Az elmúlt tíz év Oscar díjas filmjei: 2009-Gettó milliomos
Folytatódik a sorozatom, a következő „áldozat” a 2009-es nyertes, a Gettó milliomos. Az elkövetkezőkben erről a filmről osztom meg veletek az észrevételeimet, véleményemet.
Az Oscar díj történelmében néhányszor megtörténik, hogy nem egy tipikusan amerikai film lesz a befutó, most is erről van szó, hiszen a Gettó milliomos India egy részét, és az ott uralkodó történéseket mutatja be. Ugy-e India egy teljesen más ország, teljesen más a kultúra, mások a szokások és az emberek is másként gondolkodnak. Ezért is tűnhet számunkra néha egy kicsit furcsának az ami a filmben történek, de ott az ilyen esemenények szinte mindennaposak (nem a főhős történetére gondolok)
Rögtön az elején már a közepébe csap a történet, nem nagyon van bevezetés, a néző nem nagyon tud „bemelegedni”, egyből már az események kellős közepén találjuk magunkat. A film Dzsámál életének egy szakaszát mutatja be, kissé meseszerűen, de azért sok olyan dolgot is láthatunk, ami teljesen megegyezik a valósággal. A fiú az indiai Legyen ön is milliomosban szerepel, rögtön az elején már megalázza a műsorvezető, amikor megtudja, hogy csak egy fiatal srác aki teát visz egy telefonközpontba. A történések két helyszínen játszódnak, Dzsámál a kérdésekre az élettapasztalatai segítségével válaszol, minden helyes válasz után láthatjuk, hogy pontosan milyen események következtében tett szert az adott információra. Dzsámál születésétől kezdve a gettóban él, testvérével mindenért meg kell küzdjenek, az élettől semmit sem kapnak ingyen. A helyzet még rosszabb lesz, amikor a két fiatal gyerek anyja meghal, ők ketten pedig teljesen magukra maradnak, egy nagy és veszélyekkel teli városban, ahol törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb veszélybe kerülnek. India ezen területén a kiskorúak dolgoztatása szinte mindennapos, a két gyermek is egy ilyen „munkaadó” kezébe kerül. Az elején természetesen minden szép és jó, hiszen gondjukat viseli, eteti őket, pénzt ad nekik, de idővel kiderül, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak súlyos az áruk. Szerencsére a két fiú idejében észleli a veszélyt és sikerül megszökniük. Már itt látni lehet, hogy a testvérek között milyen nagy az ellentét. Szálim, a nagyobbik testvér, akaratos, makacs, mindenre képes, hogy pénzt és hatalmat szerezzen. Dzsámál pedig egy roppant egyszerű jellem, akinek hatalmas a szíve, de a „szerelméért” ő is bármit megtenne. Közben pedig zajlik a játék. Dzsámál mindenki legnagyobb megdöbbenésére sorra tudja a helyes válaszokat, senki és semmi sem tudja kizökkenti, így jut el a játék utolsó kérdéséig, amikor is már a tét húszmillió rúpia. Itt azonban véget ér a műsoridő, Dzsámálnak másnap kell visszatérnie és akkor derül ki, hogy megnyeri-e a fődíjat, vagy az utolsó akadályt már képtelen lesz sikeresen megoldani. Hát nagy meglepetés nem történik, ahogy azt számítani lehetett, a fiú az utolsó kérdésre is jól válaszol. Ugyan nem tudja a helyes választ, de a tippje jó. Ekkor azonban már nem is érdekli a játék, hiszen közben megtudja, hogy a gyermekkori szerelme biztonságban van és számára ez a legfontosabb. Tulajdonképpen Latika számít csak neki, a többi dolgot semlegesnek tekinti, úgy tűnik, mintha nem is érdekelné. Dzsámál győzelme az indiai emberek győzelme is, láthatják, hogy vannak csodák, megtörténhet, hogy valaki a nyomorból kikerül és becsületesen is érhet el valamit az életben. A történet nem bonyolult, ebben a filmben is már az elején lehet sejteni, hogy mi fog történni, lehet tudni, hogy “happy end” lesz, de valahogy mégis jó érzés látni, hogy az a fiú megnyeri a fődíjat. A néző azonosulhat a főszereplővel és ez egy nagy erőssége az egész mozinak. Ha megnézi egy európai ember, akkor utána lehet, hogy kicsit átértékeli a dolgokat, rájön, hogy mégse olyan rossz az ő helyzete. Vannak olyan helyek, országok, ahol az élet tényleg egy harc, ahol nem a karrierrről és a boldogságról szól minden, hanem a túlélésről. A forgatókönyv nem egy utánozhatatlan, csavarokkal teli eseményeket vázol, de ha ez már az elején tudatosul a nézőkben, akkor jól lehet szórakozni a filmen.
A film Dzsámál(Dave Patel) karaktere köré van felépítve. Dzsámált két színész is alakítja, hiszen van amikor a fiatal Dzsámál látjuk, és van amikor a felnőtt Dzsámált Azt gondolom, hogy Dave Patel egy remek választás volt, szinte tökéletesen játssza a szerepét. A karakter eléggé letisztult, bár a gettóban él, és ott bizony lenne rá „lehetőség”, hogy egy bünöző legyen belőle, mégis mindvégig megmarad becsületesnek. Ez a karakter tulajdonképpen egy hatalmas pofon az Indiában élő gazdagoknak. Lehet, hogy nem is tudják, hogy mi folyik az utcákon, hogy mások valósággal a túlélésért küzdenek, amíg ők a méreg drága házaikban szórakoznak. Az is egy okos húzás volt, hogy a szereplők nagy részét gyermekek alakítják. Egy gyermek sokkal védtelenebb, ezáltal jobban lehet sajnálni, ami ugy-e érzelmeket vállt ki a nézőkból és amint tudjuk, egy film akkor jó, ha érzelmeket vállt ki az emberekből.
Elsőre úgy tűnhet, hogy a film egy könnyed dráma, amelyiknek a végén mindenki boldog és mindenki örül. De ha a felszín alá tekintük akkor láthatjuk, hogy nem egészen erről van szó. Lehet, hogy a filmben vannak túlzások, de azért sok valóságalapja is van a történéseknek és ez bizony eléggé szomorú. Szomorú, hogy vannak helyek, ahol gyermekeket kínoznak és kényszerítenek egészen elképesztő dolgokra, míg más helyeken emberek a vagyonukat a macskájukra írajtják ( cask egy példa, most ez jutott eszembe, de jó néhány hasonlóról lehet hallani). Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de ez megdöbbentő számomra, és elszomorító is egyben. Kicsit eltávolodtam a filmtől, de teljesen mégse, hiszem a film hatása, hogy ezek a gondolatok „születtek” meg bennem.
Ha összegezni kellene akkor azt mondanám, hogy nagyjából kihozták a maximumot a történetből. Néha kicsit meseszerű és lehet, hogy egyszer-kétszer a kevesebb több lett volna, de nem érzem, hogy túl hihetetlen lenne az egész. A másik pozitívuma az, hogy élvezhető és nézhető, nagyon kevés az olyan rész, amikor ellaposul a történet, végig érdekes és a maga szintjén izgalmas. Egy könnyed film, de nagyon kemény mondanivalóval, ezt is ajánlani tudom csak mindenkinek.
Utolsó kommentek