Perfect Insanity

Förtelmes főnökök (Horrible Bosses) by danialves

Lehet, hogy én vagyok a hibás a dologban, de egyre kevesebb jó vígjátékot találok az utóbbi időben, főleg, ha a frissen kijött filmek felhozatalát kell, hogy nézzem. Persze könnyen lehet, hogy a probléma onnan ered, hogy az összes jó komédiát meg lehet nézni 1 év alatt, ha nem mozdulunk az RTL Klub - TV2 elől ünnepek idején, míg egy-egy klasszikusnak számító drámát lehetetlen elkapni a tv műsorán. Bármi legyen az igazság, számomra a Förtelmes főnökök 2011 legnagyobb neve volt vígjáték kategóriában, szóval nagy várakozásokkal ültem le megnézni.

A történet három barát, Nick, Dale és Kurt (Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis) sztoriját mondja el, akik mindannyian a főnökeiktől szenvednek (Kevin Spacey, Jennifer Aniston és Colin Farrell) és egy alkoholmámoros estén elhatározzák, hogy mivel különböző okokból nem mondhatnak fel, gyilkossággal oldják meg a problémájukat, de természetesen a szokásos bonyodalmak nem maradhatnak el. Ennél többet nem is lehetne mondani a forgatókönyvről, de nem is érzem a film sarkalatos pontjának, elvégre ebben a műfajban nem cél mondjuk Nolan babérjaira törni.

A színészi játékban (némiképp kiszámíthatóan) nem a főszereplő hármas viszi a prímet, hanem a főnököket játszó Spacey-Aniston-Farrell trió (közülük szerintem utóbbié a legnagyobb alakítás), akik egyfajta jutalomjátékként fogták fel a szerepet, illetve hozzájuk csatlakozik még egy kisebb szereppel Jamie Foxx. A másik három színésszel sincs különösebb baj, de egyszerűen bántóan átlagos vígjáték-karakterre írták meg a szerepeiket, így esetükben az össze poént az fogja szállítani, ha elszúrnak valamit vagy fogyatékosként viselkednek.

Ha már a poénoknál tartunk, ott se sikerült teljesen elvarázsolniuk engem a készítőknek, bár javukra legyen írva, hogy a színvonalat hozzák, ráadásul a mára már egyre inkább elvárt pisi-kaki-dugás vonalat is sikerült egészséges szintre visszaszorítani. Összességében nagyon jó poénok nem voltak, de nagyon rosszak sem, ráadásul szomorúan vettem észre, hogy általában azoknál a részeknél lett volna nevethetnékem, amiket a trailerben is láttam. (De mivel ott láttam őket, ezért nem volt.)

Végső soron engem lekötött és elszórakoztatott a film a játékidő teljes hossza alatt, de utólag nem fogok akkora korszakalkotó vígjátékként visszagondolni rá, mint egy-egy Jim Carrey film kapcsán teszem azt, viszont a "főnökök" alakítása egy különleges pluszt ad neki. Szóval másfél óra kikapcsolódásra bátran merem ajánlani bárkinek a Förtelmes főnököket.

A Karib-tenger kalózai-A Fekete Gyöngy átka (Pirates of the Carribean: The curse of the Black Pearl, 2003)-by Power

Sziasztok! Visszatérésem alkalmából egy meghatározó kalandfilmet hoztam nektek, melyet Gore Verbinski "szült meg" 2003-ban.

A történet az időben pár évszázadot visszavándorolva a kalózok korszakába kalauzol el bennünket. Köztük a leghírhedtebb kalóz Jack Sparrow (Johnny Depp). Barbarossa kapitány (Geoffrey Rush) elrabolja az angol kormányzó lányát, Elizabeth-et (Keira Knightley). Ennek apropóján Elizabeth régi szerelme, Will (Orlando Bloom) siet a lány megmentésére. Will azonban tudja, hogy egyedül sok babér nem terem neki, ezért kénytelen Jack Sparrow segítségét kérni.

A történet kissé sablonosnak tűnhet, de a film eredetiségét nem befolyásolja. Remekül összerakott cselekményű film, hiszen van amikor a kiváló helyzetkomikumok, van amikor az izgalmak és van amikor a látvány kerül előtérbe. Gondolom senkinek sem okozok meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy igazából egyik pont sem okozott komoly csalódás.

Ilyenkor sokatokban biztos az merül fel, hogy ez a magasfokú dicséret vajon magába foglalja-e a színészi játékokat is. Nyugodtan mondhatom, hogy igen. Johnny Depp és Orlando Bloom viszik a hátukon a filmet, de a többiek is szépen helyt állnak.

Gore Verbinski számomra egy elég nehezen behatárolható rendező. Hullámzó a munkássága, vannak jó és kevésbé jó alkotásai is. A filmmel kapcsolatban kihagyhatatlan szempont a zene. A He is a pirate névre keresztelt zene nélkül fele ennyire se lenne jó a Karib-tenger kalózai. A zene érdekes párhuzamot képez a filmmel, olyan értelemben, hogy a dallamok jelzői a filmre is ráaggathatók. Ugyanis a zene változatos, van benne komoly rész, vidám dallamok és összességében nagyon jó.

