Star Weekend: Kevin Spacey-Amerikai szépség
Mi az élet értelme? Lehet-e egyáltalán életnek nevezni ezt a monoton körforgást, amiben benne vagyunk?
Lester (Kevin Spacey) egy teljesen hétköznapi részese ennek a körforgásnak. Ugyanúgy viselkedik, mint mások, ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint mások. Felesége, Carolyn (Anette Bening) lebecsüli és semmibe veszi férjét, Lester lánya pedig egyenesen gyűlöli a férfit. Persze mások előtt (és talán egymás előtt is) próbálják a harmonikus, kiegyensúlyozott család talmi látszatát kelteni. Lester azonban rájön, ha a sarkára áll, akkor egészen másképp alakulhatnak a dolgok.
A film rengeteg nagyon aktuális témát, problémát boncolgat. A szétesőben lévő család, akik nem tudják értelmes emberek módjára tisztázni gondjaikat, vagy akár a már ezerszer lerágott csont közhelyet, miszerint senki és semmi sem az, aminek látszik, valamint azt, hogy titkon mindenki jobb életre vágyik, de igazából senki sem tud (vagy legalábbis nem hajlandó) a változás érdekében tenni. Pedig az egész csak akarat kérdése. Valójában mindenki egy álarcot visel és csak kicsit be kell pillantanunk a dolgok mögé, ahhoz, hogy tisztán lássunk. És ha már az átlagos jelzőt említettem...ki dönti el, hogy mi az átlagos? Mi számít annak? Valójában minden ember különleges a maga módján, csak nem mindenki ismeri fel a lehetőségeket. Habár sokan ezt nem mutatják ki, legbelül mindenkinek kell egy kis törődés, egy kis szeretet, egy kis figyelem. Ennyi és még miegymás tanulságot, mondanivalót, üzenetet tartalmaz a film, amit 2 órányi játékidőbe pazarul bele tudott Sam Mendes rendező úr zsúfolni, amihez igen komoly hangvételű társadalomkritika is társul. Elképesztő teljesítmény.
A színészek frenetikusan alakítanak. Kevin Spacey azt hiszem ezen játékával került fel karrierje csúcspontjára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legjobb férfi főszereplőért járó aranyszobrocska 2000-ből. Anette Bening is szenzációs, ő azonban Oscart sajnos nem kapott. És a többiekre sem lehet panasz. A film lévén, hogy egy szatíra, ezért mindenféle embertípust, mindenféle karaktert megtalálunk a filmben, ezzel egy hihetetlenül valósághű tükörképet a társadalom elé állítva.
A zene is hatalmas dícséretet érdemel, ami főleg a film zárójelentében ér el kiemelkedő hatást. Amihez hozzájárul Conrad L. Hall már-már mesteri szinten végrehajtott operatőri munkássága is. Ezek mellett még számomra a szövegkönyv is egy kimagasló szempont. Elgondolkodtató monológok, olykor vicces és heves párbeszédek váltogatják egymást. A címre is kitérnék egy kicsit. Itt Amerika szó alatt nem a nagy, napfényes, szemfényvesztő Amerikára kell asszociálni. Sokkal inkább egy annyira szürke helyre, amely igazából a világ bármely pontja is lehetne. A szépség pedig nem feltétlenül egy konkrét dologra vagy személyre vonatkozó szó ebben az esetben. Itt egy idilli, egy más világról, egy jobb életről való ábrándot jelöl.
Az Amerikai szépség nincs tele vizuális effektekkel, nincsenek váratlan fordulatok, vagy akár ijesztő elemek, pusztán csak a valóságot tárja elénk. És ezért titulálható ez a film egy hamisítatlan mesterműnek. Tele mondanivalóval, érzelmekkel és gondolatokkal. Fantasztikus film!
Címkék: star weekendA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
