nem veszi be a kijelölt prózium-adagját, és az őt ért benyomások hamar a rendszerrel szembeni ellenállók oldalára dobják.

Azt hiszem a forgatókönyvet nem fenyegeti az a veszély, hogy elnyeri a "legeredetibb történet" díját valamelyik filmfesztiválon, ugyanis az író-rendező Kurt Wimmer felsorolhatatlan mennyiségű filmből és könyvből ollózta össze a sztorit. (A teljesség igénye nélkül: Mátrix, 1984, Fahrenheit 451). Érezhetően rengeteg eredetinek tűnő történeti elem is azért szerepel, hogy más filmeket másoljon. Ennek ellenére egy-két fordulat és egy könnyen kitalálható mondanivaló még belefért a történetbe, de nem a forgatókönyvet érzem az Equilibrium legnagyobb erősségének. Ezen felül a film talán egy kicsit küzd azzal, hogy egy minden részletében kidolgozott és egységes világot állítson a néző elé, mégsem ezzel fogunk foglalkozni.

Ugyanis az Equilibriumnak zseniális hangulata van és film az elejétől kezdve minden eszközt megragad arra, hogy hatással legyen a befogadóra, legyen szó egy jól megkomponált harci jelenetről vagy egy remekül megírt párbeszédről és a zene is teljesen ennek van alárendelve. És persze nem feledkezhetünk el Christian Bale remek játékáról sem, aki ismét bizonyította, hogy nagyon jó színész. Őszintén szólva nem könnyű feladat egy érzelmek nélküli szerepet eljátszani (na jó, Kristen Stewart azért igen tehetséges ebben), de úgy vélem, hogy az összes színész kiválóan megoldotta a feladatát.

Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy Kurt Wimmernek ezek után miért nem nyílt alkalma újabb filmet rendezni, mert egy remek rendezői munkát tett le az asztalra. Ha nem arra koncentrálunk, hogy ezt a jelenetet hol is láttuk korábban, hanem hagyjuk, hogy magával ragadjon a film, akkor garantálom, hogy mindenkinek egy nagyon jó filmélményben lesz része.

Címkék: írásos elemzések 

Nevezésem a Játékbarlang nyeremény játékára

Sziasztok. Korábban a PI.-re is kikerült a Játékbarlang blog karácsonyi intrókészítő nyeremény játéka. Úgy döntöttem, én is nevezek az eseményre. Íme az elkészült pályaművek:

 


Játékbarlang Nyereményjáték - Filmbemutató intró by sjay95
Játékbarlang Nyereményjáték - Játékbemutató intró by sjay95



Call of Duty - Modern Warfare 3 Végigjátszás 3. rész



Margin Call by danialves

Az egész cikkből ez a film hoz legjobban lázba, rengeteg remek színész (bár nem feltétlenül a legnagyobb nevek), egy kis dráma, és egy nagyon szokatlan, de nagyon közeli téma. Alig várom, hogy lássam. 

 

Amennyiben figyelemmel kísértétek a comingsoon rovatot (amelyet igyekszem minél előbb folytatni majd), bizonyára emlékezhettek, hogy ezekkel a szavakkal vezettem be ezt a címet kb. két hónappal ezelőtt. Ennek megfelelően amint megjelent az első (egyébként borzalmas és hiányos) magyar felirat, már le is ültem megnézni a filmet.

A történetről annyit kell tudni, hogy bár természetesen "a hasonlatosság bármilyen létező személlyel és eseménnyel a véletlen műve", gyakorlatilag a 2008-as pénzügyi válságot kirobbantó gazdasági és erkölcsi politikát mutatja be. Adva van egy tehetséges pénzügyi elemző (Zachary Quinto), aki kirúgott főnöke (Stanley Tucci) munkáját folytatva rájön, hogy VÁLSÁG VAN. Ezek után pedig a film bemutatja, hogy ezt a hírt feljebbvalóinak továbbítva milyen cselekedetek nyomán jutottunk oda, amiben ma is élünk.

 

Alapvetően egy cég 24 órán keresztül tartó válságértekezlete nem tartozik azon témák közé, amit egy átlagos mozinéző érdekesebbnek tartana egy, a papucsállatkák szerelmi életéről szóló dokumentumfilmnél, de jelen helyzetben egy hatalmas piros pont az elsőfilmes forgatókönyvíró-rendező J.C. Chandor-nak, hogy bár nem rágjuk le a körmeinket, mégis egy érdekfeszítő forgatókönyvet hozott össze, rengeteg jó szöveggel és egy-két hatásosan megkomponált jelenettel. Remek meglátással a tényleges történések helyett a hangsúlyt a szereplők közötti interakciókra helyezte, és ez a számítása nagyon bevált.

Ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy a stáblistát bőven elég végigolvasni ahhoz, hogy tudjuk, hogy remek színészgárdával és alakításokkal van dolgunk, itt elsősorban Paul Bettany-t, Kevin Spacey-t és Jeremy Irons-t emelném ki, de a többiekre sem lehet panasza a nézőnek.

Sajnos azonban a témából adódóan nem lehet a Margin Call-ból olyan korszakalkotó alkotás, amit majd az "alapfilm" címkével fog illetni a generációnk, sőt a tendencia alapján akár egész ismeretlen is fog maradni sokak számára, én mégis úgy érzem, hogy kötelező darab mindenki számára, aki egy kicsit is érdekel a téma

 

Címkék: írásos elemzések