A visszaút (The Way Back) by danialves
1941. Három ember lépi át Tibetnél az indiai határt, miután megszöktek egy szibériai fogolytáborból és 4000 mérföldet gyalogoltak. A film ezen az igaz (bár 2006-ban elvileg megcáfolt) történeten alapul. A szökevény csapatot többek között egy koncepciós perben elítélt lengyel katona (Jim Sturgess), egy titokzatos amerikai (Ed Harris), és egy orosz bűnöző (Colin Farrell) alkotja.
A történet tehát ezt a 4000 mérföldes utat mutatja be Szibériától Tibetig, és ezen kívül tényleg nem sok minden történik. Talán még egyetlen játékfilm sem próbálkozott a szovjet gulágok témájával, de ez az eredeti lehetőség kihasználatlanul marad, és maga a szökés gyakorlatilag az egyik leghangsúlytalanabb része lesz. Pedig nem csak az egzotikus téma, de maga a szökés tervezése és megvalósítása is rengeteg érdekességet hordozhatna magában, ennek ellenére minden annyira simán megy, hogy Michael Scofield se tudta volna jobban csinálni. Ezek után nem marad más, mint hogy néhány embert nézünk másfél órán keresztül gyalogolni. A gyönyörű tájak (mellesleg jó operatőri munkával feldolgozva) adják a párhuzamot egy természetfilmhez: ugyanolyan szép és ugyanolyan kevéssé izgalmas.
Szinte semmilyen konfliktus nincs a filmben, pedig a teljesen különböző karaktereknek és a túlélési szituációnak számos ilyen helyzetet kellene teremteniük. Janusz, a lengyel katona önjelölt vezető szerepét még az orosz maffiavezér sem kérdőjelezi meg, döntéseibe mindenki belenyugszik, egymással se vesznek össze komolyan a szereplők. A forgatókönyv tehát elszalasztja egyetlen mentőövét, hogy valamilyen értelmes módon kitöltse a maradék játékidőt, a legnagyobb csavart innentől kezdve az jelenti, hogy egy karakter meghal vagy életben marad-e a sok viszontagság során.
Magukra a színészekre nem lehet panasz, mindenki hozza a tőle elvárhatót, a nagyobb nevek még annál is többet (Colin Farrell bűnöző-szerepben egészen zseniális). A zene különösebben nem jelentős, így hónapok távlatából komoly kihívást jelent felidézni bármit is belőle.
Ez a film tehát a kihasználatlan lehetőségek tárháza. Gyönyörű, de komolyabb tartalommal nincs megtöltve, egyszerűen nem tudja elérni, hogy az emberi kitartás és szabadságvágy pátoszos története megérintsen vagy mélyebb nyomot hagyjon bennünk.
Címkék: írásos elemzésekA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
