Sziasztok, íme az első kritikám a blog keretein belül. Szombaton kellett volna kikerülnie, de sajnálatos komplikációk léptek fel, viszont még mindig aktuális... íme a Lopott Idő beszámoló!
De vigyázzatok, a videó megnézésért 3 perc 5 másodperc, plusz áfát számlázok! :P
Sziasztok!
Itt a második bemutatóm, alanyom nem akárki...
Üdv, Grazor Bourne!
Stohl András kezei összekoccantak a börtönben így én is lezárom a szavazást, amit a Barney nagy kalandja nyert meg! ezt a filmet fogjuk, előreláthatólag 4-en kivesézni egy Közös filmnézés alatt. Gyilkos felvonó lesz ez számunkra, hiszen akárcsak egy Pusztító szigetet, úgy választottunk utunk céljául Barney nagy kalandját, és ugyan Nagymellű zombik nem várnak ránk, de azért a részvétel kötelező! Szóval Reszkess David Joyner!
Várunk titeket is a nagy utazásra!
Théo
Ez a 2007-es alkotás nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a háború borzalmait és tragikumát mutassa be, úgy, hogy egyáltalán nem háborús színtéren játszódik.
A film egy nyugdíjas katonai nyomozó (Tommy Lee Jones) történetét meséli el, akit egy nap felhívnak, hogy az 1 hete Irakból hazatért fia eltűnt a bázisról. Természetesen korábbi tapasztalatainak köszönhetően kezébe veszi a nyomozást, de ebben segítségére lesz egy, a társai által lenézett, de ambiciózus detektív (Charlize Theron), aki sikeresen küzd meg a rendőrség-katonaság érdekellentétekkel. Azt kell, hogy mondjam, hogy bár a film fő történetszálát maga a nyomozás adja, a lényeges történések a katonák visszaemlékezéseiből bontakoznak ki, amelyekből kiderül, mik történtek Irakban hazatértük előtt, és hogy bizony az eltűnt fiúnak is volt egy-két sötét titka.
Bár nem egy pörgős filmről van , a feszültséget remekül adagolják, pont mire lankadna a figyelmünk, előkerül egy újabb nyom a nyomozásban. Ezen felül Paul Haggis rendező-forgatókönyvíró a garancia arra, hogy az Ütközések c. filmjéhez hasonlóan egyetlen kényes téma sincs felületesen érintve. (Na meg arra is, hogy jó filmet láthatunk.) Neki az akkor még teljesen újonc és ismeretlen Mark Boal (aki 3 év múlva Oscart kapott a Bombák földjén-ért) segített be a szkript megírásába.
A színészeknél a történethez hasonlóan nem a főszereplőkre kell fókuszálni (Tommy Lee Jones ex-katona szerepének köszönhetően nagyjából csak pókerarccal látható), hanem inkább a mellékszereplőkre, akik bár szintén katonák, de ők adják a film érdekes karaktereit.
Ebben a filmben tehát rengeteg különböző réteg van: egyrészt krimiként is remekül megállja a helyét, másrészt egy új megközelítést mutat az iraki háborúról, viszont a beépített kisebb (akár csak egy jelenetnyi) történeteknek köszönhetően rendkívül életszagú alkotás is lett. De az Elah völgyében igazi ereje az utolsó jelenettel beteljesedő mondanivalója.
