Star Weekend: Darren Aronofsky - Rekviem egy álomért
Első filmje után most következzen az az alkotás, amely meghozta a rendezőnek az átütő sikert.
A Rekviem egy álomért négy ember függőségét mutatja be: Sara Golfarb (Ellen Burstyn), a fia, Harry (Jared Leto) az ő barátnője (Jennifer Connelly) és egy barátja (Marlon Wayans) mindennapjaiba pillanthatunk be. Utóbbi három kisstílű drogos, akiknek sokszor csak úgy futja a szerre, hogy Harry az anyja TV-jét beadja a zaciba. Sara függősége nem egyértelmű az elején, és valódi lényegét csak az utolsó képkockákon látjuk meg.
Történet csak minimálisan van a filmben tényszerűen leírható események formájában, ugyanis Aronofsky most is a szereplők belső változásait tette meg a film fő mozgatórugójává, tulajdonképpen egyenként bemutatva, hogyan emészti fel az addikció emberi mivoltukat. Ebben a színészek hatalmas segítségére vannak, és bár egyáltalán nem számítottam rá, Burstyn teljesen ellopja a show-t a többi szereplőtől, mind a történetszál hangsúlyosságát, mind az alakítás színvonalát tekintve. A többiekre sem lehet különösebb panasz, de egyértelműen jobban élveztem a Sara Goldfarb-bal foglalkozó jelenteket. Azonban ami még kiemelkedőbb az a rendezés. Aronofsky minden eszközt megragad, hogy egyedivé tegye a filmjét, és ez sikerül is neki. Itt fejleszti tökélyre a Pi-ben is próbálgatott ún. hip-hop montázst (az ismétlődő rutinok -pl. droghasználat - felvillanó képkockákkal való érzékeltetése), a drogos állapotot remekül jeleníti meg néhol különböző elmosódó hatásokkal, de például az a képsor is zseniális, amikor az egyik szereplő napját dolgozza fel úgy, hogy a kamera lassan úszik a díszlet előtt keresztbe, miközben a karakter körülbelül százszoros gyorsításban mozog benne. A vágás is megérdemel egy piros pontot, különösen az utolsó perc szerkesztése, ami szerintem a filmes világ egyik legjobb befejezése lett. A pontot az i-re pedig Clint Mansell teszi fel, aki megalkotta a világ egyik (méltán) leghíresebb filmzenéjét, ami a a főcímet vagy az utolsó percet szó szerint hátborzongatóvá teszi.
A Rekviem egy álomért minden kétséget kizárólag egy remek alkotás, nehezen tudnék benne hibát találni (talán az enyhén nyomasztó hangulat nem fog bejönni mindenkinek), úgyhogy kötelező darab mindenkinek.
Címkék: star weekendA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
