Az évzáró videónkkal kapcsolatos szavazást lezárjuk. A szavazatok többségét az "Igen" nyerte el, ezért év végén elkészítjük a videókat. Köszönjük minden szavazónak, remélem azért a Nem-re voksolók is megbékélnek a dologgal.
Sziasztok. Egy újabb trailert hoztam el nektek, mégpedig az idén novemberben debütáló Immortals-ét. Az előzetes felettébb érdekes, és a történeten kívül sok dolgot le lehet belőle szűrni. Először is, az már tuti, hogy a 300-hoz hasonló látványvilágot kapunk, a kérdés az, hogy a látványfilmek terén még rutintalan rendező, Tarsem Singh mit képes kihozni ebből a mitológiai agymenésből. A másik dolog pedig a hihetetlenül szarul beágyazott lassítások. Szerintem az előzetesben szereplő összes slow motion istentelenül vérciki, de ez talán csak az én hibám. Viszont amint az leszűrhető , a csata jelenetekkel ezen kívül komolyabb gond nem lesz, mert nem szabad lennie :D.Harmadszor pedig rengeteg klisét szór el, már a trailer is, így valószínűleg egy sablon blue box mozi várható. A színészi stáb sem tökéletes, viszont azért sikerült a készítőknek elcsábítani Mickey Rourke-ot, aki valószínűleg a főgenyát alakítja majd, vele fog szembe szállni Henry Cavill, akiről a büdös életben nem hallottam. Ahogy a két forgatókönyv íróról sem, akik görögök, és testvérek... érdekes. Meglátjuk mit sikerül kihozniuk a készítőknek ebből a viszonylag sablon alap sztoriból, szerintem nem túl sokat. Nektek mi a véleményetek a trailerről, illetve mik az elvárásaitok a filmmel kapcsolatban?
Sziasztok. Ma a tavalyi év számomra egyik legjobb filmjét, a Biutifult veszem górcső alá.
Uxbal (Javier Bardem) élete romokban hever: Felesége piti utcalányként dolgozik, a gyerekei elhidegültek tőle, ő pedig illegális dolgok kereskedésével foglalkozik. Amikor a férfi azt hiszi nem lehet rosszabb az élete, egy újabb katasztrófa éri, rákot diagnosztizálnak nála. Élete fenekestül felfordul, a folytonosan zuhanó életszínvonala és családi állapota már csak tetőzi ezeket a gondokat. Ezzel a cselekményszállal párhuzamosan megismerhetjük a nagyváros panorámái mögött megbújó erőszakot, mocskot, és végeláthatatlan szegénységet, amely a turisták és fényűzők számára talán csak rémálmaikban jön elő Barcelonáról.
A filmet a már már leírhatatlan nevű, Alejandro González Inárritu rendezte.A mexikói rendezőnek voltak hathatós referenciái a drámákban, elég ha csak a Bábelt, vagy a 21 grammot említem. Előző filmek közül egyiket sem láttam, de itt Inárritu lenyűgöző munkát végzett. A film kulisszáinak gerincét alkotja ő, hiszen a rendezés mellett, a film forgatókönyvének papírra vetését is elvállata. Mindkét esetben maradéktalanul elégedettek lehetünk vele, hiszen egy nagyszerű, sokszor pörgős, mégis intenzíven depresszív gondolatmenetet alkotott a nézőknek. Folyamatosan lebben fel a fátyol korunk Barcelonájáról, illetve Uxbal ügyeiről is.
A film egyik legjobban eltalált része a hangulat. Hihetetlen depresszív és melankolikus, és erre csak rátetőznek a nagyszerűen megkomponált párbeszédek, illetve az a mérhetetlenül nyomasztó atmoszféra ,amelyet nem hogy 2011-ben, de még soha nem éreztem. A hangulat egyértelműen az ember lelkét célozza meg, amelyre rátelepszik, és 2 óráig ki sem engedi karmai közül.
De a hangulat sem lenne tökéletes a színészi játékok és karakterek nélkül. Javier Bardem tökéletesen alakít. Tudom, felelőtlenség ezzel dobálózni, de mégis korunk egyik legjobb és legelismertebb színészéről beszélünk. Aki itt valami hihetetlenül precíz, és grandiózus játékot tár elénk, tökéletesen visszaadva az egyszerű családapa szerepét. Nem is értem igazából, miért nem kapták fel a film után, hiszen bármennyire is imádom a Nem vénnek való vidéket, az itteni alakítása még Anton Chigurh megformálásán is túltesz. Karaktere is hálás, és tökéletes: egy egyszerű átlagember, olyan, akivel látszólag minden nap találkozhatnánk az utcán, ezért maradéktalanul együtt tudunk vele érezni.Bardem teljes mértékben megérdemelte az érte kapott Cannes-i díjat, de én az Oscart is megkockáztattam volna neki..
A fényképezés is megérdemli a dicséretet, ugyanis a nagyszerű vágással együttvéve nyomasztó, és mégis élvezhető elemet alkotnak. A domináns színek mindegyike a szürkéhez áll közel, így nagyon szép , és lehangoló képeket kapunk.