Címkék: írásos elemzésekSziasztok. Cody és Pizzapapa, a Játékbarlang blog két feje meghívott Engem, és Grazit újonnan alapuló Rádiójuk első adására. Ezúton is köszönjük nekik, nagyon jól szórakoztunk. Íme :
A 2011-es filmvígjáték, a Paul egy különleges darab. Nem igazán tudom eldönteni, hogy szerettem-e vagy nem. Az alaptörténet a következő: két angol sci-fi és képregény fanatikus az USA-ba utazik, hogy végiglátogassa az összes „idegenjárta” helyet és a Comics Cont. Ez alapvetően nem egy Eredet szintű történet, ám a csavar itt érkezik. Út közben találkoznak Paullal, aki egy tipikus űrlény. Külsőre. Nagy fej, nagy szem és arányaihoz mérten kicsi test. Azonban egy „fejlett” idegen fajtól többet várnánk, mint a bagózás, a káromkodás és a döglött állatok felélesztése, majd elfogyasztása (bár, kinek, mihez van gusztusa). Pault leginkább egy rockzenészhez hasonlítanám, stílusát tekintve. 1940-ben érkezett a Földre, pontosítva, egy Paul nevű kutyára. Innen kapja nevét, majd az államnak kezd „dolgozni”. Különböző ötleteket ad íróknak, hogy ezzel megkönnyítse a kapcsolatfelvételt és az ismerkedést a „majd egyszer elérkező” ufó társaival. Persze, egyszer ez a tudás, illetve ihlet is elfogy, így Paul haszontalanná válik. Képességeit, azaz az agyát leszámítva. Mivel a felboncolás ötlete számára nem tetszik, így egy kapcsolatának hála meglép fogságából, ezután pedig találkozik barátainkkal (Simon Pegg & Nick Frost). Az ezt követő események, mint a találkozás egy hívő katolikus családdal, az érkezés szemtanújával, illetve az út a „találkozóhelyig” teli vannak poénokkal, illetve néhol erős obszcén célzásokkal. Talán ez a gond. Néhol túlzásba estek az obszcén stílussal, aminek legfőbb jele, illetve eleme a főszereplőnőnk. 
Nos, mi is a Paul? Egy egész jó vígjáték, amit ezen kategória legsunyibb eleme, az obszcénitás rángatott le a lejtőn. Ezeket a részeket jobban is megoldhatták volna, illetve a főbb szereplők gárdájának átgondolása még jó döntés lett volna (még, ha ők is írták a filmet). Nem rossz film a Paul, én nem azt mondom, csak vannak olyan hibái, amik a kritikusabbakat meggátolják abban, hogy többször is megnézzék. Nekem még egyszer-kétszer belefér a haverokkal.
Címkék: írásos elemzések1941. Három ember lépi át Tibetnél az indiai határt, miután megszöktek egy szibériai fogolytáborból és 4000 mérföldet gyalogoltak. A film ezen az igaz (bár 2006-ban elvileg megcáfolt) történeten alapul. A szökevény csapatot többek között egy koncepciós perben elítélt lengyel katona (Jim Sturgess), egy titokzatos amerikai (Ed Harris), és egy orosz bűnöző (Colin Farrell) alkotja.
A történet tehát ezt a 4000 mérföldes utat mutatja be Szibériától Tibetig, és ezen kívül tényleg nem sok minden történik. Talán még egyetlen játékfilm sem próbálkozott a szovjet gulágok témájával, de ez az eredeti lehetőség kihasználatlanul marad, és maga a szökés gyakorlatilag az egyik leghangsúlytalanabb része lesz. Pedig nem csak az egzotikus téma, de maga a szökés tervezése és megvalósítása is rengeteg érdekességet hordozhatna magában, ennek ellenére minden annyira simán megy, hogy Michael Scofield se tudta volna jobban csinálni. Ezek után nem marad más, mint hogy néhány embert nézünk másfél órán keresztül gyalogolni. A gyönyörű tájak (mellesleg jó operatőri munkával feldolgozva) adják a párhuzamot egy természetfilmhez: ugyanolyan szép és ugyanolyan kevéssé izgalmas.
Szinte semmilyen konfliktus nincs a filmben, pedig a teljesen különböző karaktereknek és a túlélési szituációnak számos ilyen helyzetet kellene teremteniük. Janusz, a lengyel katona önjelölt vezető szerepét még az orosz maffiavezér sem kérdőjelezi meg, döntéseibe mindenki belenyugszik, egymással se vesznek össze komolyan a szereplők. A forgatókönyv tehát elszalasztja egyetlen mentőövét, hogy valamilyen értelmes módon kitöltse a maradék játékidőt, a legnagyobb csavart innentől kezdve az jelenti, hogy egy karakter meghal vagy életben marad-e a sok viszontagság során.
Magukra a színészekre nem lehet panasz, mindenki hozza a tőle elvárhatót, a nagyobb nevek még annál is többet (Colin Farrell bűnöző-szerepben egészen zseniális). A zene különösebben nem jelentős, így hónapok távlatából komoly kihívást jelent felidézni bármit is belőle.
Ez a film tehát a kihasználatlan lehetőségek tárháza. Gyönyörű, de komolyabb tartalommal nincs megtöltve, egyszerűen nem tudja elérni, hogy az emberi kitartás és szabadságvágy pátoszos története megérintsen vagy mélyebb nyomot hagyjon bennünk.
Címkék: írásos elemzések
Utolsó kommentek