A filmet leginkább egy szóval lehetne körülírni. Az pedig a szórakoztató. Látványos, vicces, izgalmas, de olykor komoly hangvételt is képez. Nagyon kevés popcornmozi sikerül ennyire jól, mint A Karib-tenger kalózai. Aki pedig még nem látta, az magára vessen.

Top 10 Ismeretlen Ékkövek By Gaben

 Sziasztok, azon a szomorú tényen fennakadva, hogy az alulhypeolás miatt mennyi jó filmről maradhat le az ember, készítettem egy top 10-es listát. Remélem valakit megfog :)

Star Weekend:Ewan McGregor - Sekély Sírhant

A tegnapi filmem után ma egy újabb Danny Boyle által dirigált produktumot hoztam el nektek, mégpedig az általam eddig teljesen érdektelen Sekély sírhantot.

Alex (Ewan McGregor) és barátai, Juliet (Kerry Fox) valamint David (Christopher Eccleston) boldogan élnek együtt, egy lakásban. Azonban házuk elég tágas, ezért úgy döntenek keresnek egy negyedik lakótársat. Hosszas válogatás után végül Hugora esik , aki szűkszavú és rejtélyes ugyan, de kisugárzása miatt a fiatalok maguk közé fogadják. Azonban a férfi beköltözése után hosszú ideig nem ad életjelet magáról, ezért főhőseink rátörik az ajtót , és egy megdöbbentő dolgot találnak: Hugo meghalt, viszont maga után hagyott egy egész bőröndnyi pénzt. Hőseink még ekkor nem is tudják, mekkora bajba keveredtek igazán.

A Sekély sírhant tökéletesen definiálható gyöngyszemként. Ez a film volt ugyan is az ugródeszka Danny Boyle rendezőnek aki mára világhírnévnek örvend, ennek ellenére a produktum viszonylag kis rétegben ismert. Mindezt érdemtelenül, hiszen egy nagyon jó filmmel van dolgunk.

A rendezésben igazából semmi komoly sajátosság sincsen, annál inkább a forgatókönyvben, amely fantasztikusra sikeredett. A szkriptet John Hodge írta, aki korábban a Trainspottingon is dolgozott, és itt is nagyszerű munkát tett le az asztalra. Végig pörgős, szórakoztató, és olykor igencsak feszült cselekményt kapunk.

A színészi játékok is kifogásolhatatlanok. Az ekkor még szárnyait bontogató McGregor, valamint az azóta Berlini filmdíjat nyerő Kerry Fox is kifogásolhatatlanul alakít, viszont nálam a csúcspont Christopher Eccleston volt, aki  a szociopata könyvelő szerepében brillírozik, tényleg úgy mozog a "vásznon", mintha erre a karakterre teremtették volna.

A film zenéi elég egyediek, ugyan is eléggé minimalista dalokat kapunk, amelyek nekem nem jöttek be maradéktalanul, viszont néhány abszolút passzolt az adott jelenethez, sőt, fel dobta azt.

A kamerakezelés is egyedi, sokszor egy snittes forgatásmódot alkalmaznak, de a feszültség fokozására néha szereplőink arcára fókuszál a kamera, amely tényleg nagyon jó ötlet, és a kivitelezés is helyénvaló.

A Sekély sírhant egy nagyon nagy pozitív meglepetés volt számomra, ugyan is az alapkoncepció alapján egy idióta klisés vígjátékot vártam. Azonban ehelyett egy kissé már elcsépelt, viszont annál jobban előadott mondanivalót, valamint egy velőtrázóan feszült thrillert kaptam, amelyre csak tetéz a nagyszerű operatőri munka, és a kifogásolhatatlan színészi játékok.

Dumáljunk Rovat - 2.Adás by Frog&Gaben

Sziasztok. Elkészültünk a Dumáljunk rovat 2. adásával,amelyben a Fűrész szériát vesézzük ki.

FIGYELEM!
Erős szubjektív vélemény a videó alapja, megnézés csak saját felelősségre. :D

Star Weekend:Ewan McGregor - Trainspotting

Sziasztok. Szavazataitok alapján Ewan McGregor nyert, tehát az Ő eddigi karrierjét vesézem ki 3 filmmel. Az első alanyom az 1996-os Trainspotting lesz.

Renton (Ewan McGregor) és barátai a társadalom egyik kitagadott rétegébe tartoznak. Ők azok a fiatalok, akik lopnak, drogoznak, és rongálják a skót városokat. Renton azonban megunja a folyamatos semmittevést, és eldönti, hogy abba hagyja függőségeit. Azonban semmi sem olyan könnyű, mint aminek látszik, hiszen főhősünk rájön, hogy a leszokászhoz vezető út korántsem olyan gördülékeny, mint ahogy először gondolnánk.

