Nemrég indul írássorozatom a második részéhez érkezett. Mint már az első bejegyzésemben is említettem,  az elkövetkező időszakban az elmúlt évtized Oscar díjas filmjeiről fogom leírni a véleményemet, észrevételeimet. Első bejegyzésemben a tavalyi nyertesről, a Király beszédéről írtam, most pedig következzen a 2009-es győztes , A bombák földjén. Az amerikai filmipar számára eléggé felkapott téma volt az elmúlt időszakban az iraki háború, jó néhány ilyen témájú film után következett, A bombák földjén című alkotás, amely a legnagyobb sikert és az igazi áttörést is meghozta ebben a kategóriában.

Bár sok ehhez hasonló film készült a közelmúltban, de az az igazság, hogy nem könnyű erről a témáról filmet csinálni, olyan filmet ami pedig még jó is, még nehezebb. Már a rendező nevét elolvasva fura érzés környékezhet meg. Kathryn Bigelow, egy nő. Tud egy nő egy jó háborús filmet rendezni? Tehetjük fel a kérdést. Háborús filmet rendezni tud, azt majd a későbbiekben leírom, hogy szerintem jó-e a film vagy sem.

A téma eléggé kényes, hiszen egy ilyen mozi elsődleges célja, hogy az aktuális helyzetet korhűen mutassa be. Na ez nem teljesen sikerült. Az rendben van, hogy az ott dolgozó és néha emberfeletti módon küzdő katonák pozitívan vannak bemutatva, de az iraki népnek csak a fekete oldalát ismerhetjük meg a filmből. Ez bizony egy elég nagy hiányosság, mert mint mindenben itt sem arról van szó, hogy van egy abszolút rossz és egy abszolút jó, hanem mindenkinek megvan a maga sara. A film elején nincsen semmilyen bevezetés, rögtön a közepébe vág a dolgoknak és rögtön egy tragédiának lehetnek szmetanúi a nézők. Az egész történet egy visszaszámlálás, a Bravó századot ismerhetjük meg, hogyan dolgoznak és hogyan próbálják bombamentessé tenni a környéket. A középontban három amerikai katona van, három teljesen más ember, teljesen más egyéniség. William James őrmester, (Jeremy Renner) Sanborn őrmester, (Anthony Mackie) és Owen Eldridge specialista (Brian Geraghty). A három katona teljesen más karakter, de egymást nagyon jól kiegészítik, és viszonylag(?) hűen ábrázolják, hogy milyen is lehet egy amerikai bombaszakértő. Egyetlen egy bajom van a három szereplővel, éspedig, olyan érzésem volt végig, hogy „túl amerikai” az egész, kicsit olyanok amilyennek az amerikai nép szeretné látni őket és amilyennek elképzelheti. A mozi felépített, de nem a csattanón van a lényeg, tulajdonképpen nincs is nagy csattanója. De jól el van találva az arány, hiszn bőven van benne, harci jelenet, és a dráma adagját is megkapja a néző. Az ott szolgáló katonákon hatalmas a teher, hiszen nap, mint nap az életüket kockáztatják és benne van a pakliban, hogy éppen az utolsó küldetésüket teljesítik, ezért is van a visszaszámlálás. Társaik esnek el, de nekik tovább kell menniük, nem szabad, hogy az átélt trauma befolyásolja a munkájukat, hiszen a tét a saját életük. Bár hatlamas a teher, a nyomás a katonákon, de tudatalatt „élvezik” az egészet. Minden egyes nap azért imádkoznak, hogy épen haza érjenek, de ők is tudják, hogy ez az egyetlen amihez igazán értnek. Mehetnek haza, lehetnek a családjukkal, de ők mégis csupa nagybetűs katonák, akiknek az a dolguk, hogy védjék és óvják a rájuk bízott területeket. Annyi időt töltöttek már a seregben, hogy az lett az otthonuk, ha a családjuk mellett vannak az már egy idegen közeg, ahol jóval sebezhetőbbeknek érezik magujkat. A fegyver, a tudat, hogy munkájukban vérprofik egyfajta biztonségot ad nekik, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy olyan magas szinten és szinte hiba nélkül végzik a feladatukat. A film csak az amerikaiak szemszögéből mutatja be a történéseket, az iraki nép, mintha ott sem lenne, semmilyen szerepük nincs és ez bizony a véleményen szerint egy elég súlyos hiba. Hiszen csak akkor lehetne teljesen reális a kép, ha egy kicsit jobban megismernénk az iraki embereket is, hogy mi vezet ahhoz, hogy egy férfi, akinek családja van, úgy határoz, hogy eldobja életet, de a történet ezt részét nem firtatja a film.

A mozinak egyetlen olyan szereplője van, akinek a karekterére felkaphatja a fejét a néző, a többiek jóval jelentéktelenebbek és jóval szürkébbek. William James őrmestert alakító Jeremy Renner elég mély benyomást tesz a nézőkre. Egy tipikis amerikai „hősszuperkatona”, aki magasról tesz az egész világra, helyenként már úgy tűnik, hogy vakmerő és felelőtlen, de a számok és az elért eredményei őt igazolják, hiszen munkájában vérporfi. Más katonák kerülik a veszélyes szituácókat, ő inkább keresi, úgy tűnik, mintha a veszély, az adrenalin éltetné. Haza térése után nem kapja a helyét, hiába van egy fia és egy gyönyörű felesége, az ő a fejében csak a bombák járnak, Csak arra tud gondolni, hogy ha még mindig a seregben volna akkor talán embereket menthetne meg, úgy tűnik, hogy ez azt bizonyítsa, hogy mennyire fontos számára a mások biztonsága. Azonban a valóságban nem erről van szó, sokkal egyszerűbb a helyzet, egy önző ember, akinek csak az számít, hogy jól érezze magát és csak akkor érezi jól magát, amikor érzi a nyomást és a veszélyt, ezért is tér vissza a bombák földjére.

Amit még megemlítek az a cím. Nagyon jó a magyar fordítás. Remekül el van találva, hogy miről is szól az egész film. A cím sejtelmes, a néző el kezd gondolkodni, hogy vajon miről is lesz szó a filmben. Mostanában elég sok olyan mozi kerül a piacra, amelyiknek a címe elég rendesen fére van fordítva, ezért is felüdülés A bombák földjén, legalábbis ezen a téren.