Sziasztok. Holnaptól egészen vasárnap estig nem leszek itthon. Ennek legfőbb oka a nyaralásom, amit hétvégén ütök nyélbe. Remélem nem lesz inaktív a blog, mindent megteszek azért, hogy fent tartsam a napi minimum 1 bejegyzést. Ennek érdekében néhány időzített kritikát láthattok, szóval ha kérdeztek kommentben valamit, akkor valószínűleg csak vasárnap este, vagy hétfő reggel kaptok rá választ.
Köszi a figyelmet, sziasztok!!
Sziasztok. A mai alanyom a világ (szerintem) egyik legjobb akció vígjátéka lesz.
Angel (Simon Pegg) London legjobb rendőre, a vizsgákon és a szolgálatokban is hibátlanul teljesített. Azonban felettesei megunják a helyzetet, és egy Isten hát a mögötti kis faluba, Sandfordba helyezik, ahol látszólag csak hírből hallottak a bűnözésről. Az ottani szolgálatteljesítés során a kétbalkezes Danny (Nick Frost) lesz főhősünk társa, aki ugyan a rendőri tevékenységekhez alig ért, viszont az akció filmekben otthon van. Ahogy Angel folyamatosan mélyül bele a kisváros dolgaiba, egyre sötétebb dolgokat talál: egy kaszával felszerelkezett gyilkos szedi áldozatait.
A filmet Edgar Wright rendezte, akit Én személyszerint zseninek tartok. Filmjeiben tökéletesen ötvözi az izgalmakat, és az igazi fekete humort. Továbbá nagyon összeszedett filmek kerültek ki a kezei alól, elég ha csak a tavalyi év egyik slágerjére, a Scott Pillgrimre gondolunk. Itt is feltűnnek a direktor kezének nyomai, mint például a ritmusos vágás, vagy a kissé sem erőltetett angol humor.
A forgatókönyv is nagyon rendben van.A Wright - Pegg páros hibátlanul működik. Hihetetlenül jól össze rakta a két író ezt a történetet, izgalmas és még is humoros, ugyanakkor végig érdekfeszítő is. A szövegkönyv is kielégítő, gördülékeny párbeszédeket kapunk, amelyek néha humorosak, néha pedig "tényfeltáróak", de mindvégig hibátlanok.
A színészi játékok is abszolút rendben vannak. Simon Pegg hozza a formáját, amelyet már a Haláli hullák hajnalában is tökéletesen adott vissza. Hihetetlen ez a csávó, őt egyértelműen az ilyen kelekótya szerepekre találták ki. Mint ahogy állandó társát, Nick Frostot is, aki az előbb említett zombis filmben is Pegg oldalán szerepelt. Itt is nagyszerű, Ő a fő poén forrás, és ami különleges benne, az az hogy egy pillanatra sem válik feleslegessé, vagy idegesítővé.
A nagy pozitívumok táborát erősítik az akció jelenetek is. Jól megkoreografált, átlátható jeleneteket kapunk. Itt külön ki kell emelnem a film végi tűzpárbajt, ahol nagyszerűen vegyítik az akciót a humorral.
A poénok is helytállóak, bár volt egy két felemás darab, mégis megnevetettet. A kissé fárasztóbb humorforrások a film elején vannak egyébként, nekem nem jött be Angel feletteseinek ripacskodása. Nem úgy új társaié, akik annyira segg hülyék, hogy öröm volt nézni, főleg a két nyomozó volt kiemelkedő ilyen téren, hatalmas alakok voltak.
Összességében egy rendkívül szórakoztató filmet kaptunk, amely tökéletesen vegyíti az angol humort, az akció jeleneteket, és az izgalmakat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, a műfaj kedvelőinek pedig kötelező!
Sziasztok.
Címkék: írásos elemzések
Üdvözöljük „csodaországi” járatunkon. Öveket kérjük becsatolni, az út rázós lehet. Felhívjuk kedves figyelmüket, hogy zuhanás közben tárgyakkal ütközhetnek, vagy beszélő nyulak társaságába keveredhetnek. Fokozott figyelemmel legyenek az egerekre, akik a náluk lévő fogpiszkáló méretű szablyáikkal előszeretettel szurkálják mások szemét. Utunkon sztárvendégünk Johnny Depp lesz, aki egy szerencsés nézőnek kalapot készít, egyedi stílusban.
Sziasztok! A kultikus rendezőpáros, Joel és Eathen Coen 1998-ben elkészítették egyik legnépszerűbb filmjüket, a Nagy Lebowskit.
