Oscar Napok - The Artist - A némafilmes
Tegnapi kihagyásom után folytatom az Oscar jelölt filmek kritizálását. Ezúttal a legnagyobb esélyesnek számított The Artist - A Némafilmes lesz terítéken.
George Valentin (Jean Dujardin) kora leghíresebb némafilmese, minden lépését rajongók, és fotósok kísérik. Főhősünk élvezi az elismerést, fényűző életet él, azonban egy véletlen folytán találkozik Peppy Millerrel (Bérénice Bejo), aki fenekestül felforgatja az elismert színész életét. Románcuk plátói, és szenvedélyes, azonban a hangosfilmek megjelenése mindent tönkre tesz; Peppy híres színésznő lesz, George munka híján szegénnyé válik. Azonban amikor évekkel később újra találkoznak, ismét kipattan az a bizonyos szikra.
A filmmel Micheal Hazanavicius nagyot álmodott, megpróbálta korunkba átrángatni a '30-as évekbeli slágerfilmgyártási műfajt, a némafilmet. A rendező igencsak betalált az ötletével, hiszen hatalmas elismeréssel fogadták első filmjét.
Nem is érdemtelenül. Az Artist egy hihetetlen jól megkomponált, elegánsan kidolgozott alkotás, amely a forgatókönyv hiánya miatt elsősorban Hazanaviciusnak köszönhető. A film egy pillanatra sem ül le, folyamatosan "pörög" mindig, mindenhol történik valami figyelemfelkeltő, és a szavak hiánya ellenére rendkívül sok érzelem, és mondanivaló húzódik a kulisszák mögött.
A némafilmek sajátossága a beszéd hiánya, ebből adódóan a színészeknek is sokkal nehezebb dolguk van, hiszen nem durrogtathatnak sistergős párbeszédeket hogy ezzel tegyék maradandóvá produkciójukat. Hanem saját mimikájukra kell támaszkodniuk, amely Jean Dujardinnak elképesztően sikerült. Az eddig nem igazán foglalkoztatott francia színész fergeteges alakítással rukkol elő, nagyszerűen adja vissza a galamblelkű ám öntelt némafilmest, mindezt úgy, hogy végig elképesztő szimpatikus marad. Azt hiszem nem véletlenül érte Dujardint hatalmas díjzivatar a legfontosabb gálákon (gyakorlatilag mindenhol elismerésben részesült, ahol jelölték). Hozzá társul még női főszereplőnk, Bérénice Bejo alakítása, aki ugyan néha idegenen mozgott a vásznon, összességében dicsérendő produktumot hozott.
A film zenéje is kiemelendő, fantasztikus aláfestő muzsikákat kapunk, amelyek csak fokozzák az amúgy is nagyszerű hangulatot. A jelmezek és a díszletek is remekek, teljes mértékben bele tudtam élni magam a 30-as évek amerikai viszonyaiba.
Összességében A némafilmes egy elképesztően letisztult, szórakoztató, drámaian szép alkotás, amely nagyszerűen mutatja be a mai filmsikerek kezdetét, a hangosfilmek diadalát a néma alkotások felett, illetve egy társadalom által elfeledett, korábbi sztár sorsát. Azt hiszem kijelenthetem, hogy maradéktalanul megérdemli az alkotás a 10 Oscar jelölést, amelyet kapott. A csicsergő madarak szerint nagy valószínűséggel a 26.-án megrendezett gálán is aratni fog Hazanavicius első komolyabb alkotása.
Címkék: oscar napok 2012
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sparrow · http://movietank.blog.hu 2012.02.22. 13:57:53
A némafilmes kétségtelenül nem olyan rossz, mint tavaly volt a Social Network, vagy előtte a Hurt Locker, de sajnálatos módon pont a főszereplők mutatnak be olyan szintű ripacskodást, amit fáj nézni. Pedig Goodman nagyon adja.:-)
FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.02.22. 16:22:08
FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.02.22. 16:23:47