A filmet a mára már világhírű, Oscar díjazott Danny Boyle rendezte. Az angol rendező kezdeti szárnypróbálgatásainak egyike volt ez az alkotás, amely akkorát csattant, hogy a megjelenésekor mindenki imádta, és a mai napig is nagyon sok rajongója van, sőt, már kultusz státuszba emelkedett. Ezek a tények abszolút megérdemeltek, hiszen a film egy olyan megközelítést alkalmaz a drogok irányába, amely perfektségét azóta sem sikerült újra megvalósítani.

Boyle, a film alapjául szolgáló regényt átdolgozva tárja elénk a függők mindennapjait. Ezt a felszínen könnyeden teszi,azonban mélyen igencsak velős mondanivalót takar a film. Boyle nagyszerű munkát végzett, ezt úgy jelenthetem ki (objektívan) hogy a regény ismerete nélkül láttam a filmet.

Azonban a film legnagyobb pozitívumai a karakterek, és a sorsuk mögöttes tartalma. Főhőseink barátsága amolyan "munka" kapcsolat, amely a függőségükkel köthető össze. A kis csipet-csapatban mindenféle jellemet megkapunk, így például megismerhetjük Spudot, aki az egyik fő "poénforrás" a filmben, aztán ott van még a Beteg fiú,  Begbie, aki egy idegbeteg állat és Tommy is, aki látszólag a végletekig szerény fiatalember. Azonban mindegyikőjük életét beárnyékolják a függőségeik, ennek legfőbb sarkalatos pontja főhősünk, Renton, akire a cselekmény kihegyeződik.

Ewan McGregor parádézik, hihetetlenül jól megformálja a rászabott karaktert, nagyszerűen adja vissza a drogos srác jellemét. Teljes telitalálat volt a szereposztás ráeső része. Állítólag még a drogokat is hajlandó lett volna kipróbálni a teljes átélés reményében.

A film zenéi és hangulata is merőben le egyszerűsített. A játékidő alatt végig tanácstalanságot éreztem, és erre csak rátetőztek a néholi szürrealista jelenetek is.

A film nagyszerű korképet fest a 90-es évek skót fiataljairól, és könnyed módon adja át a drog által elrontott emberek mindennapjait. Ők látszólag boldogok, azonban a lelkük mélyén mindannyian tudják, hogy életük vakvágányra futott.  Renton és társai karaktere az akkori fiatalság romlásának és kitaszítottságának szinonimája ,amely a mai társadalomban már sajnos hatványozottan igaz.

Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, hiszen sallangmentesen, mesterkéltség nélkül adja elő a romlandó társadalom korrajzát. Betekintést nyerhetünk a skót fiatalok kitaszítottságáról, és az egymás és hazájuk iránti elhidegültségről is, mindezt egy nagy adag fekete humorral, valamint egy kis fogyasztói társadalomkritikával nyakon öntve kapjuk a kezünk közé. Mindenkinek kötelező darab.

A Legsötétebb Óra - Filmhír

Idén rogyásig vannak a mozik a különböző sci-fi akció filmektől. Ezekkel a legnagyobb gond általában vagy az ötlettelenség, esetleg az amerikai önajnározás. Előbbit tapasztalom a Legsötétebb Óra című film első megjelent szinkronos trailerénél. Kérdem én, Mi a franc már az, hogy láthatatlan űrlények (vagy mik ezek)? Tényleg eddig eljutott Hollywood? Egyébként ha ettől a fatális idiótaságtól eltekintünk, akkor akár még értékeket is találhatunk a rövidke előzetesben. Például azt, hogy látványos lesz a film, valószínűleg az űrlények kispórolásával nyertek erre büdzsét, és a zene is úgy ahogy elmegy. Viszont a stábtagok közül egy darab embert nem ismerek, csak Emile Hirsch neve rémlik valahonnan.. Egyébként ez lesz a rendező, Chris Gorak 2. filmje,  eddig csak a nagyon "biztató" , Otthon, biztonságban című filmet rendezte (ahogy Powertől értesültem, az elég unalmas darab lett). Gorak amúgy korábban dolgozott díszlettervezőként olyan nagy filmekben, mint a Harcosok klubja. Mindenesetre én kíváncsian várom a filmet, bár valószínűleg csak egy újabb amcsi kliséparádét tárnak majd elénk, egy ilyen rendezővel, és 44 milliós büdzsével nem tudom, hogy mi mást nyújthat az alkotás.  Szerintetek?

Star Weekend - Holnaptól

Sziasztok. Lezárom a Star Weekend szavazását, amelyet Ewan McGregor nyert, azonban családi elfoglaltságaim miatt csak holnaptól publikálom a kritikákat, viszont a pénteki (azaz mai) napot hétfőn pótolom. Előre is jó szórakozást a hétvégére.