Jeffrey ’Dude’ Lebowski (Jeff Bridges) egy idősebb hippi, akinek igazából semmi dolga. Ő a hippiforradalom után is ugyanaz maradt a ’90-es évekre. A haverjaival tekézik, néhanapján betép, és semmi munkája nincsen. Ez az élete rendszere, azonban egyik nap, miután a vásárlás után hazatér, két verőlegényt talál a lakásán. Miután az egyik vallatja őt, a másik levizeli a szőnyegét, és igazából ez a történés indítja be a cselekményt. Miután kiderül, hogy a tagok a milliomos Lebowskit (David Huddleston) keresték, a Töki felkeresi a Nagy Lebowskit…
Én ezt a filmet már háromszor láttam, és az első két alkalommal egyszerűen nem jött át a film. Nem értettem, hogy ennek a sok kalandnak és hajcihőnek mi az értelme. Megnéztem harmadszorra is, és egyszerűen elvarázsolt. Bár még mindig nem értem, hogy miért akkora kultfilm, amekkora, de valóban egy nagyon jó, és szórakoztató mozi. Az atmoszféra, és a kiváló látványvilág talán az, ami nagyon megfogott. Az atmoszférateremtéshez nagyban hozzájárul a kiváló fényképezés, illetve az egyedi látványvilág, amik a Coen-filmekre általában jellemző (brávó Roger Deakins operatőrnek!). A képekhez pompásan illeszkednek a pörgős zenék Bob Dylan-től, az Eagles-ig.
A színészi játékok is fenomenálisak, de ez nem is csoda ekkora sztárparádé mellett. A fontosabb szerepekben Jeff Bridges és John Goodman parádézik, míg a kisebb-nagyobb mellékszerepekben Julianne Moore, Steve Buscemi, Philip Seymour Hoffman, Tara Reid, Peter Stormare és John Turturro tűnik fel. Mindenki nagyon emlékezetes, hála a kiváló karaktereiknek. Jeff Bridges telitalálat Töki szerepére, John Goodman-ra pedig szavak nincsenek. Hatalmas jutalomjátékot kap. Waltert játssza, a kissé szociopata vietnámi veteránt. Ez is hatalmas, hogy a hippi mellé a vietnámi veteránt rakták be, mint legjobb barátot! A mellékszereplők közül kiemelkedik Steve Buscemi, Donny szerepben, aki a harmadik tekés Töki és Walter mellett.
Mellesleg én amúgy vonzódok az olyan filmekért, ahol nagy a zűrzavar, illetve valamilyen szinten pszichedelikus képekkel is operálnak. Itt olyan filmekre gondolok többek között, mint a Veszett a világ, a Trainspotting, vagy a Félelem és reszketés Las Vegasban, esetleg a John Malkovich menet. Nem hiába hoztam fel ezeket, a Nagy Lebowskiban is vannak álom illetve hallucinációs jelenetek, amelyek kiváló módon színesítik a filmet.
Érdekességképpen még megemlítem, hogy 2002 óta a film rajongói évről-évre megtartják a Lebowski Festivalt a nyugati kutúrkör legnagyobb városaiban. Úgy gondolom ez is tanúsítja a film népszerűségét.
A nagy Lebowski egy parádés film. Hemzseg az egyedi képi megoldásoktól, a szövegek nagy része ütős, a szituációk eléggé betegek, de a humort legfőképp ezek adták számomra. A groteszk történet másodlagos, a hangulat és a hihetetlen karakterek dobnak nagyot a filmen. Tulajdonképpen egy könnyed vígjátékot alkottak a Coenék, azonban az előbb leírt dolgok nagyon megfűszerezik a filmet. A Ponyvaregény és a Trainspotting mellett a ’90-es évek egyik nagy kulcsfimje, amely egy életérzést, illetve egy korrajzot tár elénk. Emlékezetes és tartalmas film ez, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok! Egy jó tanács a Coen testvérek által rendezett filmekhez: a cselekményt ne vegyétek komolyan! Kivétel ez alól a Barton Fink és a Nem vénnek való vidék.
8/10
Sziasztok. Ma a végéhez ér a Scarlett Johansson hétvége, ennek alkalmából a színésznő általam látott legjobb filmjét, az Elveszett jelentést veszem górcső alá.
Bob Harris (Bill Murray) híres amerikai színész egyik nap Japánba érkezik, hogy egy ottani Whiskey márkához készítsen reklám filmet. Eközben Charlotte (Scarlett Johansson) is megérkezik a felkelő nap országába, ahová férjével érkezett. Japán álmatag, idegen környezetében Charlotte és Bob egymásra találnak, és különleges kapcsolat szövődik közöttük. Mindketten életük legszebb és legboldogabb napjait töltik el itt, de tudják, kapcsolatuk csak plátói, egy amolyan fellángoló szikra, amelynek hamarosan véget kell vetniük.
