Star Weekend: Darren Aronofsky - A pankrátor
Napjainkra már szinte mindenféle sportágat feldolgoztak a filmvásznon, ezért volt aztán érdekes egy pankrációval foglalkozó filmet látni (már amennyire ez sportnak számít). Azonban természetesen a rendező neve a biztosíték arra, hogy nem egy szokványos filmről van szó.
Randy Robinson (Mickey Rourke) 20 éve még hatalmas sztár volt, azonban mára teljesen lecsúszott. Csak városi szintű meccseken szerepel, ebből azonban még a lakókocsija bérletét sem tudja kifizetni, így mellékkeresetként részmunkaidőben dolgozik egy áruházban, illetve gyógyszereket és testépítőszereket árul ismerőseinek. Lánya évek óta nem is akar hallani felőle, így egyetlen emberi kapcsolata a sztriptíztáncosnő Cassidy (Marisa Tomei) marad, akinek rendszeres vendége. Randy nehezen tudja elfogadni, hogy az ideje már lejárt, így amikor egyik legnagyobb meccsének visszavágójára kérik fel, igent mond, azonban egy szívroham miatt az orvosok eltiltják a pankrációtól.
Mint írtam, A pankrátor nem szokásos sportfilm. Maguk a meccsek alig kapnak szerepet vásznon, ugyanis a fő küzdelem Randy lelkében zajlik, aki egyszerre szenved attól, hogy embertársai közül már csak a szurkolóknak számít, és mint egy tipikus Aronofsky-film szereplője, ő is egy önpusztító drogba hajszolja magát, a pankrációba. Mickey Rourke remekül alakítja a karaktert, talán mert párhuzamot vonhatott saját karrierjével is, és hozzá hasonlóan Marisa Tomei és Evan Rachel Wood is kiváló. A rendező ismét élen jár abban, hogy a lehető legkevesebb szöveggel, csak a képek használatával a lehető legtöbbet mondja. A zenénél most Clint Mansell nem alkotott nagyon különlegeset, de jó munkát végzett.
A forgatókönyv megírásában most a rendező kivételesen nem vett részt, és számomra az egyetlen negatívum. Bár a szkript is nagyon jó, egyszerűen nem engedett közel a karakterhez, így kisebb hatással bírt rám, mint Aronofsky bármelyik másik műve. A film közepén volt egy olyan érzésem, hogy ha a történet esetleg rossz véget érne a főszereplő számára, egyszerűen nem tudna megérinteni.
Ennek ellenére viszont A pankrátor is egy különleges és jó alkotás lett, sokkal jobb, mint egy tipikus hollywoodi film, nálam viszont nem érhet fel a rendező többi művéhez. Ezekkel a sorokkal zárom Star Weekendet, remélem tetszett és sikerült egy kiváló rendezőt közelebb hoznom hozzátok!
Címkék: star weekendA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
