Oscar napok: Utódok (The descendants, 2011) by Power
Az idei Oscar-jelöltek börzéjén továbbmenve íme a legújabb kritikám Alexander Payne drámájáról, az Utódokról.
A történet szerint adott egy Matt nevű családapa (George Clooney), kinek a felesége egy hajóbaleset eredményeképp kómás állapotban kórházba kerül. Az állapota meglehetősen kilátástalan, ezért Matt-re hárul a feladat, hogy rég nem látott lányaival felvegye újra a kapcsolatot és összetartsanak eme nehéz időkben. A helyzetet azonban tovább bonyolítja a tény, hogy Matt felesége megcsalta a férfit.
Az ilyen alapkoncepciójú filmek általában jó eredményt szoktak hozni. Szerintem ez nagyrészt annak tudható, hogy az emberek könnyebben tudnak azonosulni egy ilyen történettel és ezáltal a befogadóképesség is nagyobb lesz. A film legnagyobb pozitívumát számomra a hangulat jelentette. Többek között azért, mert nem ezt a letargikus, szájbarágós, öt percenként megsiratni akaró szisztémát valósította meg a rendező. Inkább ez a lazább, derültebb hangvétel jellemzi az egész filmet, amelynek következtében talán még meghatóbbak lesznek a drámai jelenetek. Félreértés ne essék, senki nem fogja a térdét csapkodni a röhögéstől az Utódok nézése közben, de nem a végtelen melankólia határozza meg az atmoszférát. Ebben valószínűleg még a Hawaii-i környezetválasztás is fontos szerepet játszik. A hangulatos zenékről nem is beszélve.
Meg kell még említeni a színészi alakításokat, azon belül is George Clooney-t. Teljesen jogosnak érzem az Oscar jelölését, mert nagyon hiteles játékot produkált, ami egy ilyen alkotásnál azt hiszem elengedhetetlen. Mind a mimika, mind az érzelmek kifejezése nagyon jól átjött, látszik, hogy Clooney jól tudott viszonyulni a ráírt karakterre. A mellékszereplők is hozták az elvárt formát, legalábbis az én megítélésem szerint.
Apróbb hibák természetesen itt is előfordulnak. Például éreztem egy-két fölöslegesen berakott jelenetet, de ezek nem rontanak sokat az élményen. Helyenként pedig úgy éreztem, mintha kis időre kicsúszott volna Payne kezéből az irányítás, de ez sem volt annyira zavaró számomra.
Az Utódok mindenképpen megér egy megnézést, mert egy nagyon szerethető film, ami ugyan sokszor látott mondanivalót hordoz magában, de az összkép érdemeiből ez semmit sem von le. Az élményt tetézik továbbá a remek gondolatokkal átitatott narrációs részek. Véleményem szerint ha nem is az év legjobb alkotása, mindenképpen emlékezetes darab.
Címkék: oscar napok 2012A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
