Equilibrium by danialves
Nemrégiben Gaben jóvoltából megismerkedhettünk (azt hiszem magamat is kötelességem ebbe a kategóriába sorolni) egy jó pár ismeretlen alkotással. Az általa második helyre rangsorolt Equilibrium keltette fel leginkább az érdeklődésem, így leghamarabb ennek is ültem neki.
A filmben adva van egy posztapokaliptikus-utópikus világ, ahol a III. világháború után eldöntötték, hogy az egyetlen módszer a következő világégés megelőzésére, hogy kiölik minden emberből az érzelmeket egy Prózium nevezetű szer segítségével. Ennek segítésére eltörlik a művészetet és halálbüntetést vezetnek be az érzelem bűnében vétkesek számára. Ezen felül pedig létre hoznak egy harcművész-papságot, amely az "érzésbűnözők" elleni harca szuperkatonáit tömöríti. Ennek az egységnek a tagja John Preston (Christian Bale), aki egy nap nem veszi be a kijelölt prózium-adagját, és az őt ért benyomások hamar a rendszerrel szembeni ellenállók oldalára dobják.
Azt hiszem a forgatókönyvet nem fenyegeti az a veszély, hogy elnyeri a "legeredetibb történet" díját valamelyik filmfesztiválon, ugyanis az író-rendező Kurt Wimmer felsorolhatatlan mennyiségű filmből és könyvből ollózta össze a sztorit. (A teljesség igénye nélkül: Mátrix, 1984, Fahrenheit 451). Érezhetően rengeteg eredetinek tűnő történeti elem is azért szerepel, hogy más filmeket másoljon. Ennek ellenére egy-két fordulat és egy könnyen kitalálható mondanivaló még belefért a történetbe, de nem a forgatókönyvet érzem az Equilibrium legnagyobb erősségének. Ezen felül a film talán egy kicsit küzd azzal, hogy egy minden részletében kidolgozott és egységes világot állítson a néző elé, mégsem ezzel fogunk foglalkozni.
Ugyanis az Equilibriumnak zseniális hangulata van és film az elejétől kezdve minden eszközt megragad arra, hogy hatással legyen a befogadóra, legyen szó egy jól megkomponált harci jelenetről vagy egy remekül megírt párbeszédről és a zene is teljesen ennek van alárendelve. És persze nem feledkezhetünk el Christian Bale remek játékáról sem, aki ismét bizonyította, hogy nagyon jó színész. Őszintén szólva nem könnyű feladat egy érzelmek nélküli szerepet eljátszani (na jó, Kristen Stewart azért igen tehetséges ebben), de úgy vélem, hogy az összes színész kiválóan megoldotta a feladatát.
Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy Kurt Wimmernek ezek után miért nem nyílt alkalma újabb filmet rendezni, mert egy remek rendezői munkát tett le az asztalra. Ha nem arra koncentrálunk, hogy ezt a jelenetet hol is láttuk korábban, hanem hagyjuk, hogy magával ragadjon a film, akkor garantálom, hogy mindenkinek egy nagyon jó filmélményben lesz része.
Címkék: írásos elemzésekA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