Összességében egy hihetetlenül gyönyörű, és megható film a Biutiful. Az utóbbi évek egyik legjobb drámája ez, amelyhez a tavalyi évből csak a Fekete hattyú fogható.Melankolikus hangulata mellett tabudöntögető, és tényfeltáró is, korunk egyik látszólag legszebb és legmodernebb városáról, Barcelonáról. Tökéletesen mutatja be az emberi élet múlandóságát, és viszontagságait is. A film közel sem hibátlan, mégis valahogy második megnézés után is erős késztetést érzek a megtekintésére. Mindenkinek ajánlom, de főleg azok nézzék meg, akik szeretik a kissé vontatott drámák színfalai mögé ültetett borongós jelenképeket.
Címkék: írásos elemzésekSziasztok. Nexus elkészített egy preview videót A Dolog című, idén megjelenő remake-ről. A videóban a szubjektív véleményét, illetve az "elvárásait" mondja el a filmmel kapcsolatban. Érdekes alkotás van kilátásban, remélem minél előbb megjelenik kis hazánkban is.
Címkék: hírek
A Sparrow-val közös vitáink tisztázódni látszanak, ezért úgy döntöttünk, lehetőséget adunk nektek arra, hogy szavazzatok a díjátadónkról, illetve az évösszegzésünkről, amelyet januárban bonyolítanánk le. Szóval idén ne várjatok közös videót. Ha lehet indoklást is kérünk. Íme:
Sziasztok. A mai kritikám alanya a 3 Oscarra jelölt Clint Eastwood alkotás, vagyis a Levelek Ivo Dzsimáról.
Az amerikai hadsereg Japán határait tapossa. A második háború vége közeleg, már csak az ázsiai ország tartja magát. Az utolsó támaszpontjuk az Ivo Dzsima nevezetű kis sziget, amely japán egyik stratégiai központja. Ha a sziget jenki kézre jut, akkor az amerikaiaknak egyenes út vezet majd Japán fővárosáig. Az ázsiaiak minden erejüket összeszedve megpróbálják feltartani a hatalmas amerikai sereget, de hősies küzdelemben 40 nap után elbuknak a hatalmas túlerővel szemben. A film ennek a történelmi eseménynek állít tiszteletet.
A rendezői széket az a Clint Eastwood foglalta el, aki a mai filmes világ egyik legnagyobb alakja. Rendezőként és színészként is sokat tett le az asztalra, és azt kell hogy mondjam, minden sikerét megérdemelte. Sőt, ezért a filmért sokkal több járt volna neki, mint az az egy Arany glóbusz díj, amelyet a legjobb idegennyelvű filmért kapott. Eastwood nagyszerű munkát végzett, hihetetlenül precíz, és átgondolt gondolatmenetet rakott össze. Erre rátetéz a nagyszerű forgatókönyv, amelyet Iris Yamashita, és Paul Haggis alkotott.
A film képi világa rendkívül egyedi, hihetetlen szép fényképezés tárul elénk, amely főleg a barna és szürke tónusokat használja, ezzel gyönyörűvé téve a filmet. A színezés nagyszerű hangulatot sugároz, amely lehangoló, de mégis hősies.
A színészi játékok is nagyszerűek. Ken Watanabe élete alakítását nyújtja, élvezettel alakította a mindent a hazáért feladó, hősies vezetőt. Ki kell emelnem a másik két főszereplőt is, azaz Kazunari Ninomiya-t és Tsuyoshi Ihara-t. Egyikőjük sem híres, vagy befutott színész, mégis akkorát játszanak, hogy öröm volt nézni. Hihetetlen szimpatikusak, és emberközeliek voltak, ezzel rászolgálva arra, hogy teljes mértékben nekik szorítsunk.
Azonban nem az előbbi sorok alkotják a film legnagyobb pozitívumát, hanem a karakterek, amelyek nagyon emberközeliek voltak. Az összes megismert japán katona hősies volt, mégis emberközeli, azaz nem pl. a 300-ban megismert gyilkológépeket, hanem egyszerű embereket kapunk. Ez a hősiesség és önfeláldozás a film gerincét alkotó tény, amely ebben az (akkor) elszigetelt japán társadalom evidens dolog volt. Mégis európai emberként sokan meglepődhetnek azon, hogy mennyire hősiesen, és önfeláldozóan harcolnak azért, hogy birodalmuk akár egy nappal is tovább bírja a hatalom tartást. Tudom, a japánok nem éppen a második világháború legszimpatikusabb emberei voltak, mégis a végletekig harcoltak, egy már elvesztett háborúban, amely miatt az Ivo Dzsimai katonák legendává váltak.
Összességében ez a legszebb, legőszintébb, és legjobb háborús film, amelyet láttam. Mindezt túlheroizálás, túlromantikázás, öncélúság, vagy ajnározás nélkül éri el. Egyébként Clint Eastwood leforgatta a filmet az amerikaiak szemszögéből is, amelyet hamarosan pótolni fogok. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, de főleg azok nézzék meg, akik szeretik a hősiességet, és a hazaszeretetet.
Utolsó kommentek