Frog - Invincible-Legyőzhetetlen
Sokszor hangoztattam már, hogy imádom Mark Wahlberg játékát. Van már jó néhány film amit láttam tőle, viszont van egy rakat bepótolni valóm is. Az első a kis összeírt listámon a Legyőzhetetlen volt.
Vince (Mark Wahlberg) a 30-as évei elejét tapossa. Csaposként és helyettesítő tanárként dolgozik. Házassága válságban, mivel nem tudja meg teremteni a napi betevőt. Miután felesége elhagyja, teljesen összeomlik az élete. A szürke mindennapjaiba azonban az amerikai futball új színt csempész. Dick Vermei veszi át a Vince által annyira kedvelt Philadelphia Eagles csapatot. Hogy elnyerje a közönség tetszését, az új trainer nyilvános toborzást hírdet. Mivel Vince régebben fél-profi szinten focizott, így ő is részt vesz ezen. Azonban a végeredményre ő sem számított. Bekerül a csapatba, és a szurkolók első számú kedvence lesz.
Így az elemzés elején érdemes megemlíteni azt, hogy igaz történettel van dolgunk. Ezekhez mindig másképp állok hozzá, ugyanis tudom hogy valóban meg történt, itt például csak legyintenék egyet, hogy "Ilyen úgy sincs, egy profi csapatba csak úgy nem kerülnek be játékosok." De a sors megmutatta hogy még is van, így új fénybe emelte a filmet.
Apropó fény. A fényképezésre csak egy szó adható: gyönyörű. Hatalmas fantázia van a képi világban, ezzel még jobban felfokozva a kelteni kívánó hangulatot. A meccsek képei kicsit ridegebb, szürkés tónusúak, míg a mindennapi képek általában sárgás színűek. Ez elképzelhetetlen alaphangulatot ad a filmnek.
De nem lenne teljes a képi világ, ha nem szólalnának meg a film alatt ilyen jól alkalmazott, és különleges zenék. A filmhez mérten a hetvenes évek zenéit kapjuk, ezzel még jobban érzékeltetik a retro hangulatot. Példaképp szeretném felhozni a nyitó jelenetet, ami az egyik legszebb nyitó jelenet, amit valaha láttam. Csodálatos dallamú zene szól, miközben Philadelphia munkásnegyedének történéseit követhetjük nyomon.
A film karakterei is nagyon egyediek. Először is Vince barátaira és édesapjára térnék ki. Nagyon hiteles karaktert kaptak, ugyanis én 100%-ig együtt éreztem velük. Vince karaktere is hasonló, ugyanis lehetne bármelyikőnk, látszólag semmi különleges nincsen benne. Akivel egy kisebb gondom volt, az az Elizabeth Banks által megformált Jannet volt. Nem tudom miért, de nekem ő valahogy teljesen antipatikus volt, erre különösebb okot nem tudok mondani.
A színészi játékok szintén jók voltak. Greg Kinnear nekem először zsákbamacska volt. Sok filmet láttam tőle, de hol jól, hol pedig elég rosszul alakít. Itt szerencsére a jobbik arcát mutatja, mégis volt egy kisebb hiányérzetem felé.
Elizabeth Banks számomra teljesen átlagos volt. Hozta a kötelezőt, igazából nem nagyon kellett erőlködnie, de azért hagyott egy kicsit ebben a karakterben.
Akiben viszont ismét nem csalódtam, az Mark Wahlberg volt. Sőt, szerintem ez élete egyik legjobb alakítása. Nagyon hitelesen adja elő ezt a hálás karaktert, igazából főleg neki köszönhető a karaktere iránti szimpátiám.
Amit még meg kell említenem, azok a meccsek voltak. Kaphattunk volna belőlük többet is, de amennyi volt (2 igazi tétmeccs) azok nagyon jól sikerültek. Ez főleg a nagyszerű operatőri munkának köszönhető. Olyan érzés volt, mintha a pályán lettem volna, remélem a többi ilyen stílusú film is merít a jó példából, és nem lesz a meccsekkből bohóckodás, mint a legtöbb amerikai focis filmben.
Összességében egy nagyon egyedi életrajzi drámával van dolgunk. Ajánlom mindenkinek aki szereti a drámákat, az igaz történeteket, a sportot, és a sport mögötti igazi világot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