A filmet Sofia Coppola rendezte. Ezzel az alkotásával édesapja nyomdokaiba léphet, aki már nagyon sokat tett le az asztalra filmgyártás terén. Sofia a film körüli teljes munkálatokat magára vállalta: a rendezői szék mellett az író asztalt is elfoglalta, és papírra vetette a film forgatókönyvét, és mindkét fronton nagyon jól helyt állt. A film rendezése tökéletes, ahogyan a már említett szkript is, amely folyamatosan enged betekintést a "szerelmesek" lelki világába, és egymás iránti érzelmeikbe.
Coppola munkáján kívül a film színészi játékai, és karakterei a legkiemelkedőbbek. Scarlett Johansson valószínűleg élete alakítását nyújtja, bár nem láttam minden filmjét, ezt felelősség nélkül ki lehet jelenteni. Bill Murray-t nem igazán kedvelem, mert nekem valahogy mindig ellenszenves volt. Itt viszont Ő is hatalmasat durrant, teljesen otthonosan mozog ebben az életunt, már-már lelkibeteg karakterben. Charlotte jellemét is nagyon eltalálták: A férje után loholó, házasságába belefáradt fiatal lány Ő, aki Bobnál keres menedéket. (Ne feltétlenül megcsalásra kell gondolni, ami mostanában trendi...)
A film hangulati elemei is helyén vannak, tökéletesen adja vissza a romantikus drámától elvártakat: Itt nem kapunk nyáladzó romantikázást, áthallásos párbeszédeket, vagy ármánykodásokat. A film ugyanis rendkívül őszinte, fátyolozatlanul adja vissza két megfáradt ember különleges, romantikus kapcsolatát. Mind ezt csontig le egyszerűsítve, mégis bonyolultan. Ezek a dolgok adják vissza a film valódi pikantériáját, amellyel érdekfeszítő, és végig romantikus marad.
Az Elveszett jelentésnek alapműnek kellene lennie, ugyanis rendkívül őszintén, és sallang mentesen bánik a világ legőszintébb érzésével: a szerelemmel. Ezt mégsem túlnyáladzva, vagy romantikus klisékkel teszi, hanem emberközeliként, és ezek a tények teszik azzá a filmet, ami: Tökéletessé.
Osztályzat : 10/10
Címkék: star weekendMinden színész életében elérkezik az a bizonyos mélypont. Mai alanyom nem csak Scarlett Johansson, de Samuel L. Jackson leggyengébb alakítását is hozta..
Denny Colt (Gabriel Macht) halála után egy álarcos hősként, Spiritként éled újjá. Legnagyobb ellenfele Octopus (Samuel L. Jackson) illetve Silken Floss( Scarlett Johansson) akik minden erejükkel azon vannak, hogy tönkretegyék Central City, amelyet hősünk védelmez. Spirit a legvégsőkig is képes elmenni azért, hogy megvédje hőn szeretett, kissé mocskos, ám (szerinte) gyönyörű városát.
Az elején bele is vágnék a lényegbe: A Spirit egy irdatlanul elbaltázott alkotás, amely a látványán kívül semmit nem képes felmutatni. Az egyik leggyengébb blue box mozi, talán csak az Álomháború múlja alul.
A filmet Frank Miller rendezte. Neki köszönhetjük többek között Sin City-t és a 300-at is, valamint a Robotzsaru szkriptjét is ő vetette papírra. Az előbbi produkciókkal szemben azonban jóval alul marad a Spirit, amely Miller legelbarmoltabb darabja. Pedig volt a filmben potenciál, ugyan is egy elég érdekes, kissé áthallásokkal rendelkező történet volt adott, amelyből ki lehetett volna hozni egy közepes alkotást. Azonban a Spirit minden téren csődöt vall. Lássuk is sorban.
Egyértelműen legnagyobb csalódások a színészi játékok. Samuel L. Jackson majmot csinál magából, hihetetlen erőltetett mimikájával inkább röhejes, mint "félelmetes". Johansson egyszerűen csak súlytalan, semmi jelenléte nincsen, ha ki hagyták volna a filmből, senkinek sem tűnt volna fel. Viszont a végére hagytam a Jolie Jokert: A film főszereplője, Gabriel Macht olyan szinten ripacskodik, hogy az már nekem volt kínos. Feltűnik a vásznon Eva Mendes is egyébként, aki ismét sokkal szebb, mint ahogy játszik, Johanssonhoz hasonló alakítást hozott.
