Théo: Paul kritika
A 2011-es filmvígjáték, a Paul egy különleges darab. Nem igazán tudom eldönteni, hogy szerettem-e vagy nem. Az alaptörténet a következő: két angol sci-fi és képregény fanatikus az USA-ba utazik, hogy végiglátogassa az összes „idegenjárta” helyet és a Comics Cont. Ez alapvetően nem egy Eredet szintű történet, ám a csavar itt érkezik. Út közben találkoznak Paullal, aki egy tipikus űrlény. Külsőre. Nagy fej, nagy szem és arányaihoz mérten kicsi test. Azonban egy „fejlett” idegen fajtól többet várnánk, mint a bagózás, a káromkodás és a döglött állatok felélesztése, majd elfogyasztása (bár, kinek, mihez van gusztusa). Pault leginkább egy rockzenészhez hasonlítanám, stílusát tekintve. 1940-ben érkezett a Földre, pontosítva, egy Paul nevű kutyára. Innen kapja nevét, majd az államnak kezd „dolgozni”. Különböző ötleteket ad íróknak, hogy ezzel megkönnyítse a kapcsolatfelvételt és az ismerkedést a „majd egyszer elérkező” ufó társaival. Persze, egyszer ez a tudás, illetve ihlet is elfogy, így Paul haszontalanná válik. Képességeit, azaz az agyát leszámítva. Mivel a felboncolás ötlete számára nem tetszik, így egy kapcsolatának hála meglép fogságából, ezután pedig találkozik barátainkkal (Simon Pegg & Nick Frost). Az ezt követő események, mint a találkozás egy hívő katolikus családdal, az érkezés szemtanújával, illetve az út a „találkozóhelyig” teli vannak poénokkal, illetve néhol erős obszcén célzásokkal. Talán ez a gond. Néhol túlzásba estek az obszcén stílussal, aminek legfőbb jele, illetve eleme a főszereplőnőnk.
A hangulat persze nem rossz, csak gyakran megtörik. Alapvetően vígjátékról van szó, aminek hál’égnek van pár csavarja. Nem számítottam rá, hogy ennyi minden fog történni a szereplőkkel és ezért pacsi jár az íróknak, akik egyben a főszereplők is. A poénok sokszor az érzelgősségre is alapulnak, amit egészen jól el tudtak találni. A karakterek is találóak, bár a főszereplők játéka nem a legjobb. Graeme a grafikus szerepében sokkal jobban el tudtam volna képzelni, a Nagyfiúkban is szereplő, és hasonló fizimiskájú David Spadet. A többi szereplővel nem igazán volt bajom, a film 90%ban arctalan fő gonoszára, valahogy a szinkronhangból rájöttem, így nem volt nagy meglepetés, hogy kit láttam nagyestélyiben a mező közepén.
Nos, mi is a Paul? Egy egész jó vígjáték, amit ezen kategória legsunyibb eleme, az obszcénitás rángatott le a lejtőn. Ezeket a részeket jobban is megoldhatták volna, illetve a főbb szereplők gárdájának átgondolása még jó döntés lett volna (még, ha ők is írták a filmet). Nem rossz film a Paul, én nem azt mondom, csak vannak olyan hibái, amik a kritikusabbakat meggátolják abban, hogy többször is megnézzék. Nekem még egyszer-kétszer belefér a haverokkal.
Címkék: írásos elemzésekA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.