A hangulat is cinikus, ugyan is a film komoly identitászavarban szenved. Egyszerűen nem tudja eldönteni "magáról" hogy komolyan kellene-e vennünk, vagy éppen szórakozzunk rajta. Elképesztően el lett ez a pont is barmolva.
Egyetlen piros pontja van a filmnek, mégpedig a látványa. Amely ugyan nekem nagyon erőltetett volt, mégis kitűnik a többi siralmas részlet közül,viszont ahogy az Álomháborúnál , úgy itt sem húzta ki a méretes fekáliából a filmet.
Összességében egy nagyon gyenge produktum lett a végtermék. Nem ajánlom senkinek sem megnézésre, talán csak az extravagáns látvány mániákusainak, és azoknak, akiknek ne adj Isten bejött a hasonlóan romhalmaz Álomháború.
Osztályzat: 2/10
Címkék: star weekend
Kínszenvedésünk hosszabb kihagyás után az utolsó előtti epizójához érkezett.
Címkék: közös filmnézés v3Sziasztok.El kezdődik a Scarlett Johansson hétvége. Első alanyom a Michael Bay által megkomponált 'A sziget' lesz.
A cselekmény a közel jövőben játszódik. Egy látszólag elzárt és steril helyen él Lincoln 6-Echo (Ewan McGregor) és Jordan 2-Delta (Scarlett Johansson), amelyet egy állítólagosan a földfelszínt érő fertőzés miatt hoztak létre. Azonban semmi sem az, aminek látszik: az intézetben tartott emberek valójában klónok, akik pénzes emberek reinkarnációi. Tárgyként kezelik őket, csak a szerveik miatt tartják fent az élet funkcióikat. Amikor erre Lincoln rájön, ki szabadítja Jordan-t és önmagát is. El kezdődik a menekülésük az intézmény vezetője által megbízott katonákkal, illetve saját "gazdáikkal" szemben. Ha nem élik túl, több száz társukkal együtt "visszahívják" őket, és törlik minden emlékezetüket.
A sziget az általam eddig látott legösszetettebb Bay film. Ugyan a film műfaji besorolását sokan akciónak tekintik, Én mégsem szorítanám e korlátok közé, ugyanis túlmutat az egyszerű, sokszor már felesleges lövöldözéseken, és üldözéseken, de erről majd később.
A forgatókönyvet egyébként Caspian Terdwell Owen dobta össze, akinek ez volt az első, és ezidáig utolsó szkriptje. Viszont ez meglehetősen jól sikerült, de a tökéletestől távol áll. Folyamatos feszültséget helyez a nézőre, és a film végi csavarokat, és izgalmakat is jól adagolja. A szövegkönyv viszont túlmutat ezen, ugyanis nagyszerű párbeszédeket kapunk, ez főleg Jordan és Lincoln közös beszélgetéseire van kihatással.
A színészi játékok a film csúcspontjai. A stáb egyértelműen legkiemelkedőbb tagja alakítás terén Ewan McGregor, akit hihetetlenül jó színésznek tartok. Itt is hozza a kötelezőt, mondjuk azért ne várjunk tőle Trainspotting féle parádét. Johansson is jól teljesít, bár néha idegenen mozgott a vásznon, a végére még is kikerekedett a színészi játéka. A film "fő gonoszát" Sean Bean alakítja. Bean tökéletesen vissza adja a karakterét, tényleg ütni való krapek lett, akinek minden megmozdulása utálni való. Feltűnik még Steve Buschemi és Djimon Hounsou is, mindketten erős közepes szintet hoznak.
A másik nagy pozitívum a karakterek megmunkálása. Rendkívül részletes jellemeket kapunk, ez főleg főszereplőinknél igaz. Jordan és Lincoln rendkívül szerethető, és végig hiteles. Ahogy a már említett fő genya is, mondjuk az ő jellemében már voltak áthallások, de ezek megbocsájthatóak.
Az akciók a Baytől már megszokottak, (mondjuk itt kevesebbet kapunk belőlük, de ez inkább pozitívum, mint negatívum) rendkívül jól megkoreografált, végig követhető, és cseppet sem felületes jeleneteket kapunk.
A mondanivaló is a helyén van, ezt most nem szeretném bővebben taglalni, igazából a film megnézésével válik ez tökéletessé, szóval nem lőnék le semmit.
Összességében egy nagyon jó film lett A sziget. Végig pörgős, érdekfeszítő, és őszinte. Kendőzetlenül tárja elénk az ottani fiktív világ szinte minden mocskát, illetve a klónok tárgyként kezelését.
Osztályzat: 8/10
Címkék: star weekend
Utolsó kommentek